Reform, 1872. szeptember (4. évfolyam, 239-267. szám)
1872-09-27 / 265. szám
A képviselőház XVII. ülése. (Napirend: a Ludovika akadémia felállitásáról, s az 1873-ik évi bécsi viségkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról szóló törvényjavaslatok.) Elnök : Bittó István. Jegyzők : Széll Kálmán, Wächter Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gróf, Tisza Lajos, Panner Tivadar, Wenckheim Béla báró, Szlávy József, Trefort Ágoston. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Simon Ernő benyújtja a 48-as párt fölirati javaslatát, melyet a szószékről olvas föl. Elnök : Ezen fölirati javaslat ki fog nyomatni és holnapután napirendre tűzetni. Schwarcz Gyula a maga, b. Podmanitzky Frigyes, gr. Csáky Gyula, Kármán Lajos és Szepessy Gyula nevében egy külön fölirati javaslatot nyújt be, mely fölolvasásakor több helyütt helyesléssel találkozott. Elnök: Ki fog nyomatni és a többiekkel együttesen tárgyaltatni. Muzslay Sándor a VI. bíráló bizottság elnöke benyútja e bizottság jelentését, mely szerint Molnár Pál,Csernovics Péter, b. Kemény István képviselők igazoltatnak. Tudomásul vétetik: Vizsolyi Gusztáv a VII. bíráló bizottság elnöke benyújtja e bizottság jelentését, mely szerint László Imre képviselő a megválasztása ellen beadott kérvény indokainak elégtelensége következtében igazoltatik. Tudomásul vétetik: Tolnay Károly a VIII. bíráló bizottság elnöke benyújtja e bizottság jelentését, mely szerint Házmán Ferencz és Galgóczy Sándor képviselők igazoltatnak. Tudomásul vétetik: Serényi Ferencz és a III. bíráló bizottság elnöke benyújtja e bizottság jelentését, mely szerint Molnár Aladár, Bakcsi Ferencz, Szentpály Jenő, Wodianer Albert dr. és Dörr Soma képviselők igazoltatnak. Tudomásul vétetik. Ezután György Gyula indítványára elhatároztatik, hogy e bíráló bizottság jelentésének utolsó része, mely önálló indítvány, ki fog nyomatni és napirendre fog tűzetni. Ürményi Miksa benyújtja a kérvénybizottság jelentését több kérvény tárgyában, s indítványozza, hogy a múlt országgyűlés eljárása szerint most is a szombati nap tűzessék ki a kérvények tárgyalására. Elfogadtatik. Széll Kálmán a központi bizottság előadója benyújtja e bizottság jelentését az 1870. évben létesített előlegezési hitelművelet költségeinek fedezéséről, a közös hadügyminiszternek 1871. évre engedélyezett 300,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről, az 1869-ik évi közösügyi költségeknek a m. korona országai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről, a m. kir. Ludvika akadémia épületének átalakitására felszerelésére és az intézet 1872. évi fentartására pótlólag ma szavazott összegek fedezéséről, a magyar osztrák Lloyd nevű gőzhajóvállalattal a tengeri postaszállitás ellátása iránt kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Elnök: E jelentések ki fognak nyomatni és napirendre tűzetni. Molnár Aladár benyújtja a központi bizottság jelentését a Németországgal kötött posta- és kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szólójavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni. Következik a napirend. — Olvastatik a Ludovica akadémia felállításáról szóló törvényjavaslat. Szőgyényi László központi bizottsági előadó a tvjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja. Az I. és II. szakasz változatlanul elfogadtatik, a iI. szakasznál pedig a központi bizottság irályi módosítást javasol, mely szintén elfogadtatik. A 4. és 5. szakasz változatlanul elfogadtatik. Olvastatik a 6. szakasz. Szögyényi László központi bizottsági előadó : E szakaszra nézve oly módosítást ajánl a központi bizottság, melynek értelmében a bemutatásra jogosítottak előleges meghallgatása után egyelőre csak ideiglenesen szabályoztassék és szervezésre hatalmaztassék föl a képviselőház által a honvédelmi minisztérium, de csak oly módon, hogy ezen ideiglenes szervezést és szabályozást a háznak végleges megállapítás végett bemutassa. Ennek következtében a 6. §. új szövege a következő lenne : „Az 1808. évi VII. törvényczikknek a Ludovika akadémia szervezésére vonatkozó határozatai hatályon kívül tétetnek s a jelen törvényben meghatározott czélnak megfelelő uj szervezet életbeléptetése és az 1808. évi VII. tczikk 18-ik §-án s az 1836. évi X. törvényczikken alapuló bemutatási jog gyakorlatának, — az ily bemutatásra jogosítottak meghallgatásával ideiglenes szabályozására, — a honvédelmi miniszter oly módon hatalmaztatik föl, hogy az ideiglenesen behozott szervezetet és szabályzatot végleges megállapítás végett az országgyűlés elé terjessze. (Helyeslés ) Lónyay Menyhért gr. a központi bizottság módosítása ellen nem tesz semmi észrevételt, s ha a ház