Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-18 / 286. szám

mázva eléggé alkalmasak lennének arra, hogy az er­­dősín gik által képviselt tekintélyes tőkevagyon, jó­zan használat mellett csonkí­latlanul megtartathassák az utókor számára. Azon állásommal egybekötött kö­telességnél fogva, mely gondjaimat ez irányban is ki­terjeszteni köteles, hivatva érzem magamat ismételve figyelmeztetni az ország összes hatóságait, hogy addig is, mig az általam az országgyűlés elé közelebb be­nyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emeltetnék és életbe lépne, a már hivatott 1790/1-ik évi 57. t.-cz. értelmében a területén található erdők kezelésére fel­ügyelni s azokat a pusztítástól az 1807-ik évi 21. tv.­­cziaknek esetről esetre leendő szigorú alkalmazása ál­tal megvédeni szoros kötelességének ismerje. [Rózsaági Antal úrtól] mint a„Magyar hivatalnokok lapja“ kiadó-tulajdonosától s felelős szerkesztőjétől az orsz. tisztviselők egyetemes gyűlé­sének végrehajtó bizottsága üléséből tegnap közlött tudósításunk egy része ellen ellentiltakozást vettünk, melynek tényleges helyr­eigazító része a következő sorokban foglaltatik : ^Én — úgymond — Rózsaági úr, előfizetési fölhívásomban nem geráltam magam mint a nevezett egylet közlönye, és ennélfogva a til­takozásnak semmi értelme. De ünnepélyesen tilta­koznom kell azon inszinuáczió ellen, mintha az álta­lam megindítandó lap az átalános osztrák-magyar hivatalnokegylettől nyerne támogatást és mintha a lap német kiadása magyarellenes irányt követne. A magyar kiadást magam adom ki és magam szerkesz­tem, csupán a német kiadásra nézve léptem Vanicsek­­kel társaságba és egyelőre Keszlerre bíztam a szer­kesztést, de azon föntartással, miszerint a magyar kiadás iránya a német kiadásnál is megtartassák.“ Meg kell tegnapi közleményünk érdekében jegyez­nünk, hogy az abban foglalt tények Rózsaági úr sza­vai szerint is igazak. Rózsaági úr további soraiban arra hivatkozik, hogy eddigi írói pályája nem volt magyarellenes, jelen vállalata sem lesz az. Ha mi jól fogtuk föl a tisztviselők végrehajtó bizottságának gondolatát, úgy nem is volt ott senkinek szándéka ez irányban Rózsaági urat gyanusítani. A tisztviselők bizottsága egyszerűen azok irányában bizalmatlan, kikkel Rózsaági úr — mint mondja — társaságba lépett. [Talál­t ékszer.] E hó 17-én délután a vá­­czi­ utcza egyik házának emeletéről valami csillogó tárgy bukott le, melyet egy arra menő nőmunkás azonnal elrejtett. Az erkélyen csakhamar nagy tolon­gás lett; a nagyobb gyermekek lekiabáltak, hogy oda hullott az ékszer. Senki nem látta, csupán egy arra menő úr, ki rögtön tájékozta a keresőket s a kapu alatt megvonuló asszonyt csakhamar fölfedezték. Az asszony mindent tagadt, hogy ő csak egy értéktelen papírdarabot emelt föl, hanem tiltakozása közben ki­bukott a szájába rejtett ékszer és megvolt a bizo­nyíték. [A nádor-uteza is aszfaltiroztatni fog.] A tanács a kövezési bizottmány javaslatát mel­lőzve, mely a nádor-utezának 1873. évben leendő kö­vezését ajánlta, annak aszfaltirozását határozta el. [Az illetőségi kérdésre nézve,] mely­nek végleges megoldása még törvényhozási intézke­désre vár, a tanács egy konkrét eset alkalmából, az illetőségi bizottmány véleménye alapján elvképen ki­mondotta, hogy fölesküdött pestvárosi tisztviselő mint ilyen egyúttal illetőséggel is bír Pesten. [Új képviselő.] Újvidékről távirják e hó 17-éről . A tegnap végbement képviselőválasztásnál a Miletics-párt megbukott. Huszonkét órai küzdelem után ugyanis 935 szavazattal Kondorossy György deák-párti, a mérsékelt párt jelöltje választatott meg képviselőnek. A többség 191. Mint a tudósító írja, „roppant a lelkesedés Mileticsék bukása fölött.“ [Az igazi szerelem próbája.] b. 21 éves Novák Julia és Vas Gábor közt már hosszabb idő óta szerelmi viszony volt, mi­közben Julcsa Fejér Klára asszonyt 80 frt készpénzig és kilencz arany gyűrűig meglopta, és ezen pénzből 20 forintot sze­retőjének átadott. A lány a lopás elkövetése után meg­szökött, és mikor Vas Gábornál Julia holléte után kérdezősködtek, bevalla, hogy ő bár 20 forintot el­­tevés végett Julcsától átvette, de hollétét nem tudja. Vissza is fizette rögtön a megőrzött összeget. Egy év múlva Julia Dillinger Katalin korcsmárosnéhoz szegődött szolgálatba, de rögtön az első éjjel a fehér­nemű ruhát összeszedte és azzal odábbállt.