Reform, 1870. június (2. évfolyam, 167-196. szám)

1870-06-30 / 196. szám

Csütörtök, jimnus 30. 1870. 196. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva egész évre . 18 írt — kr. | Negyed évre fél évre . . 9 „ — „­­ Egy hóra . Hirdetmények dija: 10-hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 8 kr. A nyilt-téri petit­sor 25 kr. Bélyegdij külön 30 kr. 4 frt 50 kr. 1 ,, 50 ,, I. évi folyam. Szerkesztési iroda: Lipótváros, főnt, 7 sz. 2. emeleten.­ E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ráth Mór könyvkereskedésében régi szinháztér 5 szám. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. E­lőfizetési fölhívás „REFORM“ politikai közgazdasági és irodalmi napiközlönyre. Külön kedvezmény : ■nisraeli, a hires angol miniszter és iró „L­o­­thair“ czim­ü kétkötetes legújabb regénye; az­­ r előfizetők Disraeli „L­o­thair“-je mel­lett Garibaldi tábornok „A szerzetes uralma czim­ü kétkötetes művét is „ Garibaldi regénye az uj előfizetőknek a­z­o­n­­nal át­adatik;­­ Disraeli világhírű uj müve pe­dig li belként egy vagy két egészen önálló ív­ben, mely könyvvé hajtogatható össze és czimlappal is lésK ■ [UNK]­llátva, fog a laphoz mellékeltetni. Előfizetési feltételek : A lapra Disraeli és Garibaldi regényeivel e­gyütt 1870. julius elejétől félévre 9 frt; ne­gyedévre 4 frt 50 kr. Az előfizetési összeget bérmentve, up a hirdetéseket is a „Reform” kiadólpatalába, Ráth Mór könyvkereskedés­ébe kérjük küldeni. Pest, júnnius 30. Ma van a megye­törvény tárgyalásá­nak első napja. A horvát országgyűlés is ma tartja első ülését, ha különben lesz foganatja a Vukanovics elnök által a minap szétküldött meghívónak, mely indokolás mellett szó­lítja ülésbe a képviselőket. Horvátország­ban, mint Zágrábban távírják, aláírásokat gyűjtenek egy, Mihalovicsnak szánt bizal­matlansági szavazatra az alsóbb klérus kö­zött. Kár volna az ily demonstrácziónak több jelentőséget tulajdonítani, mint men­­nyit megérdemel, a­mi pedig nem több, mint azon gond, melyet egy némely horvát lap hívei lelki­ üdvének szentel. Wenninger Vincze elhagyja az állam­szolgálatot s elfogadja a magyar hitelbank igazgatói állomását. Ennek kedden terjedt híre, s a hitelbank részvényei ugyananyival felszöktek, mennyivel múlt szombaton az állam számvevőszékei csökkentek. Az ausztriai választások több-kevesebb szerencsével folynak. A szíriai községek ul­­tramontán választásait a városok tisztán szabadelvű választása követte. Kaiserfeld két helyen is megválasztatott. Flső-Ausz­­triában szintén óriási ultramontán többség került ki a mezei választásokból, úgy hogy ha a városokban négy ultramontán válasz­­tatik meg s a nagybirtok kúriáiban egy, akkor a linzi tartománygyűlésen e párt többségben lesz. Ő felsége mind Morvaor­szágban , mind Felső-Ausztriában választ, nemk­ülönben Alsó-Ausztriában is. Itt Kuef­­stein gróf főczeremoniát bízatott meg a császár szavazatának beadásával, Morvaor­­szágban Wrbna gróf, a felsőház alelnöke. Widmann báró felmentésének publiká­­cziója szombatra vagy vasárnapra helyezte­tik kilátásba. Ugyanakkor fogja közölni a „Wiener Zig« Streemayer kinevezését köz­­oktatásügyi miniszterré, valamint Holzge­­than és Petrino eddigi vezetők kinevezését valóságos miniszterekké. A vörös könyv, mint egy bécsi lap írja, négy fejezetből fog állani. Az első rész közlendi a belügyekre vonatkozó sür­­gönyöket; a második mindazt, a­mi a kon­­cziliumra vonatkozik; a harmadik a ma­­rathoni esemény okmányait; a negyedik