Reform, 1870. április (2. évfolyam, 107-135. szám)

1870-04-08 / 114. szám

Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő, szénrajzot küldtek. Ezeken kívül: Boda, Röch, Hahn düsseldorfi festészek és Poucet párisi festész küldtek műveket. Magyar művészektől is vannak ifjabb képek: Markó Károlytól ( Flórenczből ) Schaeffer Bélától (Düsseldorfból) Böhm Páltól egy életkép, Majtsch Edétől (Possonyból) arczkép, Vik­­­ing Józseftől (Sopron) üvegfestmény. Zene. — április 6. Mih­alo­vics. Ödön hangversenye a redou­­t­­ben ma ment végbe. Mihalovics mint kész mű­vész lépett elénk, fcnek tehetségét sok évi kitartó tanulmány érlelte meg. Előadott zenekari műveinek eszméi szépek, eredetiek és sehol sem szállnak alá a köznapiasság színvonalára; hangszerelésük mesteri s inkább ősz karmester, mint alig huszonnyolcz éves fiút gya­­nittatna. Mihalovics a hangszerek titkait, azoknak ezer meg ezer öszműködési kombináczióit a leg­nagyobb szerencsével leste el s inkább dicséretet érdemel, mintsem gáncsolást — mint a régi iskola némely túlbuzgó hive véli — hogy a Wagner, Liszt, Berlioz s mások műveiben felhalmozott rop­pant anyagot kiaknázva, azt, mi egyéniségének megfelelő, érvényesítette; annál is inkább miután eszméi teljes önállóságot tanúsítnak. Emellett a folytonos haladást csak­is az elő­dök szellemi hódítmányainak felhasználása teszi lehetségessé. Avagy Beethoven nem Mozartra, Haydnra támaszkodott-e, s Wagner mesterdal­­n­okaival lépett-e a síkra? Mily egyszerű, s mégis elragadó szép a Pau­­liné által énekelt „Holdvilágos éjjeli" czimü dal alapeszméje, s mily gyöngéd zenekari kísérete! A hegedűk sordinái s a hárfa halk arpeggiói mellett „mint csalogány, mely boldog szerelemről zeng“, hallik az obeve méla hangja, s utóbb az éneké, melynek dallamait az obve echoként ismétli. Az e­gész zenekép elénk varázsolja a csöndes tavaszi éjt, midőn: „Álomra nyugszik madár s virág; Völgyből mezőről hős szellet jő, S a csöndes tájra ködfátyolt sző.“ Legnagyobb belbecscsel bir a Lenau „Stur­­mesmythe“-jére irt férfikar­­ zenekarral.) Mily gaz­dag, meglepő fordulatokban bővelkedő harmóniá­kat, mily hatalmas, zordon akkordokat hallunk itt! És e festő zene soha sem sülyed alá a meztelen materialismusig, soha sem fajul puszta utánzássá, mit Liszt sem került el mindenütt. Shakespeare Timonjához, úgy­szintén a szerző munkában levő operájához írt nyitányokról­ keveset mondhatunk. Számtalan, nagyrészt első rangú szerzőktől eredő kísérletek bizonyítják, hogy Shakespeare­­ megzenésítése majdnem a lehetetlen­séggel határos s némi tekintetben czéltalan dolog. A Timonhoz irt nyitány mint önálló mű szépen dolgozott zenekari ábránd, melyben mégis az esz­mei egységet nélkülözzük; mint programmzene pe­dig nem ér, nem érhet czélt. Ennek bővebb ki­fejtését a mű második előadatásáig halasztjuk. Ez alkalommal úgyis kevesen élvezhették, minthogy nálunk az elkésés — színházban és hangversenyen — a kontonhoz tartozik. A másik nyitány beha­tóbb megbírálása nem lehet tisztünk, miután az operát, melyhez íratott, nem ismerjük. Egy hősi indulót és hallottunk, melynek kö­zéptételére azonban nem igen illik ez elnevezés. A zongora-ábránd, melyet műértők igen dicsérnek elmaradt, miután Józseffy, ki eljátszására vállalko­zott, művészi veszél­lyel hirtelen — Berlinbe ment s ezt csak későn tudatta, úgy hogy helyettesítésről gondoskodni már nem lehetett. A zenekar a rész akusztikájú teremhez aránylag gyenge volt, különösen a vonós szerek hangjai majd elvesztek a nagy teremben. Az ösz­­működés sem volt szabatos, mit részben annak kell tulajdonítanunk, hogy Mihalovics, ki koránt­sem oly ügyes karmester, a­mily tehetséges zene­szerző, maga dirigált, vigasztalásul szolgálhat neki, hogy Beetho­ven symphonái is akkor mentek legroszabbul, midőn a szerző maga dirigált. A közönség, mely a na­p termet csak félig töltötte meg (a kis teremben s az oldalcsarnokban sem voltak valami sokan) élvezettel hallgatta az­­előadott műveket s a felebb említett dalt zajosan ismételtette. