Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-18 / 286. szám
mázva eléggé alkalmasak lennének arra, hogy az erdősín gik által képviselt tekintélyes tőkevagyon, józan használat mellett csonkílatlanul megtartathassák az utókor számára. Azon állásommal egybekötött kötelességnél fogva, mely gondjaimat ez irányban is kiterjeszteni köteles, hivatva érzem magamat ismételve figyelmeztetni az ország összes hatóságait, hogy addig is, mig az általam az országgyűlés elé közelebb benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emeltetnék és életbe lépne, a már hivatott 1790/1-ik évi 57. t.-cz. értelmében a területén található erdők kezelésére felügyelni s azokat a pusztítástól az 1807-ik évi 21. tv.cziaknek esetről esetre leendő szigorú alkalmazása által megvédeni szoros kötelességének ismerje. [Rózsaági Antal úrtól] mint a„Magyar hivatalnokok lapja“ kiadó-tulajdonosától s felelős szerkesztőjétől az orsz. tisztviselők egyetemes gyűlésének végrehajtó bizottsága üléséből tegnap közlött tudósításunk egy része ellen ellentiltakozást vettünk, melynek tényleges helyreigazító része a következő sorokban foglaltatik : ^Én — úgymond — Rózsaági úr, előfizetési fölhívásomban nem geráltam magam mint a nevezett egylet közlönye, és ennélfogva a tiltakozásnak semmi értelme. De ünnepélyesen tiltakoznom kell azon inszinuáczió ellen, mintha az általam megindítandó lap az átalános osztrák-magyar hivatalnokegylettől nyerne támogatást és mintha a lap német kiadása magyarellenes irányt követne. A magyar kiadást magam adom ki és magam szerkesztem, csupán a német kiadásra nézve léptem Vanicsekkel társaságba és egyelőre Keszlerre bíztam a szerkesztést, de azon föntartással, miszerint a magyar kiadás iránya a német kiadásnál is megtartassák.“ Meg kell tegnapi közleményünk érdekében jegyeznünk, hogy az abban foglalt tények Rózsaági úr szavai szerint is igazak. Rózsaági úr további soraiban arra hivatkozik, hogy eddigi írói pályája nem volt magyarellenes, jelen vállalata sem lesz az. Ha mi jól fogtuk föl a tisztviselők végrehajtó bizottságának gondolatát, úgy nem is volt ott senkinek szándéka ez irányban Rózsaági urat gyanusítani. A tisztviselők bizottsága egyszerűen azok irányában bizalmatlan, kikkel Rózsaági úr — mint mondja — társaságba lépett. [Talált ékszer.] E hó 17-én délután a váczi utcza egyik házának emeletéről valami csillogó tárgy bukott le, melyet egy arra menő nőmunkás azonnal elrejtett. Az erkélyen csakhamar nagy tolongás lett; a nagyobb gyermekek lekiabáltak, hogy oda hullott az ékszer. Senki nem látta, csupán egy arra menő úr, ki rögtön tájékozta a keresőket s a kapu alatt megvonuló asszonyt csakhamar fölfedezték. Az asszony mindent tagadt, hogy ő csak egy értéktelen papírdarabot emelt föl, hanem tiltakozása közben kibukott a szájába rejtett ékszer és megvolt a bizonyíték. [A nádor-uteza is aszfaltiroztatni fog.] A tanács a kövezési bizottmány javaslatát mellőzve, mely a nádor-utezának 1873. évben leendő kövezését ajánlta, annak aszfaltirozását határozta el. [Az illetőségi kérdésre nézve,] melynek végleges megoldása még törvényhozási intézkedésre vár, a tanács egy konkrét eset alkalmából, az illetőségi bizottmány véleménye alapján elvképen kimondotta, hogy fölesküdött pestvárosi tisztviselő mint ilyen egyúttal illetőséggel is bír Pesten. [Új képviselő.] Újvidékről távirják e hó 17-éről . A tegnap végbement képviselőválasztásnál a Miletics-párt megbukott. Huszonkét órai küzdelem után ugyanis 935 szavazattal Kondorossy György deák-párti, a mérsékelt párt jelöltje választatott meg képviselőnek. A többség 191. Mint a tudósító írja, „roppant a lelkesedés Mileticsék bukása fölött.“ [Az igazi szerelem próbája.] b. 21 éves Novák Julia és Vas Gábor közt már hosszabb idő óta szerelmi viszony volt, miközben Julcsa Fejér Klára asszonyt 80 frt készpénzig és kilencz arany gyűrűig meglopta, és ezen pénzből 20 forintot szeretőjének átadott. A lány a lopás elkövetése után megszökött, és mikor Vas Gábornál Julia holléte után kérdezősködtek, bevalla, hogy ő bár 20 forintot eltevés végett Julcsától átvette, de hollétét nem tudja. Vissza is fizette rögtön a megőrzött összeget. Egy év múlva Julia Dillinger Katalin korcsmárosnéhoz szegődött szolgálatba, de rögtön az első éjjel a fehérnemű ruhát összeszedte és azzal odábbállt. Végre mégis kipuhatoltatott, és a törvényszéknél átadatott, hol Julcsa azt állította, hogy ő e bűntényeket csak azért vitte véghez, mert Vas neki azt mondá , hogy ha igazán szeretsz, lopni is fogsz és elhozod nekem a lopott tárgyakat. Vas mindezt tagadja, és mivel jogos