végre azon diplomácziai okmányokat, me­lyek az angolországi osztrák államhitelezők dolgát tárgyalják. Albrecht föherczeg, mint tudva van, legközelebb Varsóba utazik, hol az oroszok czárjával fog találkozni. Legújabb hír sze­rint ezen találkozás alkalmával a föherczeg ur az orosz czárnak egy Ferencz József ki­­­­rály és császárnak sajátkezüleg írt levelét fogja kézbesíteni. A franczia törvényhozó testület teg­­napelőtti ülésében befejezte a részletes vi­tát is a mairek kinevezéséről szóló törvény­javaslat fölött. A törvényjavaslat, úgy mint az a kormány által előterjesztetett, szavazattal 37 ellenében elfogadtatott. 177 A javaslat fölötti részletes vitában az ellenzék elég nagy er­ yt fejtett ki a helyi önkor­mányzat védelmében, sőt még ultima ratio­­ként a „polgári ősjogok« döntő érve is a vitába vonatott, melyek létezését, Jules Favre közbekiáltása szerint csak az „udva­­ronczok” tagadják. Erre ismét a szokásos viharos jelenet tört ki. A jobboldal szűnni nem akaró zaj közt követelte Favre rendre­utasítását. A­z elnök azonban ezúttal csak arra szorítkozott, hogy felkérje a képviselő urakat, miszerint más alkalommal ,,a há­zon kívül kopas­sza le mindegyik a maga csirkéjét.« Arago még a helyet is kitelte egy indítványban erre. Viharos taps közt ajánlotta a képviselő uraknak privát dol­gaik elvégzésére az Arena helyiségét. A f. hó 28-án tartott kérvénybizott­­sági ülésben, mint egy távirat jelenti, 0i­liviér kijelentette, miszerint ha az Orleans­­herczegek kérvénye felett a kamara nem f­ogna egyszerűen napirendre térni, kényte­­en lenne a császárnál „a kamara feloszla­­tását és az országra való új hivatkozást sürgetni.« Az olasz képviselő-kamara is bejutott anza-Sella minisztériumával azon parla­mentáris zsákutczák egyikébe, melyből fö­­öttébb bajos ép­kézláb kijutni. A képvise­­lőház többsége határozottan kárhoztatja a jelenlegi kabinet politikáját, de nem meri a fontos kérdéseknél leszavazni, mert le­­épése után csak egy a szélső elemekre támaszkodó Ratazzi - minisztérium követ­­kezhetnék; ez pedig végzetteljes lehetne Olaszország sorsára. — ’ A franczia ka­­binetben ez idő szerint elég jó hangulat uralkodik a római okkupáczió kérdésének, Olaszország javára leendő eldöntésére néz­ve ; e hangulat azonban igen valószínűleg merev negaczióra változnék át, ha Olaszor­szág kormányrúdján egy Ratazzi-miniszté­­rium állna. A római zsinaton, mint az „A. A. Ztg.“ római levelezője írja, a többség már roppant türelmetlenül várja a csalhatatlan­­sági schema utolsó fejezete feletti részletes vita befejezetét. F. hó 25-én az ellenzék már el volt készülve a vita új, erőszakos be­rekesztésére, mely azonban még­sem kö­vetkezett be. A kisebbség egy legközelebbi értekez­letén elhatározta, hogy a zsinat elnapolt­a­­tása iránt küldöttséget meneszt a pápához, mely által őt figyelmeztetni fogják, men­­nyire kegyetlen dolog oly sok öreg, s e mellett beteges embert Róma egészségtelen levegőjében, az égető meleg daczára, össze­zsúfolva tartani. A pápa válasza kétségkí­vül tagadólag fog hangzani; a zsinati atyák számára tehát az örök város valóságos bör­tönnek tekinthető, melyből a római rend­őrség egyetlen püspököt sem bocsátana ki, ha ez hazatérő szándékkal hagyná oda Ró­mát. Antonelli bíbornok csak legközelebb nyilatkozott idevonatkozólag, egy diplomá­cziai képviselő előtt : ,,Ha néhány püspök kis kirándulást akarna tenni a vidékre — úgymond — a rendőrség ebben mi­roszat sem látna, de ha valaki el akarná hagyni a zsinatot, ez már más tekintet alá ke­rülne.