Reform, 1872. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1872-07-15 / 191. szám
191. szám. Előfizetési föltételek : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva JBgósi évre Fél évre . Negyed évre Egy hóra : 20 frt—kr. 10 n » 5 frt—kr. 1 . 80 , Hétfő, Julius 15. 18T2. Hirdetmények dija: 10 hasábos nettsor egyszeri hirdetésnél . . 8 kr. A nyílttéri petitsor..........................................25 „ Bélyeg lij külön ......................................... 80 ^ REFORM ESTI kia.i.A.s. m. évi folyam. Szerkesztési iroda: Belváro«, vAi-oah.Azt«T 3. az. I. «clva», I. •malatza. B lap Bsellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen lopook csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ráth Mór könyvkereskedésében, régi szinbáetér &. ix. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmény) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás a REFORM politikai új közgazdasági napilapra. Folyó évi julius—deczemberre 10 frt, — Julius—szeptemberre 5 frt, — Julius—augusztusra 3 frt 60 kr., — Júliusra 1 frt 80 kr. Minden negyedéves uj előfizető a Boz Dickens ,,BarnabyKudge“ czimű 3 kötetes kitűnő regényre, melynek bolti ára különben 5 frt . igényt tarthat. Az előfizetési összegek beküldésére legczélszerűbb a postai utalványlaikokat használni. vanyiap» A „REFORM“ kiadóhivatala, Ráth Mór könyvkereskedésében Pesten, báznégyszög. 99 A pesti népszinházra a „Reform“ szerkesztőségében eddigelé bejelentetett 5185 frt. Pest, julius 15. Andrásy Gyula gróf a nyarat Terebesen tölti; Lónyay Menyhért grófot beteg lába Budán tartja, s egyelőre nem csak abban gátolja, hogy szándékához képest Zágrábba menjen, de abban is, hogy a gyógyfürdőt, mely orvosa által rendeltetett, meglátogassa. Bittó miniszter Buziásról hazajött egynémely fontosabb dolgot elintézni. Ezek közt van első helyen a törvényelőkészítő bizottság megalakítása, melyről a kinevezési okmány a hivatalos lap vasárnapi számában foglaltatik, s így szól: „Magyar miniszterelnököm előterjesztésére a folyó évi junius 4-én kelt elhatározásommal felállittatni engedélyezett törvényelőkészítő bizottsághoz alelnökké Babinyi Theophil magyar Curiám semmitőszéki osztályának biráját, továbbá tagokká Szilágyi Dezső igazságügyminisztériumi miniszteri tanácsost, eddigi rangjának megtartása mellett, és Zichy Antal pesti tankerületi felügyelőt miniszteri tanácsosi ranggal és czimmel; végre titkárrá: Gondol Dániel magyar pénzügyminisztériumi titkárt osztálytanácsosi ranggal és czimmel ezennel kinevezem. Kelt Laxenburgban, 1872. évi junius hó 30-kán. Ferentz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k.“ Azért neveztük Bittó dolgának a miniszterelnök által ellenjegyzett (s már Jun. 30-tól kelt) okmányt, mert ő adta hozzá Szilágyi Dezsőt és Fabinyi Teofilt. E kinevezéssel, tehát el van döntve egy kérdés, mely miatt már sok szó esett és sok téma folyt Horvát Boldizsár idejében, ki egy kodifikáló osztályt kívánt az igazságügyminisztériumba; az eszme tehát, mely jelenleg megtestesült, s igen sokféleképen meg volt vitatva, még Andrásy grófé. A kinevezettek közül Szilágyi Dezső és Zichy Antal kiváló qvalifikáczióval bírnak a munkára, mely feladatukká válik, hogy az intézmény a sok gazda alatt (elnöke t. i. minden miniszter az őt illető javaslatok készítésénél) meg fog-e felelni, arról jót állani nem a mi föladatunk; de ha viszályok forrása lesz, nem fogunk rajta csodálkozni. Törvénybe az intézmény nem fog igtattatni. Tóth Vilmos miniszter mindazon szép dolgokat, mellyel a sajtó a kiházasítási intézetek botránya alkalmából megtiszteli, nyári oóziumban (úgy tudjuk Sveiczban) olvastatja föl magának. Az ellenzéki sajtó ugyanis őt teszi felelőssé az irtóztató szédelgésért, melynek a közönség ez intézetekben szemtelenül kifosztott áldozatául esett. A kérdés, minthogy engedélyezési törvényünk nincsen, mely