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Pest-Buda tíznél több dalegyletei közöl a leggyengébb — a Pesti Unió, mely csupán harmincz tagot számlál — vállalkozott csak a közreműködésre, feladatát egyébiránt kielégítőn oldotta meg. A magyar történelmi társulat ülése. April 7-kén. Elnök: gr. Mikó Imre megnyitván az ülést, felolvastatott a múlt ülésről szóló jegyzőkönyv, s az hitelesíttetett. Több bejelentések után , — melyek közül megemlítendő számosaknak a társulatba való belé­pése — Rosty Zsigmond tartott értekezést a hét­éves háborúról magyar szempontból. Mindenekelőtt kijelenti, hogy az okmányokat, melyek alapján adatait előadja, hatósági, a különösen a fehérvári városi levéltárból vette. Élénken írja le a hétéves háború előzményeit: az osztrák örökösödési hábo­rút, Mária Theresia számos ellenét és a magyarok vitézségét és áldozatkészségét. Áttér ezután a hét­­éves háborúra, s különösen azon részleteket adja elő, melyekben a magyarok vettek részt, kik nem voltak érdekelve e háborúban, s mégis számos család tett nagy áldozatokat. A vezérek közül különösen kiemelte Nádasdyt, ki ügyessége és bátorsága mi­att elleneinek valóságos félelme volt. Fölhozza, hogy a háború költségeinek beszedése a pénz hi­­ánya folytán termeszményekben eszközöltetett, s miután ez sem volt elégséges, adósságot csináltak melyet a későbbi években csak az adó nagy fel­emelése által törleszthették Végül megemlítette a hétéves háború két nagy horderejű eredményét: Németország kettészakadását és az angolok tengeri hatalmának megalapítását. A második, és utolsó értekezést T­h­a­l­y Kál­mán tartotta Ocskay Lászlóról, II Rákóczy Fe­­rencz dandártábornokáról. Ocskay László Nyitra­­megyében Ocskó helységben született, gyermekéveit Nagy Szombaton töltötte már mint 15 éves iQu beállott az első huszár ezredbe. Eleintén lassan emelkedett daczára vitézségének, a mit előadó ren­detlen és kicsapongó életének tulajdonit. Megun­ván a császári szolgálatot átszökött XIV Lajos franczia királyhoz ki szívesen fogadta a magyar emigráns huszárokat a kikből egy száza­dot alakított s Ocskayt e századhoz kapitánynak nevezte ki. De őt nem elégítvén ki a kapitányi rang visszaszökött a császáriakhoz a hol csak zászlótartói állást kapott. Ezért megharagudott na­gyon s századából 70 embert elcsalván azokkal Morva és Magyarország szélén garázdálkodott. Nagyszombatban elfogatott de büntetését kikerülte azon feltét alatt, hogy­ a 7­1 emberét hozza vissza a császári sereghez. Ő ezalatt meghallván, Rákóczy Lengyelországból Magyarországba hogy akar jönni, összeszedett 70 emberével Rákóczyhoz csat­lakozott s ezek képezték lovasságának magvát rendkívüli bátor katonák voltak s ezért sok ki­­csapongásaikat is elnézte a fejedelem. Rákóczy diadalmas tiszai útja után, Ocskay Nógrád felé vette útját és egy uj ezredet alapított, melynek dandárnokául neveztetett ki. A hires zó­lyomi csatánál párbajra kelt a még akkor labancz Bottyánnal, melynek vége az lett, hogy Bottyán so­káig feküdni volt kénytelen. Ezután a hires vágmelléki dandárt vezette, összejárta Morvát s megfélemlitette annyira, hogy a morvák Ocskayt Rákóczy villámának nevezték el. A trencsényi szerencsétlen ütközetben nem vett részt, mivel akkor dorbézolt; később Nyitra védelménél 900 főnyi csapatjával átpártolt a laban­­czokhoz, kik közül 300 azonnal megszökött, 200-at pedig a más napon ütött ütközetben vágtak le. Ocskay a labanczoknál eredeti rangban alkalmaz­tatott­­nak Nem tudták elfelejteni a kuruczok Ocskay­­átpártolását, s azért őt mindenképen el is akarták fogni. A mi meg is történt 1710. január 1-jén, reá következő napon le is fejeztetett Érsek­újváron. Rákóczy nem helyeselte e lefejeztetést, mert félni lehetett, hogy a laban­czok meg fogják torolni, a mi csakugyan be is következett. Végül előadá­shaly,­­miként jutott ez okmá­nyok birtokába: Deák Ferencz figy­elmeztette reá, s Ghyczy Kálmán szolgáltatá át azokat családi le­véltárából, miért is köszönetét nyilvánítja e két férfiúnak. Esküdtszék! tárgyalás. — April 7-én. Elnök : Sárkány József; bírák: Dobos József és Jakabfalvay Géza; jegyző : G­e­r­a­m­b Gábor b.; vádló : J­a­h­n István székesfehérvári gombkötő; képviselője: Dietrich Ignácz ország­gyűlési képviselő ; vádlott: Günther Antal gyors­író ; vádlott ügyéde: Dr. Füzesséry Géza. — A felek személyesen