bizonyítékok ellene nem voltak próbák elégtelensége miatt föl is mentetett. Julia azonban 8 havi súlyos börtönre ítéltetett. Egy érdekes jelenet is fordult elő e végtárgyalásnál. Stockinger rendbiztos, ki a perhez mint tanú szintén meghivatott, azt gondolván, hogy mivel úgy sem tud semmit ez ügyről, nem is kell neki a tárgyalásnál megjelennie, és valóban el is ment. A törvényszék azonban azonnal elővezetését rendelte el, és hanyagsága miatt tíz forint pénzbírságra és megdorgálásra ítélte. [A hadsereg állandó békeelhelyezésének biztosítása,] illetőleg a szükségelt sérhelyek felvétele tárgyában szerkesztendő, ez ideig már beérkezett munkálatokból a honvédelmi minisztérium azon meggyőződést merítette, hogy valamint a hatóságok, úgy a községek és a lakosok is nagy részben fölfogták a kormány azon törekvését, mely a hadsereg békeállományának rendszeresített elhelyezése által, az eddig katonabeszállásolással terhelt városok és községek könnyebbülésére irányul, s ezen czél előmozdításához nem késedelmeztek a szükségelt előmunkálatok elkészítésével, s áldozatkészségek nyílt kifejezésével hozzájárulni. Ennélfogva felhívatták a hatóságok, hogy az eddig beszállásolással terhelt és a katonamentes szomszédos községeket saját jól megfontolt érdekeknél fogva arra fogja serkenteni, hogy a kormány ebbeli törekvését vagyoni állásukhoz mért ajánlatokkal támogassák, valamint viszont a kormány sem fog késedelmezni azon eszközök megszerzéséről gondoskodni, melyek e fontos czél elérésére és illetőleg a katonabeszállásolással terhelt, vagy ezután terhelendő községek vállalatainak létesítésére legalkalmasabbaknak mutatkoznak. [Párbaj] Pisztoly párbaj volt e hó 16án a budai városmajorban egy fiatal hirlagszerkesztő és egy honvédszázados közt. A szerkesztő bal lábán kapott könnyű sebet, mig a kapitánynak baloldalát sodorta a golyó. Mindkét sérültet kocsin szálliták el a kürdtérről. [Lindley a pesti vízvezetéki mű építője] a helybeli jövedelmi adókivető bizottság által őOoOOO Zrt. jövedelme után megadóztatott. Ennek elengedéseért fáhöz fához futott , de mindenütt zárt ajtóra talált. Majd egy kérvényt adván be a pénzügyminisztériumhoz indokul felhozván, hogy ő angol alattvaló , mint ilyen jövedelme után— mely nem polgári haszonnyerészkedés, hanem szellemi munka díjazása — Angliában fizet adót. Különben is nem tartózkodik itt állandóan, hanem évenkint csak 2—3 ízben jön Pestre művének megvizsgálására és a szükséges utasítások adása végett. — A pénzügyminisztérium azonban kérelmét visszautasította mondván, hogy a külföldiek belföldi vállalatai a fenálló törvények és szabályok értelmében egyátalán adómentességben nem részesülnek, mi onnan is kitűnik, hogy a külföldiek itt levő fiókjai itt adóztatnak meg, bárha az illető fiók tulajdonosai állandó lakással helyben nem bírnak, sőt itt nem tartózkodnak is, hanem fióküzleteiket csak üzletvezetőik, avagy helyetteseik által gyakoroltatják és mert végre az adókötelezettség jelen esetben a helyben létező vízvezetéki vállalatot is terheli, és pedig annyiban, amennyiben Lindleynek itt helyben fióküzlete van. A pénzügyminiszternek ez eljárása igen helyes, mert a külföldiek által birt vaspályavonalak, gyártelepek és egyéb üzletek is a törvény értelmében adókötelesek. [A budai várkert közelében] Budáról a következő sorok felvételére kérettünk föl: A budai Várkert közelében lévő templom-utcza annyira el van hanyagolva, oly piszkos állapotban van, hogy méltán megrovást érdemel annak ily karban való tartása. Most midőn a királyasszony ismét a magyar fővárosban fog jó darabig időzni, és a kellemes őszi napokon többnyire a várkert azon részét keresi föl, mely az elhanyagolt utczával szomszédos, ép ideje volna, hogy a hatóság nevezett utcza kitisztításáról gondoskodnék. [Hertelendy Kálmán] zalamegyei főispánnál folyó hó 20-án egy nagyobbszerü küldöttség fog tisztelegni Zala megyéből Lesencze-Tomajon. Ezen küldöttségben a megye minden vidéke, a különböző testületek és intézetek képviselve lesznek. Gyülekezeti helyül Keszthelyen a nagy vendéglő van kitűzve, ahonnan együttesen fognak a tisztelgők L.