paragrafusokat szabna a kormány elé, nyílt. Módjában lett volna kétségkívül útját állani e hallatlan csalásnak, de nem tudni, ha megtagadta volna az engedélyt a hazafias és humánus köpenyegben járt szédelgőktől, nem kellett volna-e még czifrább dolgokat hallani. Mindenesetre nevezetes, amit a „Pesti Napló“ vasárnapi számának egy czikkében ír. E czikk ezeket mondja : „Pedig a helyett, hogy kígyót békát kiált a kormányra s a jobboldalra. Jobban tenné az ellenzéki sajtó, ha a ma^a háza előtt seperne s eszébe venné, hogy saját pártjának egyik kiváló tagja csak nem rég alapított egy kibázasitó társulatot, mely, mint bennünket szaktekintélyek biztosítanak, szinte nem bír egészséges mathematikai alappal. Azon lapokat, melyek most oly nagy indignáczióval szónokolnak a kormány ellen, hogy a kibázasitó társulatokat meg nem tiltotta, s ezen társulatokat kivétel nélkül elkárhoztaták : figyelmeztetők arra, hogy e társulatok egyikének megalapítója oly egyén, ki mellett ők még csak nem rég mindnyájan lelkesültek, s minden képzelhető eszközökkel korteskedtek. Vigyázzanak magukra, mert könnyen pártjuk fejére olvashatjuk szenvedélyes czikkeiket.“ Azonban a „Napló“ e czikke, mely a kormányt védelmezi, a kormány alatt csakis a minisztereket látszik érteni, mert védelme csakis rájuk terjed ki, míg a kormány közegei ellen csodálatos szigort követel. A czikk e része így szól: „Ki a bűne, hogy a társulat ennyire vihette szédelgő üzletét? Ez valószínűleg szintén részletesen kidermend a vizsgálatnál. Mi csak annyit mondunk, hogy ha bebizonyodik, hogy bizonyos kormánykötetek hanyagsága vagy tudatlansága tette lehetővé a azt, akkor követeljük, hogy e kormányközegek feleletre vonattassanak, illetőleg helyeikről, mint nem alkalmasak elmozduttassanak. Sem a kormány, sem a párt, mely e kormányt támogatja, nem szorult arra, hogy a tudatlanságot, vagy a hanyagságot, általában az élhetetlenséget takargatni kényszerüljön.“ Itt azt hisszük, az okoskodás hamis. Ha fegyelmi vizsgálat útján kiderül,hogy „a kormányközegek“ részesek a bűnben, akkor kétségkívül ki kell a közegekre mérni a büntetést, de a párt nemcsak a „közegek tudatlanságát, hanyagságát s általában élhetetlenségét“ nem takargathatja. A pártnak mást nem szabad takargatnia, ha a bűn a kormány körében van, ha a miniszteri felelősséget csúffá tenni nem akarja. A párt s az országgyűlés a felelősséget nem a „közegeken“ kezdi oly cselekvényeknél, melyek egyes individuumok egyéni felelősségére, hanem valamely miniszteréére tétettek. A választásokról csak alig érkezik már hír. Megválasztatott Hátszeg vidékén Maczellária nemzetiségi, ki Pesten Mészáros név alatt volt ismeretes, Bécsben pedig Fleischbacker néven (a reichsratbban). Ma van Szathmár- Némethiben a választás, hol három jelölt küzd, u. m. Böszörményi E. deákpárti, Ivánka Imre tiszapárti, és Kis János szélsőbaloldali, s valószínű, hogy kétszer fognak szavazni. Tegnap választatott Heves megyében Németh Albert számára eltett s külön praeparált tiszanánai kerülete, és a fülöpszállási kerület, hol Csernátony a jelölt. E helyről egy elvtársunktól a következő sorokat vesszük: Kun-Sz.-Miklós, jul. 13. Mindannak daczára, hogy a fülöpszállási kerület, melyhez városunk is tartozik, a folyamatban lévő képviselőválasztások utolsói közé tehető; pártunk a választás előtt 36 órával adott életjelt magáról, így nem lesz csoda, ha egy oldalról az országos, — mint a megyei és kerületi Deákpárt lágymelegsége, — más oldalról a baloldal fürgesége miatt ismét ellenzéki képviselőt fog e kerület az országgyűlésre küldeni. Nem valami nagy erőfeszítés, de kisebb fokú részvétlenség, közönyösség minden bizonnyal visszahódítja a fülöpszállási kerületet a Deák-párthoz, mint melyet különben is az 1867-ki nagy fokú vesztegetés korrumpált s mételyezett meg. jókor ugyan győztünk, de moraliter vesztett a kerület, Ivánkát — a jobboldal visszavonulván — egyhangúlag választotta meg 1869-ben a három évvel előbbre visszagondolt nép. Bár nem lehet mondani, hogy Ivánka akkor költött, annyira nem múlt el az 1867-ki vesztegetés utóhatása, hogy egyes választók nem átallották most is kimondani, miszerint oda állunk, ahol fizetnek. Követjelöltül azon esetre, ha győzelmünk valószínűnek látszanék, a szavazás kezdetén Pap Móricz urat fogjuk kitűzni, kr f. hó 12-én, tehát tegnap délután városunkban megjelenvén, a nagy dolog idő miatt csak részben honn levő deák-párti választók által egész csendben ugyan, de a legnagyobb örömmel fogadtatott, s mig a teendők felől folyt a rögtönzött értekezlet, a nép között kézről kézre egy kortesdal járt, mely a baloldali központi bizottság által kirendelt követjelöltet, Csernátony urat küldi szebb éghajlat alá. Adja isten, hogy győzzünk, de ha kisebbségben maradnánk is, meg leend föllépésünknek azon morális haszna, hogy a múltban erős Deák-párt újból szervezendi magát. Isten velünk, a választás holnap 14-dikén történend. Thiers újabb győzelmet vívott a monarchisták fölött a nemzetgyűlés f. hó 10-ei ülésében. Ezen győzelmét, melynek eredménye lett, hogy a kamara elvetette a kereskedelmi forgalom mennyiségének megadóztatását, a köztársaság elnöke nem az által vitta ki, hogy lemondási fenyegetőzésével pisztolyt szegzett a jobboldal mellének, hanem három óra folyásig tartó, kíméletlen beszéddel, mellyel egyszerre támadó, védő harczot vívott, s merész rohamokat intézett, valóságos rémületet idézett elő a monarchista táborban. Thiers a Jobboldal elleni támadásait már egészen rendszeresíti , s a jobboldalom sokan nem egészen ok nélkül vádolják őt, hogy a nemzetgyűlés fölött zsarnokoskodik. De Thiers kétségkívül nem azért disputál gyakran órákon át a monarchistákkal, mintha az ily „beczczek“ben különös kedvét lelné, s a baloldalnak akarna szerezni egy-egy jó napot, hanem kétségkívül azon kettős okból, miszerint nemzetgazdászati nézeteit érvényre emelje, s a monarchistákat, kik a legutóbbi napokban szőtt, úgynevezett összeesküvésekkel történt fölsülések óta úgyis szégyenpadra vannak állítva, teljesen képtelenné tegye a további üzelmekre. Thiers f. hó 10-diki nagy beszédében a többi közt így szólt a Jobboldalhoz: „Egy országban, hol a forradalmak több trónkövetelőt hagytak hátra, mint hányat a trónra lehet helyezni, s több hivatalnokot, mint mennyire szükség van ott.“ Ezen szavak nagy elkeseredést idéztek elő a monarchisták közt. Thiers azonban nem sokat látszik törődni a monarchisták elkeseredésével, mert már másnap így gúnyoltatja a „Bien public“-ben a monarchistákat: „Politikai körökben nagy zajt ütöttek a köztársasági elnök tegnapi szavak miatt. Kimerítették az ingerült jelzők egész szótárát. De vájjon nincs-e igaza a köztársaság elnökének? Vájjon nem lehet-e állítani, hogy a restauráczió lehetetlenségének a többi közt a trónkövetelők nagy száma az oka. A legitimisták így kiáltottak: Csak egy trónkövetelő van! De vájjon igy vélekednek az orleánisták és bonapartisták is? Thiers nagy beszédjéből közöljük eme főleg politikai részt: A franczia forradalom a felvilágosodott és becsületes gondolkozókra két ellentétes benyomást tesz. Ha látja az ember, hogy oly mennyei tisztaságú lények mint Bailly és Malesberbes, s oly ártatlan király, mint XVI. Lajos a vérpadra lép, iszonyodva fordul el ama korszkától (Helyeslés jobbról); ha azonban ezen átalakulás számos eredményét szemléljük, ekkor hálával állithatjuk a franczia forradalomról, mit Montesquieu mondott: az emberiség elvesztett jogczímét szerezte vissza. (Nyugtalanság jobboldalon, élénk tetszés balon.) Ezóta súlyos megpróbáltatásokon mentünk keresztül, de vigasztalásunkra szolgálhat, hogy hála a forradalomnak, oly társadalomban élünk, míny a földkerekségén a legczivilizáltabb, s melyben a törvény egyenlősége mindenkire kiterjed. (Tetszés.) .... Mi az úgynevezett^ „az üzleti forgalom számára vetett adó?