Reform, 1870. március (2. évfolyam, 76-106. szám)

1870-03-26 / 101. szám

101. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva egész evre fél évre . 18 frt — kr. 9 „ — „ Negyed évre Egy hóra . Hirdetmények dija: 1 4 frt 50 kr. , 50 „ 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Szombat, márczius 26. 1870. Bélyegdij külön 30 kr. REFORM I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főút, 7. sz. 2. emeleten. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Kétsas-utca, 14. szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ^LŐFIZETÉSI fölhívás „REFORM“-TM Külön kedvezmény: táborxi öli. „A szerzetes uralma^^ czimü két kötetes regénye. Előfizetési feltételek: A lapra, Garibaldi regényével együtt 1870. ápr. 1-től háromnegyedévre 13 írt 50 kr.; — félévre 9 frt.; — negyedévre 4 írt 50 kr. Garibaldi regényére külön 4 frt. (Bolti ára magasabb lesz.) Az előfizetési összeget bérmentve, úgy a hirdetéseket a „REFORM“ kiadóhivatalába. Pest két sas utcza 14 sz. alá kérjük küldeni. — Helyben Ráth Mór könyvkereskedése is elfogad előfizetéseket. A regény ápril hó folyamában fog az előfizetőknek átadatni. Pest, míírcz. 26. A miniszterelnök tegnap fogadott az alföld-fiumei vaspálya engedélyesei s e pálya kormányzótanácsa részéről küldöttséget, mely átnyújtotta kérvényét e pálya folytatása, illetőleg az eszék-sziszeki vonalra a fenemlített engedélyeseknek adandó koncressió ügyében. közel A határőrvidéki gnéta ügye, befejezéséhez egy új stádiumba lépett, amennyiben a két kormány ezúttal az ezentúl még polgárosítandó részek után vállalandó quóta iránt is megegyezni óhajt. Az osztrák kormánynak t. i. kételye támadt az iránt, vajon a közvetlenül feloszlatandó két ezredért elvállalt "‘iozonyi qvótaemelés arányát a határőrvidék többi részeiért is el fogja-e vállalni a magyar kormány, mely utóbbi legjobbnak látta, ez ügyben már most számszerinti határozott ajánlatot tenni; az ajánlat ez idő szerint már útban van Bécs felé. Ugyanis a magyar minisztertanács — ha tudósítónk jól van értesülve — megállapodott abban, hogy az összes határőrvidék feloszlatása által a qvóta az eddig négy tizednyi százalékon túl még 1 és hat tized százalékkal, tehát egészben 2 százalékkal növekedik. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter tegnap távirati uton értesítette Hasner osztrák miniszterelnököt, hogy a magyar kormány proposícziójával fel fog utazni Bécsbe s minisztertanács kitűzését is kérte egyúttal. Hasner még tegnap felelt, távirati uton tudatván Lónyayval, hogy mára (márczius 26.) déli 2 órára tűzött ki minisztertanácsot. Lónyay ehez képest még tegnap este elindult Bécsbe, hogy a kormány proposiczióját az osztrák kormánynak bemutassa. Egyéb jelentékeny mozzanat nem merülvén föl a belügyek fölszínén, alkalmunk van e helyen egy ellenzéki lap azon fölfogásával foglalkozni, melylyel a deákpárti, s úgy látszik a baloldali fournalistikát is elég tévesen jellemezni iparkodik. Szombati czikkünk pártunk belszervezetével foglalkozott s azon őszinteséggel, melyet nemcsak olvasóinknak ígértünk , hanem az ügyre nézve is legelőnyösebbnek tartunk, kiemelt némely mutatkozó hiányt és anomáliát; esetleg ugyanaznap hasonló tárgyról szóltak „Fester Lloyd“ és a „Pesti Napló“ czikkei, amelyek közül utóbbié különben csak elkésett és jelentéktelen ismétlése volt annak, mi a többi deákpárti lapokban már hetek óta vitatás tárgya. A tárgy e találkozása már most az ellenzéki lap szemeiben semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a három czikk pártmanifestáczió, párttanácskozás eredménye, s világos jele annak, hogy a deákpártnak, vagy a kormánynak, vagy más valakinek útjában van — Deák Péren ez, hogy azt mellőzni és mindenáron a föltétlen és akarat nélküli