“ Ily körülmények között természete­sen az ellenzék által javaslatba hozott tit­kos szavazás sem kerülhet a zsinaton ko­molyan szóba, mely a „Non placet“-ek számát jóval felebb rúgtatná. Nyílt szavazás mellett, mint a nevezett lap levelezője írja, senki sem mer 110 — 115 ellenvotumnál töb­bet reméleni, míg a titkos szavazás ered­ménye legalább 200 „Non placet“ lenne , sőt kétségtelen, hogy ama 300, a pápai asztal­ról élősködő püspök közül is legalább 100 adna ellenvotumot, ha a titkos szavazás által védve lenne.­­ Az „A. A. Zing“ le­velezője különösen kiemeli a magyar főpa­pok szilárd magatartását, kik közül többen a zsinati ellenzék első soraiban küzdenek. F. hó 14-én Haynald, testi gyengélkedése daczára, hosszú, éles, polemizáló hangon tartott beszédben támadta meg a zsinati többségét. Szép latinsággal tartott beszéde Strossmayerrel egyenlő rangra helyezte a konczilium tagjai előtt. „Simor pedig, az eltévedt hálátlan fiú — írja a római leve­lező — ki a bibornokságot már úgy szóval a markában tartotta, oly sok bajt, s a magas pártfogónak oly sok szívfájdalmat okoz. Minő jó, mond a jezsuita párt, hogy d‘Andrea már nincs többé ! Rauscher, Swi­ft^arzenberg, Guidi, d‘Andrea, Simor: ez már felettébb sok lenne! ORSZÁGGYŰL­ÉS: A képviselőház ülése junius 30-dikán. (Napirend : az 1868. VIII. tcz. által jóváhagyott szerző­dés 5. és 20. §§-ainak módositásáról szóló novelláris tör­vényjavaslat végleges megszavazása; — a köztörvényha­tóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatnak s ezzel kap­csolatban Tisza Kálmán és társai, László Imre és társai, valamint Elekes György határozati javaslatá­nak tárgyalása.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Bujanovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: A­n­d­r­á­s­y Gyula gr., S­z­l­á­v­y József, R­a­i­n­e­r Pál, Horvát Boldizsár, Kerkapoly Károly, Eötvös Jó­zsef báró. Ülés kezdete 10V4 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Kérvények, interpellácziók. Elnök bemutatja Nyitramegye kérvényét ha­zánk ezeréves fenállásának országos megünneplése iránt. Gömör és Kis-Hont t. e. megyék kérvényét egy Rimaszombatban felállítandó e. f. törvényszék iránt. László Imre beadja Szentes városának kér­vényét a köztörvényhatóságoknak az 1848-ki tör­vények szellemében leendő rendezése iránt. Ugyan e tárgyban még Csanády Sándor (32 bihari vá­lasztó részéről), Eördögh Frigyes, Szomjas Józsa, Irányi Dániel, Körmendy Sándor, Zlinszky György, Tidacs János nyújtanak be kérvényeket. I Házmán Ferencz beadja Buda városának­­ kérvényét a főispánok hatalmának a városokra kiterjesztése és a virilis szavazatok ellen. (Élénk helyeslés balról); — Bittó István a néptanító egy­letnek kérvényét adja be az iránt, hogy aug. 5 és 6-án az országh­áz a néptanitógyülésnek átenged­tessék. Mindezen kérvények a kérvény­­bizottsághoz utasittatnak. Csanády Sándor a király személye körüli miniszterhez a következő inter­pellácziót intézi: „A lapokból értesülvén arról, hogy a király Beust gr.-nak megengedte,­ hogy családi czimerébe a magyar czimert felvehesse, kötelességszerüleg kérem a miniszter urat: 1- szer: Való-e ezen hir; ha igen, a minisz­ter tudta és befolyásával adatott-e Beust grófnak az említett engedelem? 2- szor. Ha a miniszter úr tudtával és befo­lyásával adatott, mivel igazolja azt, hogy az or­szág czimerének használata akármely magános embernek, annyival inkább nem magyar honpol­gárnak megengedtetik ? 