“ Váljon a forgalom száma mértéke-e a gazdagságnak, s nem inkább gyakran a bukásnak. (Nyugtalanság.) A Persier úr által ajánlott, s a tiszta haszonra vetett adónak legalább van értelme; de fájdalom ezen tiszta jövedelmet inquizíczió nélkül nem lehet kitudni, s ez okból el is vetették önök ezen javaslatot. A vendéglős megfizetteti magának a vendég ellátását, de adásvevésről, jogi szempontból nem lehet szó. Nem látják önök a különbséget, igazságtalanságot, mely azáltal támadna, ha a nagyban és ritkán eladó gyáros, s a részletekben áruló kereskedő üzleteinek száma adóztatnék meg ? Meg kell csak kérdezni a legjobb adóhivatalnokot, bármily kormányrendszer alatt szolgált is. ... Nyugtalanság.) Ej, uraim, egy országban, hol a forradalomnak több trónkövetelőt hagytak hátra, mint hányat trónra lehet helyezni. (Kaczaj és tetszés baloldalon, Zaj jobboldalon) s több hivatalnokot, mint mennyire a kormánynak szüksége van. (Ujabb megszakítás; Pinceteau: Csak egy ..trónkövetelőt ismerünk! Larochejaquelin : Ön megbuktatta a fejedelmeket hogy helyökre ülhessen! Nem értem ezen megszakításokat. Tisztelem a szerencsétlenséget és soha sem fogom kigúnyolni. Egyszerűen csak azt állítom : bármely adóhivatalnok meg fogja mondani önöknek, miszerint ha valamely üzlet forgalmára adót kell kivetni, elmegy az illető üzletbe s nyilatkozatot kér. — De utasítom önöket Amerikára, Svájczra, mely országok erkölcsisége tiszteletre méltó, vajjon az üzlettulajdonosok megmondják-e önként az igazat? Nem volna más hátra, mint a leggyűlöletesebb inquiziczió, még akkor is egy sereg kis üzlettel nem boldogulnánk, mely üzletekben nem vezetnek könyveket. Szóval ezen adó igazságtalan, önkényes és veszedelmes. (Ellenmondás, zaj a jobboldalon.) Thiers a jobboldal felé fordulva : Önök nyomasztó terhet raktak a vállamra, s erőm kifogy már a fáradság miatt. Önök nem tudják, hány meggyőződésemet áldoztam már föl önök miatt, s most a szabad vitatkozási jogot sem adják meg nekem. Ha az önök eljárásának politikai oka van, álljanak elő ezen okkal, s akkor mint ilyennel fogunk ezen okkal elbánni. (Nagy tetszés balon.) Egyelőre azonban csak kötelességemet teljesítem, midőn figyelmeztetem önöket egy adó veszélyeire, mely adó fájdalmas visszalépést jelez, s önöket a legszomorúbb népszerűtlenségnek tenné ki.* Az olasz kormány, mint a napokban írtuk, tiltakozott a római kúria azon állítása ellen, mintha az olasz kabinet kezdeményezte volna a pápaválasztás ügyének szellőztetését a hatalmaknál. Egy porosz vidéki lap most elárulja a titkot, s kisül, hogy Bismarck intézett a hatalmakhoz a pápaválasztás kérdése iránt Jegyzéket, mely jegyzékre „eddig még csak két nagy állam kormánya válaszolt készségesen is kimeritőleg. “ „A többi hatalom — mind a porosz vidéki lap — ugy látszik oly véleményben van, hogy a kúriához való államjogi viszonya eléggé biztosítja a viszálykodó pápáktól“, s csak Németország van azon kellemetlen helyzetben, hogy nem gondolkozhatik ilyképen. Spanyolországból ismét oly hírek érkeznek, melyek egy közeli válság előbbnökei gyanánt tekintethetnének, ha nem a jelenlegi kormány ellenségeitől származnának. Ezen hírek a Zorilla-minisztérium küszöbön álló megbukásáról, s új zavarokról szólnak, melyek különben már annyira otthonosak a spanyol félszigeten, hogy ott az a rendkívüli állapot, ha rend és béke uralkodik. Ezen hírekkel szemben a kormány tagjai kijelentik, hogy Zorilla minisztérium szilárdan áll, s hogy kebelében, s közte és a király közt semmi véleménykülönbség sem uralkodik. lépése által az összeírő küldöttségre nyomást gyakorolt, a mikor érdeke úgy kívánta, annak akadályokat vetett s így és a balpártnak meghódított lelkiismeretlen községi előjárók utján a jogosulatlanok egy egész nagy seregét juttatta be az összeírási