-Tomajra átrándulni. Ugyan Zala megye főispánjának installácziója folyó évi november 4-én lesz megtartva Zala- Egerszegen. A megye fényesen szándékozik fogadni a saját kebeléből kinevezett szeretett főispánt, s oly ovácziókban részesíteni, a minőket még egy főispán sem ért meg. Már november 3 án, a midőn bevonulását fogja tartani a megye székhelyére, válogatott küldöttség bandériummal fogja Szent-Ivánnál üdvözölni, ahonnét a városba kísérik be. A küldöttségek, testületek, hivatalnokok tisztelgése másnap fog megtörténni, este pedig díszes fáklyásmenet zárja be az ünnepélyt. [Őszi lóversenyek.] Az idei őszi pesti lóversenyek e hó 18-án és 20-án tartatnak meg. Az első nap lesz hat verseny : 1) Két évesek versenye: 300 arany; 2) Vadász-verseny, dij 210 frt; 3) St. Leger: 2000 frt, lovaregyleti dij ; 4) Bitter-dij : 835 arany ; 5) Nagy handicap : lOOO frt; 6) Kladrubi hadseregi akadály-verseny: 300 arany. Az idei őszi lóversenyeknél sok a pályázó. A nevezetesebb mének közül futnak: a kladrubi ménesből Corsar, Blue kapitány Totalisateurje, gr. Szapáry The Jew-je(mely egy hét előtt Debreczenben kétszer verte meg három éves jobb kortársait hasonló hosszúságú pályán), gr. Károlyi István Drimrose a, Fesztetics Laebancza stb. A lóverseny déli 12 órakor kezdődik. [Fülbüntetés.] Budai tudósítónk írja : E hó 16-án a reggeli órákban a várbeli bástyán sétáltam, hol épen a József-ezredből nehány ujonczot tanítottak ; de mily nagy volt megbotránykozásom, midőn egy altiszt egy ujonczot, ki a „rechtsum“ és , linksum“ fogalmaival nem lévén tisztában, a „rechtsum“ helyett“ „linksum”-ot csinált, s erre az altiszt oda menve az illető ujonczhoz, mindnyájunk szeme láttára megragadva a szegény fülét és jobbra-balra húzta, hogy Így a „rechtsum“ és „linksum“ fogalmát vele nem a legudvariasabb módon megértesse. [Lavotta János] kéziratait és 1827-ben festett arczképét egyes adakozók, főleg pedig a zenede tagjai Mátray Gábor indítványára megvették Bernát Gazsi bácsitól, s mind a becses kéziratokat, mind a szép keretbe foglalt arczképét a zenedének ajándékozták. A zenede még több ily becses ajándékot vár már legközelebb. Ugyanis t. Végh János ur megígérte, hogy Csermáknak nála levő kéziratait szintén a zenedének fogja ajándékozni. [Orosz rendjelek.] A Szent-Péterváron tartott nyolczadik nemzetközi statisztikai kongresszus szervező bizottsága elnökével, Nikolajevics Konstantin nagyherczeggel egyetértőleg kitüntetéseket (Anna- és Szaniszló-rendet) a kongresszus következő külföldi tagjai számára hozott javaslatba az orosz kormánynál. (A kongresszus összes tisztviselői: dr. Berg (Svédhon), Don Pasqual (Spanyolhon), Sauveur és Quetelet (Belgium), dr. Neitzen és dr. Engel (Berlin), Baumhauer (Holland), Kiar (Svédhon), Jakus (Szerbia), Levasseur (Páris), dr. Bock (Páris), Weikard vezérőrnagy (Bécs), dr. Ficker miniszteri tanácsos (Bécs), dr. Natkovich (Zágráb) , Körösi (Pest), Keleti (Pest), der Begui (Egyptom), Correnti (Olaszország), Erben, dr. Janak, dr. Czech (Prága), Hübner (München), Wágner (Gotha), Farr (London), Derby (London) [Az Escurial égése] villámcsapás következménye volt. E pompás épület, mely 8 tornya, 16 udvara, 1111 külső és 2562 belső ablaka, 1200 ajtaja, 15 kolosztora, 86 lépcsője, 80 szökőkútja, 3000 négyszögláb fresco-festménye és 32 spanyol mértföldnyi hosszú sétánya van, melynek kapukulcsai együttvéve 20 mázsát nyomnak, villámcsapás által minden benne rejlő nemzeti és műkincsekkel együtt a lángok martalékává lett és csak az Escurial helység lakóinak köszönhető, hogy a drága könyvtár, Don Quijote összes eredeti kiadásaival, a szent atyák aranyba foglalt művei és számos nagybecsű kódex tönkre nem ment; gyermekek és asszonyok hurczolták a hírneves könyvtár kincseit a füstfellegeken át biztos helyekre. Az Escurial különben megmentetett, daczára annak, hogy az óriási épületben csak egyetlen egy rész fecskendő volt, és a falfestmények az égő födél alatt épen maradtak. Az egész kor körülbelül 1 millió frankra tehető és Amadeaus király megígérte, hogy saját pénztárából eszközölteti a javításokat. (Borzasztó baleset.] Ostrowoból Posen nagyherczegségben a következő balesetről értesítenek, mely október 11 én, a zsidók engesztelődési ünnepén az ottani zsinagógában történt. A zsidóság a zsinagógában ült, midőn este 6 és fél órakor a gázlángok hirtelen kialudtak, úgy, hogy a templomban teljes sötétség állott be. Az ájtatosak tömegét mely már különben is meg volt félemlítve, e váratlan esemény által egyszerre „tűz!