jelen vannak. Az esküdtszék a következő tagokból alakult meg: Anderlik Ede, Tamásy József, dr. Bőke Gyula, Milassin Vilmos, Fabesch Márton, Indriko­­vics Ignácz, Meleghy János, dr. Frankl Adolf, Illés Márton, Menner Alajos, Ferenczfy Antal, Kölber Ágoston; — póttagok: Kovács Pál és Luczián Fe­rencz. Az esküdtek a szabályszerű esküt letévén Sárkány József elnök bevezető szavaiban konstatálja, hogy vádlott az inkriminált czikkért a felelősséget elvállalja. Ezután a vádlevél s az in­kriminált czikk olvastatik fel. A vádlevélben ma­gánvádló vádlottat az 1848. XVIII t. sz. 12. §-ában kiszabott fogságban és pénzbírságban elmarasztal­­tatnii kéri, miután a P. N. m. é. 211-ik számában a levelezések rovatában megjelent inkrim. czikk kitételei által, melyek szerint magán vádló „meg­bélyegzett egyén, ki már bűnfenyitő vizsgálat alatt állt, kinek megválasztatása az iskolai szék hitelét aláássa“ — magát szeplőtlen becsületében sért­ve érezi. A bizonyítási eljárás megkezdetvén, vádlóügy­véd kérelmére felolvastatik egy igtatói bizonyítvány, a mely igazolja,hogy Jahn István bűnfenyitő kereset alatt nem állott, s Székesfehérvár városa egyik közgyű­lésének jegyzőkönyve, mely az inkrim. czikkben a vádló ellen intézett sértő állításokat rágalmaknak nyilvánítja, s Jahn István az iskolai székben to­vábbra is meghagyandónak véli. A bizonyítási eljárás ezzel befejeztetvén, az elnök a vádló ügyvédének adja a szót. Vádló kérdéses okmány felolvasása ellen nem tesz kifogást. — Felolvastatik. Dietrich Ignácz azt hiszi, hogy csak a ma­gánvádló becsülete nyert az okmány felolvasása által, mert így alkalmat nyert megtámadott becsü­­letének tisztázására. Ezután előadja Jahn esetét Pacsay Rozáliával, kinek magánvádló meghatalma­zottja volt s eredményül azt vonja le, hogy Pa­csay örökösei a keresettel Jahn ellen felhagytak, mert a takarékpénztári­ könyvekből meggyőződtek arról, hogy Jahn meghatalmazója ügyében szigorú becsületességgel járt el. Kijelenti egyúttal, hogy nagy a különbség aközt, ha valaki ellen panaszt emelnek, s ha valaki bűnvádi vizsgálat alatt áll. Panaszt emelhetnek mindenki ellen, bár­mily be­csületes legyen különben, de ez nem jogosít meg senkit fel arra, hogy a bepanaszlottnak becsüle­tét a nyilvánosság előtt megsértse. A védő által benyújtott okmány ellenében saját állításai igazo­lásául egy tárgyalási j.könyvet mutat be mely iga­zolja, hogy Pacsay örökösei nem is bűnvádi, de a polgári tvszek előtt a magánvádló elleni kerese­tükkel felhagytak. Kéri ez okmány felolvasását s a vádlott elmarasztalását. (A beadott okmány felol­vastatik.) Günther Antal vádlott sajátságosnak tartja, hogy vádló csak azután adja be az okiratot, mi­dőn vádlott ügyvéde a magánvádló ellen kért bün­­tenyítő vizsgálatot igazolta. A székesfehérvári is­kolai szék alakulásának körülményeire térve át, megjegyzi, hogy méltón kellett attól tartania, hogy ez uj instituczió bizonyos elemek megfosztják kellő méltóságától, őt azonban csak két egyénre tették figyelmessé, kiket az inkrim. czikk is említ s ezek Jahn István és Pap János, mindketten az iskola­szék választott tagjai, noha az utóbbiról kétségte­len, hogy sonka és szalonnalopásért büntetve volt. Mi a magánvádlót illeti, ennek előéle­tét sokkal jobban ismerte, minthogy nem ad­hatott volna hitelt azoknak, kiktől hallá, hogy Jahn ellen csalás miatt bűnfenyítő vizsgá­lat követett. Ily körülmények közt az inkrim. czikk írásakor teljesen jóhiszemüleg hozza, hogy egy más alkalommal, cselekedett. Fel­midőn nem a vádlottak, de a hirlapirók padján ült, a vádló képviselője szintén a jóhiszeműségre hivatkozott. (Dietrich I. szólni akar. Elnök: Nem enged­hetem meg, hogy a vádlott beszédében megszakit­­tassék!) Vádlott egy a Magyar Újságban megjelent czikkre is emlékszik, mely bizonyos eset alkalmá­ból az esküdtszéket statáriumhoz hasonlitá­; nem mondja meg a czikk írójának nevét, Dietrich úr legjobban fogja tudni. (Elnök: Csak a dologra!) Azt hiszi, hogy az esküdtszék akkor lenne statá­riummá, ha­­ a jóhiszeműségre hivatkozást figyel­men kívül hagyná. Miután jóhiszeműleg cselekedett, kéri magát felmentetni. Füzesséry Géza viszonválaszát rövidre szabja. Csak azt emeli