Reform, 1870. február (2. évfolyam, 48-75. szám)

1870-02-25 / 72. szám

után az ötven egynéhány középtanoda nem marad­hat felügyelet nélkül, a tanfelügyelőkre szükség van. Sim­onyi Ernő az érettségi vizsgát általá­ban elavult intézménynek tartja, — annál ke­vésbé akar arra külön költeni. Azt hiszi, hogy a miniszter az érettségi vizsgák ellenőrzésével eset­ről esetre a jelesebb gymn. igazgatókat megbíz­hatná , miért az egész rovat törlését indítványozza. Schwarcz Gyula (zaj, eláll!) mint szakember elismeri a tanfelügyelők szükségét, de megköveteli, hogy ez állomásokra kellő képességgel bíró egyének neveztessenek ki. Az e rovat alatt előirányzott 28,000 ftot mindazáltal csak azon esetben szavaz­hatja meg, ha a házat biztosítják arról, hogy a tan­­felügyelőségek még a 71-i előirányzat előterjesztése előtt rendeztetnek. Eötvös József b. közoktatási miniszter tilta­kozik Schwarznak egy általa úgy értett kifejezése ellen „ha a miniszter ígéretét teljesíti.“ Azt hiszi ily kitételre senki sincs jogosítva. (Élénk helyeslés, éljenzés). Schwarz Gyula: A házszabályok 128 §-a (roppant zaj; eláll!) értelmében szót kér. Tagadja, mintha azon kitétellel élt volna, melyet a kultusz­­miniszter szájába adott. Ezzel a vita befejeztetvén, elnök felteszi a kérdést. A ház­a többsége a tankerületi főfelügyelő­­ségekre előirányzott 28,200 ftot megszavazza. Az idő előre haladván, elnök az ülést két óra körül bezárja. ti ki teljesen, miután ebben csak 4 osztály tanácso­si állomás megs­züntetéséről van szó, holott a lét­számban nagyobb leszállítás is volna eszközölhető. — Tisza Kálmán annak fentartásával, hogy Szat­­máry indítványa elfogadtatik, megszavazza az elő­irányzatot. — Hoffmann Pál ha azon tevékenysé­get tekinti, a­melyet a kultuszminisztérium eddig kifejtett, a központi hivatalnokok létszámát a kelle­ténél nagyobbnak tartja, de nem akkor, ha azon széles hatáskörre tekint, mely a kultuszminisztéri­um elé van szabva. A pénzügyi bizottság jelenté­sét pártolja. — Szontagh­ Pál (csanádi) miután a minisztérium a szolgálati pragmatikát mindekkoráig be nem terjesztette, szükségesnek tartja Szatmáry indítványának elfogadását, nehogy az állam nyug­díjakkal túlterheltessék. — Szlávy József úgy tud­ja, hogy a kérdéses pragmatika már készülőben van, s nem értené, hogy ennek előterjesztetéséig mért húzzanak él a kultuszminisztérium hivatalnokai a többinél rövidebbet. Különben is a kérdést sokkal fontosabbnak tartja, mintsem azt így mellékesen eldönteni lehetne. (Helyeslés.) Elnök felteszi a kérdést. A ház többsége a pénzügyi bizottság jelentését elfogadja s ennek ér­telmében a központi igazgatás czime alatt 244,857 frtot szavaz meg. Széll Kálmán jegyző olvassa a II. czimet. Egyházi czélok 290,000 frt. Kautz Gyula előadó: A li-ik czim­ alatt előirányzott 290,000 frtot, mely ugyanakkora összeg mint a taval­y c­élra előirány­zott vola, a bizottság, oly módozatban, a­mint az a költségvetésben fölvéve jelentkezik, elfogadásul ajálja; azonban ismétli ez alkalommal, amit e te­­kintetben­ a jelen minisztérium múlt évi költségve­tésére vonatkozó jelentésében elmondott, hogy „a pénzügyi bizottság az egyháznak az államtól való elválaszthatását és függetlenítését tartván czélsze­­rünek, nem helyeselheti elvileg az egyes egyházfe­­lekezeteknek az állampénztárból való segélyezését. Tekintve azonban jelen helyzetünket, a bizottság a minisztérium által e czélból indítványba hozott 290 ezer forint összeget a következő évre megszava­­zandónak véleményezi.“ Nyáry Pál azt hiszi, hogy senki nincs a ház­ban,aki ne óhajtaná, hogy mielőbb megérkezzék az idő, mikor e házban egyházról, vallásról szó nem lesz. De azt hiszi,hogy e czél elől hátrálunk az által, ha az egyházak segélyezése az állam-budgetben a rendes kiadások közt szerepel. Ezért a sokszor han­goztatott elv megmentése érdekében a következő módosítványt adja be : „A vallás- és közoktatás­­ügyi minisztérium költségvetésében a rendes szük­séglet II. czime alatt egyházi czélokra előirányzott 290.000 frt, a rendkívüli szükséglet közé soroztas­­sék.