“ kiáltás a legnagyobb izgatottságba hozta. — Mindenki a kijárás felé tódult és különösen a nők rohantak le vad futásban a karzatokról, hogy a szabadba jussanak. Néhány higgadt férfiú igyekezett ugyan a rendet helyreállítani, de az átalános rémületben senki sem hallgatott rájuk. Leírhatatlan volt a tolongás a nők között, kik oly iszonyú módon tódultak kifelé, hogy 25 nő és gyermek agyonnyomatott. Nagyobb rend uralkodott a férfiak osztályában, hol szintén nagy volt a zavar, de legalább emberélet nem esett áldozatul. A 27 zsidó nőn és gyermeken kívül, hit szerint még 3 keresztény leány is agyonnyomatott, s azonkívül sokan nehéz sérüléseket szenvedtek; ezeknek száma még nem volt pontosan megállapítható. [A magyar tud. akadémia nyelvtudományi osztálya]^ma rendkívüli ülést tartott, melyen Hunfalvy Pál r. tag a dravida nyelvekről értekezett, s Szarvas Gábor bev. tag az osztály kebléből alakult bizottság idei göcseji és ormánysági kirándulásáról tett igen érdekes, bár csak vázlatos jelentést. Az ülés folyamára vissza fogunk térni. [A színház köréből.] „Az apostol“ czimü népszínművet, mely az idén a nemzeti színház népszínműpályázatánál dicséretet nyert, szerzőik: Toldy István és Berczik Árpád benyújtották a nemzeti színházhoz. A hír, mintha a művön tetemes változások tétettek volna, nem való. — Miklósy Gyula társulatának elég jó dolga van Váczott, a közönség nem csak kitünteti a jobb tagokat, de elég nagy számmal látogatja is az előadásokat. — Szigligeti „Struensee“-jének, mint a szerző 100-dik darabjának előadása ünnepélyességgel lesz összekötve a színpadon. Ez alkalommal tűzik föl az érdemes író mellére a közelebb nyert Ferencz József rendet is. — Benza Ida kisasszony közelebb a „Traviatá“-ban lép föl. — Szerdahelyi Kálmán annyira üdül a vidéken, hogy hihetőleg még a három hónapi szabadságidő eltelte előtt föllép a nemzeti színpadon. — Fehérvári aradi társulata igen jól van szervezve, az aradiak azonban nagy nehezen szívelik, hogy operájuk ne legyen. Nemzeti színház. Pénteken, október 18-án: „Jó emberek“ vígjáték 3 felvonásban, valamint más vallású társulatok a maguk ügyeit önállólag rendezzék és kormányozzák, — elmulasztá a maga jelentőségében és horderejében szabatos kiviteli törvényekkel megállapítani, a mint ilyen szabatos törvények majdnem minden hasonló alkotmányos határozatokhoz adattak ki, ennélfogva most midőn a püspökök az egyházi ügyek terét önhatalmúlag akarják és önkényesen kiszélesbíteni — mulhatlanul szükségessé vált, kétértelműség nélküli és érinthetlen államtörvények által szabályozni azon téreket, melyek nem kiválólag az egyházi ügyekre vonatkoznak, hanem egyúttal a polgári és állami életet közeli viszonyban érintik. A püspökök jelenlegi fellépése kétségkívül érvényesitendi a kir. kanczellár szavait, hogy a kormány az egyházi rendű személyek azon igényeivel szemben, mely szerint lehetnek olyan országos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitást minden módon fen fogja tartani. A souverainitás csak egységes lehet, annak a törvényhozás souverainitásának kell maradnia. Darmstadt, okt. 16. Valótlan a lapoknak azon híre, mintha Dornseiff hadügyminiszter meghalt volna. — Éjjel érkeztek. — Zágráb, október 17. (A „Reform“ távirata.) A nemzeti párt a holnapi országgyűlési pótválasztásban határozott nyilatkozata folytán nem fog részt venni. Mihalics elnöki tanácsos átvette a kormányt , minekutána Prica elutazott. London, október 17. (A „Reform“ távirata.) Oroszországnak ázsiai expedicziójára vonatkozólag bizalmas megnyugtató felvilágosítások adattak. Bécs, október 17. A „N. fr. Presse“-nek Brüsselről távirják, hogy az ottani hatóságnak egy egyén följelentette magát, azt állitván, hogy Traupmann gyilkos bűnrészese volt és a párisi kommün alatt a kezesek agyonlövésénél a sortüzelést vezényelte. Prága, október, 17. Rothhradik cseh faluban (Kolin mellett) a közös iskola fölállítása alkalmából Mohr alkotmányhű nagybirtokos a cseh lakosság részéről tüntető ováczióval tiszteltetett meg és zajos „szlavá“-k hozattak a helytartónak és kerületi főnöknek. London, október 17. A „Times“-nak Párisból jelentik: A balközép befolyásos tagjai a jobbközéppel egyesülni akarnak, hogy többséget képezzenek, melyre a kormány számíthatna. London, október 17. A „Daily Telegraph“ egy párisi híre szerint a kormány betiltott egy meetinget, mely a nagy opera-színházban az elsassiak támogatása javára tartandó lett volna. KÖZGAZDASÁG. Bécs,október 17. Hitelrészvény 332.80. Angol osztrák 319.50. — Lombard 204.40. Tramway 335.—. Hitelsorsjegy 185.50. Napoleon d’or 8.70.—. Arany 5.21.------Frankfurt 91.50. Párisi hitel —.— Franko-osztr. —.—. Galicziai 230.30. Államvasut 325.50. Rente 64.80. 1860-as 102.—• 1864 és 143.50. Ezüst 107.25. — London 108.50. Porosz pénzutalv. 162.25. Magyar sorsj. 104.25. Török sorsj. 76.90. — Üzletibank 321.—. TÁVIRATOK. Berli, okt. 16. A „Prov. Corr.