3-szor. Ha tudta és befolyása nélkül történt, ez esetben mit tett, vagy mit szándékozik tenni az ország jogainak és méltóságának megóvása végett ? Somossy Ignácz a pénzügyi és földműve­­velés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez röviden azon kérdést intézi, vajjon mikor szándékoznak a ház azon határozatának eleget tenni, mely szerint a képviselő, ki a kormányba lépett, magát uj vá­lasztásnak alárendelni tartozik. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök Csanády interpellácziójára megjegyzi, hogy Beust grófnak nem a magyar czimernek, hanem csak egyes jel­vényeinek használatát nyerte a felségétől. A ma­gyar czimer egyes jelvényeit akárhány család hordja czimerében és igy a kérdésnek semmi köz­jogi oldala nincs. (Helyeslés.) Csanády Sándor nem fogadhatja el a választ a miniszterelnöktől, mert nem őt kérdezte. (Élénk derültség.) Feleljen az, kihez az interpelláczió szólt. Elnök : Tudomásul veszi a ház a miniszter válaszát? (Tudomásul!) Tehát tudomásul vétetik. Szlávy József keresk. miniszter azonnal vá­laszolni kiván Somossy interpellácziójára. Ismeri a ház említett határozatát, de ha annak olvasása után arra élvezte volna magát kötelezve, hogy képviselői állásáról lemondjon, akkor tette volna ezt mindjárt tárczája elfogadásakor. E kötelezettséget azonban nem érezte s nem is érezhette, tekintettel a határozat azon indokolására, mely szerint a képviselő csak akkor tartozik magát új válasz­tásnak alávetni, ha qvalifikácziója megváltozott. Szóló választásakor államtitkár volt, minélfogva miniszterre léte által qvalifikácziója csakugyan nem változott, így nyilatkozott előtte több deák­párti képviselő is; a nézetet osztják választói, kik kijelentették, hogy új választást nem kívánnak. Somossy Ignáczot a miniszter válasza nem elégíti ki, hogy a deákpárti képviselők úgy ma­gyarázzák, a­mint magyarázzák a ház említett ha­tározatát, az az ő dolguk; ez ellen csakis azt je­­­lenti ki, hogy ő is pártja megbízásából intézte in­­terpelláczióját a két miniszterhez. Itt tehát nézet nézet nézet ellen, elv elv ellen áll. Elnök : Tudomásul veszi a ház . . . ? Halász Boldizsár : A házszabályok azt mond­ják, hogy az interpelláczióra adott választ vagy tudomásul veszi a ház, vagy tárgyalására napot tűz ki. De hiszen kérem, ha tudomásul ves­szük a keresk. miniszter válaszát, akkor el is döntöttük. (Derültség.) Elnök: A kérdést a szabályok értelmében fel kell tennem. Tudomásul veszi-e a ház a mi­niszter válaszát ? (Igen ! Nem !) A többség tudo­másul veszi. Patay István szükségesnek tart egy kurta megjegyzést, mely abban áll, hogy szándékozik-e a ház és mikor tárgyalni a megyerendezés tár­gyában beérkezett kérvényeket, mert a „közvéle­ményt“ már csak még­sem lehet agyon­hallgatni. (Helyeslés a szélső balról.) Majoros István rövid indokolás után a ke­reskedelmi minisztert interpellálja az iránt; 1-szer váljon, van-e tudomása a zentai táv­­irda kiépítésének elmaradásáról, illetőleg haloga­tásáról ; ha igen mit­­ szándékozik tenni ? 2-szer: Tudja-e a miniszter, hogy az orszá­gos képviselő hivatalos érintkezéseiben is távirati díjat fizetni kénytelen?