“ (Helyeslés.) Eötvös József b. közoktatásügyi miniszter azon két elv közül, melyet az állam az egyházak irányában követhet, t. i. hogy az állam vagy min­den hitfelekezetről gondoskodik, vagy egyről sem, az utóbbit tartja az egyedül tökéletesnek, mert az előbbi rendszer mellett a vallások szabadsága illustrius, a pap valóságos államhivatalnok. De je­len körülményeink között a praemissákra is kell te­kintenünk; tekintettel kell lennünk arra, hogy az egyes vallásfelekezetek kultúrái missiót gyakorolnak, s hogy hazánkban nem egy helyen a pap egyedü­li representánsa nemcsak a vallásnak, de a művelt­ségnek is. S ezen körülmény teszi szükségessé azt, hogy az állam az egyes egyházak önmaguk által nem fedezhető szükségeinek pótlásáról gondoskodjék. (Helyeslés.) Simay Gergely óhajtja az államnak az egy­háztól leendő teljes elválasztását, azonban mig ez megtörténnék, méltányosnak tartja, hogy minden egyház segélyeztessék. Ezért indítványozza, hogy az örmény kath. egyház segélyezésére a budgetben 12.000 frt szavaztassék meg. Gonda László Nyáryt pártolja. — Szlávy József Simay indítványát nem tartja indokoltnak- Nyáry módosítványát azonban elfogadhatónak véli, noha az egyháznak segélyezése több évig fog még szerepelni a budgetben. — Eötvös József b. kultuszminiszter nem ellenzi Nyáry módositványának elfogadását. — Babessu Vincze módositványt ad be az iránt, hogy a görög keleti egyház segélyezésére előirányzott összeg 80,000 frtról 120,000-re emeltessék. Mocsáry Lajos óhajta­ná, hogy az egész czim töröltessék; miután azonban ez gyökeres reform hiányában időszerűtlen, Nyáry módositván­yához csatlakozik. Halász Boldizsár nem hisz a vallások kultúrái missiójában, s ezért csak is a helyzetre való tekintettel fogadja el Nyáry módositványát, Babcsiut azonban nem pártolja. —■ Berzenczey László pártolja Simay módositványát. Babesiu ellen felhozza, hogy a románok a dunai fejedelemségekben sem műveltebbek mint Magyar­­országban; a szentirást is Erdélyben fordították le először román nyelvre. Erdélyben nem történik meg, hogy a román pap énekel, imádkozik egy nagy könyvből, a­melyet nem ért (derültség); ha a ro­mánoknak 120 ezret adnak, a katholikusoknak leg­alább is egy milliót kell kérni, mert ezeknek több bajuk van papjaikkal. — Miletics Szvetozár Ba­besiu módositványát pártolja. — Tisza Kálmán a 290.000 forintot egyházi czélokra a rendkívüli szükségletben megszavazza, — de nem pártol­hatja Simay és Babesiu módosítványát. Az elsőt azért, mivel az örmények katholikusok, s így nem külön egyház; a másodikat pedig, mivel czéltalan a kormány rendelkezésére nagyobb összeget bocsá­tani, mint a­mennyivel a kormányzás dolgában a felelősséget elvállalja. Tagadja Halász B. azon ál­lítását, hogy az egyházaknak nincs kultúrái missió­juk, mert hite és meggyőződése szerint egyetlen egyház sem állhat fen azontúl, hogy kultúrái missiója megszűnt. — Mocsonyi Sándor azt hi­szi, hogy maga Babesiu sem ragaszkodik an­­­nyira a kért 120 ezer forinthoz; szónok maga részéről indítványozza, hogy az egyházak a subventiójának megvizsgálására bizottság küldes­sék ki és fölmerülendő szükség esetében a ház e czélra a miniszternek póthitelt adjon. — Ivánka Imre kijelenti, hogy a protestánsok akár a nyert segélyről lemondhatnak, mert püspökeik is megél­nek 1200 írtból. — Csernátony Lajos nem sza­vazhat a kiadások emelésére. Elnök felteszi a kérdést. A ház többsége a pénzügyi bizottság jelentését elfogadván az egy­házi czélokra előirányzott 290,000 frtot megsza­vazza, mi által Simay G. és Babesiu V. módositványai elesnek. — Nyáry Pál módositványát a ház nagy többséggel elfogadta. Széll Kállmán jegyző olvassa a III. czimet. Tanulmányi ügyek igazgatása: 274,000 frt. — Első rovat: Tankerületi főfelügyelőségek 28,200 frt. — A pénzügyi bizottságnak e rovatra nincsen észrevétele. Hoffmann Pál a tankerületi főfelügyelősége­ket feleslegesnek tartja, mert összes teendőjük jó­formán csak az érettségi vizsgák vezetésére szorít­kozik, mi bizonyára nem érdemel 28 ezer frt. ki­adást. E rovatot csak azon esetre szavazza meg, ha a kultuszminiszter kijelenti, hogy az jövőre nem fog a budgetbe felvétetni. Eötvös József b. kultuszminiszter elismeri, hogy valamint a népnevelés, úgy a középtanodák terén is sok a hiány. A miniszter ígéri, hogy a­mint a népoktatás