hajlandó e javaslatot, mely által a dolog tiszta és határozott kifejezést nyer, elfogadni, nincs ellene semmi kifogása. (Helyeslés.) A központi bizottság javaslata erre elfogadtatik, valamint a 7-ik §. is. Elnök: Az eként elfogadott tjavaslat a jövő ülésen fog véglegesen megszavaztatni. Következik az 1873. évi bécsi világkiállításon kiállítandó tárgyak ideiglenes oltalmáról”szólójavaslat. Szögyényi László központi bizottsági eladó úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja e törvényjavaslatot, mely minden vita nélkül el is fogadtatik. Ezután az állandó igazoló bizottság egyik tagjára történik szavazás, melynek eredménye a szombati ülésen fog kihirdettetni. Ülés vége 1 órakor. Legközelebbi ülés szombaton d. e. 10 órakor. (Napirend : a felirati vita.) Válaszfelirati javaslatok. 1. A reformpárt javaslata. — Beadja Schvarcz Gyula. — E javaslat néhány bevezető sora elhagyásával így szól: Egész odaadással fogunk azon buzgólkodni, hogy a nemzet érdekeinek s a kor igényeinek megfelelőleg, alkotmányos intézmények alapján folytathassuk államszervezetünk berendezését; s miután át vagyunk hatva annak tudatától, mily érzékeny veszteség a hazára nézve minden perez, melyet a törvényhozás fölhasználatlanul enged elreppenni, mi •— a nemzet közbizalmának letéteményesei — habozás nélkül fogunk hozzájárulni oly rendszabályok életbeléptetéséhez, melyek a szólásszabadság s tanácskozási szabadság megóvásával biztosítékot fognak az iránt is nyújthatni, hogy a képviselőház mindenkor rendesen és akadálytalanul működhessék. A főrendiház korszerű átalakítását nem kevésbé tartjuk indokoltnak, mint korszerű választási törvény alkotását, mindazáltal nem vonakodunk kimondani, miszerint a czélt nem eddigi hiányos törvényeink módosítása, hanem oly törvények alkotása által vélnők elérhetni, amelyek képviseleti rendszerünket korszerű alapra fektetnék, az országgyűlés mindkét házának egymás közti viszonyát szintúgy, mint a miniszteri felelősség elvének alapján az országgyűlés viszonyát a végrehajtó hatalomhoz történelmileg fejlett államéletünk jelen fejlemfokának megfelelőleg határozottabban körvonalaznák. E részben legkevésbé sem idegenkedünk képviseleti rendszerünk gyökeres reformjától, mert meg vagyunk győződve, miszerint sajátlagos hazai viszonyaink közeptette csak gyökeres reform képes népképviseleti rendszerünkben a túlsúlyt az értelmiségnek biztosítani, s a szavazatjog gyakorlásánál megnyugtatni a lelkiismereteket. Ezért óhajtunk a szavazatjogot miveltségi képesítmények feltételéhez is csatolni; ezért óhajtjuk a választókerületek okszerűbb beosztását; ezért óhajtunk szigorú törvényeket a választások befolyásolhatása végett azött vesztegetések, erőszakoskodások, jogosulatlan erkölcsi nyomás megfenyítésére, arra nézve pedig, hogy törvényhozó testületünk tanácskozásainak megkönnyítését eszközölhesse, s az által is munkásságának eredményteljességét fokozhassa a majdani okszerűbb kerületi beosztás alapján, a képviselők számának leszállítását nem kevésbé tartjuk mellőzhetlenek, mint — szemben a gyakori választások okozta emésztő izgalmakkal — képviselői megbízatás időhuzamának meghosszabbítását, — s mint amennyire haladéktalanul óhajtunk oly törvényt is, mely a hivatalok összeférhetlenségét lenne kimondandó a képviselői állással, a végett, hogy az alkotmány által biztosított nemzeti nagy önkormányzatunk az országgyűlés által úgy a törvényhozási munkálatok vezetésének kérdéseiben, mint a közigazgatás ügyeiben a kormány fölött szabad ellenőrzést gyakorolhasson. Más részről mi a főrendiház kérdésében a korszerű reform föladványának megoldását csakis oly felsőház eszméjében vélnők föltalálhatni, mely — tekintet nélkül a társadalmi rétegekre, melyekből kiemelkednek, — lehetőleg egyesíteni fogná magában az ország mindazon kitünőségeit,akik a népképviseleti rendszertől még ma elválhatlan pártszenvedélyek fékvesztett áramlatainak ellenében államéletünk egészséges fejlődésének biztos támpontokat kölcsönözhetnének. A közigazgatást illetőleg sajnálattal tapasztaltuk, hogy a legközelebb lefolyt országgyűlésen a törvényhatóságok és községek rendezése tárgyában Felséged kormánya részéről beterjesztett törvényjavaslatok — immár szentesített törvények — részint meghagytak, részint alkottak oly törvényhatóságokat, amelyek — miután csekély erejüknél fogva, korszerű önkormányzatra elégtelenek, a korszerű államélet követelményeiből rájuk eső részt ki nem elégíthetik. Ez okból teljesen indokolt lépésnek tartottuk volna, ha Felséged kormánya— nem mondjuk, történelmileg fejlett megyéink új fölosztását, de minden esetre — a hagyományos kinövések megszüntetését, az önkormányzatra kerületi