“ a német püspökök emlékiratáról szólva, ezeket mondja: Ha a porosz kormány az alkotmány kibocsátása után, — bízván az egyházi hatóságokhoz való akkori viszonyokban — az alkotmány 15-ik czikkét mely szerint kell, hogy az evangélikus és katholikus egyházak. Vasúti politikánk. (Északy K. felolvasása a magyar mérnökegylet gyűlésén.) — Folytatás. — A tervek ilyetén hasonlatossága emlékeztethet bennünket deákkori dolgainkra, midőn egyik, úgynevezett jó deák, megcsinálja az okkupácziót, sok rész deák pedig erről írja le magának némi változattal, s így adják be mindannyian, — a tanárra kerül a sor aztán bámulni a fölött, hogy ennyi deák közt mint fejlődhetett ki annyi eszmehasonlatosság. De e dolognak a vasuttervelésnél épen azon „nyitja“ van, mint a deák-okkupáczióknál. Datur modus in rebus. A megszerzésnek sok módjai vannak És ha egyszer meg van szerezve az okkupáczió, könnyű abból közbenszőtt variácziók segélyével az eredetiség ábrájában magát beajánló másodlatot kikomponálni. A tanár aztán, ha tán a tanodában, hol tanonczait, és tehetségeket ösmeri, az „igazi“-t kiösmeri, de a vasutügyben az igazi okkupácziót kitudni nagyon nehéz feladat. Fölügyelni pedig ezen eljárást vagy műtétet épen lehetetlen. — Legtöbb esetben a vizsgálattevőnek több dolgot kellene véghezvinni, mint amit a vizsgaadó valójában tett. Ezen ily módja a vasútfogantatásnak még két különnemű okból nem ajánlatos. Ezek egyike azon szokásban rejlik, mely szerint ugyanazon vonalra többen kaphatnak előengedélyt, — ezt a közigazság is ekkép követeli, a szabad verseny eszméje, és azon fölfogás, hogy közvállalatban exkluzív jogok nem létezhetnek. Most például nyerjen ily előengedélyt 3—4 fél, és mindegyik a kitűzött időre nyújtsa be tervmunkálatait, melyek kiállítása mértföldenkint 500—1000 írtba került, az egyik terv a kivitelre elfogadtatik, természetes, hogy a többi elesik és cselekvényen alapuló remények mennek füstbe. Most készen áll 2—3 vagy több részről a sérelem, mely annál nagyobbá és némelykor indokolttá válik, ha egyik fél p. o. tudja, hogy a vonalon valóságos és beható tanulmányozásokat, és munkálatokat csak ő tett, s miután a többit senki sem vette észre a vonalon működni, igy a bukottnak fájdalmát azon hiedelem is növeli, hogy a triumphator már fentebb jelzett valamely módon állitotta ki előmunkálati okmányait. Azon körülmény is injúriát foglalhat magában, hogy p. 0. bizonyos vonalra az előmunkálatok elkészítésére időhatár lévén kitűzve, az előengedélyes azokat valójában be is szolgáltatja, s ezzel az ügy ezen stádiumban vesztegel, mert a kormány a dolgot most csak tudomásul veszi, miután azon vonal szükségessége még nem kicsinált dolog. Most tegyük föl, hogy egy második, harmadik előengedélyes az elsőnek zárnapja után csak 1 vagy 2 évre lép föl, és nyer engedélyt. A kormánynál ezalatt merüljön föl azon vonal szüksége, határozott lépést nem tehet, míg mindannyi konkurrens különböző zárideje le nem járt, tehát kezei teljesen meg vannak kötve. Az elsőre pedig azon hátrány fejlődik ki, hogy bár a határidőt illető és egyéb kötelezettségeinek megfelelt, még a többi feleknek adott kétszeres, háromszoros időtartamot is kénytelen bevárni, — s megeshetik, hogy bár első volt a vásáron, bár ő törte meg helyszínen a jeget, terve a kivitelnél teljesen elesik, s a „nachzüglerek“ nyernek. — Tehát ha egyéb nem is, e módnak ez oldalról is igen kellemetlen helyzetei vannak. A másik ellenséges ok fontosabb, s abban rejlik, hogy az ily tervek, legyen az alapmunkálat magában jó, helyes és szabatos, mindig hamisak. Mert a vállalat általi előmunkálat a kormány irányában mindig minél nagyobb költségbe kerülést demonstrál; — a pénzszerzés és alapítás irányában pedig annak kétségtelen nyereséges és jutányos voltát tünteti ki, s oly költségvetést állít, s ezzel szemben a leendő forgalmat és az általa föltételezett jövedelmet oly nagyszerűnek mutatja ki, mely a mesék országában is mesésnek mutatkoznék, tehát ál és hamis föl és lefelé, s igy sem a kormány sem a közönség érdekeinek, csak a vállalkozókénak felel meg. — Mérvül szolgál az ily előmunkálatok becsére azon tény, hogy költségének minimuma 500 frtot tesz mértföldenként, oly téren, mely a maximumot igénylené, 50 írtért adatnak ki előmunkálatok. Nem tartozik még ide, s ha fölállitott gyenge rendszeremben előrekapni nem akarnék, nem birnám mellőzni itt azon inalicziózus megjegyzést, hogy a gründerek tudják ugyan a molnárlegényt a kéményseprőtől megkülönböztetni, és szembe nevetnek egymás közt, mint hajdan az augurok, és ma az infalíibilitás, és az immaculata conceptio apostolai, de azért mégis ezen a lépen fogják azon sok bangát, melyek aztán, hol kevéssé, hol többé megkoppasztatnak, s végre is tisztességesen megvedlenek. Ezek képezik aztán Plató emberét, de Diogenes kiállítása szerint a tollatlan kétlábú állatot. Nem is