kormánypártot etablirozni óhajtják. T. laptársainkra bízva, hogy a maguk részéről, ha érdemesnek tartják, e furcsa insinuácziót visszautasítsák, mi csak azért szólunk a dologról, mert az — mint föllebb említettük — az ellenpárt journalistikáját jellemzi. Azért, mert a baloldalnak nincs egyetlen említésre méltó lapja, mely a szó teljes értelmében ne volna hivatalos pártközlöny, azért ők a deákpárti lapok szavában nem képesek mást találni, semmi mint pártnyilatkozatot. Nincs példa rá, hogy ellenzéki lap valaha mást, fejezett volna ki a baloldal mint helyeslést és tagjainak eljárása és szavai fölött; oly kérdésben, a mely a parlament napirendjén van, baloldali lap soha sem szólal föl előbb, mig a pártvezérek arra nézve az átalánosan kötelező jelszót ki nem adták; még élctlapjaikban is jól vigyáznak, hogy a baloldali emberek arczképe ünnepélyes komolysággal kontraszírozzon a jobboldaliak torzképeivel; természetes tehát, hogy minden őszinte szóban, melyet deákpárti lap saját pártja ügyében kimond, a ziláltság és fölbomlás jeleit látják maguk előtt, kik nem a közönség és nyilvánosság közlönyei, hanem egyszerűen engedelmes fegyverek a párt kezében, a többség csak akkor egy és erős, ha kebelében minden szó csak egy ember szava, ha deákpárt hírlapjai is egyszerűen ,,jurant in a verba magistri.‘‘ Csakhogy akkor is, ha ezt tennék, kezeknél van egy másik vád : szolgaiság és hunyászkodás vádja. Természetes, hogy ez lehetetlenné tesz minden vitatkozást. A franczia lapok közüli teljes szövegét Napoleon Ollivierhez intézett kéziratának, melyet a távirat elég gyorsan, de elég tökéletlenül hozott meg nekünk. Ez utóbbi körülmény folytán nem lesz felesleges ez okmány lényegének hű fordítását ezúttal is ideigtatnunk. Azon reformok közül, melyeknek elfogadását a körülményekhez képest Napóleon időszerűnek véli, hogy véget vessen a változások után való mértékletlen vágynak, „első rangba állítom, írja, azokat, melyek az alkotmányra s a senátus kiváltságaira vonatkoznak. Az 1852-iki alkotmánynak mindenekfelett az volt hivatása, hogy a kormányzatnak eszközt adjon rá, hogy a rendet és tekintélyt helyreállítsa; de tökéletesithetőnek kell-e maradnia addig, mig az ország állapota meg nem engedte, hogy a közszabadság szilárd alapokra fektettessék. Mai napság, midőn az egymás után való átalakítások egy a plebiscitum alapjaival megegyező alkotmányos kormányzat megteremtésére vezettek, azon kell lenni, hogy mind az visszavezettessék a törvények határai közé, ami különösen a törvényhozást illeti; hogy a véglegesség jellege áttessék az utolsó reformokra ; hogy az alkotmány minden kontroversiák fölé emeltessék; hogy a senatus, e nagy s annyi bölcsességet magába záró testület elhivassák: az új kormányzatnak sokkal hathatósabb közreműködést biztosítani. Kérem önt, így szólnak a levél végsorai, kérem önt ezekhez képest, érintkezzék minisztertársaival, s terjesszék elém egy senatus-konsultum javaslatát, mely változhatlanul megállapítja, az 1852-ki plebiscritumból folyó alapintézkedéseket, a törvényhozási hatalmat két kamara közt megosztja, s a nemzetnek visszaszármaztatja konstituáló hatalma azon részét, melyet ez megbízottra ruházott volt.“ Mind a franczia mind a külföldi lapok előzékenyen méltányolják a francziák császárjának e lépését. „Nem győzzük dicsérni — úgymond a „Journal des Debats“, a császárt, hogy belátta, mennyi veszéllyel járnak a hiányos reformok és a félrendszabályok. III. Napoleon, bedugván roszul értesült tanácsadók előtt, s füleit a helyettük minisztereire hallgatván, kik leghívebb képviselői az ország óhajainak és kívánalmainak,újra megmutatta, hogy önként s utógondolat nélkül lépett a szabadság ösvényére, az egyedülire, ahol a most erőszakolt elválasztott pártok egyesült működése lehetséges. Emile de Girardin a „Liberté“-ben a következő szavakkal kiséri az okmányt: „A Napóleonok dynastiája meg van alapítva. — Ki lesz már most az, aki elég vakmerőn támadva, elég erős is, azt megrendíteni ? Nem fog maradhatni a legkisebb hely sem a bizalmatlanság számára a részrehajlatlan keblekben. — Azok, akik eddig kétkedtek a császár őszinteségében, ezentúl nem fognak kétkedni.