szétszakadottságuknál fogva vagy csekély anyagi s mivelődési néperejök folytán egyátalán képtelen törvényhatóságoknak egyéb erre alkalmas törvényhatóságokkali törvényes egyesítését, beolvasztását hozta volna javaslatba; a közigazgatás rendszerességének, egyszerűsítésének, gyorsításának, takarékosságának tekintetei egyaránt erre utaltak. Ámde e szükséglet akkor nem bírta magát megértetni. Az eszme egyszerüleg mellőzve jön. Reméljük, hogy ma már, midőn a törvényhatósági házi pénztárak következetes bonyodalmai e kérdésben annyi tanúságot szolgáltattak, Fölséged kormánya nem fogja illetékességét elutasítani magától egy oly kezdeményezésnek, mely azonfölül, hogy magát a közigazgatást lenne hivatva a kor színvonalára emelni, mint egyedül lehetséges módozat egyedül teheti a törvényhatóságokat arra képesekké, hogy saját közigazgatási költségeikről önállólag gondoskodhassanak. Szorgos gondozásunk tárgyát fogja képezni, hogy Buda-Pest egyesítése s rendezése kérdéseiben, mind a Királyföld rendezésénél, azon tekintetek legyenek döntők, amelyek egyúttal a haza szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeinek legfőbb tekintetei. Az igazságszolgáltatás reformjának terén — nem tagadjuk — nagyon sok még a teendő. A bírói függetlenség tekintetei azt kívánnák, hogy az előléptetések rendszerében a kormány beavatkozásának lehetőleges szeliditésével, kellő befolyás biztosíttassék a felsőbb törvényszékek illetékességének; a bírói felelősségről alkotott törvényben pedig oly módosításokat óhajtanánk, melyek nem hagyván számításon kívül ugyancsak a bírói függetlenség érdekeit, kellő szigorral bírnák alávetni a bírói önkényt a törvények uralmának. Igaz, eddigi mostoha fejlődésünk hiányai, kinövései lehetetlenné fogják tenni a bírói önkény mellőzését mindaddig, mig egy polgári s büntető törvénykönyv, perrendtartás és rendőri eljárás törvényhozásunk buzgalmából Fölséged szentesítése folytán megannyi bevégzett ténnyé nem válandoztak; ámde bizton véljük remélhetni, hogy Fölséged kormánya sokkal inkább szivén fogja hordani hazánk népének erkölcsi érdekeit s hazai törvénykezésünk jó hírnevét a külföld előtt, hogysem még tovább is engedné várakozni törvényhozásunkat úgy a büntető törvénykönyv, büntető és polgári perrendtartás, mint a polgári s kereskedelmi törvénykönyv és eljárás javaslataira, a közvetlenség, szóbeliség, nyilvánosság elveinek alapján. Kapcsolatban a nemzet mind e nagy érdekeivel bizton véljük egyúttal azt is remélhetni, hogy Felséged kormánya előterjesztéseit a börtönrendszer korszerű reformjára is ki fogja terjeszteni. Minden kétségen fölül állnak ránk nézve, a sajtószabadság áldásai, s ámbár felismerjük sajtótörvényünk azon fogyatkozásait, amelyek mintegy öntudatlanul összejátszva miveltségi viszonyaink fogyatkozásaival — a sajtószabadságot még ma nem egy tekintetben az erkölcsök rendszeres megrontójává tehetik : sokkal nagyobb súlyt helyezünk mindezek daczára az értelmi emelkedés és erkölcsi tökélyesbülés azon előnyeire, melyeket a népek az értelmek és lelkiismeretek szabad fejlesztéséből az egyrehaladó művelődés fejlődési menetében már jelenleg is merítnek, semhogy nyíltan ki ne jelentenők, miszerint teljes mérvekben s tántoríthatlanul fogunk ragaszkodni a sajtószabadság biztosítékaihoz, sőt támogatni fogjuk mindazon intézkedéseket, melyek az elmék szabad versenyére még ma lenyűgözőleg nehezednek. Készek vagyunk a legszigorúbb fenyítékkel, a legrövidebb bűnvádi eljárás útján kérlelhetlenül sujtatni a sajtóvétségeket s különösen a magánbecsület, a családi szentély ellen intézett merényleteket, de óhajtjuk a hirlap-kauczió eltörlését. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy Felséged kormánya a középtanodai, s fensőbb tanodai oktatás s a Ludovica-akadémia tárgyában is terjeszt elénk törvényjavaslatokat. Hisz eléggé megértettük a legújabb idők eseményeit, s a polgárosodás azon törvényeit, melyek az államok fejlődését szabályozzák: tudjuk, hogy állami jövőnk legnagyobb részt azon erőtől függ, melyet a legközelebbi időben nemzeti fejlődésünk az európai államrendszerben ki fog fejteni. E közművelődést terjeszteni, fokozni, — ez tehát egyik legéletbevágóbb hivatásunk! Áthatva e hivatás érzetétől, benső megelégedéssel üdvözöljük a legmagasb trónbeszéd azon ünnepélyes ígéretét, mellyel ama törvényjavaslatok beterjesztését jelzeni méltóztatott, egyúttal azonban lehetetlen ki nem fejeznünk azon óhajunkat, hogy összes közoktatásügyünk — az elemi oktatást is beleértve — szerves összhangzatban, mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyobbszerű mérvekben részesíttessék állami támogatásban, mint az eddig történt. Ehez képest tanáraink, tanítóink