ki, hogy ha ellene bűnfenyítő vizs­gálat kéretnék, ő ezt nem vonatná vissza mint magánvádló de követelné az ítéletet. Kéri véden­­cze felmentését. Jahn István magán­vádló felvilágosítás adás végett a bíróságtól szót nyervén, megjegyzi, hogy az „ilyen meg amolyan fajta“ fiatal emberek, mint Günther, kik a püspökkel beszélve házról ház­ra jártak bujogatni, okai annak, hogy az iskola­szék szétoszlott s a közös iskolák ismét felekeze­tiekké lettek s nem az iskolaszék rész gazdálko­dása. Günther Antal vádlott tiltakozik e feltevés ellen. Utal az inkrim. czikkre, melyből kitűnik, hogy ő a közös iskolák barátja. Sárkány József elnök az elmondottak reas­­szmálása után a következő három kérdést bocsátja az esküdtek ítélete alá: 1. Foglaltatik-e az inkrim. czikkben Jahn István ellen rágalmazási sajtóvétség ,vagy nem ? 2. Günther Antal szerzője-e az inkrim czikk­nek ? 3. Vádlott az inkrim. czikk folytán elkövetett rágalmazási sajtó vétségben vétkes-e vagy nem ? Az esküdtek szobáikba visszavonulván, ne­gyedórás tanácskozás után ismét elfoglalták he­lyeiket. Ditrich Ignácz nem akar a becsület értéké­ről szónoklatot tartani; azt is feleslegesnek tartja miszerint bebizonyítsa, hogy az inkrim. czikk kité­telei becsületsértők; ha ennek bizonyításába eresz­kednék, akkor föl kellene tennie az esküdtekkrel hogy a becsületről fogalommal sem bírnak. Csak azon egyre figyelmeztet, hogy vádló nem akar élni a törvény azon kedvezményével, mely meg­tiltja, a rágalmak bebizonyítását magánszemély el­­llenében, sőt vádló egyenesen felhívja vád­levelében a vádlottat, hogy állításait igazolja. A dolgot egész egyszerűnek tartja s azért csak arra kéri az es­küdteket, hogy a körülményekhez képest szolgál­tassanak igazságot. Füzesséry Géza védelmében utal azon moz­galmakra, melyek közt Székesfehérvárott az isko­lai szék megalakult; utal arra, hogy az ellenzéki lapokban már javában írtak a kormány által kine­vezett tanfelügyelők ellen s egy vádlott mintegy provokálva csak hirlapirói kötelességét teljesítette, midőn a közügy érdekében a székesfehérvári isko­laszék ellen átalában kikelt. Ezért bizonyára nem vád, de csak dicséret illetheti. Ha a czikk egyesek ellen sértő lenne, tekintettel az akkori kölcsönös ingerültségre, kétségkívül ez esetre lehetne alkal­mazni : hanc veniam damus petimusque vicissim! Különben azon iskolaszék jellemzésére, a mely el­len az inerim czikk intézve volt, felhozza, hogy ezen iskolaszék több tagja az iskolába ment s on­nan a Mária képet a Rhainitzba (bordélyház) vitte. Súlyt fektet arra, hogy az inkrim czikk egész álta­lánosságban van tartva s magánvádlóra csak azon egy tétele vonatkozik, hogy bűnfenyitő vizsgálat alatt állt s hogy vádlott azt nem alaptalan állította, erre nézve hiteles másolatban egy törvényszéki iratot mutatott be, melyből kitűnik, hogy bizonyos Pacsay Rozália, csalás miatt csakugyan kért bűn­vádi vizsgálatot vádló ellen, kéri ez okmány felol­vasását. Dr. Bőke Gyula, az esküdtek főnöke: Becsü­letemre, lelkiismeretemre isten és emberek előtt : az esküdtek az első kérdésre 8 szóval 4 ellen, igen­nel, a másodikra egyhangúlag igen-nel, a harmadikra 6 szóval igen-nel és 6 szóval nem­mel feleltek. Vádlott ennélfogva fölmentetvén, Jahn Ist­ván magán­vádló 51 ft. 41 kr. eljárási s vádlott részére 20 ft. per költségben marasztaltatott el. A „Reform“ szerkesztőjéhez. (A honvédorvosok kinevezése.) T. szerkesztő ur! Az országban fölállított 82 honvédzászlóalj számára szükséges ugyanannyi or­vOS közül (mely állomások betöltésére még m. évi Aug. havában nyittatott pályázat) mai napig majd­nem fele nincsen még kinevezve, hogy — tekintvén a sebesültséget noha föltehetni, mely az orvosi körökben mutatkozott — nevezett állomásokra szak­férfiak elegendő számban pályáztak. Ha ezen késedelmezés okát kutatjuk, legke­vésbé találjuk abban, hogy talán a honvédelmi minisztérium budgedjénak összeállítása, vagy neve­zet minisztériumnak fontosabb ügyekbeli elfoglalt­sága következtében erre időt nem szakíthatott, mert épen akkor midőn azon budget fölötti vitának egész árja bob­ta el az országházat, történt számos honvédtiszti kinevezés, s pedig a szabadságolt és nem a sokkal