Reform, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)

1874-07-07 / 184. szám

Tan­ok. A­z t. jam­cai kormány mindent elkövet, hogy vagy a szövetséget megtörje, vagy pedig ennek va­lódi horderejét megismerje. Lord Derby azt hiszi, hogy e czért eléri bátor politikával, mely R­omániát és Szerbiát kihívná. Innen a nagyvezír ellenzése. Azonban az én informáczióim szerint a porta egyátalában semmit sem fog elérni. Annyi áll, hogy Románia, valamint Szerbia is a leghatározottabban el vannak szánva, hogy kereskedelem-politikai téren teljes függetlenségüket, de sőt szuveranitásukat kivív­ják. A­mint a porta a dolgot a végsőig ü i, a fejede­lemségek fegyverrel kezükben védelmezik magukat. Szerbia és Románia semmi áron sem fog­ják elismerni a porta és a többi hatalmak között eshetőleg kötendő szerződések érvényességét, — sőt föltéve még azt is, hogy a hatalmak követelnék az érvé­nyességet, ami pedig nem valószínű. A császári kormánynak magának teljesen tisztába hoza­tott a dolgok ily állása. Most azonban az a kérdés, vájjon a biztosító hatalmak meg fogják e engedni egy fegyveres, többszörös konfliktus kitörését a keletnek vulkáni talaján? Vájjon az eshető haszon csak meg­közelítőleg felérendi­e a valószínű kárt, mely a por­tára háramolhatik. Á É­ erősen és határozottan azt ál­lítanám, hogy Európa, hogy főkép a három éjszaki udvar, nem akarja látni a béke zavarását, hogy tehát a portának jelenleg folytatott politikája sem becsü­letet, sem hasznot nem fog eredményezni. Ismét hatalmas fiaskó elé nézünk, s a porta újból veszítve tekintélyéből és fölényéből hagyja el a harczmezőt. Vannak tekintélyes törökök, kik a dalnak ezt a végét előre sejtik és intik a nagyvezírt, hogy más útra térjen. De a kormányban magában hiányoz­nak most az államférfiúi tekintélyek s az államhajó­nak így tengeralatti sziklákba kell ütköznie. Fölte­hető, hogy komoly összeütközésre még most sem ke­rül a dolog — de mennyi időre? Ha a mostani irány tovább tart, előbb utóbb oly eseményeknek kell be­­állaniok, melyek a keleti kérdést a válság elé viszik. Úgy tetszik, mintha az itteni államférfiak e vál­ságot gyorsítani akarnák —­ mily sok esztelenséget követett már el a rövidlátás! Mindenesetre tanácsos lesz tehát, e török miniszteri rövidlátással is számolni. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, Július 6. A mai, öt hosszú óráig tartott alsóházi ülés, ha nem ülne is kánikulai hőség tikkasz­tón a főváros felett, unalmas, egyhangú, altató volt. Simonyi E. játszta el két álló óráig hozzá a nyitányt, s úgy tönkretette hallgatói figyelő képességét, hogy sem C­s­a­n­á­d­y ko­mikuma, mely utána következett, sem a há­rom nemzetiségi speczialitás: Gáll József, Kosztics Lázár és Babos Vincze, sem végre Kerkapoly Károly kopogó volabili­­tása nem volt képes lethargikus állapotából kivenni. Mohamedán maga megadásával ül a ház szemben a kérlelhetlen sorssal, mely a padokhoz köti. Jelentőséget a maga fölszólalá­­sának senki sem tudott adni, s valószinü, hogy holnap is e hangból menend tovább a tárgya­lás d. e. 10-től d. u. 3-ig. A képviselőház ülése. Elnök: Percz­el Béla. Tudósításunk fonalát ott ves­szük fel, hol azt az esti lapunkban megszakasztottuk. Gáll József nem fogadja el a tjavaslatot, mert nincs bizalma abban, hogy ezen tjavaslat szerint ké­szült adatok alapján jó kerületi beosztás következzék be, s különben is némely szakasz által több választó fosztatik meg választói jogától. Nem fogadhatja el továbbá a törvényjavaslatot tartalmánál fogva azon §-ai miatt sem, melyek a nyelvre vonatkoznak. Nem fogadhatja el a törvényjavaslatot végre azon szakaszokért, melyek a választás megsemmisí­tésén felül kemény büntetéseket kívánnak róni bűn­tetteknek czímzett, de igen