lajtsromba. Az ellenzék ez eljárását bizonyítja ama körülmény is, hogy az összeíró küldöttség végre türelmét vesztve, kellő eljárhatás tekintetéből az utolsó napokban karhatalomért folyamodott, mit azonban az idő rövidsége miatt már el nem nyerhetett. És ekép történt meg az, hogy a lévai kerületben az összes választók száma, mely eddig 5000-en alul volt, ezúttal az 5500-at meghaladta. Igen természetes, hogy az ellenzék említett akcziójának a panaszolt reklamaczionális reakczió lett következése. Mintegy 1400 fölszólamlási kérvény érkezett be a központi választmányhoz. Ezen fölszólamlások része birtok — és jövedelmi jogezimen — része pedig részint kézművesek, részint régi jogezimen összeirottak ellen adatott be. A legutóbbiakra nézve a központi választmány elvül tűzte ki, hogy a törvény értelmében csak azokat tekintheti, régi jogosoknak, kik e joguknak már 1848 ban is élvezetében voltak. Ez eljárás, azok irányában kik e czimen később nyertek jogélvezetet, nevezhető talán méltánytalannak; de törvényes uton nem kifogásolható. Mert az annak idején nagyon is ideiglenesnek hozott törvény most már így is amúgy is értelmezhető, — szóval hiányos. Ennek a hiányosságnak panaszos következményeit pedig viselje lelkén a baloldal, mert beszélte agyon a törvény czélszerű módosítását. De térjünk a dologra. A központi választmány az összeírások befejezte után néhány nap múlva ülést tartott. Ez ülést még az alispán nyitotta meg ugyan, de mint képviselőjöltségénél fogva érdekelt fél, mihelyt a reklamácziók tárgyalására került a sor, az elnökséget alulírottnak, mint törvényszerű helyettesének adta át. Másnap elutazott s többé a központi választmány semminemű cselekvényében részt nem vett. A legbűnösebb és aljasabb rágalom tehát, hogy az ügyiratokat több napon át magánál elzárva tartotta s hogy alulírottal szövetkezve, az összeírási lajstromból olyanokat is kitörült, kik abban a központi választmány által meghagyattak. Hiszen a központi választmánynak vonatkozó összes ügyiratai az ülés befejezése után a választmány jegyzőjének adattak át, használatul a jegyzőkönyv szerkesztésénél; ki hogy e munkáját szintén bőven, becsületesen és pontosan teljesítette, bizonyítja a hitelesítő ülés jegyzőkönyve. Különben nagyon jól tudom én, hogy hova czélzott piszkos fegyverével a „Hon” június 29-ei számában ama magát szemtanúnak nevezett levelező; tudom, hova czélzott, de azt ugyan el nem találta. No de nem is akarta. Csak puffantani akart, hogy annál nagyobb legyen az az „életjelt” adni akaró üres lárma, mit bizonyos urak annyira kedvelnek, mintha még most is iskolásgyermekek volnának. Teljék benne kedvük. A mi jó kedvünket ugyan el nem rontják vele. Mert hát mi most sem haragszunk, csak a körmükre akartunk koppantani, hogy ne dobálódzanak sárral, mert ez nem illik, nem szad. De lássuk hát, hova czélzott szemtanú úr, midőn az utóbb említett rágalmat oly éktelen hangon elpuffantotta ? — Voltak ugyanis esetek, hogy egy ugyanazon egyén ellen tévesen két fölszólamlás is adatott be ; az egyik fölszólamlás, melyben az illető nem a beirt jogczimen kifogásoltatott, nagyon természetes, hogy elutasittatott s az illető az összeirási lajstromban meghagyatni határoztatott; ellenben a másik fölszólamlás által ugyancsak azon egyénnek mint birtokosnak vagy egyébnek, a mely jogczimen t. i. beírva volt — jogosulatlanságra igazoltatván, egy másik végzéssel — melyet jónak látott a választásnál be nem mutatni — kihagyatni rendeltetett; már t. i. a központi választmány és nem az alispán, sem nem a főjegyző által, mint azt szemtanú ur itt állította; kinek itt még csak az a mondanivalóm van, hogy itt vaktában, az igazság útját messze elkerülve, nekirontani a becsületes embereknek, bizony nem higgadt szemtanuság, hanem valóságos szemtelenség. Nemkülönben azon állítása is, hogy Pólya alispán mint képviselőjelölt az itteni