lenne rosz dolog, ha oly vasúti pápa, oly csalhatatlan pontifex keletkeznék, ki a vasút szeplőtelen fogantatásának dogmáját fölállítaná, és azt hitartikulussá tenni bírná. De a mai hitetlen és vallástalan világban, hogy is lehetne egy új és korszerűtlen hitnek föltámasztását eredményes dolognak reményleni ? De hagyjuk el a kitéréseket, és térjünk vissza tárgyunkhoz. Tehát annyit mondtunk már, hogy az opportunitásból vagy épen esetlegességből keletkezésnek módját nem tartjuk jónak, hanem a vonalak szükség szerinti osztályozását, és a sorrend szerinti kivitelt. És azt is mondtuk már, hogy az előengedélyezés rendszerét sem tartjuk helyesnek, mert kiindulásaiban egyoldalú, és kifelé nem őszinte, nem megbízható, és absztrakt értelemben is nem czélul használtatik, hanem csak eszközül, formasági lépcsőül úgynevezett magas üzletre, — de mit javaslunk helyébe, azt még nem mondtuk. Ami pedig igen egyszerű véleményből áll. Hogy a közérdek szigorú számbavétele mellett megállapított sorrendben jöjjenek a vonalak a kivitelbe, az ily elhatározott vonal előmunkálatait készíttesse kivétel nélkül mindig a kormány, és előengedélyt soha egy konzorcziumnak se adjon. Ez által a mondott psychologiai és financziális bajok nem keletkezhetnek, — azon föltételt és kritériumot nélkülöző versenyzések elmaradnak, — apró ember az ügyben pénzét benn nem veszti, s a kormány hamisithatlan portéka birtokába jut, melynek alapján biztosan teheti számitásait. Ez már magában nagy előny befelé, — kifelé ?! kétségtelen erkölcsi nyereség, mert a divatossá vált vadászatok egyik nemét megszünteti, — nem említvén az időnyereményt, mely szerint a kormány az alkalmatlankodók 25 százalékától megmenekszik. Egy hálózattervet a közlekedési minisztérium fogalmazott már, még 1867-ben, — be kell azonban ismerni, hogy egy ily tervet normatívummá tenni alkotmányos államban nagy feladat, mert a kormány csak egyik fél, másik a képviselőtest, az egyik szükségkép egy konkrétumot, a másik ellentétes elemeket képez. Tehát amily természetes, hogy a konkrét alap megállapodásai az összhangzáson alapulnak, és oly természetes, hogy az ellentétes elemek zengéseket diszharmóniával legalább is kezdik, de teljes harmóniában végezni tán soha sem bírják ; legfölebb, ha a kontrásokat az erős prim és basszus elnyomja vagy a kontrások torka bereked, — de azért mégis összhangzó dolgot kell előállítaniok. A képviselőtest semmihez nem hasonlít inkább, mint a jövő zenéjéhez, mely össze nem férő hangokból fejleszti ki az akkordokat, melyben az összeegyezni látszó hangokat jobbról egy síp hivatlan fütyölése zavarja meg, midőn ez már magát a közös hangulatba megadná, akkor balról a trombita harsog bele idegen dialektust, ekkor a tárogató fúj bele egy közvetítő hangot, és már kiengeszteléshez közel áll a vegyület, midőn a dobok, ki menydörgéssel, ki nagyszerű buffanásokkal némítják el a hangtársakat, és mire a vihar csendesül, a kondzernált elemek, ezen hang chaosz a legbájosabb akkordban olvadnak össze. Az volna azonban a mi kérdésünknél a baj, hogy a hálózat fölötti konverzáczió a disharmonia azon időszakába esnék mindenkor, midőn mindenki a saját nótáját fújja; oly állapot, melyben a karnagyra senki sem hallgat, hanem megszakadásig húzza és fújja minden zenész saját kedvencz dallamát, melyekből aztán egyöntetű hangolvadékot végre sem lehetne összeforrasztani. Pedig csak ez után lehetne elejét venni a rendszerhiánynak, ami aztán sok előrekapásnak, mit egyébként leküzdeni igen nehéz, véget vetne. Természetes, hogy e kérdésnél a provincziális és lokális érdekek nagy szerepet játszanak, sőt a szorosan magánérdek sem elégszik meg azzal, hogy csak statisztának vagy épen csak nézőnek maradjon meg. De azért e tervet és osztályozást, s ezekből származó sorrendet szerintem rendszeresíteni s az előrehaladásban a létesítés kulcsául kellene tekinteni. Az ezen hiányból eredő helytelenségeket hagyatékként vettük át nagyobb részben, de részben a mi törvényhozásunk is elmondhatja e tekintetben a mea culpat. Szabadjon ezt példákkal illusztrálni. Mondtuk, hogy a központi első szükségű kiindulások képezik a sorrend első tételeit. Meg volt-e ennek nálunk felelve?