“ Az angol parlamentben az irországi kivételes állapotot életbeléptetni ezélzó bili második fölolvasása f. hó 22-én történt. Az ír képviselők határozott támadást intéztek a bili ellen, mint mely a szabadságot veszélyezteti Irlonban. Moore a bilinek második fölolvasását hat hónapra elhalasztani kívánta, mi annak elvetésével egyértelmű. Callan azzal vádolta a bilit, hogy politikai és agrariai zavargásokat kever össze, s sajtószabadságot tönkreteszi. Sőt még az ó- a konservativ Newdegate is a kormány előterjesztvényét csak az 1833-diki fölkelési okmány gyenge másolatának nyilatkoztatá ki beszédében. A vitatkozásnak eredménye mégis csak az lett, hogy a konservativok is mind a kormány részére álltak, s 425 szavazattal 13 ellenében a bili harmadik fölolvasásra bocsáttatott. A franczia római követ már I. hó 21- én visszeérkezett Párisba, s pedig, mint ez idő szerint már kétségtelen, egy erélyes „non possumus“-szal a pápa részéről, Francziaországnak a zsinaton történendő képviseltetésére vonatkozólag. Ezen pápai „non possumus“, melyről, valamint a Rómát érdeklő ügyekről átalában. Banneville a napokban tartott minisztertanácsban adott számot, annál kevesebb felindulást fog okozni a franczia kormánykörökben, mennyivel inkább ellensége volt Ollivier, s vele együtt a kabinet túlnyomó része, a zsinaton való képviseltetésnek. Spanyolországból figyelemre méltó híreket veszünk. Ezek szerint a f. hó 18. és 19-diki éortes-ülés alkalmával az unionisták és radikálisok közt határozott szakadás jött létre. Prim ez alkalommal tartott beszédjét ekként végezte : „Radikálok, kik becsültök engem, kövessetek a szavazásban. Az unionisták harczczal kínálnak bennünket, védelmezzük magunkat ellenökben.“ A tábornok e szavaira a progressisták és demokraták ujongtak örömükben. Egyikök az elnökminiszter kezét szorongatta, másikuk átölelte őt, míg az unionisták keserű nevetésben törtek ki. Egyedül a republikánusok képezték a szenvedőleges publikumot az egész színi jelenet lefolyása alatt. Ezen szétválásnak pedig legközvetlenebb következménye lett, hogy Topete az egyedüli unionista, kivált a minisztériumból, s hogy a kormány eddigi, sok tekintetben mesterkélten összetartott majoritása alkatrészeire bomlott, melynek támogatására tehát a kormány többé nem igen számolhat. A szemközt álló pártok kibéküléséről szóló hírek egyátalán nem valósulnak, de inkább azok, melyek a szakadást mindig szélesbülőnek állítják. A republikánus párt legközelebb határozottan szervezte magát. A párt ügyeinek kezelését öt előkelő pártemberre bízta, kiknek hivatása lenne nem csak a „jövendő“ köztársaság számára alkotmánytervet dolgozni ki, hanem az ország békéjének fentartásáról is gondoskodni. A deákpártból. — márcz. 25. A Deák-párt ma este 6 órakor a zárszámadások és Hollán ügyében értekezletet tartott. A zárszámadások kérdése élénk hosszas vitára adott alkalmat, melyben a párt legtöbb tagja részt vett. A főkérdés a körül forgott: váljon a minisztériumnak az 1868-i zárszámadásokra nézve törvény vagy határozat alakjában adassék meg a fölmentés. Az értekezlet végre abban állapodott meg, hogy a fölmentés határozat alakjában adassék meg a kormánynak. A másik nem kevésbé vitatott kérdés: várjon a kormányt az 1868-i zárszámadásokat nézve felmentő határozat közöltessék e a felsőházzal, vagy sem ? — úgy döntetett el, hogy igenis, közöltessék, de csak hozzájárulás végett. A Hollán-ügyben követendő eljárásra nézve az értekezlet azt határozta el, hogy Zsedényi Ede indokolni fogja indítványát, mire a közlekedésügyi minister tájékoztató előterjesztést fog tenni mindazon tárgyakra nézve, melyek az emlékezetes vitában csak szóba hozattak. A miniszter előterjesztése után a ház napirendre fog térni. Az értekezleten, mely csak 8 órakor ért véget, Lónyay Menyhért és Mikó Imre gr. miniszterek s maga Deák Ferencz is jelen voltak. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság tegnapi ülésében, melyben Andrásy Gyula gr. és Lónyay Menyhért miniszterek is részt vettek, a pánczhid megváltásáról s Budapest területén létesítendő középitkezésekről szóló törvényjavaslat került tárgyalás alá. A miniszterelnök az előterjesztett javaslatot indokolandó, közölte a bizottsággal azon tervet is, melynek alapján a középítkezések, lánczhid-megváltás, új hidak emelése stb. létesítendők lesznek. Lónyay Menyhért pedig a kérdést pénzügyi oldaláról világította meg. A bizottság ellenzéki tagjai szilárdan ragaszkodtak azon álláspontjukhoz, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat mindenekelőtt egy külön, e czélra kiküldendő bizottsághoz utasíttassék, mely a A „REFORM“ TÁRCZÁJA A kétkedő. Vígjáték 2 felvonásban BercziS Árpádtól. (Először adatott a nemzeti színházban márcz. 2.5.) Íme egy darab, mely érdekesen van írva, meséjében ügyes, hangjában ízléses, fordulataiban elmés és helyzeteiben s eszközeiben nem kopott , mind oly tulajdonok, melyek összevéve sem teszik ugyan a jó darabot — (mert nincs köztük a psychologiai helyes felfogás, s ennek édes lánya : a világos kivitel) de melyeknek fele is elég, hogy rendes körülmények között egy vígjátéknak tisztességes sikert és a reporteireben helyet biztosítson. Berezik darabjának is igen tisztességes sikere volt; a közönség érdekkel követte és végül az előadókat és a szerzőt hívta; de előttünk e siker diadal is volt, mely szomoritott. Diadala volt egy ifjú, élettől pezsgő, bár tehetsége igazi oldalát még nem ismerő írónak a közöny vagy ügyetlenség felett, — nem tudjuk, melyik áll — ameljyel darabját a közönségnek előadták — ő Felsége udvari színészei. Kétségkívül igen nagy kegy, ha egy író bejut a nemzeti színház szent csarnokaiba : a hármas bíróság zordon fontossága már előre is jótékony borzadállyal tölti el azon drámaíró szivét, akitől legjobb esetben is (a változtatásokkal való elfogadást értjük) oly biztató hangon kérdik, akarja-e előadatni darabját, hogy ha szégyen nem tiltaná, bizonyosan legtöbb esetben még jókor visszavonná a merény tárgyát. Nevezetes, hogy akárhány szerzővel beszéltem még, kinek darabja ki volt tűzve, senkin sem láttam még más hangulatot, mint azét, ki egy nagy szerencsétlenséget férfiasan készül eltűrni, senkin sem nyomát a bizalomnak vagy legalább azon biztatásnak és bátorításnak, melyet az intézettől s annak kritikai és színészi ereiből minden fiatal tehetségnek merítenie kell. De hisz ez természetes is: nálunk csak az elfogadtatás után kezdődik a bírálat: a szerkezet kissé komplikált, mert a bíráló bizottság tagja mindenki, akinek szerep jutott, de az eredmény kétségtelen, hisz hatásos szerep legfejebb — ha van — egy van a darabban, a többi szereplő aztán elhatározza, hogy a darab megbukik. Megjegyzendő, nem szóval, hanem gondolatban történik ez eldöntés: csak abban áll, hogy már azon resignáczióval tanuljuk meg a szerepet, hogy csak egyszer-kétszer fogjuk azt elmondani. S hogy derék művészeink iránt igaztalan ne legyek, hármat kell megjegyezni: először, hogy ily ítéletben ritkán csalódnak (hisz ők hajtják végre) ; másodszor, hogyha mégis csalódnak, ők szívesen beismerik, hogy övéjök a hiba, mert csak ők mentették meg a