szükségesebb tettleges állományba, holott a még hiányzó honvédorvosok — ha nincs is szükségesebbek — bizonyára oly szükségesek mint említett tiszt urak. Mi lehet azon kése­lmezés eredménye ? csak az, hogy talán egyes heteken, hol áldozatkész orvosok szolgálatokat hazaiságból fölajánlják, a be­tegek ugyan gyógykezeltetnek, de az egyébként szükséges figyelem a tisztaságra stb. nézve ugyan lazán áll, más helyen ism­ét kénytelen a kormány napi dij mellett gyógyittatni, miáltal a kiadások­­csak szaporittatnak, vagy pedig, hol ez sem lehet­séges, beteg honvéd­eink kéll^telenek orvos nél­kül vengődni-Térjünk át a már eddig kinevezett honvédor­vosokra s mit látunk ? azt hogy majdnem mind­nyájan egyszersmind megyei orvosok is. Hogy mi okból történik ez, nem fejtegetjük, de annyi bizonyos, hogy czél tökéletesen el van té­vesztve. Ily fontos két hivatal teljesen összefér­het­sen egymással. Nem akarok részletekbe bocsátkoz­­ni ,csak annyit bátorkodnám hírdetni a magy. kir. honv. minisztériumtól, hogy mi módon szándékozik azon anomálián segitni, hogy pl. N. megyei orvos, ki ezen hivatalánál fogva a megye részéről működik az ujánozásnál, önmagát ellenőrizze mint honvéd orvos, kinek ismét a honvédség érdeke lebegjen szeme előtt, s viszont ? vagy talán erre vagy amar­ra az alkalomra helyettesítteti magát más által ? Ha igen — mellőzve a dolog komikus voltát — akkor miért neveztetnek ki általában honvédorvo­sok, ha csak szerepet kell változtatni, hogy valaki­­szantepedő honvédorvos vagy megyei orvos lehes­sen. Nem könnyű feladat egy urnak szolgál­ni, de mindenesetre sokkal nehezebb kettőnek. A pályázati hirdetésben mondva vol, hogy a honvédorvosok szolgálatköréből a kórházi szolgálat kiesik, s orvosi közössége csak kü­lcs­­szolgá­­latra s a gyöngélkedőknek kezelésére szorítkozik. Kérdjük tehát ha N. megyei or­vos a megye részéről kiküldetik, ugyanazon N. honvédorvos is kénytelen lévén vele menni, hogy fogja ez utolsó a nevezett külső szolgálati s a gyöngélkedők kezelési hivatalát teljesíthetni, talán ismét helyettesítés által ? . . . Honnan eredjen kedv s akarat honvédharczosainknál, ha például gyakorlatnál történő hirtelen megbetegedése vagy veszélyes megsebeztetése esetében a rögtöni segély helyett órákig vagy épen napokig kell várni, míg orvosuk — ki mint megyei orvos talán épen va­lamely hivatalos küldetésben jár — eljön, vagy legjobb esetben valami helyettest keresnek. Ez hibás intézkedés, mely ily folytatásban a szomorú csalatkozás egész súlyával fog reánk ne­hezedni, akkor t. i. midőn a honvédsereg mozgó­­síttatása esetére jól kiképzett s begyakorlott tábori orvosokra leene szükségünk. Már­pedig ki­marad ilyenkor orvos nélkül a megye vagy a honvédség-e, erre könnyű a felelet. Hogy jól begyakorlott tábori orvosaink le­gyenek, szükséges, hogy ezek már béke idejében ismerkedjenek meg hivatalaikkal, tehessenek min­den szolgálatot, minden akadály nélkül részt ve­hessenek a táborozásban, szóval honvédorvosaink legyenek, nem pedig béke idejében csupán arany zsinóros attilában paradirozó s kardot csörtető or­vosaink. A honvédorvosok élén álló törzsorvosnak ed­digi nyilvános működésétől s erélyétől bizton vár­hatjuk, hogy minden hívatlan befolyás s avatkozás ellenében, ezen hibán legalább úgy fog segíteni, hogy ő mint szakember, a még hiányzó állomáso­kat csak oly egyénekkel fogja betöltetni, kik bő jártasságuk s szaképzettségük által ezen intézményt képesek legyenek nemcsak hazánkban, hanem a külföld előtt is emelni s ré­szére tekintélyt szerezni. Tek, szerkesztő úr ! Remélve miszerint föllebbi közérdekű közlésemnek becses lapjában egy kis tért enged, maradok azon óhajtással , bárha si­kerülne általa, ez ügyben hallható panaszoknak or­voslása ! Pest, ápr. 3-án. Dr. Simon An­tal. TÁVIRATOK. Bécs, ápril 7. (A. „Reform” táv­irata.” Potocki ma ismét hosszabb ideig cenferált Rechbauerrel, ki még eddig vég­leges választ nem adott. A képviselőház holnap tartja zárülését,­ melyen Kaiserfeld a jelen helyzetet festve zárbeszédet fog tartani. Kon­stan­tim Ipoly, april 7. (A „Re­form” távirata.) E napokban a nagy­­vezir Hellassel szerződést fog kötni, mely az indigenat-kérdést fogja a hellen