“ (Élénk derültség.) Szlávy József keresk. miniszter Majoros első kérdésére azt válaszolja, hogy meg fogja vizs­gálni a kérdéses távirdavonal késedelmes kiépíté­sének okait s ha lehet ezeket el fogja hárítani. Majoros második kérdését nem érti, miután soha­sem hallott arról, miről törvény sem intézkedik, hogy egy országgyűlési képviselő távirdadíjmen­­tes lenne. (Derültség). A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Ürmén­yi Miksa Patay kurta megjegyzését nem hagyhatja szó nélkül, mert abból megrovást vél kiolvashatni a kérvény­­bizottság eljárására. Figyelmezteti Patayt arra, hogy a kérvényi bizott­ság már több ízben zörgetett a háznál a sorjegy­zékek tárgyalásáért, a ház azonban kérelmét nem hallgatta meg. Törvények kihirdetése. Andrásy Gyula gr. alkotmányos kihirdetés végett a ház asztalára teszi a lánczhid megváltá­sáról szóló s ő felsége által időjközben szentesített törvényezikket. Bujanovics Sándor olvassa a törvényezikket. Elnök: A kihirdetett törvényezikk hason czélból a főrendekhez fog átküldetni. Következik a­­ napirend. Napirenden van az 1868 : VIII. t. cz. által jóváhagyott szerződés 5. és 20. §- ainak módosí­­tásáról szóló novelláris törvényjavaslat végleges megszavazása. Mihályi Péter jegyző olvassa a törvényja­vaslatot. Elnök: Elfogadja a t. ház véglegesen ? (El­fogadjuk !) Tehát elfogadtatik és a­­ főrendekhez fog átküldetni. Következik a köztörvényhatóságok rendezéséről sz­ó­l­ó t­ö­r­v­ény­j­a­v­asl­at tárgyalása. Perczel Béla előadó a közp. bizottság ide vonatkozó jelentésének általunk is közlött átalá­­nos részét felolvasván, kijelenti, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sokkal fontosabbnak tartja, hogy sem felmenthetve érezhetné magát azon kötelezettsége alól, hogy a bizottság jelenté­sét röviden indokolja. Tagadhatatlan, hogy mie­lőtt a belügyminiszter beterjesztette volna e tör­vényjavaslatot, a közvélemény hangosan követelte és szorgalmazta a megyék rendezését; csodálko­zik tehát, hogy vannak mégis képviselők, kik annak elhalasztását óhajtják. Áttér ezután a ja­vaslat főmomentumainak előadására; az első ag­gály, melyet némelyek e­t javaslat iránt táplálnak, az, hogy e javaslat a városokat a megyékkel együtt akarja rendezni, de ezek figyelmen kivül hagyják a javaslat azon szakaszait, melyek különös ked­­vezményeket adnak a városoknak. Második aggály volt a főispánnak kijelölési joga, mely azonban eloszolhatik a bizottság azon módosítása által, hogy a kijelölési jogot egy szűkebb körű bizottság fogja gyakorolni. Harmadik és fő sarkpontjai a tvjavas­­latnak a megyei bizottmányok alkotása, mire nézve szóló azt hiszi, hogy ezt a tvjavaslat akként oldja meg, miszerint minden érdek, minden osz­tály képviselve lesz a bizottmányokban, mi a kor­látlan választás által nem lenne biztosítva (zaj, ellenmondás balról) , mert úgy hihetőleg a művelt osztály ki volna zárva. Ennek következtében a tvjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés jobboldalról) Tisza Kálmán : Mindenekelőtt megjegyzése­ket tesz a minapi vitára, mert nem akarná, hogy oly szabadságellenes tanok megjegyzés nélkül ma­radjanak. Nem a túlsó oldal, hanem Elekes kép­viselő mondta, hogy a közvéleményre hallgatni meghamisítása volna a parlamentarizmusnak. Igenis a törvényhozás meghozott törvényeit nem bocsátja új szavazás alá, de azért még nem szabad a köz­vélemén­nyel ellentétbe jönnie s ezt ép ezért figye­lembe kell vennie. — Ha Elekes következetes akarna lenni, hat. javaslatát egy ponttal *kellett volna megtoldania: hogy a közvéleménynek nyi­latkozni ilyen és ilyen büntetés terhe alatt tilos. Nem érti, hogy miért kelljen a legkülönbözőbb természetű törvényhatóságokat, megyéket és váro­sokat egy kalap alá szorítni. Hogy a Királyföldet még­sem rendezik, az­tán csak következetesség a kormány