— felelet: korántsem! A budapest-bécsi legrövidebb összeköttetés a Duna jobb partján— Uj Szőny-Komárom-Győrön át — ma sem létezik. A budapest-északnémet, név szerint boroszlóberlin-hamburgi és a többi Hanzaváros felé való vasúti kapocs ma sem létezik. A budapest-fiumei — egyetlen úgynevezett magyar tengerparti vasút ma sem létezik. Ezek után a legszükségesebb konstanczinápolyi vagy épen Saloniki felé indítandó vonalakat oly merész ábrándnak tartjuk, hogy megemlíteni is csak elsurranva merjük. A négy hónapon át szunnyadó dunai forgalom surrogátumát, a buda-mohácsi vonalt, mely Pilis, Fehér, Tolna és Baranya, az országban elsőrangú mezőgazdászat vidékeit szemét az előzmények után hiú ábrándnak tartjuk. Elég ebből ennyi, elég példa az olyanból, mindenek előtt kellene létezni, és nem létezik. És ezek helyett mi létezik ? Létezik először: a mohács-kanizsa-sopron-bécsi összeköttetés. Létezik másodszor: a kassa-oderbergi-berlini és a többi összeköttetés. Létezik harmadszor : a nagyvárad-eszéki összeköttetés, akár alföldi vasút. Készül negyedszer: a báttaszék-zákányi, így ötödször s hatodszor a kisebb hibák, mint fehérvár-bécsi, hatvan-szolnoki. Ezekről, de csak a fontosabbakról, bár röviden, de szólni kell, — indokolás nélkül csak az axióma nem puszta állítás. De mielőtt azt tennék, kell a kifejlődött képtelenségekről is megemlékezni. Már volt szerencsém mondani, hogy a pénz és közlekedési eszközök, a kereskedelem és forgalom tényezői központot követelnek. Ez a központ nálunk egyéb nem lehet, mint Budapest. A vasúti forgalomra nagy csapás Budapestnek azon óriási szerencséje, hogy Dunája van, mert vasúti értelemben a Duna a fővárosból két külön helyet csinál. Vasúti értelemben két egymáshoz közel pont, ha az érintkezésért lerakodni és felrakodni kell, oly távolságot képvisel, mely egyenértékű 20—30 mild távlattal. Tehát vasúti értelemben Budapest nem létezik, hanem létezik egy Buda egy állomással, egy iránnyal, és külön egy Pest két állomással és három iránnyal. Tehát Pestről csak három főirány indul ki. Ez központunk, itt van kormányunk, pénzünk, kereskedelem, s minden, mi közgazdászati állapotunk alapja, összpontosítva. És ezen Pestnek 3 vasútiránya van. Oda jutottunk, hogy mire körülnézzük magunkat, észrevesszük, miszerint: 1-szer Szegednek 4 iránya van. 2- szor Szombathelynek 4 iránya van. 3- szor Zákánynak a közeljövőben négy iránya lesz. 4- szer Kanizsának Buda, Bécs, Trieszt, Mohács, és Zákány utján Zágráb, és legközelebb Báttaszék, tehát Kanizsára számíthatunk hat irányt. 5 szer Hatvannak, Szolnoknak nemsokára négy iránya lesz, — Miskolcznak van négy, a most megindított diósgyőri kis vonal beszámításával maholnap öt iránya lesz. Tehát mire észrevennők, kiderül, hogy e tekintetben hét vidéki hely által túl van szárnyalva, s csakis az ős Dunát illeti a köszönet, hogy nagygyá nőtt vetélytársa Bécs által agyon nem nyomatott, s a mondott deczentrumok segélyével végleg meg nem fogyott. Parallelét vonva jegyezzük meg itt, hogy Pécsnek Dunája és 7 vasutiránya van, — Berlinnek 7 iránya, — Párisnak 13, — Londonnak ... ott egy minden irányban kuszált pókháló létezik vasutakkal összefonva, — ezt a 4 világvárost nem érjük be soha, még csak beközelíteni sem fogjuk, attól már rég elkéstünk. De térjünk vissza a neheztelt vonalakra. A mohács-bécsi vonal direkt összeköttetése Bécsnek az aldunával. Aki e vonal vidékein utazik, azon észrevételt teheti, hogy a forgalomban majd kizárólag osztrák váltópénzt lát, és magyar váltópénzt csak ritkán. Ez világos jele annak, hogy ezen vonal tisztán bécsi vonal, elfoglalva az osztrák kereskedés által, és megkerülése Pestnek és a magyar kereskedésnek. Egyébként e vonalat még a sógorok indították meg és hagyták hagyatékul, és igen jól tudták, hogy mit csinálnak, midőn e sakkot oda vetették a magyar fővárosnak. A kassa-oderbergi hasonlóképen hagyaték az ősi ellenségről. Szerinte Kassáról kifelé lehetett csatlakozás, de Pest felé nem, — czélja nem is a vasút volt, hanem a börzeüzlet, — nem állítom, hogy ne következzék be az idő, midőn e vonal létesítése helyes dologgá válnék, de mig pest-oderbergi vonal nem létezik, addig ez: filius ante patrem. — Nem is kell ezen vasútnak egyéb, mint hogy a Ferdinanda-Nordbahn egyik állomásáról, egy diagonálist vonjanak ennek egy szemközti állomására, p. o. Zsolnáról Ahradischra s azonnal kassa-bécsi vonallá válik, és adja Pestnek a második sakkot. Az nevezetes vasutpolitikai hagyomány a sógoroktól, hogy Kassát Pesttel kötve egy óriási vargabetűt csináltak Debreczen felé. Tudta Pál mit kaszál, — de a hatvan-miskolczi vonal paralyzálta a czélzatos gonosz intencziót. * Az alföldi pálya a harmadik féreg, mely a magyar központ emelkedésén rágódik. Szerencse, hogy a hozzá kötött föltevéseknek nem felel meg, és megfelelni sem fog jövendőben sem. — Ezen pálya egyébkint is azon osztályú, mely a vasutépitészeti csak második, vagy épen harmadik korszakban igényelhetné léteit. Tán némi forgalma lesz addig, mig Buda és Pest