javaslat ér­telmében megoldani. Bécs, april 7. A Reichsrath a csá­szárhoz intézendő feliratot „en bloc” elfo­gadta. A miniszterek nem szavaztak. A fel­irat ellen csak Kotz Kristóf, Andrievitz és Propokowitz szavaztak. A feliratban saj­nálkozás van kifejezve a fölött, hogy több képviselő odahagyta a Reichsrathot, továb­bá, hogy a föderalismus újabb behozásait nem támogathatja. Végre a fölirat azt mondja, hogy elveihez hiven fog ragasz­kodni. Bécs, april 7. A Reichsrath követke­zőket választotta a delegáczióba: Bauhaus, Herbst, Schier, Kardasch, Plener, Neuman, Theumer, Daubeck, Streerovitz, Superma, Weichs, Figuli, Dienatl, Giskra, Kuranda, Lohninger, Schlegl, Gschnitzer, Lax, Marg­­heri, Hormuezaki, Mandelblüh, Zaillner, Vanderstrass, Hopfen, Demel, Leonard­, Prato, és Forschauer. Galiczia és Istria nem fog képviseltetni. Galicziára vonatkozólag azt mondá az elnök: azt, hogy Galiczia nem képviseltetik a delegáczióba a delegáczió előtt megállaitott határozatokon semmit sem változtathat. Bécs, április 7. Az urak házában Schmer­ling a budget vita folyamában következő resplueziót javasolta . Minekutána az urak háza a trónbeszédben kifejtet elvekhez ra­gaszkodik, kijelenti, hogy csak oly kor­mányt ismerhet el, a­mely feladatát fel­fogja ; minden a középponti hatalom ellen bzélzott törekvésnek tud és fog is ellent­­állni. Auersperg a resolucziót támogatja és megtámadja Beust nem törvényes beavat­kozását a politikába. Szónok azt mondja, hogy Austria népe szükségleteinek megis­meréséhez egy osztrák szív szükséges. Kuefstein gróf azt hiszi, hogy ez bizalmat­lansági szavazat volna a még ismeretlen minisztérium ellen, és továbbá hogy ez a korona előjogaiba vágna be. Lichtenfels gáncsolja a minisztériumnak a lengyelek iránt tanúsított oly nagy engedékenységét. Rutbach a resolueziót nem tartja czél­sze­rűnek. Jablonski a resolueziót elfogad­­hatlannak tartja, ellen volna intézve, mert a császári felirat Schmerling és Rech­­berg közti vitatkozás után Kuefstein indít­ványa napirendre térni, elvettetett és a réstil­aczio nagy többséggel elfogadtatott. A vita folyam­ata,Ti Hoyos indítványa, hogy a resoluezio fölött zárt tanácskozás tartassék elvettetett; a budgetet elfogadták. Holnap mindkét ház ülést tart. Karlsruhe, april 7. A nagyherczeg a tartománygyűlés bezártával tartott trónbe­széde a hozott törvényeket számlálja elő, és Németország nemzeti egyesülését mint a legmagasb crélt emeli ki. KÖZGAZDASÁG. Fehérmegye közlekedési ügyei. Fehér megyéből, ápril elején Fejér megye, mely okszerű gazdászat tekin­tetében oly kiváló helyet foglal el, államgazdá­szati tekintetben is mindinkább nagyobb érdemet szerez az­által, hogy több bizottmányi gyűlésben a megye, és közvetve az ország anyagi felvirág­zására czélzó kérdések gyakorlati megoldásával foglalkozott. Midőn ez idő szerint a közterhek alig elviselhető magas fokra emelkednek, szükséges, hogy ne csak a szellemi előrehaladás,­­ hanem ezzel karöltve oly institucziók életbeléptetésével is foglalkozunk, melyek az anyagi jóllétet, az általá­nos adóképességet is emeljék. Ezen nézpont látszik Fehér megye közönségét vezérleni. Elismert tény, hogy az anyagi közjólét egyik fő tényezőjét a közlekedési ügy tőkélesbítése képe­zi. Csakis czélszerű közlekedési vonalakon lehet a termesztőnek terményeit a kereskedőnek áruit, a kézművesnek gyártmányait biztosan, s a kiszabott idő alatt pontosan rendeltetése helyére elszállítani. Hyféle közlekedési eszközök nélkül a drága köl­csön, vagy országos garanczia mellett épített vas­utak csak a külföldi tőkének előnyösek, míg azok elegendő kereset miatt nagyobbára vagyontalan adózóinkra, a vasúti kölcsön és az országos garan­czia magas kamatának fizetése által nyomasztólag hatnak. Hazánkban eddig a mezei utak csináltatásá­­ra csak az ingyen közmunka állott rendelkezésre, országos átcsináltatási segélypénz csak az évben áll kilátásban. Hogy az ingyen munkát kívánt eredmény nem koszorúzza az az elválazhatlan té­­nyek közé tartozik. Az óhajtva várt közmunka tör­vényjavaslat életbe léptéig. Fehér megye az eddigi tökéletlen szabályok szigorúbb végrehajtását ren­delte el. Várjon az ingyen­munka szigorúbb sza­bályok