részéről, hogy jutalomban részesíti azo­kat, kik — mint a nyugdíjasok — az ország ellen szolgáltak. (Élénk helyeslés balról.) A közp. bizottság javaslata úgy hasonlít az eredetihez, mint tojás a tojáshoz, kivált a kandidáczión­ális jogra nézve. Az előadó a­z önálló szokásra hivatkozott, de ő azt hiszi, hogy a szabadság garancziáit képező jogok eltörlése nem lehet reform szabad ország­ban, hanem igen az abszolutizmusban. (Balról : Igaz!; jobbról egy hang: „bizony nem igaz !'') Az előadó azt mondta, hogy a közvetett vá­lasztás minden módok közt a legroszabb. Szóló ellenben azt állítja, hogy a legnagyobb nyavalya a halál; már­pedig a képviseleti rendszernek a közvetett választás csak korlátozása, de a tör­­vényjavaslat teljes negácziója vagyis halála­ is azt akarja, hogy a törvényes rendeletek végre­­­hajtására mindenki köteles, de arról egyszersmind felelős is legyen; de akar még egyet, azt, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtásáért is felelős legyen mindenki, akárki parancsolta is azok végrehajtását. (Helyeslés.) A végrehajtás az eddigi gyakorlat szerint is biz­­tosítva volt. Nem szól többet sem a törvényjavas­latról, sem határozati javaslatáról, mert a házsza­bályoknál fogva lesz joga azokhoz később szólni. Csak a főelvekre nézve szól, a­melyeknek elve­tése kényszeríti őt az egész javaslat elvetésére. E fő elvek: 1- ör: hogy a megyei és városi törvényható­ságok teljesen egyenlőkké tétetnek. 2- or: a bizottságok összeállításának módja, — a virilis szavazat privilégiuma, nem ugyan arisz­tokratikus, de plutokratikus , és neki egyik sem kell. Ö nem tartozik azok közé, kik a kép­viseleti rendszert azonnal átalánosan be akarták hozni; hiszi ugyan, hogy el fog jönni az átalá­­nos szavazatjog ideje, de most még elfogadja annak némi korlátozását, de soha sem annak tel­jes negáczióját. A korlátot tágítani könnyű, a pri­vilégiumot elvenni nehéz. E mód az osztályok közti különbséget alapítja meg, a­melynek 1848 elejét vette, mielőtt kifejlődhetett volna. Roppant veszedelem rejlik ebben. . 3- szor : hogy minden legkisebb statútum, a költ­ségvetés jóváhagyandó a belügyminiszter által; ez már nem ellenőrzés, mert erre csak a tudomásul vétel elég volna, 4) a főispán kandidácziója annyi mint választás 5) de ezen­kívül még, ha a köz­gyűlés választott volna is valakit, azt a főispánt felfüggesztheti, helyettesítheti, vizsgálat alá vet­heti: hol itt a függetlenség ? Ő ellensége a c­entra­lizácziónak hazánkban, de ha valaki világosan kívánja azt, azt még érti; de hogy az önkormány­zat színe alatt csúsztassák be, az sajátságos. 6) kimondatik azon szabadságellenes elv, hogy a tör­vénytelen rendelet végrehajtója nem felelős, hanem az a ki parancsolta. A megyei omnipotenczia és kor­­mányomnipotenczia közt van az igazság, hogy egy független tribunal döntsön és a megye esetleg a leg­szigorúbb felelősségre vonassék. A kérvényi jogban nincs garanc­ia; látjuk ezt a mostani gyakorlatból,mi­­dőn a tjavaslat ellen beadott kérvények, annak elfogadása után fognak előadatni; és különben is itt a bíró mindig a többség, a­mely egy és ugyanaz a kormán­nyal. És ez egyes esetekben nem fogja megbuktatni a kormányt, a­melynek átalános politikikájával meg van elégedve. Tudósításunk bezártakor 12^2 órakor a szó­nok a törvényjavaslatban foglalt felelősségről kezd szólni. §-ának a jövőben felmerülhető egyes esetekre vo­natkozó rendelkezése. Nem : c) , mert midőn az önkormányzat fentartását ígéri, azt valósággal