darabot; s harmadszor, hogy vannak kivételek, a midőn nem úgy ítélnek s nem ez szerint játszanak: t. i. mikor Szigligeti és Szigeti urak egy-egy darabjáról van szó. Szigeti József legújabb kis darabjában, a „Mérget ivott“-ban nincs felannyi invenczió, mint a „Kétkedőben“ alakjai, ha tisztábbak is, de kopottabbak, cselekvénye vontatottabb, egyes vonásai durvák, sőt színpadra nem valók; míg Bercziké gazdag elmés és finom pointekben , mégis Szigeti darabjának, szintúgy mint a még roszabb „Kedv és hivatásnak“ eklatáns sikere volt Berczik sok tekintetben hibás, de jobb darabjáéhoz képest. Hanem látni kellett, hogyan játszottak a színészek a „kollegák“ darabjaiban és látni, de nem a laikus szemével, mely egy premiérénél alig tudja elválasztani a színészt a darabtól — látni kellett, miképen játszták el Bérezik darabját, melynek tegnapra tűzték ki kivégeztetését. Vegyük ki Szerdahelyit és — a törekvést illetőleg — Lendvaynét, a többiek, Prielle asszony, Szigeti és főleg Feleki oly játékot produkáltak melylyel kifütyöltethetik Moliérét. Prielle K. a. ma óvakodott minden emócziótól, sikerült is neki azon jeleneteken, melyeknek feszítő érdekére a darab alapítva van, boldog tudatlanságban viszi át a mit sem sejtő közönséget. Az asszony, kit imádójának szeszélyes habozása annnyira visz, hogy jelenlétében írja meg a levelet, mely a vetélytársnak ad jogot az imádó helyére lépni: ez asszonyt Prielle Cornélia úgy játszotta, hogy a közönségnek fele is azt ürügy az, hogy barátnéjának irt egy hitte miszerint — tollette dolgában. No, és Feleki! Igaz, hogy a jellemben, melyet neki kellett ábrázolni, fekszik a darab fő- és lényeges hibája. A „Kétkedő “-ben a komikai és a komoly indokolás annyira össze van vegyítve, hogy nehéz lénye iránt tisztába jutni, mégis túlnyomó annyira a komikum, hogy ügyes és mással bíró színész okvetlenül egészen erre az felsőoldalára veti magát. Hanem Feleki úr kitűnő részrehajlatlanságának adta bizonyítékát: Ő neki egyik oldal sem vétett semmit,ő egyikre sem hajol.Fölötte szeretetreméltó volt az ártatlanság, mellyel Feleki hasonlóan egy gyermekhez ment el a szerep ellenmondásainak örvénye mellett, ő nem esett bele, jó angyala, úgy látszik, még attól is megóvta, hogy csak bele is tekintsen. — Elmondta szerepét, az kétségtelen; értette, nem tudjuk , hogy a közönség nem értette annyi bizonyos; mert ha egy habozó, hiábavaló kételyeken rágódó ember hosszas küzdelem után végre beismeri, hogy legyőzetett, a kedves lábai elé borul és ez a közönségre csak olyan hatást tesz, mintha már a darab elején vallotta volna be szerelmét és most csak „Schlusstableau“ kedvéért térdelne: ez csak azon értelmetlen és minden meleg vér nélküli előadásnak tulajdonítható, mellyel a „hős“ e főszerepet kiállította. Szigeti iránt igaztalan volnék, ha azt mondanám, hogy nem tette a darabért azt, amit tehetett; de fájdalom, azt nem tehette, hogy a szerepet ő írja meg, mint például a maga darabjában, s így azt sem, hogy annyira betatanulja, hogy ne kelljen egyes szavakat, melyek nem elég gyorsan ütik meg fülét, szükségtelen és főleg érthetlen nevetéssel pótolnia. Szerdahelyi igyekezettel játszott, és főkép világosan beszélt, amit a fenemlítettektől hiába óhajtottunk: ami motívum az ő szájába volt adva, azt mind értette a közönség. Lendvayné is lelkiismeretes volt; kár, hogy nincs elég ízlés öltözékében és hogy a 16 éves leányok ruháiból egyátalán kinőtt. Mindezeknél fogva azt hisszük, hogy a darab, mely jól indult és a közönséget sok helyütt mulattatva megkapta, de azután a rész előadás miatt az illusióban megtartani nem bírta, csak uj szereposztással állhat meg a repertoireon. Játsza el Feleki úr szerepét Szerdahelyi és ezét Náday, aki fiatal ember és törekvő, és a darab sikere