fizetésének korszerű fölemelését , méltó nyugdíjazását, jelentékenyebb állami ösztöndíjak alapítását ép annyira elodázhatlannak tartjuk, mint tanodáink szaporítását, jobb karba helyezését, korszerűbb fölszerelését; s épen ez okból leplezetlen megelégedéssel vennők, ha Fölséged kormánya az eddigieknél nagyobb összegeket fogna a közoktatásügy javára az államháztartási költségvetés előirányzatának rendes rovataiban is javaslatba hozni; amennyiben pedig a százados hátramaradás szülte szükségleteket ez után hazánk életérdekének megfelelőleg kielégitni nem lehetne, az első nagy beruházási költségek létesíthetése végett egy közoktatásügyi kölcsön eszközölhetéséért a nemzet áldozatkészségére hivatkoznék. Arra nézve azonban, hogy hazai közművelődésünket a kor színvonalára emelhessük, nem kevésbé tartjuk szükségesnek az oktatás ingyenességét illetőleg elsősorban az oktatás ingyenességének behozatalát az állami tanodákra, mint az 1868. évi t. ez. némely szakaszainak revízióját a czélból, hogy azon akadályok, melyek az elemi oktatás kötelezettségének szigorú keresztülvitelét és egyúttal az 1868. 38. t. sz. végrehajtását, sőt nem egy tekintetben végrehajtásának már csak megkezdését is gátolják— miként az 5“/o községi pótadó elégtelensége, s a tanfelügyelet jogviszonyának homályosan körvonalazott volta szemben a politikai közegekkel és a felekezetekkel, a fejlődés útjából minél előbb elhárittathassanak. Örömmel üdvözöljük azon törvényjavaslatokat, melyeket rendszeres bánya és kereskedelem s az erdészeti viszonyok szabályozása s a rendes pénz- és értékforgalom biztosítása tárgyában fog Felséged kormánya a törvényhozás elé terjeszteni. Földmivelésünk érdekei nem kevésbé, mint kereskedelmünk és iparunk érdekei egyaránt szükségük egy önálló magyar nemzeti bank fölállítását sajnálnák, ha hazánk közgazdászata még sokáig lenne kénytelen nélkülözni Felséged kormánya részéről azon kezdeményezéseket, amelyekhez ez irányban annyi életérdek fűződik. Egész nagyszerűségében fölismerjük azon horderőt, melyet vasúthálózatunk kiépítése — főleg kapcsolatban dél s kelet felé a nemzetközi nagy vasúthálózattal — úgy állami, mint közgazdászati szempontból rejt hazánk kül- és beléletére nézve magában. Mindazonáltal nem titkoljuk magunk előtt aggodalmainkat azon közgazdászati bonyodalmak s pénzügyi hátrányok fölött, melyek nemzetünk vagyontőkéjét azon esetben fognák sújthatni, hahogy a termelés és kivitel azon nagy versenyében, melyet a szomszédállamok kifejtenek, a kamatbiztosítással épített vasutaink igényeire roppant pénzáldozatok dacára sem lenne képes, kellő közlekedési vizút- és csatornarendszer hiánya miatt, termelésünk magát értékesíteni. Az, ami az eddigi sajnos mulasztásokat kárpótolhatandja, csakis vasútrendszerünknek a kő- és vizutrendszerrel kapcsolatos tervszerű törvényhozási megállapítása leend, s a legszigorúbb takarékosság a netán még elkerülhetlenné válandott kamatbiztosításoknál. Valódi jótéteményt ígér a nemzetnek a legmagasb trónbeszéd azon előterjesztések jelzésében, amelyek a közadóknak minél igazságosabb arányosítását, minél méltányosabb felosztását s az adóztatásnak minél helyesebb alapokra fektetését czélozzák. Nem fogjuk egyébként elmulasztani Felséged kormányát arra figyelmeztni, mennyire átalános megelégedést fogna okozni az országban, ha némely adónemek, például az örökösödési százalék, s a szegényebb néprétegek élelmi czikkeit s nélkülözhetlen szükségleteit terhelő fogyasztási adók más adónemekkel pótoltatnának ; s egyúttal az adóreform azon módozatok életbeléptetésére is kiterjesztetnék, amelyeknek feladatuk lenne, a jövedelmi adók bevallásánál űzött visszaéléseknek elejét venni. Tudjuk, mily nagy felelősség terhel bennünket törvényhozókat az államháztartás berendezésének munkálataiban, épen ez okból fokozott óvatossággal fogjuk megvizsgálni, s ellenőrizni államkiadásaink s bevételeink részleteit, hogy lehetővé tegyük mindazon megtakarításokat, amelyek mellett államháztartásunkban, s a mulaszthatlan korszerű beruházások nem fogják veszélyeztetni az egyensúlyt, nehogy oly örökséget szállítsunk már a legközelebbi nemzedékre, amely hazánk államhitelének jövőjét hátrányosan érinthetné. Hálával adózunk azon atyai gondoskodás iránt, melyben Fölséged a vizsujtotta vidékeket részeltette, s a szenvedő emberiség, nem különben a közgazdászat érdekében örvendetes lépésnek fogjuk tartani törvényhozásunk részéről, ha Felséged legmagabb szentesítése alá oly törvényjavaslatokat fog minél előbb felterjeszthetni, a melyek jövőre az ily károsodásoknak elejét fogják venni, s a társulati működés menetét biztosítani. Az 1868: XL. XLI és XLII. törvényczikkek megállapították