emelését törvény útján eszközölte, épen úgy a középtanodák és az egyetem reform­jára nézve is a lehetőleg rövid idő alatt törvényja­vaslatot fog beterjeszteni. Az új rendszer mellett a tanfelügyelőségek megszűnnek, addig azonban mi­ KÜLFÖLD, Pest, febr. 24. (A mexikói forradalom programmja.) Fran­cisco Aguirre tábornok a sant. louis de potosii pronun­­ciamento főnöke, több főrangú katona név szerint Pedro Martinez és Larriaga által aláírt következő általunk csak a főbb pontokra szorított program­­mot bocsátott ki f. hó 15-én: 1. A nép új képviselőválasztások eszközlésére utasittassék. Hogy pedig az ország sorsa biztosit­­tasék, a legtekintélyesebb hadsereg vezérének gond­noksága alá helyeztetik. 2. Az 1857-diki alkotmány mindaddig ér­vényben marad, mig a törvényes népképviselet ál­tal vagy meg nem szü­ntettetik, vagy át nem ala­­kittatik. 5. A halálbüntetés a politikai vétségekre, néz­ve megszüntettetik, s a háború tartama alatt az által pótoltatik, hogy a bűnösök a hadseregbe so­­roztatnak, melynek cadresit ki fogják egészíteni. C. A nemzet nevében amnestia proklamálta­­tik, minden a mai napig elkövetett politikai vét­ségre, kivéve mégis egyes konkrét eseteket, melyek elősoroltatnak. 10. Az állam kormányzó testületei (t. i. a szövetségi kongressus és a legfőbb bíróságok to­vább folytathatják működésöket azon esetre, ha a proklamált elvekhez ők is csatlakoznak. 11. Az államadósságok közt különbség téte­tik a forradalom proklamálása előttiek, s az utáni­ak közt, mely utóbbiak, mivel a jelen politikai alap fentartására működnek közre elsősorban fog­nak kifizetttetni. 12. A jelenleg proklamált elvek a viszonyok által módosithatóknak jelentetnek ki. (Az irisc­-bill.) Az angol parliament f. hó 16-ai ülésében első ízben felolvasott, Izland föld­­birtok-Asszonyait rendező bilit az angol lapok csak most közük nagyobb terjedelemben, mivel az felol­vastatása után csak két napra jelent meg nyomta­tásban. A bili öt szakaszra oszlik, mely szakaszok­hoz 68, nagyrészt hosszúra nyújtott clausula van csatolva. A bili azon irányeszméből indul ki, hogy a leghelyesebb és egyszerűbb birtokviszony ugyan­az volna, ha a hódítás által birtokon kívül helye­zett ir­ek földbirtokuk tulajdonjogát ismét vissza­nyernék, de mivel ez nem lehetséges, a bili czél­­jául tűzi ki, hogy a földbirtokos és a bérlő közti viszony a méltányosság elve szerint ren­deztessék, s hogy azon sajnos állapoton végre segítve legyen, melyben a bérlő nem volt a törvény által kellőleg védve a földbirtokos önkényei ellenében, tí a bili főleg azon körülményben látja az Izlandban mindig aggasztóbb mérvet öltő ag­­rariai zavarok forrását, hogy eddig a bérlő a föld­­birtokos önkényei ellenében csak a szokás­jogra hi­vatkozhatott, melyen azonban a földbirtokos kön­­­nyen túltetette magát. Ezen állapoton segítendő a bili, következő pontokat hoz javaslatba: 1. A bérlőnek azon esetre, ha előre nem lá­tott nyilatkozat (eviction) vagy a bérlet szerződés­ben kikötött bérletidő leforgása által, a bérlettől megfosztatik, joga van kárpótlást követelni a javí­tásokért, melyeket a földbirtokon eszközlött. E kárpótlás a törvény által meghatározandó tábláza­tok szerint, de minden esetben a bíróság ál­tal mondandó ki. 2. A bérlet bármely oldalról tör­tént megszüntetésének esetében a kárpótlási igény­­kereset benyújtása előtt a választó bírák elé vien­dő az ügy, kik a méltányosság szabálya szerint megkísérlik az ügyet kiegyenlíteni. 3. Kárpótlásra azonban a szerződési idő lejártával nincs igénye a bérlőnek, ha a bérletszerződés 31 évi határ­időn túl köttetett. 4. A földbirtokos úgynevezett eviction-joga megszoríttatik. Vele csak akkor élhet a földbirtokos, ha a bérlő részéről elkövetett vala­­mely bűntény feljogosítaná a bérlőt elűzni bérleté­ből. Egyébként kármentesítéssel tartozik a föld­­birtokos az eviction-jog használata által a bérlőnek okozott károkért. 5. Megengedtetik, hogy hosszabb tartamú bérletszerződések köttethessenek. 