katholikus papság irányában az ismert öt pontra nézve írásbeli kötelezettséget vállalt. Csodáljuk, hogy ezen vakmerő hazugságot a magyar tisztelt klérus ennyi ideig eltűrte. Hisszük azonban, hogy e részbeni igazságos és erélyes fölszólalásával tovább nem fog késni s elégtételt szerzend annak, kit nagyrabecsült bizalmával megajándékozott. Hátra volna még, hogy a központi választmánynak a reklamácziók elintézésénél követett s az ellenzék által oly kíméletlenül megtámadott eljárásról szóljunk. Erre nézve elégségesnek tartom a közp. választmánynak, a balpárt részéről a választást 3—4 nappal megelőzőleg a belügyminisztériumhoz benyújtott panaszára hozott végzését szóról szóra közleni, amint következik: „A központi választmány tekintve, hogy az általa kiigazított összeírási lajstromok alapján már a képviselő választások is megejtettek, — sőt hogy ez alapot a választásban teljes mértékbeni részvételek vagyis pártjuknak utolsó emberig tett leszavaztatása által maguk a panaszolkodók később szintén elfogadták, — azoknak szóban levő beadványokat, mint meghaladott tárgyat figyelembe vehetőnek nemi találván, abban panaszolt határozatait ujabb megfontolás tárgyává annál kevésbé tehette, mint hogy az ezen határozatoknak alapul szolgált fölszólamlási bizonyítékok, s illetőleg határozatilag kitűzött, s az eme határozatokat tárgyazó jegyzőkönyvben kellőleg kifejtett elvek törvényszerűségét semmi oldalról meggyöngítve nem találta. Ugyanis a központi választmányhoz beadott fölszólamlások az ingatlan birtok tulajdona, s illetőleg biztos jövedelem igazolására ez idő szerint egyedüli bizonyítékra szolgálható hiteltelekkönyvi kivonatokkal és adóhivatali bizonyítványokkal, s e szerint oly hitelt érdemlő okmányokkal fölszerelvék, melyek a kihagyottak jogosulatlanságát teljesen tanúsítják. A központi választmány tehát csak törvényesen járt el, midőn a hivatott elvek és bizonyítékok szerint választásra jogosulatlan egyének kihagyását pártkülönbség nélkül elrendelte. S e kép az ez ügyre vonatkozó végzéseit a törvény értelmében hozván, panaszlott határozatait mint törvényen alapuló saját faktumát újabb megfontolás tárgyává nem tehette, sem azok módosításába a törvény sérelme nélkül nem bocsátkozhatott. Hol van itt a törvénytelenség, erőszak, lelkiismeretlenség, jogfosztás és nem tudom én még miféle bűnök, melyekkel a lévai választókerületbeli balpárt a központi választmányt ország-világ előtt bevádolni igyekszik ? . . . Sehol. De hiába a bukás mindig fájdalomal jár, s nem csoda, ha följajdulunk. És igy törültetett ki Bars vármegye központi választmánya által számra mintegy 1400 választónak összeírt egyén. Bizony ez sok ! Bizony ez a maga nemében hallatlan , de így kellő világításba helyezve, mégsem olyan nagy dolog, mint amilyennek kikürtölve volt; kivált ha hozzátesszük, hogy a lévai választókerület még mindig 4065 választóból áll, s e szerint folyvást a legnagyobb kerületek egyike. Ezzel elmondtam mindent, a mit fölvilágositás A barsmegyei választások. Aranyos-Maróth, julius 12. Az ellenzéki lapoknak majdnem mindegyikében megtámadtatott Barsmegye központi választmánya s különösen még az alispán és alolirott, mint annak az elnökségben helyettessé, a választmánynak a hozzá beérkezett fölszólamlások elintézésénél követett eljárása miatt. Megtámadtatott pedig többnyire oly hangon, oly kíméletlen nyers modorban és kifejezésekkel, melyek a mai miveltséggel össze nem férnek. A megtámadás ilyetén nemére nem is válaszolnék, ha a vonatkozó közlemények egyszersmind jellembe vágó rágalmakat is nem tartalmaznának; oly rágalmakat, melyeket csakis a legmagasabb fokú pártszenvedély használhatott fegyverül, alapos érvek hiányában ; de amelyek mégis könnyen tévútra vezethetnék a viszonyokba kellően be nem avatott, vagy az azokat épen nem ismerő olvasóközönséget. Mindezek előre bocsátása után, azt