az átalános védkötelezettséget és az ország védrendszerét; nem is fogjuk elmulasztani méltó kifejezést adni áldozatkészségünknek és hűségünknek, melylyel a hazának és Fölséged trónjának tartozunk, midőn majd Fölséged kormánya eme törvények kellő végrehajtásának biztosítása végett e törvények alapján és részben azok rendelete következtében, szintén több rendbeli javaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, meg vagyunk azonban győződve, miszerint benső megelégedéssel fogadná a nemzet a honvédtüzér és műszaki csapatok fölállítását, s nem kevésbé növelné örömét, ha egyfelől törvényhozási intézkedések történnének az ujonczozásnál előfordulható visszaélések meggátlására, — más részről pedig minél előbb behozatnék a laktanyarendszer, már csak azért is, hogy az összes magyar sorezredek haladéktalanul hazánkban nyerhessenek elhelyezést; egyúttal a legénység kötelező oktatását — felnőtteink oktatásának ezen legnagyobb horderejű mozzanatát, népnevelésünknek ezen elengedhetlen kiegészítő részét — minden nehézség nélkül minél előbb létesíteni lehessen. Hálás elismerésünket jelentjük ki Felséged kormánya mindazon intézkedéseiért is, melyek folytán úgy a határőrvidék polgárosítása, mint Horvátország méltányos igényeinek kielégítésére csak imént közelebbről kilátásba lenek helyezve; szabadjon remélnünk, hogy a még föntorgó kérdésekben is, mind a határőrvidék polgárosítását, mind Horvátországot illetőleg, Felséged kormányának tapintatos eljárásánál fogva, az érdekek oly összeegyeztetésére számíthatnak, melybe a szent korona népei lehetőleg bele fognak tudni nyugodni. Szabadjon egyszersmind azt is reménylenünk, hogy Felséged kormánya a magyar korona igényeit Dalmácziára nézve is a rég várt sikerhez vezérlendi. A legmagasb trónbeszéd figyelmeztet, miszerint az elősorolt tárgyakon kívül egyéb halaszthatlan intézkedések is igénybe fogják venni törvényhozásunk szorgalmát. Valóban — Fölség nagy elégtételül szolgált volna e nemzet értelmiségének, ha Fölséged kormánya részéről a vallásszabadság, és vallás egyenlős%, polgári házasság, — egyátalán az egyház elválasztása az államtól már a legközelebbi beterjesztésekben találtattak volna felvételre. — Sajnosan nélkülöztük a jelzett beterjesztések között azon törvényjavaslatokat is, melyek egyfelől az államszervezet korszerű berendezésének még függő kérdéseit,— minek az államtörvényszék és államtanács felállítása, a miniszteri tárczák, s ezeken belül a szaktárgyak okszerűbb csoportosítása a közigazgatási törvényhozás, államszámvitel, szolgálati ügyrend, tisztviselői pályázat, fizetés- és nyugdíjrendszer, valamint a közigazgatásilag okozott magánjogi sérelmek kérdését másrészről pedig a közgazdászat, jogélet és közerkölcsiség egynémely és oly mulaszthatlan mint fontos kérdését lennének megoldandók. Ez utóbbiak közt különösen szükségesnek tartanók a részvénytársulatok ellenőrzéséről törvény alkotását, nemkülönben a közegészségügyi, kisdedóvási, szegényügyi törvényhozást, amazok között pedig a vízjog szabályozását, a kisebb királyi haszonvételek eltörlését, szigorú ügyvédrend, közjegyzői intézmény s államrendőrség behozatalát lennének megoldandók. Fölséges császár és apostoli király ! Ennyi nagy föladattal állunk szemben, midőn törvényhozói munkálatainkat megkezdjük. Beismerjük, hogy három év alatt országgyűlésünk a fölsorolt kérdéseket mind meg nem oldhatja. De kétségbe vonjuk, hogy, ha a kormány, mely hivatva van vezetni a törvényhozást, tisztában lenne tervszerűleg megállapított reformpolitikájának irányával, s kellő időben s kellő sorrendben tenné meg rendszeres előterjesztéseit, a három év alatt is sokat igen sokat ne lehetne, alapos tanulmány világánál, a századok mulasztásainak pótlására végezni. Magyarország az európai nagy közművelődések legújabb fejlődési menetével szemben, nagy válság elé jutott. Most még felküzdheti magát a nemzet azon népek színvonalára, amelyekkel hal^Európában mint nemzet élni akar, az életküzdelem végzetteljes versenyét meg kell futnia, ámde az évek, amelyek alatt nemzetünk ezt teheti, már nagyon is megszámlálták! Föl akarjuk tehát használni ez éveket; társadalmunk még gyengébb, hogysem az emberiség érdekeit e haza földén egymaga sikerrel fedezhetné. Egyedül egy erős magyar állam , tehát egy felvilágosult erős kormány, s mindnyájunk fáradhatlan korszerű munkája az, ami a közművelődés, közerkölcsiség és közgazdászat európai küzdelmében, helyet vívhat ki hazánknak a művelődési államok sorában, jelenben úgy, mint az utókor előtt. Hála a mindenhatónak, hogy miként Fölséged legmagasb trónbeszédéből megértettük a barátságos viszonyaink a külállamok irányában, legújabban még inkább