mentve lesz. A darabnak, melyet előadói ellen oly hévvel védelmezünk, mindenesetre sok hibája, még több fogyatkozása van; de azt, hogy komoly akarattal, törekvéssel és gonddal van írva, tagadni nem lehet. Mily kíméletlenség, mily igaztalanság az komoly művészek részéről, semmibe sem venni a törekvést, munkát és időt, melyet egy buzgó és tehetséges író arra fordít, hogy a színház repertoireját egy eredeti darabbal gazdagítsa. Az „Elkényeztetett férj“-ben, mely az eladást befejezte, Lendvayné egy virtuóz szerepet igen pompásan és a közönség nagy tetszésére játszott: őt Szerdahelyi hathatósan támogatá. D. L. javaslatát tüzetesen tanulmányozza s különösen a középítkezések sorrendjét állapítsa meg. A pénzügyi bizottság többsége azonban ez indítványt elejtvén, a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadta, a részletes tárgyalást pedig vasárnap tartandó ülésében fogja megkezdeni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése márcz. 25. (Napirend : a központi bizottság jelentése az 1869 : XXVI. t. ez hatályának kiterjesztéséről szólójavaslat tárgyában ; e törvényjavaslat tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Bujanovics S. és Pedróczy S. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay Menyhért és Bedekovics Kálmán miniszterek. Ülés kezdete 1 óra után. Hitelesíttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Kérvények. Elnök bemutatja Győrmegye kérvényét az erdőtartozások megváltása tárgyában; ugyancsak másik kérvényét, mely Szathmár megyének a kassa-oderbergi vasút kiépítése iránt beadott feliratát pártolja; Csongrád megye kérvényét az Eszterházyképtárnak orsz. költségen leendő megvétele iránt, s végül a bécsi egyetem orvosi kara magyar hallgatóinak kérvényét. Tormásy Mihály beadja Lippa város kérvényét az iránt, hogy az első fokú bíróságok szervezése alkalmával Lippán törvényszék állittassék fel. (Helyeslés.) Tury Gergely több néptanító részéről nyújt be egy kérvényt, melyben utalva sanyarú helyzetükre, a népoktatásról szóló törvénynek módosítását kérik. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Napirend: Elnök : Következik a központi bizottság jelentése az 1869-ik évi XXVI-ik törvényczikk hatályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szirmay Ferencz gr. előadó jelenti, hogy központi bizottság a szőnyegen levő törvényjavaslaatot a pénzügyi bizottság indokai alapján némi styláris módosítással a háznak elfogadás végett alálja, miután a kormánynak az államkiadások fedezésére s a közjövedelmek beszedésére adott indemnity folyó hó végén lejár, a költségvetési törvény pedig ez ideig előreláthatólag létre nem jöhet. Elnök: Kívánja a ház a törvényjavaslatot azonnal tárgyalni ? (Tárgyaljuk !) Kérem ennélfogva a jegyző urat a tjavaslat fölolvasására. Fodróczy Sándor jegyző olvassa a törvényjavaslatot, mely általánosságban, úgy mint részletekben a központi bizottság styláris módosításaival együtt minden vita nélkül elfogadtatik. A törvényjavaslat szövege így hangzik : Törvényjavaslat az 1868-ik évi XXVI. törvényczikk hatályának kiterjesztéséről. 1. §. Az 1869. évi XXVI. törvényczikk az 1870. évi ápril hó 30-ig kiterjesztetik. 2. §. Ha ezen idő lejárta előtt az 1870-dik évi államköltségvetés iránt a törvény szentesittetik, ennek hirdetése napjával jelen törvény hatálya megszűnik. Elnök : Az elfogadott törvényjavaslat a holnapi ülésben fog véglegesen megszavaztatni. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. (Csengeri A. szót kér.) Csengery Antal, (Halljuk!) mint az állandó pénzügyi bizottság elnöke beadja az 1870-ik évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, melynek összeállításával Széll Kálmán, mint a bizottság egyik tagja, volt megbízva. Kéri a törvényjavaslat gyors kinyomatását, hogy azt az osztályok mielőbb tárgyalás alá vehessék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ki fog nyomatni. A holnapi ülésen az 1868-ik évi zárszámadásokra vonatkozó bizottsági jelentés lesz napirenden. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Miután a közlekedésügyi miniszter betegségéből felüdült s Gladstone új könyve. (Juventus M u n d i. The Grods and Men of the Hervic Ago. By the right honorable William Ewart Gladstone. London 1870.) Tizenkét éve, hogy Gladstone, akkor is már miniszter s az angol zönséget három kötet alsóház vezérszónoka, a tömeg. E munka akkor Homer tanulmánnyal lepte nem annyira a tartalom folytán keltett figyelmet, mely szigorúan tudományos lévén, aránylag csekély kört érdekelhetett csupán, mint a tanúság által, melyet a férfi munkaerejéről szolgáltatott, aki képes volt pénzügyőrségi s pártvezéri teendőkkel elkalmazott idejéből is terjedelmes és fárasztó kutatásokra kellet megtakarítani. Áma teendők nem fogytak, Gladstone azóta miniszterelnök lett, reá nehezedik az összes angol politikai s reformkérdések megoldásának súlya; azonban munkaereje nem csökkent, s ugyanazon időben, midőn a választási reform miatti nagy küzdelem minden tehetségét igénybe látszott venni, az 1867 és 1868-iki parliamenti szüneteket arra fordította, hogy előbbi tanulmányai eredményeit a nagy közönség számára dolgozza fel, felhasználva a tudománynak időközben tett fölfedezéseit, melyek azokat sok tekintetben módositák. S e munkásság gyümölcse a most már második kiadásban megjelent kötet, mely a világ ifjúkorának, Homer kortársainak, isteneknek és embereknek, tartalmazza képét. E könyv már nem írója állásától kölcsönzi jőérdekét. Gladstoneon kívül irodalmi munkásságot más angol államférfiak is fejtettek ki, Lord Derby lefordította Hornért, Lord Lytten Hornezot, Disraeli ugyanazon, sőt talán még nagyobb mérvben köszönhette hírét, regényeinek, mint szónoklatainak. De az imént nevezettek működése vagy szépirodalmi, vagy magán viseli a műkedvelőség jellegét. Gladstone-é szaktudományos, itészeti, a szakitészet igényei szerint bírálandó meg, s nem kevésbé fontos alapjánál s irányánál, mint tartalmánál fogva. A klassikai korral foglalkozó angol munkákról gyakran hallani azon ítéletet, tudományosság fájának gyümölcsei, hogy a német S csakugyan tagadhatatlan, hogy az anyagot, melyet Grote, Thirlwall, Leves, oly kerekded művészi egészekké feldolgoztak, nagyobbrészt már készen nyújtotta át a német búvárok szorgalma. A nagy gyűjtők, szövegvizsgálók, nyelvészek sorában megneveztetni az angolok közöl csupán az egy Baylenak lehet igénye s ez is már közel százötven esztendeje hever sírjában. Egyébiránt az angolok nem tartják szégyennek a gyenge oldalukat beismerni, s nem egy német tudóst hoztak át s honosították meg egyetemeiken, a tudománynak még nemzeti büszkeségüket is feláldozva. Gladstone azonban nem e nyomon halad. A külföldi segédforrásokat ugyan félre nem veti, de lényegében eredeti marad. Művein meglátszik az oxfordi egyetem „senior wrangléte” aki kizárólag az „alma mater" emlőin növekedett fel, aki első könyvét az állam és a vallás viszonyáról, mely inkább Macaulaynak róla irt értekezése, mint saját belbecse folytán ismeretes, Oxford kedvencz tanainak szentelte, s a parliamentben is az egyetemet képviselte esztendőkig, a mig csak államférfim meggyőződése s pártjának követelései nem kényszeriték, hogy Oxford elveivel szakítson. Bizonyos conservativ jelleg van benne, itészete *) Az angol egyetemeken az év végén competitiv vizsga szokott tartatni, s a legkitűnőbb versenyző nyeri el a „senior wrangles“ címet, Gladstone volt az első aki az oxfordi egyetemen mind a mathematikai mind az ókassikai tudományokban egyszerre szert tett reá.