­­ Végre mégis kipuhatoltatott, és a törvényszéknél­ átadatott, hol Julcsa azt állította, hogy ő e bűntényeket csak azért vitte véghez, mert Vas neki azt mondá , hogy ha igazán szeretsz, lopni is fogsz és elhozod nekem a lopott tárgyakat. Vas mindezt tagadja, és mivel jogos bizonyítékok ellene nem voltak próbák elégtelensége miatt föl is mentetett. Julia azonban 8 havi súlyos börtönre ítéltetett. Egy érdekes jelenet is fordult elő e végtárgyalásnál. Stockinger rendbiztos, ki a perhez mint tanú szintén meghivatott, azt gondolván, hogy mivel úgy sem tud semmit ez ügyről, nem is kell neki a tárgyalásnál megjelennie, és valóban el is ment. A törvényszék azonban azonnal elővezetését rendelte el, és hanyagsága miatt tíz forint pénzbírságra és megdorgálásra ítélte. [A hadsereg állandó békeelhelye­zésének biztosítása,] illetőleg a szükségelt sér­­helyek felvétele tárgyában szerkesztendő, ez ideig már beérkezett munkálatokból a honvédelmi minisztérium azon meggyőződést merítette, hogy valamint a ható­ságok, úgy a községek és a lakosok is nagy részben fölfogták a kormány azon törekvését, mely a hadsereg békeállományának rendszeresített elhelyezése által, az eddig katonabeszállásolással terhelt városok és köz­ségek könnyebbülésére irányul, s ezen czél előmozdí­tásához nem késedelmeztek a szükségelt előmunkála­tok elkészítésével, s áldozatkészségek nyílt kifejezésé­vel hozzájárulni. Ennélfogva felhívatták a hatóságok, hogy az eddig beszállásolással terhelt és a katonamen­tes szomszédos községeket saját jól megfontolt érde­­keknél fogva arra fogja serkenteni, hogy a kormány ebbeli törekvését vagyoni állásukhoz mért ajánlatok­kal támogassák, valamint viszont a kormány sem fog késedelmezni azon eszközök megszerzéséről gondos­kodni, melyek e fontos czél elérésére és illetőleg a katonabeszállásolással terhelt, vagy ezután terhelendő községek vállalatainak létesítésére legalkalmasabbak­nak mutatkoznak. [Párbaj­] Pisztoly párbaj volt e hó 16án a budai városmajorban egy fiatal hirlagszerkesztő és egy honvédszázados közt. A szerkesztő bal lábán ka­pott könnyű sebet, mig a kapitánynak baloldalát so­dorta a golyó. Mindkét sérültet kocsin szálliták el a kürdtérről. [Lindley a pesti vízvezetéki mű épí­tő­j­e] a helybeli jövedelmi adókivető bizottság által őOoOOO Zrt. jövedelme után megadóztatott. Ennek el­­engedéseért­ fáhöz fához futott , de mindenütt zárt aj­tóra talált. Majd egy kérvényt adván be a pénzügy­minisztériumhoz indokul felhozván, hogy ő angol alatt­való , mint ilyen jövedelme után— mely nem polgári haszonnyerészkedés, hanem szellemi munka díjazása — Angliában fizet adót. Különben is nem tartózko­dik itt állandóan, hanem évenkint csak 2—3 ízben jön Pestre művének megvizsgálására és a szükséges utasítások adása végett. — A pénzügyminisztérium azonban kérelmét visszautasította mondván, hogy a külföldiek belföldi vállalatai a fenálló törvények és szabályok értelmében egyátalán adómentességben nem részesülnek, mi onnan is kitűnik, hogy a kül­földiek itt levő fiókjai itt adóztatnak meg, bárha az illető fiók tulajdonosai állandó lakással helyben nem bírnak, sőt itt nem tartózkodnak is, hanem fióküzletei­­ket csak üzletvezetőik, avagy helyetteseik által gya­koroltatják és mert végre az adókötelezettség jelen ese­tben a helyben létező vízvezetéki vállalatot is ter­he­li, és pedig annyiban, amennyiben Lindleynek itt helyben fióküzlete van.­­ A pénzügyminiszternek ez eljárása igen helyes, mert a külföldiek által birt vaspályavonalak, gyártelepek és egyéb üzletek is a törvény értelmében adókötelesek. [A b­udai várkert közelében] Budáról a következő sorok felvételére kérettünk föl: A budai V­árkert közelében lévő templom-utcza annyira el van h­anyagolva, oly piszkos állapotban van, hogy méltán megrovást érdemel annak ily karban való tartása.­­ Most midőn a királyasszony ismét a magyar főváros­ban fog jó darabig időzni, és a kellemes őszi napo­kon többnyire a várkert azon részét keresi föl, mely az elhanyagolt utczával szomszédos, ép ideje volna, hogy a hatóság nevezett utcza kitisztításáról gondos­kodnék. [Hertel­endy Kálmán] zalamegyei főis­pánnál folyó hó 20-án egy nagyobbszerü küldöttség fog tisztelegni Zala megyéből Lesencze-Tomajon. Ezen küldöttségben a megye minden vidéke, a különböző testületek és intézetek képviselve lesznek. Gyüleke­zeti helyül Keszthelyen a nagy vendéglő van kitűzve, a­honnan együttesen fognak a tisztelgők L.