megsemmisíti; ugyanis a 3-ik §-ban az önkormányzat legfontosabb teendőit min­den esetben a kormány jóváhagyásától teszi függővé. A tisztviselők szabad választását a főispánnak adott kizárólagos kijelölési jog által (68. §.) kép­zeletivé teszi, az által, hogy a főispán a tisztviselőt hiva­talától felfüggesztheti és mással helyettesitheti (53. §. d) és e) és 72-ik §.) hogy a helyettesített tisztviselő némely ese­tekben egészen az átalános tisztujitásig hivatalban marad; (54. §.) hogy a­ főispán a tiszti vizsgálatot is elren­delheti ; (78. §.) hogy a körül magának többséget biztosithat (70. §.); és ha a tiszti kereset még­sem rendeltetnék el, azt a belügyminiszter által elrendeltetheti (80. §.) hogy a törvényhatóság által elbocsáttatni szándékolt tisztviselő megtartását és a megtartani szándékoltnak elbocsáttatását a főispán felterjesz­tésére a belügyminiszter elrendelheti; (88. §.) a törvényhatósági tisztviselőt egyenesen a fő­ispán és belügyminiszter hatalma alá helyezi. A törvényhatóságnak a közigazgatás kör­éb­eni önkormányzatát még teljesebben megsemmisítve a tisztviselő sérelmes intézkedése elleni felebbezést megyékben, székekben stb. a közgyűlés elkerülé­sével egyenesen a belügyminiszterhez intéztetni rendeli, s ily módon azt eszközli, hogy a megyei tisztviselőt a főispánnak adott kizárólagos kijelö­lési jog folytán közvetve a belügyminiszter nevezi ki, azt teljesen saját függésében és hatalma alatt tartja, s megyék, székekben stb. a törvényhatósági közgyűlésnek teljes elkerülésével is ura, paran­­csolója mindannak, a­mi a törvényhatóságokban történik; d) mert a törvényhatósági testület, bizott­mány, illetőleg közgyűlés összealkotása helytelen. Minden ok és alap nélkül teljesen egyfor­mává akarja azt tenni az egészen más viszonyok között lévő városi és megyei stb. törvényhatóságok­ban s a vagyonnak ad jelen államszervezetünk keretébe sehogy sem illő, annak szellemével ellen­kező előjogot, és e mellett a választás alá eső tagok választásának érvényessége iránt a belügy­minisztert tevén végérvényes bíróvá (38. §.), a vá­lasztást is a kormány befolyása alá helyezi s a bizottmány egész összealkotása által lehetetlenné teszi, hogy az a törvényhatóság közvéleményének­­ kifolyása és hű kinyomata lehessen; e) mert midőn az egyszeri felírás után hatá­rozottan elrend­eli a kormány — bár törvénytelen — rendeleteinek is feltétlen és azonnali végrehaj­tását, oly elvet mond ki, minőt szabad állam tör­vényhozásának kimondania nem is lehet; urává teszi a központi kormányt, a törvénynek (17, 54, 58. §§.) utat nyit a legnagyobb önkénykedésre s a törvényhatóságokat — ha ugyan a törvény ér­dekében még valamit tenni akarnak — egyedül a meddő sérelmi útra kényszeríti; s) mert a törvényhatóságokat — ideiglene­sen bár — saját házi adójuknak meghatározása, kivetése és behajtása körüli jogaiktól is meg­fosztja, (11. §.) s a városokat illetőleg, midőn a közvetett adókra vethető pótlékok iránt a kor­mány hivatalból beavatkozását állapítja meg : az önkormányzat hatáskörébe vág; midőn pedig a kormány beleegyezésével új adónemek behozá­sát megengedi, a kormány részére a törvényho­zási jogot veszi igénybe (13. §.) g) mert midőn csak két rendes közgyűlést állapítván meg, s kivéve, ha a bizottmány előre intézkedett, rendkívüli közgyűlés tartását egyedül a főispán, és csak annak akadályoztatása eseté­ben az alispán vagy polgármester tetszésétől teszi függővé; midőn a felveendő tárgyak meghirdetésének meghatározásába