mellett, fog e kívánt sikert eredményezni ? — lehetséges, de arra biztosan számítani nem le­het, mert csak palliatív rendszabályként tekin­­tendő. Közlekedési ügyeinkről értekezvén, felemlít­jük azon körülményt, hogy a fehérvár-veszprém­­grátzi vasútra az aláírás ugyan közöltetett, azonban azt, várjon Fehérmegye területén lesz-e, és] holl lesz állomás. — senki sem tudja. Fehérmegye közönsége két ízben indokolt kér­vényt intézet közlekedési ministriumhoz kiejtvén az említett vasúti vonalnak a Sarkéte északi olda­lán mutatkozó előnyeit, azonban erre még válasz nem érkezett. — (A magyar kölcsönös biztosító­ba­n­k) alapszabályai a keresk. minisztérium által elláttattak a törvényes bemutatási záradékkal. — (A keleti marhavész) márczius má­sodik felében beérkezett hivatalos jelentések sze­­rint Magyarországon nem merült fel ; — Erdélyben azonban még hunyadmegyei Felső-Szál­­láspatak községben ütött ki, hol — 1028 darab szarvasmarha létszámból, 9 udvarban 24 darab be­tegedett meg; ezekből 2 meggyógyult, 14 elhullott és 8 darab múlt hó 31-én mint beteg ápolás és zár alatt maradt.­ Ellenben Lajtán túl az oszt­rák belügyminisztérium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi márczius hó 13-tól eggész 26- ig Gácsországban a husiatyai, podhajeei, kolomea és dlumanczei járásokhoz tartozó Kregulec, Celejov Kopeczyncze, Wasyk­ovec, Miskovice, Horonzonka, Dryszorov, Touslobaby, Gvozdziec és Heym­ovce községekben ural­ott. Bukovinában a cernoitzi járáshoz tartozó Ro­­roncze községben merült fel, a többi osztrák tar­tományok vészmentesek.­­ (A török sorsjegyek,­ melyek a bécsi tőzsdére be nem bocsáttattak, Berlinben ta­lálnak menedéket s ott kezdődik a kereskedés azokkal. A közönségnek most azzal igyekeznek kedvet csinálni a syndicatus nyakán maradt sors­jegyek vásárlására, hogy híresztelik, miszerint a franczia kormány késznek nyilatkozott a tőzsdei jegyzést azonnal megengedni, mihelyt a török vas­utak kiépítésére szükséges többi összeg beszerzése kötvények vagy másnemű papírok kibocsátása ut­ján biztosíttatik. — (A bodrogközi védtöltések) ügyé­ben felszólalást tettünk azon összeg hováfordítása iránt, melyet az országgyűlés a bodrogközi védgá­­tak fölebb emelésére megszavazott. Közleményünk írója szerint előbb-utóbb be fog következni azon időpont, — s talán hamarább mint sokan hiszik, — hogy az érdekelt lakosság anyagilag képtelen lesz a védtöltéseket a töltések közt történendő felisza­­polásoknak megfelelő magasságig fölebb mindig fölebb emelni, s az e nemű szabályozási munkával végkép fel kellene majd hagyni. Most tehát az a kérdés, mi czélszerűbb a Bodrogközre, kimondani azonnal, hogy a töltések a jelen magasságon túl nem emeltetnek, hanem az országgyűlés által meg­szavazott segélyösszeg e czélra szerint része csa­­­tornázásra és zsilipépitésre fordittatik vagy pedig a védtöltések fölemelésére szánt 500 ezer forint csak­ugyan e czélra fordittatik s bekövetkezni engedte­tik azon a siralmas állapot, midőn csatornákat és zsilipeket építeni, a töltéseket emelni a lakosság képtelen leend, miután nagyobb terheket ráróni­­teljes lehetlenség. — Közlőnk véleménye szerint múlhatlanul az első alternatíva fogadandó el, s felkérendő a kormány engedné meg, hogy a véd­­gátak földbbemelésére szánt összeggel csatornákat és zsilipeket építhessenek, a bodrogközi társulat birtokában levő államkötvények pedig ezek árából az évi regió és más rendkívüli eladatlan kiadá­sok fedezésére is tartaléktőke alakittassék. — (A szathmári takarékpénztár), mint nekünk írják, 1869-ben, másodévi működésé­ben 30,000 frt tőke és 1,074,675 frtnyi pénztár­forgalom mellett 3559 frt tiszta hasznot eredmé­nyezett.­­ Mint továbbá levelezőnk írja, a múlt héten meglehetős fagy látogatta ama vidéket, de a vetésekben kevés kárt okozott, s ezek állása még mindig kielégítő, kivált miután csakhamar jó­tékony eső következett be. — (Az eperjes- bártfa- tarnowi vasút ügyében Bártfa városa kérvényt intézett a képviselőházhoz, miután az eperjes tarnowi vasút kiépítése nem a sokkal előnyösebb bártfai, hanem a kis-szebeni vonalon czéloztatik. A kérvény tüze­tesen kimutatja, hogy a Bártfán keresztül futó vo­nal minden tekintetben előnyösebb, mert itt először a talajviszonyok kedvezőbbek, a pálya egész hos­­­szán lényegesebb nehézség nem fordul elő egész a magyar-galicziai fővizválasztóig, hol mintegy 275 ölnyi alapút volna fúrandó, s ebből magyar részre 125 öl esnék. E vonal sokkal rövidebb és a kis­­szebeninél utóbbi t. i. legalább 23 mértföld, mig a bártfai 20 mfld. Az építészi anyag05f a munkaerő ez utóbOl vonalon bövej- és vivőin i­bl­vlUcttiSls ^ .