-Tomajra átrándulni. Ugyan Zala megye főispánjának installá­­cziója folyó évi november 4-én lesz megtartva Zala- Egerszegen. A megye fényesen szándékozik fogadni a saját kebeléből kinevezett szeretett főispánt, s oly ovácziókban részesíteni, a minőket még egy főispán sem ért meg. Már november 3 án, a midőn bevonu­lását fogja tartani a megye székhelyére, válogatott küldöttség bandériummal fogja Szent-Ivánnál üdvö­zölni, a­honnét a városba kísérik be. A küldöttségek, testületek, hivatalnokok tisztelgése másnap fog meg­történni, este pedig díszes fáklyásmenet zárja be az ünnepélyt. [Őszi lóversenyek.] Az idei őszi pesti ló­versenyek e hó 18-án és 20-án tartatnak meg. Az első nap lesz hat verseny : 1) Két évesek versenye: 300 arany; 2) Vadász-verseny, dij 210 frt; 3) St. Leger: 2000 frt, lovaregyleti dij ; 4) Bitter-dij : 835 arany ; 5) Nagy handicap : lOOO frt; 6) Kladrubi had­seregi akadály-verseny: 300 arany. Az idei őszi ló­versenyeknél sok a pályázó. A nevezetesebb mének közül futnak: a kladrubi ménesből Corsar, Blue kapitány Totalisateurje, gr. Szapáry The Jew-je­­(mely egy hét előtt Debreczenben kétszer verte meg három éves jobb kortársait hasonló hosszúságú pá­­lyán), gr. Károlyi István Drimrose­ a, Fesztetics Lae­bancz­a stb. A lóverseny déli 12 órakor kezdődik. [Fülbüntetés.] Budai tudósítónk írja : E hó 16-án a reggeli órákban a várbeli bástyán sétáltam, hol épen a József-ezredből nehány ujonczot tanítot­tak ; de mily nagy volt megbotránykozásom, midőn egy altiszt egy ujonczot, ki a „rechtsum“ és , links­­um“ fogalmaival nem lévén tisztában, a „rechtsum“ helyett“ „linksum”-ot csinált, s erre az altiszt oda menve az illető ujonczhoz, mindnyájunk szeme láttára megragadva a szegény fülét és jobbra-balra húzta, hogy Így a „rechtsum“ és „linksum“ fogalmát vele nem a legudvariasabb módon megértesse. [L­avotta Jáno­s] kéziratait és 1827-ben fes­tett arczképét egyes adakozók, főleg pedig a zenede tagjai Mátray Gábor indítványára megvették Bernát Gazsi bácsitól, s mind a becses kéziratokat, mind a szép keretbe foglalt arczképét a zenedének ajándékoz­­ták. A zenede még több ily becses ajándékot vár már legközelebb. Ugyanis t. Végh János ur megígérte, hogy Csermáknak nála levő kéziratait szintén a zene­dének fogja ajándékozni. [Orosz rendjelek.] A Szent-Péterváron tartott nyolczadik nemzetközi statisztikai kongresszus szervező bizottsága elnökével, Nikolajevics Konstan­tin nagyherczeggel egyetértőleg kitüntetéseket (Anna- és Szaniszló-rendet) a kongresszus következő külföldi tagjai számára hozott javaslatba az orosz kormánynál. (A kongresszus összes tisztviselői:­ dr. Berg (Svéd­­hon), Don Pasqual (Spanyolhon), Sauveur és Quete­­let (Belgium), dr. Neitzen és dr. Engel (Berlin), Baumhauer (Holland), Kiar (Svédhon), Jaku­s (Szer­bia), Levasseur (Páris), dr. Bock (Páris), Weikard vezérőrnagy (Bécs), dr. Ficker miniszteri tanácsos (Bécs), dr. Natkovich (Zágráb) , Körösi (Pest), Ke­leti (Pest), der Begui (Egyptom), Correnti (Olaszor­szág), Erben, dr. Janak, dr. Czech (Prága), Hübner (München), Wágner (Gotha), Farr (London), Derby (London­) [Az Escurial égé­se] villámcsapás követ­kezménye volt. E pompás épület, mely 8 tornya, 16 udvara, 1111 külső és 2562 belső ablaka, 1200 ajtaja, 15 kolosztora, 86 lépcsője, 80 szökőkútja, 3000 négy­szögláb fresco-festménye és 32 spanyol mértföldnyi hosszú sétánya van, melynek kapukulcsai együttvéve 20 mázsát nyomnak, villámcsapás által minden benne rejlő nemzeti és műkincsekkel együtt a lángok mar­talékává lett és csak az Escurial helység lakóinak kö­szönhető, hogy a drága könyvtár, Don Quijote összes eredeti kiadásaival, a szent atyák aranyba foglalt mű­vei és számos nagybecsű kódex tönkre nem ment; gyermekek és asszonyok hurczolták a hírneves könyv­tár kincseit a füstfellegeken át biztos helyekre. Az Escurial különben megmentetett, daczára annak, hogy az óriási épületben csak egyetlen egy rész fecskendő volt, és a falfestmények az égő födél alatt épen marad­tak. Az egész kor körülbelül 1 millió frankra tehető és Amadeaus király megígérte, hogy saját pénztárá­ból eszközölteti a javításokat. (Borzasztó baleset.] Ostrowoból Posen nagyherczegségben a következő balesetről értesítenek, mely október 11 én, a zsidók engesztelődési ünnepén az ottani zsinagógában történt. A zsidóság a zsina­gógában ült, midőn este 6 és fél órakor a gázlángok hirtelen kia­ludtak, úgy, hogy a templomban teljes sötétség állott be. Az ájtatosak tömegét mely már különben is meg volt félemlítve, e váratlan ese­mény által egyszerre „tűz!