megszilárdultak; a béke tehát, melyet Fölséged kormányának bölcsesége hazánknak fentartott, osztatlanul a belfejlődésé. Vajha sikerülne megértetnünk e béke áldását; s menten a hagyományos előitéletektől, szintúgy mint az oly elméletektől, melyek magyar földben alkalmas talajra minden népszerűségük daczára sem találnak, ■— tevékenységünk valamennyi ágában biztos irányeszméül a korszerű haladást tűzve magunk elé, meg birnók szerezni sz. István koronája birodalmának egy életképes államszervezet, egy erős kormány jótéteményeit ! Vajha e sokat szenvedett nemzet összes értelmi, erkölcsi, anyagi erőinek lehető legjobb fejlesztése által, megközelithetnők végre azon napokat, midőn egy századokon át megzsibbadt élet helyében egy üde gazdag élet kibontakozásának magasztos látványa fog majd feltárulni Felséged atyai szemei előtt: az a miért e nemzedék boldog, ha lekötheti magát a jövendőnek : Magyarország regenerácziója! Császári és apostoli Felségednek hódoló hivei a képviselőház. 11. A negyvennyolczas párt javaslata. A képviselőház szeptember 26-diki ülésben beterjeszté Simonyi Ernő. Fölséges ur! A múlt országgyűlés törvényes időszaka lejárván, Fölséged a törvények értelmében alkalmat nyújtott a nemzetnek, hogy alkotmányos jogaival élve bírálatot mondjon a múltban követett törvényhozási politika fölött s akaratának a képviselők szabad választásában nyilatkozó kijelentése által a jövendő törvényhozásnak irányt adjon. A magyar nemzet annál nagyobb érdekkel nézett az alkotmányos élet ezen ünnepélyes cselekvényének eléje, minél bizonyosabb, hogy az 1867. óta követett törvényhozási politika a nemzet többségének megnyugvásával nem találkozott. E részben nem hagy fel semmi kétséget a legközelebb megejtett országos választások történelme. Nem hagynak fel kétséget a hasonló mértékben hazánkban ekkorig soha, s még a legromlottabb nemzetek legromlottabb korszakában is alig tapasztalt vesztegetések, erőszakolások, törvénysértések és hatalommali visszaélések, melyek az 1867. közjogi alappal magát azonosított párt érdekében nyíltan, tartózkodás nélkül, s Felséged kormányának támogatása mellett elkövettettek, s melyeknek elkövetése mindig oly bűn melyet eléggé kárhoztatni nem lehet, a jelen esetben pedig világos bizonyítéka annak, hogy azon ügy, amelynek támogatására ily eszközökre vetemedni szükségesnek éreztetett, a nemzet többségének megnyugvását s rokonszenvét nem bírja. A magyar államjog ezen elévülhetlen sarkalapját s a nemzetnek ahhoz kötött vallásos kegyeletét sértik az 1867. közjogi törvények. Növeli az e jog s érdeksértések által indokolt ellenszenvet azon tapasztalás is, hogy az 1867. közjogi átalakítás a kitűzött czélt merőben eltévesztette, mert a Felséged uralkodása alatt élő népek s nemzetek barátságos egyetértése helyett napról napra mérgesedő gyűlölködéseknek vált forrásává élannyira, hogy a magyar s osztrák birodalmak egy, czéltalan irányban nem csak szétágazó, de sőt több tekintetben ellentétes törekvések egyvelegének tekinthető. A magyar nemzetnek egy igen nevezetes része a régi, a nemzet múltjával s történelmével összeforrt jogalapnak elhagyását annál érzékenyebben fájlalja, minél inkább meg van győződve, hogy ezt pusztán politikai tekintetek sem igénylik. Nincs a hazánkat Felséged többi országaival s tartományaival közösen érdeklő viszonyok körében semmi czél, semmi érdek, mely más után sokkal jobban nem volna biztosítható. Nem is vélünk annálfogva csalatkozni, midőn azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a szintúgy jogsérelmes, mint czért tévesztett 1867."közjogi alap fölállitásánál főképen a hadügy nyújtotta a mérvadó tekintetet. Erre nézve mi azon tényből indulva ki, hogy Felséged haderejének különböző geniusu népek kontingenseiből kell állani, nagyon veszélyes előítéletnek tartjuk azt, hogy a haderő hatályosságának titka, a nemzetek geniusára való tekintet mellőzésével, sőt annak lélektani okoknál fogva mindenha igen érzékenyen fájlalt erőszakolásával, a puszta technikai egységben kerestetik. Ez előítéletet rég elkárhoztatta az élet mestere, a történelem. Felséged uralkodó házának legszebb s legfontosabb győzelmei és a legújabb időkben a németországi seregnek a világtörténelemben majdnem páratlan diadalai, nem a technikai egység lelkesedési örő keretében erőszakolt hadseregek által vivattak ki. Mig ellenben a múlt század nyolczadik tizede óta egészen 1866-ig keserves tapasztalásai voltak Felséged uralkodó házának arról, hogy a népek geniusát erőszakoló technikai egység a hadseregek erejét nem fokozza, hanem gyengíti; a győzelem kilátásait nem biztosítja, hanem csökkenti. Szabad, s pedig az önérzetnek egy nemével szabad a történelem