tágasan körülírt némely cselekvényekre. A dolog ezen oldala mások által már bővebben fejtegettetett és így szóló csak azon egy megjegyzésre szorítkozik, hogy nézete szerint is, ha e szakaszok csak azt akarják megtiltani, a­mi eddig sem volt szabad, és a­mi egyebütt tiltva van, akkor nem is tekintve a kérdés alaki oldalát — tökéletesen fölöslegesek. De ha ezen túl akarnánk menni, akkor épen el nem fogadhatnék, mert azon esetben a szó­lásszabadság megszorítása rejtenék bennök, melynek megszorítását nem tartja czélszerűnek. Ezután áttérve a nemzetiségekre, kijelenti, hogy ha Magyarországon az északamerikai jogviszonyok fognak uralkodni, tökéletesen meg fognak szűnni a nemzetiségek aggályai. Fölhozatott továbbá ugyanazon irányban az abszolutizmus is, és ha nem csalatkozik, az látszott állíttatni, hogy ha az abszolutizmus bekövetkezik, ezt a nemzetiségek törekvései okozandottak. Nem szán­déka kutatni e rendszernek sem jogosultságát, sem behozhatóságát, sem lehetetlenségét Magyarországra nézve, ámbár mindenesetre érdekes volna megvizs­gálni azt, vájjon az abszolutizmus uralma alatt a nemzetiségek közül legalább egynéhány nem tett-e épen kulturális ügyben előrelépést. (Mozgás.) De egyet mégis megjegyez, és ez az, hogy az abszolutiz­mus nem mindig barátai törekvésének eredménye. Némelykor okozzák és elősegítik behozatalát épen esküdt ellenségei, és ez akkor történik, mikor vala­mely alkotmányos államban a többségre jutott párt vagy néposztály ezen hatalmat úgy használja föl, hogy azok, kik az által szenvednek vagy legalább szen­vedni vélnek (Fölkiáltások: Ez már más!), utoljára minden ellenszenvek daczára is hajlandókká lesznek inkább az egyfejű abszolutizmust eltűrni (Mozgás), tudván azt, hogy ezen rendszertartás alapja úgy sincs többé Európának legalább nagyobb részében. Csanody Sándor a tjavaslatot a legveszedel­mesebb reakczionárius javaslatok egyikének tartja, melynek czélja a közösügyi törvénynek állandósítása, adig szóló annyira meg van győződve, hogy a je­­­nlegi közjogi alap föntartása mellett meg kell sem­­­mülnie az országnak, e nemzetnek, miszerint ismétli már egyszer tett nyilatkozatát, hogy ha nem fe­­g máskép megszabadulni a jelenlegi közjogi­ól, örömmel üdvözölné a napot, a melyen Bécs 'Skös tartományokkal együtt beleolvadna a né- Jagy birodalomba. (Mozgás és fölkiáltások jobb ! Ily nyilatkozatot tenni nem szabad! Zaj.) [Végül felelve Tisza Kálmánnak, kijelenti, hogy­­ beszédének végét nem osztja. Csatlakozik Irányi Irozati javaslatához. Elnök: T. ház! Nem tartom e helyről hallga­­­ mellőzhetőnek a most szólott t. képviselő úr nyilatkozatát, hogy ő örömmel üdvözölné. (Hall­óba Ausztria a nagy Németországba beleolvadna, sceiiteni vagyok kénytelen ezt annyival inkább, nyilatkozat sérti a sanctio pragmaticat, (Elénk R), azon sanctio pragmaticat, melynek megvé­­talát Magyarország is törvény által kötelezte helyeslés. Fölkiáltások jobb felől: Felség­knády Sándor (Zaj. Fölkiáltások: Nincs Szabadjon az elnök urnak a pragmatics falő hivatkozás folytán megjegyeznem azt, lmatica sanctio önálló független Magyar­­^aj. Nem szabad szólnia!)nem pedig a kö­­­zjogi alapról szól. Ez Magyarországnak ön­­függetlenségét megsemmisítette. (Zaj. Nincs li!) Ilnök egy negyed órára fölfüggeszti az ülést. — Szünet után. — BaticS Lázár szemben a központi előadó­­ fával kijelenti, hogy a jelenlegi törvényja­vaslatot megszavazni nem kívánja, noha ő is alkot­mányos embernek tartja magát. Ezután az átalános választási jogot védi, s megtámadja Tisza Kálmán érveit, ki a többek közt azt is mondá, hogy azért sem fogadhatja el a suffrage universellet, bár elvileg nincs ellene semmi észrevétele, mert a nép el van szegényedve. Van erre egy közmondás a római em­­perium