6. A landard és és a tenant közti egyenetlenségek a fennebb körvonalazott bírósági eljárás szerint egyenlíttetnek ki. Ezek a bili rendelkezései, melyek által a bér­lők sorsán javítani akar, s egy Izlandban eddig hiányzó földbirtokos parasztosztályt teremteni szán­dékozik. Az ír nemzeti sajtó azonban épen azt veti a bili szemére, hogy a bili nemcsak el nem éri ezen állítólagos czélját egész terjedelemben, hanem még egy jó örök bérletrendszer (fixity and perpetuity of tenure) sem fog a bili törvénnyé való emelése által létre­jönni.­­ A bili első felolvasása alkalmával a parliamentben igen kedvezőleg fogad­tatott , sőt az ír képviselők közül számosan annak támogatását meg is ígérték. A bili második, már­­czius 7-dikére kitűzött felolvasása alkalmával azon­ban, a parlamenti ellenzék D izraeli vezérlete alatt, ki a bili első felolvasásakor betegsége miatt távol volt a parlamentből, a bili ellen komoly támadás­ra készül. (A halálbüntetés eltörléséhez.) Az észak­német szövetség birodalmi gyűlésének f. hó 22-én tartott ülésében Holtzendorf egy számos felsőbb fo­kú bírósági tag, ügyvéd és jogtanár által aláírt pe­­ticziót nyújtott be a halálbüntetés eltörlése iránt. A peticzió, melyre nézve egyébiránt a további aláírá­sokra való jog a benyújtó által fentartatott, főbb pontjaiban következőleg hangzik: „Az északnémet szövetséges államok számára kidolgozandó büntető törvénykönyv feletti küszöbön álló tanácskozmányok megindulása előtt kötelessé­­göknek ismerik a kérvény aláírói a halálbüntetés ellen szavakat fölemelni. Anélkül, hogy a törvényhozó gyűléstermekben s a tudomány által már eléggé kimerített okokat itt újból felújítani alkalmasnak találnék, a követ­kezőkre fogunk szorítkozni kérvényünk támogatá­sára. A büntető törvényhozás feladata, nem a tö­megben uralkodó zavaros eszmékre hallgatni, ha­nem az újabb kor műveltsége által sugallott irány­elveket, s nemzetünk jogélete képviselőinek kép­zett öntudatát és meggyőződését venni cselekmé­nyeiben zsinór­mértékül. Mi állítjuk: A jogtanárok határozott többsége tudományos kutatás és részben ellőbbi elvekről való lemondás után, ez idő szerint már határozottan a halálbüntetés eltörlése ellen nyilatkozik. A mainzi német jogászgyülés, a ber­lini jogásztársaság és a porosz fővárosi királyi bí­róság kétségkívülivé helyezték, hogy e kérdés iránt az elmélet a tapasztalással teljesen megegye­­zik. Sőt még azon esetben, ha a halálbüntetés el­lenzői jelentékenyen kisebbségben volnának is, egy bölcs törvényhozásnak le kell mondania arról, hogy oly büntetést szentesítsen, mely a jogtudósok erejében erkölcsileg mindinkább növekvő meggyő­ződése által hova­tovább hatályosabban ostromol­­tatik, s mely ép ez okból ennek erkölcsi hatása ál­tal mindinkább gyengittetik. A német alapjogok, melyeket a nemzet egy része, nem mint veszendőbe ment emléket, hanem, a jogélet szabad kifejlődésének czélja gyanánt te­kint, követelték a halálbüntetés megszüntetését. Az északnémet szövetség büntető törvényhozása e te­kintetben nem maradhat hátrább. Ezenkívül óvatos államfér­fiak tapasztalatai Toscanában, Portugáliában Oldenburgban, Nassauban, Szászországban, s más álla­mokban kétségkívülivé tették, hogy a halálbüntetés eltörlése a jogutalomra nem hat károsan. Másrészt pedig épen Észak-Németországra súlyosodó igazta­­lanság volna, oly szövetséges államokban, hol a halálbüntetés eltörölve van, e büntetést most újból erőszakosan életbe léptetni. Gondolja meg az észak-német birodalmi gyűlés, hogy most azon al­ternativa előtt áll: vagy megszüntetni a halál­bün­­­tetést, vagy néhány szövetséges államban azt új­ból életbe léptetni. Vájjon elvállalja-e ez utóbbiért a felelőséget Európa színe előtt. Pest, febr. 24. [Hivatalos] Ő felsége dr. Bach Józsefet a keszthe­lyi m.­­ kir. gazdasági felsőbb tanintézetnél üresedésbe jött vegytani tanári állomásra ideiglenes minőségben kinevezte. — A király és királyasszony egész márczius 6-ikáig maradnak fővárosunkban, ekkor rövid időre ismét Bécsbe mennek. A királyné az egész tavaszt Budán, a nyárelőt pedig Gödöllőn fogja tölteni. Rudolf korona­herczeg, Gizella főher­­czegnő csak a kellemesebb nyári napok kezdetével rándulnak ki a gödöllői nyári lakba. — Ferdinánd volt császár s ma­gyar király beteg. Az ősz fejedelem már hónapok óta beteg,hanem legközelebb oly aggasztó fordulatot vett a kór, hogy az orvosok is félteni kezdik életét. Prágából naponkint, óránkint