“ kiáltás a leg­na­gy­obb izgatottságba hozta. — Mindenki a kijárás felé tódult és különösen a nők rohantak le vad futásban a karzatokról, hogy a szabadba jussanak. Néhány higgadt férfiú igyekezett ugyan a rendet helyreállítani, de az átalános rémületben senki sem hallgatott rájuk. Leírhatatlan volt a tolongás a nők között, kik oly iszonyú módon tódultak kifelé, hogy 25 nő és gyermek agyonnyomatott. Nagyobb rend uralkodott a férfiak osztályában, hol szintén nagy volt a zavar, de legalább emberélet nem esett áldozatul. A 27 zsidó nőn és gyermeken kívül, hit szerint még 3 keresztény leány is agyonnyomatott, s azonkívül so­kan nehéz sérüléseket szenvedtek; ezeknek száma még nem volt pontosan megállapítható. [A magyar tud. akadémia nyelvtudo­mányi osztály­a]^ma rendkívüli ülést tartott, me­lyen Hun­f­a­lvy Pál r. tag a dravida nyel­vekről értekezett, s Szarvas Gábor bev. tag az osztály kebléből alakult bizottság idei g­ö­c­s­ej­i és ormánysági kirándulásáról tett igen érde­kes, bár csak vázlatos jelentést. Az ülés folyamára vissza fogunk térni. [A színház köréből.] „Az apostol“ czimü népszínművet, mely az idén a nemzeti színház nép­­színműpályázatánál dicséretet nyert, szerzőik: Toldy István és Berczik Árpád benyújtották a nemzeti szín­házhoz. A hír, mintha a művön tetemes változások tétettek volna, nem való. — Mikló­sy Gyula társu­latának elég jó dolga van Váczott, a közönség nem csak kitünteti a jobb tagokat, de elég nagy számmal látogatja is az előadásokat. — Szigligeti „Stru­­ensee“-jének, mint a szerző 100-dik darabjának elő­adása ünnepélyességgel lesz összekötve a színpadon. Ez alkalommal tűzik föl az érdemes író mellére a közelebb nyert Ferencz­ József rendet is. — Benza Ida kisasszony közelebb a „Traviatá“-ban lép föl. — Szerdahelyi Kálmán annyira üdül a vidéken, hogy hihetőleg még a három hónapi szabadságidő eltelte előtt föllép a nemzeti színpadon. — Fehér­vári aradi társulata igen jól van szervezve, az ara­diak azonban nagy nehezen szívelik, hogy operájuk ne legyen. Nemzeti színház. Pénteken, október 18-án: „Jó em­berek“ vígjáték 3 felvonásban, valamint más vallású társulatok a maguk ügyeit önál­­lólag rendezzék és kormányozzák, — elmulasztá a maga jelentőségében és horderejében szabatos kiviteli törvényekkel megállapítani, a mint ilyen szabatos törvények majdnem minden hasonló alkotmányos ha­tározatokhoz adattak ki, ennélfogva most midőn a püspökök az egyházi ügyek terét önhatalmúlag akar­ják és önkényesen kiszélesbíteni — mulhatlanul szükségessé vált, kétértelműség nélküli és érinthet­­len államtörvények által szabályozni azon téreket, melyek nem kiválólag az egyházi ügyekre vonatkoz­nak, hanem egyúttal a polgári és állami életet közeli viszonyban érintik. A püspökök jelenlegi fellépése kétségkívül érvényesitendi a kir. kanczellár szavait, hogy a kormány az egyházi rendű személyek azon igényeivel szemben, mely szerint lehetnek olyan or­szágos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitást minden módon fen fogja tartani. A souverainitás csak egységes lehet, annak a törvényhozás souverainitásának kell ma­radnia. Darmstadt, okt. 16. Valótlan a lapoknak azon híre, mintha Dornseiff hadügyminiszter meghalt volna. — Éjjel érkeztek. — Zágráb, október 17. (A „Reform“ táv­irata.) A nemzeti párt a holnapi országgyű­lési pótválasztásban határozott nyilatkozata folytán nem fog részt venni. Mihalics elnöki tanácsos átvette a kormányt , minekutána Prica elutazott. London, október 17. (A „Reform“ táv­irata.) Oroszországnak ázsiai expedicziójára vonatkozólag bizalmas megnyugtató felvilágo­­sítások adattak. Bécs, október 17. A „N. fr. Presse“-nek Brüsselről távirják, hogy az ottani hatóságnak egy egyén följelentette magát, azt állitván, hogy Traupmann gyilkos bűnrészese volt és a párisi kommün alatt a kezesek agyonlövésé­­nél a sortüzelést vezényelte. Prága, október, 17. Rothhradik cseh fa­luban (Kolin mellett) a közös iskola fölállí­tása alkalmából Mohr alkotmányhű nagybir­tokos a cseh lakosság részéről tüntető ováczió­­val tiszteltetett meg és zajos „szlavá“-k hozat­tak a helytartónak és kerületi főnöknek. London, október 17. A „Times“-nak Pá­­risból jelentik: A balközép befolyásos tagjai a jobbközéppel egyesülni akarnak, hogy több­séget képezzenek, melyre a kormány számít­hatna. London, október 17. A „Daily­ Telegraph“ egy párisi híre szerint a kormány betiltott egy meetinget, mely a nagy opera-színházban az elsassiak támogatása javára tartandó lett volna. KÖZGAZDASÁG. Bécs,­­október 17. Hitelrészvény 332.80. An­gol osztrák 319.50. — Lombard 204.40. Tramway 335.—. Hitelsorsjegy 185.50. Napoleon d’or 8.70.—. Arany 5.21.------Frankfurt 91.50. Párisi hitel —.— Franko-osztr. —.—. Galicziai 230.30. Államvasut 325.50. Rente 64.80. 1860-as 102.—• 1864 és 143.50. Ezüst 107.25. — London 108.50. Porosz pénzutalv. 162.25. Magyar sorsj. 104.25. Török sorsj. 76.90. — Üzletibank 321.—. TÁVIRATOK. Berl­i, okt. 16. A „Prov. Corr.