közt kötőpálya nem lesz, amint ezen minden sugár- és közutaknál szükségesebb vasuthíd készen lesz, az alföldi pályának — magyaros kifejezéssel ■— be lesz adva azonnal. — Egyik motívuma e vonalnak a kész ínséges munkálatok voltak, — már az ínséges munkát is helyesebb lett volna vizet, csatornaásatásra fordítani, — de ha ez eredetileg nem történt, a tett földmunkálatokat úgy hagyni későbbre s még akkor is e vasút helyett egy alföldi csatornát építeni. — A 800 ezerre becsült földmunkálat, mely indokul tekintetett, azt hiszem, két évi kamatbiztositási járadékkal elidálja magát. — Nagyvárad Fiume vagy Trieszthez Budapesten át azonnal közelebb lesz mint Erdőd-Eszéken át, a mint a vasúthíd, és kötőpálya készen lesz; a szállítás pedig az alföldi pálya nem csak nagyváradi, de minden éjszakkeleti, tehát legfontosabb pontjairól a központon át olcsóbb lesz mint Eszéken át, mert a nagyforgalmú koncentrikus pályáknak módjukban fog állni, hogy differencziáltariffák által az alföldin nyomást gyakoroljanak. Ezen három recenzeált pályákat azonban még némileg menteni lehet, mert mindegyiknek van többkevesebb előzménye, mely a kivitelre indokul volt tekinthető. De a báttaszék-zákányi pálya helyeslésére nincs honnét okot keresni. E pályát, ha erős kifejezéssel élni bátorkodnám, közgazdászati véteknek nevezném, s oly kihívólag egy pálya sem tanúsítja, hogy a törvényhozásnak a tiszta opportunitásból kiinduló megállapodásai károsak, és nélkülözik az igazságot. Mert ez fontosságára nézve csak 3-ad-4-ed rendű, és van legalább 10 vonalkombináczió, melyeknek több joguk és igényük van kiépülni. — E pályánál nem tudom mit lehet inkább bámulni, azon provincziát-e, mely elsősorban nem hazája kereskedelmi központjával, és fővárosával, hanem a külfölddel kíván kapcsolatba jönni, —vagy azon törvényhozást, mely elvezető után) a hazai nyerstermények piaczát elvonva a természetes és kötelességszerű fő- és középponttól, a külföld valamely pontjára akarja áttenni, vagy ha nem akarja, annál roszabb, ha öntudatlanul engedi ezt megtörténtetni. Nevezetes itt az is, hogy midőn még akárhány megye van, mely a vasutat csak a szomszéd megyéből ismeri, vagy melynek a vasút csakis némely kinyulásait per tangentem érinti, addig Somogynak három vasuta van. — De még nevezetesebb az, hogy e megye vasutai mind kifelé Zákánynál, illetőleg Kanizsán összpontosulnak, mintha csak e megye a belérdeknek kívánna hátat fordítani. — Legnevezetesebb mégis, hogy Somogynak 5 mértföldes egyenközben két parallel pályája van akkor, midőn az országos nagy kombináczióban hazánk bármelyikével a versenyt kiálló vidékein, a központtól Kanizsát és Szegedet a sugártávlatul felvéve, 35 mtföld. Szárközön nem létezik sugárvonal. Kanizsát és Szegedet kellett a szárak végpontaiul vennünk, mert a gyűrüvonalak e pontokon metszik a sugárvonalakat a központhoz legközelebb, név szerint Kanizsától a zákány-mohácsi, és zákány-báttaszéki, és Szegedtől az alföldi. Vízállás. Felelős szerkesztő: Rákosi Jenő. 0 alatt 0 fölött időjárás Okt. 17.Pesten . • • • • , 5' 11" felhős a 17 Pozsonyban • • • • . 4' 1" száraz I 16.M.-Szigeten • • 1' 3" száraz 16.Szatmáron . • • • • . 1' 0" felhős 9 16. Tokajban . • • • • . 3' 6" felhős jj 17.Szolnokon • • • • • . 4' 4" felhős jl 17.Szegeden . . 5' 2" esős n 15.Zimonyban • • • • . 6' 5" felhős 9 15.Ó-Orsován . 4' 10" száraz m 14.Bezdán • • ■ . . 5' 1" száraz j 13.Verbászon . 5' 0“ száraz jj 16. . 2' 7" • esős n 16. Nagybecskereken . 0' 1" száraz 9 16.Eszéken . . • • e • . 4' 11" felhős Pesti QabnetőZSde, október 17-én,a zsidó ünnep miatt ma az üzlet nagyon korlátolt, az árak keveset változtak. Baza alig néhány ezer vámmázsa jutott forgalomba. 86 fns 7.25, 84^2 fa* 6.95, 83’/2 fns 6.80. Rozs és árpa üzlet nélkül. Zab eladatott 3000 mérő 50 fns 1 frt 51,54 krral. Tavaszi határidőre búza 6.85, rozs 4.10, kukoriczia 3.55. Pesti értéktőzsde, október 17-én. Az üzlet maganagyon csendes maradt, az árak keveset változtak. Vasúti kölcsön 104 frton, sorsjegykölcsön 104^* frton köttetett. Pesti lóvasut 362 frton adatott. Biztositások üzlet nélkül. Bankrészvények közül anglobank llS^/g, magyar hitelbank 137 frton, frankobank 98 Yj frton vétetett, helyi bankok közül pesti kereskedelmi bank 898 frton, takarék-hitelegylet 115Yj frton. Takarékpénztárak közül csak országos központi jött forgalomba H5V» frttal és külvárosi 116 frttal. Iparvállalati részvényekben kevés üzlet, Lujza gőzmalom 126 frton, salgótarjáni kőszénbánya 165 frton köttetett. Pénzek és váltók lanyhábbak, arany 5.23, linezfrankos 8.72, ezüst 107.50, porosa pénztárjegy 1.62.