érkez­nek tudósítások az agg fejedelem hogyllétéről. — Gróf Andrásy Gyulán­énak már hosszabb idő óta gyöngélkedő állapota jobbra nem fordulván — felkérettünk annak közzétételére,hogy a miniszterelnöknél f. hó 26-án megtartatni szán­dékolt estély egyelőre elmarad. — T­ó­th J­ó­z­s­e­fr­ő­l, a nemzeti színház beteg művészéről, a „Debreczen“ ma este érkezett száma azon hírt hozza, hogy meghalt. Tóth József utolsó időben pócsmegyeri kis szőllő­ birtokán fe­küdt betegen. Már a színházi enquete-bizottság ta­nácskozásaiban is az utolsó időben nem vehetett részt. Arról volt tudomásunk, hogy betegsége újab­ban aggasztó fordulatot vett, de haláláról még a nemzeti színháznál sem tudnak hírt. Azért egyelőre szívesebben ragaszkodunk ahoz, a­mit hinni sze­retünk, mint hogy megnyugodjunk abba, mitől annyian félünk. ” Haynald érsek a conciliumban igen kitűnik ékesszólása által, írja a „P. Lloyd“ levelezője. Közelebb a „Schemata de moribus cleri­­corum“ vitában kitűnő sikert aratott. Nem tudták emelkedett beszédét, logikai érvei hatalmát, vagy dialektikájának élénkségét csodálják-e inkább. — Haynald érsek a „Breviárium romanumot“ vette bí­rálat alá, s világosan kimutatá hibáit és anachro­­nismusait. Hathatósan sürgette a breviáriumok s a lithurgiára vonatkozó könyvek reformját, melyet már XIV. Benedek pápa megkezdett. A kalocsai érseknek hatalmasabb szava s nagyobb szónoki te­hetsége van, mint a diakovárinak, hanem amint mondják Strossmayer szónoklata behizelgőbb, s in­kább emlékeztet a franczia szónokokra. Haynald előadását a lelkesültség melegsége jellemzi szónoki szenvedélye a jog­i igazságérzettel párosul, mi rit­kán található egy-egy szónoknál. Különben Haynald és Strossmayer érsek latin beszédei a legékeseb­bek a conciliumi beszédek közt, és sokban emlé­keztetnek Hortensius és Cicero szónoklataira, me­lyeket a fórum előtt tartottak. — A közös hadügyminisztérium ten­gerészeti osztálya a cs. kir. dunai szolgálatra a Monitor mintájára két hadigőzöst készíttet kettős csavarral, mindeniket 80—80 lóerőre. A hadigőzö­sök előállítása hazai iparosokra fog bízatni, a pá­lyázat már legközelebb ki lesz hirdetve. — Szvetenay alezredes helyett, ki a hon­védségtől ismét a közös hadseregbe tétetett át, a honvéd alezredessé emelt báró Henneberg Károly foglalja el József főherczeg mellett a szárnysegédi tisztet. A székesfehérvári lovassági iskola vezetője Bákusz Lajos honvédszázados lett. — Privorszky kávéháza. Nem szoká­sunk ugyan privát üzletbe avatkozni, mindazonáltal helyet adtunk nem­régiben egy hozzánk ismerős oldalról beküldött panasznak Privorszky új kávé­háza ellen. Kétszeres kötelességünknek tartjuk tehát közleni a következő , kissé ugyan későn érkezett, de szintén baráti kézből vett sorokat, melyek amaz első közlést nem kevéssé módosítják. „Privorszky kávéháza, mondja a beküldött közlés, miután első közlésünk téves voltát némi nyomatékkal fölemlí­­tette, — kilátással a Dunára, átellenben az Angol királynővel, egyike a legdíszesebbeknek és legna­gyobbaknak, melyeket nemcsak Pesten de Pécs­ben is látni. Az eddig is vállalkozó szelleméről s jó kávéjáról ismeretes tulajdonos roppant összeget fektetett új vállalatába. Nem közönséges üzleti nye­remények, hanem (s erre kívánja közlőnk a súlyt fektetni) üzleti ambíc­ió, a firma jó hírneve lebegett szeme előtt.“ — Egy szökött őrmestert fogott el tegnapelőtt a budai kapitányság. A szökevény már két hét óta lappangott a testvér fővárosban a ma­gával vitt raktár­kulcsokkal. Még csak a raktár vizsgálata alkalmával fog kitűnni, váljon a szöke­vényt nem terheli-e szökésen kívül egyéb bűn is. — Vígjátékból tragédia. M. Sz­­­­ ten vidám társaság ült együtt, a város legkedélyesebb házigazdájának nevenapját ünnepelték, s a kedv és a bor kifogyhatlan volt. Éjfél tájban a borozó vidám társaság elérte azt az álláspontot, honnan lenézve minden ember mámorosnak látszik. A társaság egyik tagja, a legmérsékeltebb ivó­­ter annyit talált élvezni a a derék iskolames­róból, hogy csak­hamar az asztal alá került.