“ a német püs­pökök emlékiratáról szólva, ezeket mondja: Ha a porosz kormány az alkotmány kibocsátása után, — bízván az egyházi hatóságokhoz való akkori viszo­nyokban — az alkotmány 15-ik czikkét mely szerint kell, hogy az evangélikus és katholikus egyházak. Vasúti politikánk. (Északy K. felolvasása a magyar mérnökegylet gyűlésén.) — Folytatás. — A tervek ilyetén hasonlatossága emlékeztethet bennünket deákkori dolgainkra, midőn egyik, úgyne­vezett jó deák, megcsinálja az okkupácziót, sok rész deák pedig erről írja le magának némi változat­tal, s így adják be mindannyian, — a tanárra kerül a sor aztán bámulni a fölött, hogy ennyi deák közt mint fejlődhetett ki annyi eszmehasonlatosság. De e dolognak a vasuttervelésnél épen azon „nyitja“ van, mint a deák-okkupáczióknál. Datur modus in rebus. A megszerzésnek sok módjai vannak És ha egyszer meg van szerezve az okkupáczió, könnyű abból közbenszőtt variácziók segélyével az eredetiség áb­rájában magát beajánló másodlatot ki­komponálni. A tanár aztán, ha tán a tanodában, hol tanon­­czait, és tehetségeket ösmeri, az „igazi“-t kiösmeri, de a vasutügyben az igazi okkupácziót kitudni na­gyon nehéz feladat. Fölügyelni pedig ezen eljárást vagy műtétet épen lehetetlen. — Legtöbb esetben a vizsgálattevőnek több dolgot kellene véghezvinni, mint a­mit a vizsgaadó valójában tett. Ezen ily módja a vasútfogantatásnak még két különnemű okból nem ajánlatos. Ezek egyike azon szokásban rejlik, mely sze­rint ugyanazon vonalra többen kaphatnak előenge­­délyt, — ezt a közigazság is ekkép követeli, a sza­bad verseny eszméje, és azon fölfogás, hogy közvál­lalatban exkluzív jogok nem létezhetnek. Most pél­dául nyerjen ily előengedélyt 3—4 fél, és mindegyik a kitűzött időre nyújtsa be tervmunkálatait, melyek kiállítása mértföldenkint 500—1000 írtba került, az egyik terv a kivitelre elfogadtatik, természetes, hogy a többi elesik és cselekvényen alapuló remények men­nek füstbe. Most készen áll 2—3 vagy több részről a sérelem, mely annál nagyobbá és némelykor indo­kolttá válik, ha egyik fél p. o. tudja, hogy a vonalon valóságos és beható tanulmányozásokat, és munkála­tokat csak ő tett, s miután a többit senki sem vette észre a vonalon működni, igy a bukottnak fájdalmát azon hiedelem is növeli, hogy a triumphator már fen­tebb jelzett valamely módon állitotta ki előmunkálati okmányait. Azon körülmény is injúriát foglalhat magában, hogy p. 0. bizonyos vonalra az előmunkálatok elké­szítésére időhatár lévén kitűzve, az előengedélyes azokat valójában be is szolgáltatja, s ezzel az ügy ezen stádiumban vesztegel, mert a kormány a dolgot most csak tudomásul veszi, miután azon vonal szük­ségessége még nem kicsinált dolog. Most tegyük föl, hogy egy második, harmadik előengedélyes az első­nek zárnapja után csak 1 vagy 2 évre lép föl, és nyer engedélyt. A kormánynál ezalatt merüljön föl azon vonal szüksége, határozott lépést nem tehet, míg mindannyi konkurrens különböző zárideje le nem járt, tehát kezei teljesen meg vannak kötve. Az elsőre pe­dig azon hátrány fejlődik ki, hogy bár a határidőt illető és egyéb kötelezettségeinek megfelelt, még a többi feleknek adott kétszeres, háromszoros időtarta­mot is kénytelen bevárni, — s megeshetik, hogy bár első volt a vásáron, bár ő törte meg helyszínen a je­get, terve a kivitelnél teljesen elesik, s a „nachzüg­­lerek“ nyernek. — Tehát ha egyéb nem is, e mód­nak ez oldalról is igen kellemetlen helyzetei vannak. A másik ellenséges ok fontosabb, s abban rejlik, hogy az ily tervek, legyen az alapmunkálat magában jó, helyes és szabatos, mindig hamisak. Mert a vállalat általi előmunkálat a kormány irányában mindig minél nagyobb költségbe kerülést demonstrál; — a pénzszerzés és alapítás irányában pedig annak kétségtelen nyereséges és jutányos voltát tünteti ki, s oly költségvetést állít, s ezzel szemben a leendő forgalmat és az általa föltételezett jövedelmet oly nagyszerűnek mutatja ki, mely a mesék országá­ban is mesésnek mutatkoznék, tehát ál és hamis föl és lefelé, s igy sem a kormány sem a közönség ér­dekeinek, csak a vállalkozókénak felel meg. — Mér­vül szolgál az ily előmunkálatok becsére azon tény, hogy költségének minimuma 500 frtot tesz mértföl­denként, oly téren, mely a maximumot igénylené, 50 írtért adatnak ki előmunkálatok. Nem tartozik még ide, s ha fölállitott gyenge rendszeremben előrekapni nem akarnék, nem birnám mellőzni itt azon inalicziózus megjegyzést, hogy a gründerek tudják ugyan a molnárlegényt a kémény­seprőtől megkülönböztetni, és szembe nevetnek egy­más közt, mint hajdan az augurok, és ma az infalíi­­bilitás, és az immaculata conceptio apostolai, de azért mégis ezen a lépen fogják azon sok bangát, melyek aztán, hol kevéssé, hol többé megkoppasztatnak, s végre is tisztességesen megvedlenek. Ezek képezik aztán Plató emberét, de Diogenes kiállítása szerint a tollatlan kétlábú állatot. Nem is lenne rosz dolog, ha