hiszem, hogy legczélszerűbben s legildomosabban cselekszem, ha az említett rágalmak ellenében, itt ott némi szükséges megjegyzéssel, a valódi tényállás tárgyilagos előadására szorítkozom. Ebből eléggé kivonhatja magának a művelt közönség, hogy mit tartson a szóban levő közlemények felől. íme a tényállás: A lévai kerület jobboldali nagy többsége Pólya József megyei alispánt kérte fel képviselőjelöltül: ki e jelöltséget, habár fellépni nem szándékozott, végre is a párt érdekében elfogadni hazafiúi kötelességének tartotta. Az ellenzék látván, hogy Pólya Józsefnek, mint a megye legnépszerűbb férfiának ellenében győznie vajmi nehéz lesz, egyebek mellett a pártszaporítás azon eszközéhez folyamodott, hogy az összeíráshoz felváltva kiküldött egyéneinek folytonosan zaklató jelkép úgy önmagam, valamint tisztviselő és választmányi tagtársaim iránti figyelemből és az igazság érdekében elmondani szükségesnek tartottam. Katona Gyula, Bars megye főjegyzője. Nagy-Kállai vlasztókerület, július 10. A nagykállai kerületben, mint ön is tudja, szélsőbaloldali képviselők szoktak lenni, és hogy az itteni választók hivatott férfias arisztokratáknak valahogy ne neveztessenek, ők kik a demokrácziát emlegetik, össze szoktak ugyan hívni bennünket a képviselő választási értekezletre pártkülönbség nélkül, de csak azért, hogy vagy legyen nekik kit kigúnyolni, ha föl merne ugyan valaki elve mellett, ha deák-párti, szólalni, vagy csak azért, hogy kijelentsék azon akaratnyilvánításukat, hogy ők kit akarnak képviselőnek, nem nézve arra, van-e hivatása azon egyéniségnek, kit föl akarnak léptetni, egy magas képviselői állás betöltésére vagy sem, hanem nézik azt, ki mer arra vállalkozni, hogy híresztelt szélsőbaloldali elvük megtarthatása végett tudjon, habár végtelen károsodásával is költeni a korteskedésekre, így nyomást gyakorolni az ezen kerület deák-párti választóira. Miután a hatás ellenhatást szokott szülni, s nem tűrhetvén ezen kerület deák-párti választói tovább a szélbali uralmat, magára hagyatva bár, elhatározta megmérkőzni, melyet annyival inkább kivihetőnek reménylett, mivel egy a megyének igen nagy becsülésében álló tagját Ivanzsay Károly urat nyerte meg képviselőjelöltjének. Folyt a korteskedés tagadhatlanul mindkét részről, és eleinte a Deák-pártra nézve nagy előnnyel, és annyira, hogy csalhatlannak hittük a választók nyilvánított érzelmei után győzelmünket, ekkor előállott a mindennemű és részről jöhető nyomás, melyet képzelni lehet ezen választókerületben, hol a megyei tisztikar, központi választmány mind baloldali, fölhasználva a különben becsületes Kállay Ákos képviselőjelölt erszényét, elkövetve minden nemét a korteskedéseknek, nagy küzdelem után kivitték azt, hogy a Deák-párt 610 szavazatát 1025 szavazattal legyőzzék. Határozott volt a küzdelem mindkét részről, mivel a Deák-pártot a törvény tisztelete egyrészről, másrészről pedig hazája iránti szeretete ösztönözte a küzdelemre; a szélsőbaloldalt pedig vitte szokott pártszenvedélye s uralma megbukhatásának félelme. Legyőzetett bár a Deák-párt, de azon érzete, hogy hazája iránti kötelességét tőle kitelthetőleg teljesítette, mindég meg fogja nyugtatni azon határozott nyilvánítása mellett, hogy a szélső baloldalnak minden méltatlankodásait adandó alkalommal visszatartani szent kötelességének fogja tartani. KÜLÖNTELEK, Pest, julius 15. [Hivatalos.] Ő felsége a törvényelőkészitő bizottsághoz alelnökké Pabinyi Theofilt, a magyar Kúria semmitőszéki osztályának biráját, továbbá tagokká Szilágyi Dezső igazságügyi minisztériumi miniszteri tanácsost eddigi rangjának megtartása mellett és Zichy Antal pesti tankerületi felügyelőt minisztertanácsosi ranggal és czimmel, végre titkárrá Gondol Dániel magyar pénzügyminisztériumi titkárt osztálytanácsosi ranggal és czimmel nevezte ki. — Schottra István, Szőcs Albert és Asbóth János fogalmazók a