tanúságára hivatkoznunk, hogy a trón védelmében a magyar korona országai nem szoktak Fölséged akármely más országa vagy tartománya mögött hátra maradni. Hogy ha mindazonáltal, mit csak fájlalhatnánk, a nemzet lojalitásában a bizodalom elég kezességnek nem vétetnék ; azon czél, mely eléretni szándékoltatott, sokkal biztosabban, s mindazon tekinteteknek, melyeknek szemmeltartását a trón s a monarchia érdekei javasolhatják, sokkal megfelelőbben érhető el az által, ha egyrészt a magyar korona országai, s másrészt Fölséged többi országai és tarmányai közt, Fölséged szentesítésének hozzájárultával alkotmányos úton, a két törvényhozás által megállapítandó módon szerződés köttetik, mely meghatározza, hogy mennyi s minő haderővel legyenek kötelesek a magyar korona országai Felséged többi országai s tartományainak, ezek viszont a magyar korona országainak védelméhez járulni, és e kötelezettségnek minden eshetőség alkalmával foganatosithatása végett minő haderőt tartozzanak a szerződő felek úgy aktiv hadseregül, mint tartalékul készen tartani. Ekként el lesz érve az, hogy a közös minisztérium s vele a delegaczionális intézmény fentartásának minden ürügye elenyészik. Ezeknek eltörlésével válhatik csak gyakorlati valósággá az alkotmányos élet hazánkban, mert a hadügyi költségvetésnek önálló tárgyalása s megállapítása és alkalmaztatásának ellenőrzése, az alkotmányos élet legfontosabb attribútumai közé tartozik. Nehogy pedig az ez ügyekről fenforogható tekintetek közül valamit mellőzni látszassunk, megemlítjük világosan is, ami különben magától is érthető, miképen a hadügynek a fentebb jelzett alapra fektetése teljességgel ki nem zárja azt, hogy Felséged összes haderejének azon összhangzatos szervezése, mely taktikai tekintetben kívánatosnak ítéltetik, de mely a szellemölő merev tekhnikai egységet egyátalában nem feltételezi, egyenlő elvek alapján eszközöltessék, s Fölségednek a vezérletre, vezényletre s belszervezetre vonatkozó, s az illető minisztériumok felelőssége mellett alkotmányosan gyakorlandó legfőbb hadvezéri jogai teljes épségben maradjanak. Azon remény, hogy, ha oly országgyűlés jövend létre, mely a gyakorlati tapasztalások által is tájékozott nemzeti akarat szabad nyilatkozatának hamisítlatlan kifolyása lesz; az ország közjoga, az állami lét nélkülözhetlen feltételeiben gyökerező, de diplomatikai kötésekkel is megerősített jogalapja teljes épségben vissza fog vezéreltetni, volt az egyik indok, Fölséges úr, mely a legközelebb megejtett választások iránt országszerte rendkívüli érdekeltséget keltett. A másik indok azon tapasztalás volt, hogy a múlt országgyűlésen a képviseleti rendszer iránt közbizalom megingatásáig fajult pártérdek, törvényhozási politikánkat, — az 1867. közjogi alap biztosításának czéljából is oly irányba sodorta, mely a mellett, hogy az ország sok igen érezhető szüksége elhanyagoltatott, a nemzet erkölcsi s anyagi érdekeit érzékenyen sérti, az alkotmányos szabadság követelményeivel is ellenkezik. S így lett már is ezen közjogi törvény kutforrása a résznak, mely, ha mennél előbb orvoslást nem nyer, csak szomorú következményeket szülhet. Mert az eszközök, melyekkel a kormány a nemzet ellenszenvét legyőzni s érzelmeit erőszakolni vélte, mélyen sértik minden honpolgár jogérzületét, végképen lerontják a törvények iránti tiszteletet, mely nélkül sem az ország, sem a trón állandóan nem biztosítható. Nem tennénk eleget képviselői kötelességünknek, ha Fölséged előtt az ország valódi állapotát bizalomteljes nyíltsággal s őszinteséggel föl nem tárnók. Törvényhozásától s kormányától a nemzet azt várta és jogosan is várhatta, hogy az újjászületés hajnala gyanánt üdvözölt s folyvást ilyen gyanánt kegyelt 1848. alapnak következetes kifejlesztésével az önkormányzati elv s vele a népszabadság a trón s ország jövendő biztosságának dönthetlen támaszává fog avattatni, s az állam kormányzati gépezet és társadalmi érdekek körében sajnosan nélkülözött javítások, az ország szükségeinek, a kor szellemének és a nemzet geniusának megfelelőleg létesíttetnek. E helyett azonban a tévesztett irány politikai tekintetben oly tettekre s intézkedésekre vezetett, melyek fokozatos előhaladás helyett hátraszökést képeznek. Átalában az utolsó két országgyűlés politikáján szakadatlan fonalként oly irány vonul végig, mely, amely kiáltó ellentétben áll az intézményes önkormányzattal, tehát a szabadsággal, ép oly veszélyes a trón és ország jövendőjére. Ezen irány a közigazgatási hatalom mértéktelen központosításának iránya. Harminczezernél többre, egy egész hadseregre megyen a kormány kinevezésétől függő mindenféle hivatalnokok száma, kiknek kezeivel ezernyi utakon nyúl