­­ A társaság semmi­nemű bajos következményre nem gondolva, csönde­sen fölemeli az iskolamestert s a másik szobába viszi. Ketten-hárman a vigabbak közül beterítették fehér lepedővel a szunnyadót,s gyertyákkal s feszü­lettel rakták körül, mint halottat, aztán kimentek ismét mulatni. Hajnalban midőn távozni akartak, költögetik az iskolamestert, de ez nem mozdul. Végre midőn a sok rázásra sem mozdul, orvost hivatnak, s ez bevallja, hogy az iskolamester való­ban meghalt. Szélhüdés érte. Meg lehet az első rémületében, a mint felébredett. — Tánczvigalom a tébolydában. E hó 26-ikán a budai országos tébolydában fényes tánczvigalom fog tartatni, melyen a tébolyda ren­des lakóin kivül számos idegen is összegyűl. Lin­­czer tánczmester, ki tudvalevőleg szintén az intézet betegei közé tartozik, rendezendi a tánczokat. — Turgenjew Iván a kitűnő beszélyire valószinüleg Pestet is meglátogatja. Az ősz novel­lista Wagnernek nagy tisztelője s közelebb érkezett Bécsbe, hogy a „Meistersingeréket­ s az osztrák biro­dalmi fővárosban is hallhassa. Ő felségük Budára érkezése és két szereplő elrekedése miatt azonban a dalmű egy időre elmaradván, Turgenjev ez időt a magyar főváros megtekintésére akarja forditani. Hallomás szerint a beszélyiró Viardot asszony tár­saságában utazik. Trefortiié-Rosti Ilona temetése. február 23. *) Ma d. u. 3 órakor ment végbe Trefort Ágos­­tonné szül. Rosti Ilona temetése. A Ganzféle ház előtt, honnét a megboldogult tetemeit örök nyuga­lomra szálították, már fél órával a gyászszertar­tást megelőzőleg nagy néptömeg hullámzott fel s alá, betöltve későb­b a ház udvarát is, s a ház első emeletébe vezető lépcsőzetet, úgyhogy a gyász­szertartást eszközlő egyházi személyek csak nehe­zen voltak képesek keresztülhatolni az első emele­ten levő előszobáig, melyben a gyászravatal fel volt állítva. Itt azonnal a gyászszertartás vette kezdetét, mely alatt az elhunyt tetemeit rejtő ko­porsót, az elhunyt férje, gyermekei és rokonai, ké­­nyező szemekkel vették körül. Ez utóbbiak közt volt látható a K. E­ö­t­v­ö­s-család is. A gyászszertartás befejezte után, midőn már a fővárosi előkelő körök ép úgy, mint az irodalmi világot képviselő közönség nagy részben elhagyta a gyászkápolnává átalakított előszobát, a legmegha­­tóbb jelenet következett. A bánatos férjet barátai vették körül, s könnyezve szorítottak vele kezet. Mielőtt a koporsót elszállították volna, öt gyászru­hába öltözött, s a szertartást néma könnyekkel kí­sérő hölgy borult még utoljára a kedves hamvak fölé. A könyek kiapadtak a válás utolsó pillanatá­ban, s a resignált fájdalomban szinte mereveknek látszottak a gyöngéd női arczok; egy-egy fül­doklás árulta el a belső küzdelmet, s a gyengéd szeretetet, mely a kedves halottat még le a sírba is elkí­sérte. E végbucsu után a gyászoló hölgyek mind­egyike egy-egy virágot szakított emlékül a ravatalt ékesítő koszorúkból, mire a koporsót a ház ka­­puja előtt várakozó halottas kocsira vitték, mely a fényes úri fogatok beláthatlan sora által kisértet­ve, az elhunytat az örök nyugalom helyére szállí­totta. E gyászoló hölgynek az elhunyt leányai, s b. Eötvös Jolán, a közoktatási miniszter leánya vol­tak. Fájdalmukat osztják az elhunyt összes ismerői, kik kivétel nélkül meleg tisztelői voltak e nőnek; s a gyászolóknak szomorú vigasztalásul szolgálhat a tudat,hogy nemcsak ők érzik,hogy a legjobb nőt és anyát és a legszebb polgári erényeket magas mi­­veltséggel és emelkedett lélekkel egyesítő rokont és barátnőt vesztettek el a megboldogultban. Pest városa közgyűlése, I. február 23. *) Elnök : G­a­m­p­e­r­t Alajos. A bejelentések közül megemlítjük a jogügyi bizottmányét a „Köz­­biztonság“ czímű lap perbefogatása iránt; a bizott­mány kijelenti, hogy az illető czikkekben a tör­vényhatóság iránt semmi rágalmat nem talált, azon­ban elvárja a közgyűlés a főkapitánytól — Ráth Károly indítványa folytán, — hogy az ő személyén ejtett sérelmek megtorlása végett a kellő lépéseket meg fogja tenni a közvádlónál. Napirenden van a belügyminisztérium leirata a vaspályákon és gőz­hajókon szállított fa megdíjaztatása iránt, amelyben megtiltja a belügyminiszter a kövezetvám czim alatt idáig szokásban volt díj beszedését már márcz. 