honvédelmi minisztériumhoz titkárokká nevezteti ki. Kineveztették továbbá Karlitzky Ferencz miniszterelnökségi hivataltiszt a törvény előkészitő bizottsághoz aligazgatóvá, Bikkai Nándor erdőmester a mármaros-szigeti kir. bányaigazgatósághoz erdőtanácsossá, Ofner János postahivatali ellenőr a soproni postahivatal gondnokává. [Konzulságok.] Ő felsége az eddigi kopenhágai alkonzult Delong Solomonsen Lauritz Gottliebet saját kérelmére működésétől fölmenté, s helyébe Halkier Péter Endre kereskedőt fizetés nélküli alkonzullá az ugyanottani főkonzulságnál , továbbá Lué Rodrigues Salamonson bankárt fizetés nélküli alkonzullá Bayonnában, valamint a brassai konzuli ügynökség eddigi ügyvezetőjét Palkeisen Róbertet, ugyanottani fizetés nélküli alkonzullá nevezte ki, mégpedig a két utóbbit a konzuli illetékek húzására való joggal. [A budai Deák-párt] az ottani képviselők: Pauler miniszter és Házmán tiszteletére e hó 13-bán estélyt rendezett, mely a legkedélyesebben folyt le. Különösen fölemlíthetjük dr. Ország Sándor beszédét melyet ez alkalommal a jelenvoltakhoz intézett, és mely következőleg hangzik : „Midőn önök hazafisága és elvhűsége kitűzte f. é. június 19-kén a Deák-párt győzelmi zászlaját, fényes bizonyságot adának azzal, hogy a Deák-pártnak, mely magában foglalja a vagyont és értelmiséget, a szorgalmat és munkát, ha erősen akar, győznie kell, megmutaták, hogy a rendszeretet és törvénytisztelet magasztos erényei diadalmaskodnak a fölforgatók és anarchia veszélyes képletei fölött. De mind e győzelem tudatában el kell halnia keblünk belsejében még a büszkeségnek is, le kell küzdenünk minden szenvedélyt, mely a harc zajában talán méltón foglalá el szivünket, tisztán és szeplőtlenül kell kiemelkednie honfitársaink irányában azon meleg nemes szeretetnek, mely megbocsát a tévedőknek is, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy mindazon anyagi és erkölcsi javakat, melyeket eszméink diadala utján kivívni óhajtunk, nem csak magunk számára, hanem tekintet nélkül politikai véleményeikre e haza minden gyermekéért akarjuk kivívni. Csak azon politika lehet áldásos, melyet egy nagy, nemes eszme leng át, mely erkölcsi erőkön alapszik s mi azért vagyunk képesek, oly tisztán, oly rendületlenül ragaszkodni pártunk zászlajához, mert vezérünk az igazságnak a felebaráti szeretetnek eszményképeként fénylik előttünk. Hajtsuk össze a haragnak és diadalunk fönt lobogó büszke zászlóját s gyújtsuk meg érzelmeink és tetteink által a felebaráti szeretet melegítő lángjait és akkor fogunk legközelebb állami a legnemesebb magyarhoz, pártunknak nagy vezéréhez, Deák Ferenczhez, kit az ég hatalma, földult hazánk jólétére még sokáig, igen sokáig éltessen. [Zichy Antal] pestvárosi tanfelügyelő Budapest összes képezdei, polgári iskolai és népiskolai, nyilvános és magántanáraihoz, tanítóihoz és tanítónőihez a következő körlevelet intézte: „Meghatva nyúlok a tollhoz, midőn önöktől kell elbúcsúznom szeretett pályatársak ! — A legjobb törvények s legüdvösebb intézkedések hiába volnának, ha nincsenek buzgó végrehajtóik, ügyes és tapintatos életbeléptetőik. Ha igaz, hogy csak művelt népek tarthatják fenn magukat s érvényesíthetik hatalmi állásukat, befolyásukat, úgy nem merész állítás az, hogy hazánk jövendő nagysága, jólléte önök kezeibe van letéve, mint akik minden lehető művelődésnek, emelkedésnek első alapjait vetik meg. Míg mások kevesebb erőfeszítéssel s csekélyebb szellemi tőkével a vagyoni jóllét után törekedve, különböző életpályákon aránylag rövid időn érzik el czéljukat, önök teljes önfeledéssel, szeretettel, véghetetlen béketüréssel és kitartással szentelik magukat nemes hivatásuknak, melyet betöltve hosszas fáradozásaiknak vajmi sokszor, saját lelki nyugalmukon s önérzetükön kívül, semmi egyéb jutalmát nem látják. Sőt hajló korukra s hátrahagyandó árváikra csak szivszorulva gondolhatnak.