Ío főtekintet az, hogy a bátfai vonal a kereskedelmi igényeknek leginkább megfelel, innen ágaznak el az utak mindenfelé, ásványvíz források, fürdők stb. e részen vannak a fa, hamuzsír, faszén, kender, len, vászon, szarvasmarha, faggyú, gyapjú ott nagy men­nyiségben termeltetik e vidéken s biztos jöve­­delm­et nyujtani a pályának. Hadtani szempontból elég annyit megemlíteni, hogy katonai szakértők — köztök az ott járt Hett tábornagy — e vonal mellett nyilatkoztak. A kérvény ezen és számos más okoknál fogva tehát a bártfai vonal építését sürgeti s a törvényhozás bizonynyal figyelemmel lesz, a felhozott súlyos okokra az ügy eldönté­sénél. — (Egy újabb szőlőbetegség) fel­merülése folytán, az országos gazdasági egylet, kö­vetkező figyelmeztetést intéz a hazai szőlőművelők­­höz: A földmivelés, ipar és kereskedelmi ministe­­rium legközelebb arról éresült, hogy Francziaor­­szágban egy úrab szőlőbetegség mutatkozott, mely több idevágó kísérletekből vont eredmény tanú­sága szerint a fatetű (Aphis, Blattlaus) egy pa­rányi nagyságú neme által okoztatik, mely a sző­lőtőkék gyökereit rongálja. Más részről vett tudo­mányos vizsgálatok, nevezetesen a betegség okának felfedezője. Plauhcon montpellier-i tanár szerint ezen állat, a levelészek és pajzsférgek közt álló félszárnyú rovarfélékhez tartozó „Phloxe­ra vas­­tatrix“. Hasonló szőlőbetegség tapasztaltaltatott a Jóremény-fokán, melyet szintén a szőlőtőke gyökerein rágódó parányi rovar az „A­c­a­r­u­s“ nemnél idéz elő. Miután hasonló állatoknak a sző­­lővesszőkkel észrevétlen átvitele által a betegség más országba is átültethető, más részről pedig az ország Magyar gazdasági Egyesület f. é. márcz. 31. tartott igazg. választmány ülésén úgy értesült, hogy Francziaországból ez idén is többen hozatnak Magyar- és Erdélyországba szőlőves­szőt, figyel­meztetni kívánja az illetőket, a szóban levő be­tegség veszélyére, s annak elhárítása végett, mint kipróbált e­ Ienszrt, a dohány­lé alkalmazá­sát ajánlja. E czélból legegyszerűbb eljárás az, hogy a szőlővessző ültetéskor, dohánylével meg­­nedvesített földdel iszapoltatik be. Pesti gaboatőzsde ápril 7-án. Búzában a forgalom a gyenge kínálat folytán igen korlátolt volt, az árak változatlanok. Eladatott mintegy 10,000 mérő és pedig tiszai 600 vámmázsa 85 fontos 5 frt. 17^­.,kr. 700 vm. fns 5.15; 1800 vm. 87 fns 5.50; 600 vm. 85 fns. (hibás) 512; 300 vm. 85 fns (hibás) 4.55; 200 vm. 89 fns (hibás) 4.90; 500 vm. 86 fns (hibás) 5; pestmegyei 500 vm 86­/^ ina 5.45; 400 vm. 86 fns 5.30; 200 vm­. 85^2 fns 5.22; 200 vm. 86% fns 5.40; 500 vm g7% ins 5.20; Rozs szilárd eladatott 1000 mérő 78/80 fns 3 frt 20 krral. Árpa és kukoricza szi­lárd, de üzlet nékül. Zab igen szilárd s 5—10 krral emel­­keddett. Pesti értéktőzsde április 7-én. A hangulat nem volt ugyan épen kedvezőtlen, de a forgalom igen korlátolt maradt s csak takarékpénztári, floyd-gőzhajózási és szeszü­­zemitő gyári papírokra szorítkozott. Pesti lóvasut III. kib. 347 fnton köttetett, 346 fton fton záratott; bankrészvények lanyhábbak; magyar hitelbank 00% frt. ftancobanbank 57 % frt. anglobank 100 fttól 99-re esett; iparosbank szilár­dabb 33%—33 fttal; fővárosi takarékpénztár keresett 136 %— 37 fttal; újpesti 41% fton vé­­tett; terézvárosi az uj befizetés kiírása folytán lanyhább s SS­/1 ftról 34V2-re esett. Malompapirok közül Concordia 420 fton vétetett. Victoria 195 ftról 2­­0-ra emelkedett. Hordógyár (10 frt. szelvény nélkül) 155 frt. Gschwindtgyár 163 fton. Lloydgőzh. 111— 112 fton vétettek. Első magyar szeszfinomitó gyár 305 fton köttetett, újpesti 370 fton. Tramway 209 frt. Szálloda 130 frt.— Váltók és pénzek lanyhábbak, arany 5.84Va, napo­­leondor 9.88, ezüst 121, pénztári utalvány 1.82-

Next