1- től kezdve­ a tanács sajnálattal vette a belügymi­niszternek a város belügyeibe való ezen beavatko­zását, s e sérelem orvoslása végett az országgyűlés­hez feliratot indítványoz. Stupa a díj szedését nem akarja mindaddig megszüntettetni, mig az or­szággyűlés e tárgyban nem határoz. Ráth K. a bel­ügyminisztérium leiratát végrehajtatni óhajtja, míg el lesz döntve ez ügy. Csengés hasonlólag. T­a­­vaszi ellenkező nézetben van, miután belügyminisztériumnak semmi joga ezen beavatko­­­zásra s inkább ott kell hagyni a képviselőséget, mint sem ilyen jogtalan rendeletet végrehajtani. Szóltak még Máttyus Aristid és Haris mig végre is szavazás utján a tanács és Ráth K. indítványai fogadtatnak el. Olvastatott a bizottmány jelentése a magy. kir. kúria számára építendő palota iránt. Ajánlja a bizottmány a 4 terv közül, a négyszög tervez a mostani kúria helyén és egyúttal a költsé­­gekhez a városnak 300,000 fttal való hozzájáru­lását. Széder és Vecsey pártolják a bizottmányi jelentést. Sztupa soknak tartja a megajánlandó segélyt, a közgyűlés azonban elfogadja az indít­ványt, azon a minisztériumhoz intézendő kérelem­mel, hogy az összeget engedje meg aíz éves rész­letekben lefizetni. A közoktatásügyi miniszter leirata a sóházi telkek átengedése tárgyában orvosi intézet számára, tudomásul vétetik, miután a közgyűlés ragaszkodik azon határozatához, hogy e telkekre politechnikumot óhajt építtetni. H. — febr. 24. Ma rendkívüli közgyűlés tartatott a Pest városa törvényhatóságának rendezéséről szóló javaslat tárgyában. A javaslat sok vitára, sok in­dítványra adott alkalmat s a tárgyalás vége lett, hogy végül elfogyot a szavazó, úgy hogy a jelen ülésben tett több indítványra is csak a jövő csütörtökön ugyan e tárgyban tartandó rendkívüli közgyűlésre maradt a szavazás, latilag behozattak. Jelölve van azon út,­ melyen gyakorlati eredményekhez juthatni. Az előterjesztett vallásügyi törvény vissza­megy oly stádiumra, melyen a törvényhozás már régen átment. A vallásügyi törvény­­által elérendő c­él, az általános törvényhozás útján érhető el, biztosan és szorosan. A bizottság elhatározta, hogy a vallástörvény egyes pontjait a konkordátum pontjaival fogja összehasonlítani, és aztán határozato­kat hozni. Paris, febr. 24. Több lap megc­áfolja azon hírt, mintha Don Carlos Spanyolor­szágba utazott volna. Paris, febr. 24. A kamrában Picard javaslatot terjeszt elő, mely szerint ezen ki­fejezés „kormányjelölt“ ne használtassák, to­vábbá hogy a választási gyülekezeteken több szabadság engedtessék. Berlin, febr. 24. A mai birodalmi gyűlésben a vita Lasker resolutiója fölött kezdődött. Blankenburg ajánlja, hogy azon módosítvány mely szerint Baden az Észak- Német szövetségbe azonnal belépjen, elha­gyassák. Bismark Lasker indítványát hibának találja. A külpolitikát bevonni lehetetlen; a resolutiot illető törekvést helyesli a badeni kormány részéről, különben Blankenburg javaslatát pártolja. Baden csatlakozása csak kölcsönös szabadakaratból lehetséges. Baden csatlakozása, a déli államok haladását gá­tolná, valamint segédkezet nyújtana Bajor­országnak a választási mozgalmakban. Nem hiszi, hogy Bajorországban azon párt, mely idegen segítséget és szószegést kíván, ura­lomra juthatna, de nem is kell e tekintet­ben segítséget nyújtani. Baden mostani csatlakozását az Észak-Német szövetséghez nem kívánja; alkalmas­ időt fog erre jelöl­hetni. Mindenhol kívánják hogy Lasker indítványa el ne fogadtassák. Hosszas vita után Lasker visszavonja a resolucziót, mert nem akar bizalmatlansági szavazatot. München, febr. Azon 7 képviselő, kik a kamara által annuláltattak, ismét megválasztatott. Drezda, febr. 24. Az országgyűlés ma záratott be. A király beszédében érinti azon törvényeket, melyek a múlt ülésszakban hozattak és a melyek a következő ülésen hozandók lesznek. Bécs, febr. 24. Esti zárlat. Hitelrészv. 271.— északi vaspálya 212.—. államv. 377.—. lombard. 243.90. 1860. sorsj. 96.75. 1864. sorsj. 120.75. napoleond. 9.93. magyar hitelrészvény 87.72- ga­­licziai 235.50. ang.oszt. 333.—. franko 114.50. tramway 163.—. Berlin, febr. 24. Galicz. 97.—. önk. köles. 132.74- nemz. kölcs. 58.74- 1860, sorsj. 78.és­­ezüst kölcsön —. Bécs 81.7g. cseh nyug. vasp. 97.7^. államv. 206.72. metall. bO.% hitelsorsj. 88.—. 1864. 66.—. hitelrészv. 147.7^. román. 41-.*/.