a kormány a polgárok minden érdekébe, viszonyába, életébe, imitt kecsegtetést, amott megfélemlitést, imitt javadalmat, amott üldözést használva föl, hogy a hatalomban maradás pártérdeke elhallgattassa a hazafiui lelkiismeretet s a meggyőződést. Pénzügyi és államgazdászati tekintetben az 1867 óta követett törvényhozási és kormányzati politika, —■ ha lehetséges volna, — még aggasztóbb állapotra vezetett. Az önkény kezéből aktiv budgettel vette át a felelős minisztérium a kormányzatot, s az évi deficit hat évi kormányzat után 60 millió írtra növekedett. E szédelgő gazdálkodás pedig, ha lehet, még nagyobb arányokban űzi játékát a közlekedési eszközök s egyéb közmunkák körül, melyeknek körében a nyerészkedő üzletiség s a magánhaszonlesés a közérdeknek annyira nyíltan, s annyira minden tartózkodás nélkül feléje kerekedett, hogy e téren oly botrányos korrupczió fejlődött ki, a minőre ily rövid idő alatt alig mutat példát a történelem. Ezen egész aggasztó állapotnak nyomása alatt, melyet főbb vonásaiban Fölséged tudomására juttatni mellőzhetlen kötelességünknek ismertük, a nemzet azon része, mely ez állapotnak csak súlyában részesül, abban talált reményt és keresett vigaszt, hogy ha akaratját az országos választásoknál szabadon érvényesítheti, oly országgyűlés jövend létre, mely a Fölséged alkotmányos érzetéből egész biztossággal várt királyi szentesítés hozzájárultával hazánk önállását és törvényes függetlenségét a magyar államjog elévülhetlen alapjára visszahelyezendő, a nemzet védelmi erejének saját geniusának megfelelőleg kifejtésével az országnak, Fölséged uralkodása alatt élő többi ország s tartománynyali barátságos viszonynak megszilárdításával a monarchiának is jövendő biztosságáról gondolkodandik. Fájdalommal vagyunk azonban kénytelenek Felséged legmagasabb tudomására hozni, hogy az országos választások körül követett eljárás nem csak ezen reménynek és várakozásnak teljesítését, hanem átalában minden jogszerű törvényhozási működést lehetetlenné tett. Ezen gyülekezet, melynek kebeléből Fölségedhez fölpólalunk, nem törvényes országgyűlés. Mert a képviselőház tagjai nem az egyedül érvényes országgyűlésileg alkotott s királyi szentesítést nyert 1848. V. törvényczikk rendelete szerint, hanem egy más a hatalomban levő párt által saját érdekében, s uralma erőszakos föntartására oktrojált, s igy törvénytelen eljárás szerint választattak igen csekély kivétellel országszerte. Minélfogva teljesen nélkülözi a törvényességi alapot, mely működésének akár érvényt adhatna, akár kötelező erőt kölcsönözhetne. Egyes vesztegetési esetek, egyes visszaélések s törvénysértések a választások körül mindenütt előfordulhatnak és elő is fordulnak; ily egyes esetek azonban a képviselőház állásának törvényszerűségén csorbát nem ejthetnek, mert a többség, vagyis olyan szám, aminő a megalakulásra szükséges, kifogás alá nem eső, de nem is eshető törvényes alapon állván, van törvényes hatóság, mely az egyes esetek körül intézkedhetik. A jelen esetben ily törvényes hatóság nincs s nem is lehet, mert alig van képviselő az egész házban, még ha ellenzés nélkül a választásban részt vett választók közakaratával lett is megválasztva, kinek állását törvénytelenné nem tenné azon tekintet, hogy a választók összeírása nem az önálló törvény szerint hajtatott végre, alig van eset, mely ment volna azon lényeges hiánytól, hogy a pártérdekekből tervszerűleg olyanok hagyattak ki az összeírásból, kiket törvény szerint a választási jog megillet; ellenben olyanok vétettek be az összeírásba, kiket a törvény választási joggal föl nem ruházott. Ez aggasztó állapotnak csak Fölséged igazságszeretete, törvényszerűsége és alkotmányossága vethet véget. Méltóztassék,Fölséged, ezen minden törvényességi alapot nélkülöző országgyűlést eloszlatni s az elkövetett törvénysértések feletti neheztelésének kijelentése mellett a magyar nemzetnek alkalmat nyújtani, hogy akaratát új képviselő választások által szabadon nyilváníthassa. Az ily módon alakulandó törvényes országgyűlésnek azután feladata lenne az elkövetett törvénysértések okozóit és az erőszakos eljárások intézőit kikutatni, felelősségre vonni és ez által üdvös és elrettentő példát állitván, a megingatott törvény iránti tisztelet a nemzetben újra helyre állítani. Méltóztassék, cs. és ap. kir. Fölséged kegyelmesen meggyőződve lenni, hogy Fölséged ezen törvényszerű atyai elhatározása a választások tisztaságára és törvényszerűségére ép úgy döntő hatással leend, mint a minő vakmerőséget öntött a múlt választásoknál garázdálkodott törvénytapodókba Fölséged jelen minisztériumának azon, eléggé nem kárhoztatható merénylete, hogy a múlt országgyűlést bezáró trónbe-