oly vasúti pápa, oly csalhatatlan pontifex keletkeznék, ki a vasút szeplőtelen fogantatásának dogmáját fölállítaná, és azt hitartikulussá tenni bírná. De a mai hitetlen és vallástalan világban, hogy is lehetne egy új és kor­szerűtlen hitnek föltámasztását eredményes dolognak reményleni ? De hagyjuk el a kitéréseket, és térjünk vissza tárgyunkhoz. Tehát annyit mondtunk már, hogy az opportu­­nitásból vagy épen esetlegességből keletkezésnek módját nem tartjuk jónak, hanem a vonalak szükség s­zerinti osztályozását, és a sorrend szerinti kivitelt. És azt is mondtuk már, hogy az előengedélyezés rendszerét sem tartjuk helyesnek, mert kiindulásaiban egyoldalú, és kifelé nem őszinte, nem megbízható, és absztrakt értelemben is nem czélul használtatik, ha­nem csak eszközül, formasági lépcsőül úgynevezett magas üzletre, — de mit javaslunk helyébe, azt még nem mondtuk. A­mi pedig igen egyszerű vélemény­ből áll. Hogy a közérdek szigorú számbavétele mel­lett megállapított sorrendben jöjjenek a vonalak a ki­­vitelbe,­ az ily elhatározott vonal előmunkálatait készít­tesse kivétel nélkül mindig a kormány, és előenge­­délyt soha egy konzorcziumnak se adjon. Ez által a mondott psychologiai és financziális bajok nem keletkezhetnek, — azon föltételt és kri­tériumot nélkülöző versenyzések elmaradnak, — apró ember az ügyben pénzét benn nem veszti, s a kor­mány hamisithatlan portéka birtokába jut, melynek alapján biztosan teheti számitásait. Ez már magában nagy előny befelé, — kifelé ?! kétségtelen erkölcsi nyereség, mert a divatossá vált vadászatok egyik nemét megszünteti, — nem említvén az időnyere­ményt, mely szerint a kormány az alkalmatlankodók 25 százalékától megmenekszik. Egy hálózattervet a közlekedési minisztérium fogalmazott már, még 1867-ben, — be kell azonban ismerni, hogy egy ily tervet normatívummá tenni al­kotmányos államban nagy feladat, mert a kormány csak egyik fél, másik a képviselőtest, az egyik szük­ségkép egy konkrétumot, a másik ellentétes elemeket képez. Tehát a­mily természetes, hogy a konkrét alap megállapodásai az összhangzáson alapulnak, és oly természetes, hogy az ellentétes elemek zengése­­ket diszharmóniával legalább is kezdik, de teljes har­móniában végezni tán soha sem bírják ; legfölebb, ha a kontrásokat az erős prim és basszus elnyom­ja vagy a kontrások torka bereked, — de azért mégis össz­hangzó dolgot kell előállítaniok. A képviselőtest semmihez nem hasonlít inkább, mint a jövő zenéjéhez, mely össze nem férő hangok­ból fejleszti ki az akkordokat, melyben az össze­egyezni látszó hangokat jobbról egy síp hivatlan fü­­työlése zavarja meg, midőn ez már magát a közös hangulatba megadná, akkor balról a trombita harsog bele idegen dialektust, ekkor a tárogató fúj bele egy közvetítő hangot, és már kiengeszteléshez közel áll a vegyület, midőn a dobok, ki menydörgéssel, ki nagy­szerű buffanásokkal némítják el a hangtársakat, és mire a vihar csendesül, a kondzernált elemek, ezen hang chaosz a legbájosabb akkordban olvadnak össze. Az volna azonban a mi kérdésünknél a baj, hogy a hálózat fölötti konverzáczió a disharmonia azon időszakába esnék mindenkor, midőn mindenki a saját nótáját fújja; oly állapot, melyben a karnagyra senki sem hallgat, hanem megszakadásig húzza és fújja minden zenész saját kedvencz dallamát, melyek­ből aztán egyöntetű hangolvadékot végre sem lehetne összeforrasztani. Pedig csak ez után lehetne elejét venni a rend­szerhiánynak, a­mi aztán sok előrekapásnak, mit egyébként leküzdeni igen nehéz, véget vetne. Természetes, hogy e kérdésnél a provincziális és lokális érdekek nagy szerepet játszanak, sőt a szo­rosan magánérdek sem elégszik meg azzal, hogy csak statisztának vagy épen csak nézőnek maradjon meg. De azért e tervet és osztályozást, s ezekből származó sorrendet szerintem rendszeresíteni s az előrehaladás­ban a létesítés kulcsául kellene tekinteni. Az ezen hiányból eredő helytelenségeket hagya­tékként vettük át nagyobb részben, de részben a mi törvényhozásunk is elmondhatja e tekintetben a mea culpat. Szabadjon ezt példákkal illusztrálni. Mondtuk, hogy a központi első szükségű kiin­dulások képezik a sorrend első tételeit. Meg volt-e ennek nálunk felelve?