­ _________ KÜLÖNFÉLÉK TÁVIRATOK Belgrád, febr. 24. (A „Reform“ táv­irata.) Oláhország alkudozásokba bocsát­­kozott a konstanczinápolyi patriárchával konkordátum kötése érdemében, mely az oláh egyháznak rendezné viszonyait a patri­archátushoz. A közvetítő Oroszország, Bécs febr. 24. A mai reichsrath ülé­sében a kereseti adó fölötti vita folytatta­­tott. A kisebbség javaslatai, miszerint a befektetési tőke s a műhelyek fölszereléséhez szükséges eszközök ne adóztassanak meg, elfogadtattak. Bécs, febr. 24. A vallásügyi bizottság mai ülésében következőleg fejtegette a köz­oktatási miniszter a nézeteket, a vallásügyi kérdésekben. A kormány azon államalaptör­vények elveit követi, melyek már gyakor­l­­ jA szerkeztőségtől nem függő nyomdai akadályok mi­att maradt mára. KÖZGAZDASÁG­ — (A Magyarorzág, Ausztria és An­golország közt) kötött keresk. petszerződést ratificáló okmányok kicserélése tegnapra volt ki­tűzve Bécsbe, a közös külügyminisztérium helyisé­geiben. — (Egy uj nagy bankintézet) lép életbe Bécsben a sok apró bank fusiójából, „Unió czim alatt. Rég hirdetik, hogy a Wiener Bank“ is belép a társulatba, s tegnapi tudósítások szerint az uj intézet tőkéje 11 millió frt lesz s ez összeg mint ír­ják 12 millióra fog kiegészíttetni. Az összeolvadt banktársulatok részvényesei közelebb összehivatnak, hogy véglegesen helybe hagyják a fusiót, mely ál­tal a pénzpiacz mindenesetre egy hatalmas verseny­zőt nyert.­­ (A konzulátusi enquete) tegnap­előtt tartotta zárülését Beust gróf elnöklete alatt. A külügyminiszter kifejezte köszönetét az enquete tag­jainak buzgó közreműködésükért s megjegyzi, hogy kifejezett kivánataik nem fognak pusztán „becses materiale“ maradni, hanem mindenesetre figyelembe fognak vétetni. Ezután Winterstein az enquete tag­jai nevében mondott köszönetet a külügyminiszter­nek előzékeny magatartásáért s végül még azon kérést nyilvánitá, érvényesitné befolyását oly czél­­ból, hogy az 1867-ki kiegyezési törvényben em­li­­tett keresk. és vámértekezlet mielőbb létesittessék.­­ (A szab. dunagőzhajózási társu­lat államgarancziájának megszünte­tése) iránt létrejött megállapodások felett tegnap volt a társulat kormányzó tanácsa értekezletre ös­­­szegyülendő. Közültük azon részleteket, melyeket a két pénzügyminiszter s s társulat igazgatósága megállapított. A magyar kormány hír szerint azt kívánja, hogy a társulat közgyűlése hagyja hely­ben az egyezményt, még mielőtt a minisztérium azt a törvényhozás elé terjesztette volna. Kívánná to­vábbá,­ hogy a mohács-pécsi vasútra vonatkozólag fen­­álló viszony, mely szerint t. i a kormány azt a befektetési tőke kifizetése mellett félévig felmondás után bármikor elveheti a társulattól, tovább is így maradjon, mi előre láthatólag erős vitákra adhat alkalmat. — (A magyar sorsjegy kölcsön,) részleteiről hírlik, hogy a kibocsátási árfolyam kö­­rülbelül 90 frt lesz, évenkint négy húzás fog tar­tatni, s a nyeremények fölmentetuek a nyeremény­adó alól. A Rotschildház belépése a konsorcziumba biztosítja a pénzhatalmasság roppant összekötteté­seit, mi­által különben a pénzkirály magára vonta a bécsi hitelintézet köreinek neheztelését, miután ott szokva voltak eddig Rothschild pártfogásához, most pedig ez a hitelintézet ellenében a Bankve­reint segítette győzelemre.­­ (Czukorgyárak.) A nagy­czenki és büki czukorgyárak egy részvénytársulat tulajdoná­ba mentek át, s e társulat azon vidéken, a sopron­­kanizsai vasút mentében még több czukorgyár fel­állítását tervezi. — (A keleti marhavész) folyó hó első felében beérkezett hivatalos jelentés szerint Ma­gyarországban nem merült fel. Erdélyben hunyad­­megyei Klopotiva és újból kiütve Osztrovel közsé­gekben uralgott, hol kiütésétől kezdve 1831 darab szarvasmarhalétszámból, 27 udvarban, 92 darab be­­tegedett meg; ezekből 41 meggyógyult, 51 elhul­lott, beteg nem maradt. Lajtántúl pedig az osztrák belügyminisztérium közlése szerint a keleti marha­vész folyó évi január hó 16-tól egész febr. 7-ig Gácsországban a zbaraczai, és przemizlai járások­­­hoz tartozó Zarudeczko és Lenie, Bukovinában pe­dig a serethei járáshoz tartozó Scherboutz közsé­gekben uralgott, a többi osztrák tartományok vész­mentesek.

Next