avatkozik; (42. §.) midőn az indítványozási jogot átalánosság­­ban megszorítja, (46. §.) így lehetetlenné tévén az előre meghirdetve volt tárgy körüli vitában, a teendők iránt felmerülő indítvány tárgyalását is; midőn az országgyűlésnek és tagjainak, (mely átalános kifejezés alatt még a miniszte­reket is lehetne érteni) eljárására vonatkozó vi­tának még csak nem is szabatosan körvona­­lazott betiltásával, az országgyűlés előtt álló vagy állott ügyek feletti vita betiltását, lehe­­tetlenítését eredményezi s a miniszterek eljárása feletti véleménynyilvánítás szabadságát is kér­désessé teszi (15. §.) a törvényhatósági gyűlések tartását, azokon a szabad vitatkozást nagyon meg­szorítja s a törvényhatóságok statutárius jogaiba is avatkozik, h) mert, midőn a* fellebbezést a törvényható­ság és a tisztviselők sérelmes határozatai ellen igy egész átalánosságban az illető miniszterhez intéztetni rendeli: mig egyfelől a megyék, szé­keknél stb. a közgyűlést elkerülvén a közigazga­tást a miniszter kezeibe játsza, addig másfelől nem téve különbséget az oly határozatok között, me­lyek ellen a törvényesség és azok között, a­me­lyek ellen nem a tör­vényesség szempontjából téte­tik kifogás, a miniszternek bírói hatáskört is ad. Végül, mert — miként a fentebbiekből kitetszik — általában, míg szóval az önkormányzat épség­­benhagyását hangsúlyozza, addig elvonva a köz­­igazgatót a törvényhatóságoktól, azt a belügymi­nisztertől teljesen függővé tett tisztviselőség és a majdnem korlátlan hatalommal felruházott — és még csak felelőssé sem tett — főispán utján a központi kormánynál összpontosítja s ily módon az egész közigazgatásban a törvényhatóság min­den lényeges befolyását képzeletivé teszi, így az elősorolt­ és még azonkívül több hi­bákat­­ magában rejtő törvényjavaslatot részletes módosításokkal kellően kijavítani nem lehetvén, indítványozom, hogy átalánosságban, a részletes vita alapjául sem fogadván azt el, határozatilag utasítsa a ház a minisztériumot,­­hogy az alább következő legfőbb elvek figyelembe­vételével mi­előbb egy más törvényjavaslatot terjesszen a ház elébe. A legfőbb elvek, melyek figyelemben tartan­dók lesznek, a következők: 1-szer. A törvényjavaslat készítésénél nem szabad megfelejtkezni arról, hogy a köztörvényha­tóságok rendezéséről szóló törvény feladata oly rendelkezéseket állapítani meg, a­melyek az al­kotmányos élet rendes folyamát szabályozzák, , hogy a rendkívü­li időkről intézkedni, melyekr­< Tisza Kálmán határozati javaslata a köztörvényhatóságok rendezése tár­­gyában. A minisztérium által a köztörvényhatóságok rendezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslat sem az 1848-dik évi törvények rendeletének és szellemének, sem átalában az önkormányzat köve­telményeinek meg nem felel; nem , a) mert a Királyföld rendezését figyelmen kivül hagyván, az ország egész területére ki nem terjed; h­ mert már maga a törvényhatóságok meg­határozása is helytelen. A szabadalmat véve ala­pul, törvényhatóságok gyanánt meghagyja azon királyi városokat, melyek már csak csekély né­pességük és vagyoni helyzetüknél fogva is képte­lenek a törvényhatósági jogok gyakorlatára, az azokkal együtt járó kötelességek teljesítésére; a szabadalommal nem bíró oly községeknek pedig, melyek minden szükséges népességi, vagyon- és műveltségi tényezőkkel bírnak, külön törvényható­ságokká tételét hallgatással mellőzi. A­mely alaphibát nem enyészteti el a köz­ségek rendezéséről szóló törvényjavaslat 108-dik 1

Next