— felelet: korántsem! A budapest-bécsi legrövidebb összeköttetés a Duna jobb partján— Uj Szőny-Komárom-Győrön át — ma sem létezik. A budapest-északnémet, név szerint boroszló­­berlin-hamburgi és a többi Hanzaváros felé való vas­úti kapocs ma sem létezik. A budapest-fiumei — egyetlen úgynevezett ma­gyar tengerparti vasút ma sem létezik. Ezek után a legszükségesebb konstanczinápolyi vagy épen Saloniki felé indítandó vonalakat oly me­rész ábrándnak tartjuk, hogy megemlíteni is csak el­surranva merjük. A négy hónapon át szunnyadó dunai forgalom surrogátumát, a buda-mohácsi vonalt, mely Pilis, Fehér, Tolna és Baranya, az országban elsőrangú mezőgazdászat­ vidékeit szem­é­t az előzmények után hiú ábrándnak tartjuk. Elég ebből ennyi, elég példa az olyanból, min­denek­­ előtt kellene létezni, és nem létezik. És ezek helyett mi létezik ? Létezik először: a mohács-kanizsa-sopron-bécsi összeköttetés. Létezik másodszor: a kassa-oderbergi-berlini és a többi összeköttetés. Létezik harmadszor : a nagyvárad-eszéki össze­köttetés, akár alföldi vasút. Készül negyedszer: a báttaszék-zákányi, így ötödször s hatodszor a kisebb hibák, mint fehérvár-bécsi, hatvan-szolnoki. Ezekről, de csak a fontosabbakról, bár röviden, de szólni kell, — indokolás nélkül csak az axióma nem puszta állítás. De mielőtt azt tennék, kell a kifejlődött kép­telenségekről is megemlékezni. Már volt szerencsém mondani, hogy a pénz és közlekedési eszközök, a kereskedelem és forgalom té­nyezői központot követelnek. Ez a központ nálunk egyéb nem lehet, mint Budapest. A vasúti forgalomra nagy csapás Budapestnek azon óriási szerencséje, hogy Dunája van, mert va­súti értelemben a Duna a fővárosból két külön helyet csinál. Vasúti értelemben két egymáshoz közel pont, ha az érintkezésért lerakodni és felrakodni kell, oly távolságot képvisel, mely egyenértékű 20—30 mild távlattal. Tehát vasúti értelemben Budapest nem lé­tezik, hanem létezik egy Buda egy állomással, egy irán­nyal, és külön egy Pest két állomással és három irán­nyal. Tehát Pestről csak három főirány indul ki. Ez központunk, itt van kormányunk, pénzünk, kereske­delem, s minden, m­i közgazdászati állapotunk alapja, összpontosítva. És ezen Pestnek 3 vasútiránya van. Oda jutottunk, hogy mire körülnézzük magun­kat, észreves­szük, miszerint: 1-szer Szegednek 4 iránya van. 2- szor Szombathelynek 4 iránya van. 3- szor Zákánynak a közel­jövőben négy irá­nya lesz. 4- szer Kanizsának Buda, Bécs, Trieszt, Mo­hács, és Zákány utján Zágráb, és legközelebb Bát­­taszék, tehát Kanizsára számíthatunk hat irányt. 5 szer Hatvannak, Szolnoknak nem­sokára négy iránya lesz, — Miskolcznak van négy, a most megindított diósgyőri kis vonal beszámításával ma­holnap öt iránya lesz. Tehát mire észrevennők, kiderül, hogy e tekin­tetben hét vidéki hely által túl van szárnyalva, s csak­is az ős Dunát illeti a köszönet, hogy nagygyá nőtt vetélytársa Bécs által agyon nem nyomatott, s a mon­dott deczentrumok segélyével végleg meg nem fogyott. Parallelét vonva jegyezzük meg itt, hogy Pécs­nek Dunája és 7 vasutiránya van, — Berlinnek 7 iránya, — Párisnak 13, — Londonnak ... ott egy minden irányban kuszált pókháló létezik vasutakkal összefonva, — ezt a 4 világvárost nem érjük be so­ha, még csak beközelíteni sem fogjuk, attól már rég elkéstünk. De térjünk vissza a neheztelt vonalakra. A mohács-bécsi vonal direkt összeköttetése Bécsnek az aldunával. A­ki e vonal vidékein utazik, azon észrevételt teheti, hogy a forgalomban majd ki­zárólag osztrák váltópénzt lát, és magyar váltópénzt csak ritkán. Ez világos jele annak, hogy ezen vonal tisztán bécsi vonal, elfoglalva az osztrák kereskedés által, és megkerülése Pestnek és a magyar kereske­désnek. Egyébként e vonalat még a sógorok indítot­ták meg és hagyták hagyatékul,­­ és igen jól tud­ták, hogy mit csinálnak, midőn e sakkot oda vetették a magyar fővárosnak. A kassa-oderbergi hasonlóképen hagyaték az ősi ellenségről. Szerinte Kassáról kifelé lehetett csat­lakozás, de Pest felé nem, — czélja nem is a vasút volt, hanem a börzeüzlet, — nem állítom, hogy ne következzék be az idő, midőn e vonal létesítése helyes dologgá válnék, de mig pest-oderbergi vonal nem lé­tezik, addig ez: filius ante patrem. — Nem is kell ezen vasútnak egyéb, mint hogy a Ferdinanda-Nord­­bahn egyik állomásáról, egy diagonálist vonjanak ennek egy szemközti állomására, p. o. Zsolnáról Ah­­radischra s azonnal kassa-bécsi vonallá válik, és adja Pestnek a második sakkot. Az nevezetes vasutpoliti­­kai hagyomány a sógoroktól, hogy Kassát Pesttel kötve egy óriási vargabetűt csináltak Debreczen felé. Tudta Pál mit kaszál, — de a hatvan-miskolczi vo­nal paralyzálta a czélzatos gonosz intencziót. * Az alföldi pálya a harmadik féreg, mely a ma­gyar központ emelkedésén rágódik. Szerencse, hogy a hozzá kötött föltevéseknek nem felel meg, és meg­felelni sem fog jövendőben sem. — Ezen pálya egyéb­kint is azon osztályú, mely a vasutépitészeti csak második, vagy épen harmadik korszakban igényelhetné léteit. Tán némi forgalma lesz addig, mig Buda és Pest közt kötőpálya nem lesz, a­mint