Állami polgári fiú- és leányiskola, Rákoskeresztúr, 1937
I. évfolyam, 2. szám.♦ 1934. július 1. KATHOLIKUS ÉRTESÍTŐ Péter-Pálok legújabb utódai jelennek meg ezekben a napokban az Úr szellejében és megkezdik apostoli útjukat. Megvolt számukra az Isten arcának szemlélése a Mester lábainál a papnevelde Oltárszekrénye előtt és eljött számukra az éveken át várva várt Pünkösd, a Szentlélek Úristen apostolokat szentelő és égető tüzes csókja. Most elhagyják a coenaculumot, a szemináriumot s kilépnek a világba, hogy jó pásztorokká magvetőkké, föld savaivá, világ gyertyáivá, vértelen-véres vértanúkká, szent Péter-Pálokká legyenek. Úgy mentek be öt-kilenc éve a szeminárium falai közé, mint a világ fiai, mint akik érezték hívatottságukat, de érezték gyengeségüket, a földnek, világ eszméinek vonzását, akik egyik pillanatban hevesen lelkesedtek Krisztusért, másikban hideg lelkekké váltak, mint szent Péter, aki megígérte, hogy sohasem hagyja el a Mestert, mégis a másik pillanatban háromszor megtagadta. Talán Saulok voltak, akik, ha nem is üldözték az egyházat, de egyik-másik cselekedetükkel súlyosan bántalmazták. Most, hogy leszállott reájuk az Erősség lelke, hogy elhagyják a szeminárium Krisztus leheletétől átittasodott hófehér falait, nem érzik a gyengeséget, a világ csábjainak vonzását és nem mint intelligens fiatalemberek, nem mint főiskolát, egyetemet végzett diplomás urak jelennek meg közöttünk, hanem többek ennél a papok! Ők is már az Egyházat, Krisztust képviselik. Magukról lemondtak, mint magánembereknek nincsenek törekvéseik, céljaik, még tiszteletet sem kérnek, de annál nagyobbnak kell lennie annak a tiszteletnek, mely körülövezi őket, mint papokat. Számukra megszűnt a világ etikettje, nincs előttük öreg és fiatal, ők atyák, lelkiatyák! Jópásztorok, kiket a Mester küld a nyájhoz, a báránykákhoz, akik szeretik báránykáikat és nem egyszer a bárányok közé férkőzött farkasok fogai tépik szét őket, hogy többé ne védhessék a nyájat. Magvetők, akiket korbácsol a hideg szélséget a nap heve, akik vetnek, de sohsem aratnak, mert a Mester arat. Föld savai, kik a romlástól megóvják a lelkeket. A világnak szerteszét, minden községébe helyezett gyertyái, akiknek kötelességük, hogy másokat megvilágosítva elégjenek. A most szentelt újmisés papoknak ugyanaz a kötelességük, lelki kincsük, hatalmuk mint az aranymiséseknek, mint szent Péternek és Pálnak : vetni, ápolni, küzdeni és meghalni. Hármas hatalmuk van, melyet magától a Szentlélektől kaptak, amelytől többé meg nem foszthatók. Bemutatják ezektől a napoktól kezdve a legszentebb áldozatot.