ezen min­den sugár- és közutaknál szükségesebb vasuthíd ké­szen lesz, az alföldi pályának — magyaros kifejezés­sel ■— be lesz adva azonnal. — Egyik motívuma e vonalnak a kész ínséges munkálatok voltak, — már az ínséges munkát is helyesebb lett volna vizet, csa­tornaásatásra fordítani, — de ha ez eredetileg nem történt, a tett földmunkálatokat úgy hagyni későbbre s még akkor is e vasút helyett egy alföldi csatornát építeni. — A 800 ezerre becsült földmunkálat, mely indokul tekintetett, azt hiszem, két évi kamatbiztosi­­tási járadékkal elidálja magát. — Nagyvárad Fiume vagy Trieszthez Budapesten át azonnal közelebb lesz mint Erdőd-Eszéken át, a mint a vasúthíd, és kötő­pálya készen lesz; a szállítás pedig az alföldi pálya nem csak nagyváradi, de minden éjszakkeleti, tehát legfontosabb pontjairól a központon át olcsóbb lesz mint Eszéken át, mert a nagyforgalmú konc­entri­­kus pályáknak módjukban fog állni, hogy differen­­cziáltariffák által az alföldin nyomást gyakorol­janak. Ezen három rec­enzeált pályákat azonban még némileg menteni lehet, mert mindegyiknek van több­kevesebb előzménye, mely a kivitelre indokul volt tekinthető. De a báttasz­é­k-z­á­k­á­n­y­i pálya helyes­lésére nincs honnét okot keresni. E pályát, ha erős kifejezéssel élni bátorkodnám, közgazdászati véteknek nevezném, s oly kihívólag egy pálya sem tanúsítja, hogy a törvényhozásnak a tiszta opportunitásból ki­induló megállapodásai károsak, és nélkülözik az igazságot. Mert ez fontosságára nézve csak 3-ad-4-ed rendű, és van legalább 10 vonalkombináczió, me­lyeknek több joguk és igényük van kiépülni. — E pályánál nem tudom mit lehet inkább bámulni, azon provincziát-e, mely első­sorban nem hazája kereske­delmi központjával, és fővárosával, hanem a külfölddel kíván kapcsolatba jönni, —vagy azon törvényhozást, mely elvezető után) a­­ hazai nyerstermények piaczát elvonva a természetes és kötelességszerű fő- és kö­zép­ponttól, a külföld valamely pontjára akarja át­tenni, vagy ha nem akarja, annál roszabb, ha öntu­datlanul engedi ezt megtörténtetni. Nevezetes itt az is, hogy midőn még akárhány megye van, mely a vasutat csak a szomszéd megyéből ismeri, vagy mely­nek a vasút csakis némely kinyulásait per tangentem érinti, addig Somogynak három vasuta van. — De még nevezetesebb az, hogy e megye vasutai mind kifelé Zákánynál, illetőleg Kanizsán összpontosulnak, mintha csak­­ e megye a belérdeknek kívánna hátat fordítani. — Legnevezetesebb­ mégis, hogy Somogy­nak 5 mértföldes egyenközben két parallel pályája van akkor, midőn az országos nagy kombináczióban hazánk bármelyikével a versenyt kiálló vidékein, a központtól Kanizsát és Szegedet a sugártávlatul fel­véve, 35 mtföld. Szárközön nem létezik sugárvonal. Kanizsát és Szegedet kellett a szárak végpontaiul vennünk, mert a gyűrüvonalak e pontokon metszik a sugárvonalakat a központhoz legközelebb, név sze­rint Kanizsától a zákány-mohácsi, és zákány-bátta­­széki, és Szegedtől az alföldi. Vízállás. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő. 0 alatt 0 fölött időjárás Okt. 17.Pesten . • • • • , 5' 11" felhős a 17 Pozsonyban • • • • . 4' 1" száraz I­ 16.M.-Szigeten • • 1' 3" száraz 16.Szatmáron . • • • • . 1' 0" felhős 9 16. Tokajban . • • • • . 3' 6" felhős jj 17.Szolnokon • • • • • . 4' 4" felhős jl 17.Szegeden . . 5' 2" esős n 15.Zimonyban • • • • . 6' 5" felhős 9 15.Ó-Orsován . 4' 10" száraz m 14.Bezdán • • ■ . . 5' 1" száraz j­ 13.Verbászon . 5' 0“ száraz jj 16. . 2' 7" •­­ esős n 16. Nagybecskereken . 0' 1" száraz 9 16.Eszéken . . • • e • . 4' 11" felhős Pesti QabnetőZSde, október 17-én,a zsidó ünnep miatt ma az üzlet nagyon korlátolt, az árak keveset változ­tak. Baza alig néhány ezer vámmázsa jutott forgalomba. 86 fns 7.25, 84^2 fa* 6.95, 83’/2 fns 6.80. Rozs és árpa üzlet nélkül. Zab eladatott 3000 mérő 50 fns 1 frt 51,54 krral. Tavaszi határidőre búza 6.85, rozs 4.10, kukori­­czia 3.55. Pesti értéktőzsde, október 17-én. Az üzlet ma­ga­­nagyon csendes maradt, az árak keveset változtak. Vasúti kölcsön 104 frton, sorsjegykölcsön 104^* frton köttetett. Pesti lóvasut 362 frton adatott. Biztositások üzlet nélkül. Bankrészvények közül anglobank llS^/g, magyar hitelbank 137 frton, frankobank 98 Yj frton vétetett, helyi bankok közül pesti kereskedelmi bank 898 frton, takarék-hitelegylet 115Yj frton. Takarékpénztárak közül csak országos központi jött forgalomba H5V» frttal és külvárosi 116 frttal. Ipar­vállalati részvényekben kevés üzlet, Lujza gőzmalom 126 frton, salgótarjáni kőszénbánya 165 frton köttetett. Pénzek és váltók lanyhábbak, arany 5.23, linezfrankos 8.72, ezüst 107.50, porosa pénztárjegy 1.62.

Next