idejéből, hogy a szegény nép panem et cir­­censes követelt, és ha azt megadták, akkor meg volt elégedve. Legyenek tehát önök is tekintettel erre, és ha már nem adhatnak panemt, legalább méltóztassa­­nak megadni circensest (Derültség), azaz minél ki­­tágítottabbb választási jogot, mert az nálunk legalább pótléka lehet a circensesnek. Ezután megrója a belügyminisztert, hogy a nemzetiségekről mint idegen fajokról szólt. Pedig a szerb nemzet be is bizonyította a magyarok iránti rokonszenvét, midőn a magyar nemzetnek oly férfia­kat adott, kiket legjobbjai közé sorol, mikor megadta a magyar irodalomnak Vu­kovicsot és Petőfit, a ma­gyar közéletnek Vukovichot és Damjanovichot. (He­lyeslés.) Elhiszi, hogy önök folytatni is szeretnék, hanem ne méltóztassanak haragudni, ha nem megy tovább, mert önök maguk annak okai. Azt hiszi, hogy talán tovább is ment volna ez, ha­­ közbe nem jött volna már 1843-ban a törvény, mely a magyar nyelv érdekében hozatott és mely azt rendelte, hogy minden közokmány s anyakönyvi kivonat csak ma­gyar nyelven szerkeszthető. Ez volt fő oka a szerb elem forradalmának 1848-ban. Kikel továbbá azon újabb politika ellen, melyet a főrendiház proklamált egy bosnyák eredetű magyar mágnás indítványára, s ajánlja a ház figyelmébe, hogy a választási tvj­avaslaton végig húzódó veres vonalat, mely a magyarosítást tűzte ki, törölje ki. Elfogadja ezek után Mocsáry indítványát, melynek elfogadása eseté­ben nem vállalhat felelősséget az iránt, hogy az vég­legesen meg fogja-e menteni a hazát minden veszély­től. De ha az ország, a nemzet mind e mellett is ve­szélybe jön, ezen veszedelem hasonló volna a hős ha­lálával a dicsőség mezején, mely után föltámadásnak van helye és örök életnek. Azonban alig hiszi, hogy ezen tjavaslat, a miniszter úr minden biztatása mel­lett is, képes lesz-e a hazát minden végveszélytől megóvni. Kerkapoly Károly nem szólalt volna föl, ha olyan dolgok nem mondattak volna, melyeket szó nélkül a naplóban hagyni nem akar. Mindenekelőtt tiltakozik az ellen, mintha a jobboldal és kormány nem bírna bátorsággal kimondani azt, ha szükséges volna, hogy a választók száma kevesbettessék. Szólót a szavak, minő a reakezió emlegetése, a kötelességérzet érvényesítésétől, a kötelességteljesí­­téstől nem fogná visszatartani soha. (Élénk helyeslés jobb felől.) És mert a reakeziót nagyon méltóztattak emlegetni, nem csak szemben a törvényjavaslattal, de szemben Debreczen városa képviselőjének előadásá­val is, mondván, hogy az általa használt érvelés a reakeziónak régi érvelése, legyen szabad megjegyezni, hogy szóló a reakeziót föltétlenül bűnösnek, föltét­lenül kárhozatosnak nem is tartja. (Zaj a szélső­bal felől: Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Hall­juk !) íme, hogy van bátorsága kimondani a maga nézetét. Hogyan legyen megítélendő a reakczió, attól függ, miféle akczió ellenében támasztatik az ? (He­lyeslés jobb felől.) A reakczió olyan, mint a képviselő urak eljárása, tudniillik a dolgok viszálya. Ha innen valami kezdeményeztetik, az onnan elleneztetik. (He­lyeslés jobb felől.) Ez ellenzés reakczió, az innen kiinduló akczió ellen. É­ppen mert a reakczió átalá­­ban csak egy támasztott akczió ellenében való ne­­gáczió, természetes, hogy ha az akczió helyes, a re­akczió bűnös; ha az akczió helytelen, a reakczió kö­telesség. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tehát ha mi nem akarjuk megszorítani a vá­lasztók számát, az egyszerűen azért történik, mert az akcziót, mely azt ily mennyiségre emelte, nem tartjuk helytelennek; nem tartjuk helytelennek mind­azok ellenére is, hogy a választási jog , illetőleg an­nak eredetét, mivoltát illető felfogásunk a képviselő urakétól alaposan és gyökeresen különbözik. Igenis dac­ára azoknak, miket Simonyi Ernő képvselő fel­hoz. Szóló sem tartja velünk született jognak a választói jogot, és nem csak azon okoknál fogva nem, melyeket Debreczen városának 1. képviselője kifejtett, de még egyebeknél fogva sem, sőt merné mondani, hogy ha komolyan meggondolja, talán a t. képviselő úr sem fogja azt olyannak tartani; legalább nem hal­lotta, hogy indítványt tett volna, mely annak gyöke­res érvényesítésére czélozna; mert hogy ha az velünk született jog volna, akkor azon határon, a­mely ha­tárig addig az úgynevezett átalános szavazati jogot dekretáló törvények elvittek, messze túl menne az, mert ha az velünk született jog, akkor a 24 illetőleg 20 éven alul álló férfiaknak s az egész nőnemnek is meg kellene azt adni, és ha oly velünk született jog, a­mely mint ilyen senkitől el nem vonható, úgy azt még a büntényszék alatt állóknak is meg kellene adni. Sok szó fér ehhez. Ezen jog igenis állami jog s mint ilyet nem habozik kiterjeszteni egész annyira, a­mennyire meg­engedi vagy igényli azt azon czél, a­melynek szolgá­latára hivatva van. Legyenek meggyőződve a képvi­selő urak, hogyha egyszer nem arról lesz szó, hogy ideig-óráig praeczizírozzunk hasznavehetőbbé tétele c­éljából egy létező választási törvényt, hanem hogy definitive alkossunk meg egy ily törvényt, akkor nem fog visszariadni azon követelésektől, melyek a szava­­zatjog átalánosítása felé gravitálnak, megteszi igenis a maga feltételeit, de ismétli, ily követelésektől akkor visszariadni nem fog. Az előtte csak most szólott képviselő azt mondá, hogy amaz elszegényedett római nép megelégedett azzal, ha kenyeret és játékot kapott. Szerény volt az igaz. Hiszen ha valaki nem megkeresni, hanem in­gyen kapni akarja kenyerét, s ha azt megkapja, az­zal még nem elégszik meg, hanem még mulatságot játékot is akar hozzá, az bizony nagyon szerény. De ezt csak mellesleg jegyzi meg, czélja figyelmeztetni (Derültség) a képviselőt azon felfogására, melyből kiindulva azt mondá, hogyha mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a népnek kenyeret adjunk — a­mit szóló egyébiránt nem is akarna ingyen adni, ha­nem igenis, alkalmat akar adni arra, hogy azt mun­kájával megkereshesse, adjunk legalább, úgymond czirkusi játékot, adjunk választási jogot. Engedelmet kér, ha valaki a választási jogot czirkusi játéknak te­kinti, a­hol az emberek a vadaknak áldozatul oda do­battak, akkor már csakugyan meggondoljuk, váj­jon megadjuk-e azt, és kinek. (Élénk helyeslés jobb felől.) Áttérve a nemzetiségi képviselők olyan szavaira, melyek fölindulást idéztek elő, hajlandó azokat a sza­vaknak a vita hevében nem kellő mérlegelésének, nem pedig rosz szándéknak tulajdonítani. Szóló e nyilat­kozatok daczára is hiszi, hogy a méltányos eljárás, hogy a szabadságban való együttesség, melynek inau­­gurálásával a 48 iki törvényhozás magának oly fényes emléket állított, a magyar nemzet fiait ajk- és nyelv­különbség nélkül egy testté fogja összefűzni; hiszi, hogy ezen egység elég erős lesz, mind inkább és in­kább igazolni a magyar államnak törvényhozási és kormányzási egységét, mely az idő követelményeként egyszer megszületve, épen mert a helyzetnek megfe­lel, szinte egy ezreden át sértetlenül fönáll. Elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgya­lás alapjául. Babos Vincze megtámadja mindenekelőtt a közösügyi politikát. Mert micsoda Ausztria? Ne tagadjuk, hisz tudja s beszéli az egész világ, hogy Ausztria csak ideiglenes ezen mai állapotában; hogy Ausztria maholnap hozzá­csatoltatik Poroszor­szághoz. (Jobb felől élénk ellenmondás!) Elnök: Méltóztassék megengedni !. képviselő úr, én egy képviselőnek ilyen értelemben tett nyilat­kozatát nem helyeselhetem, s azért fölszólítom a t. képviselő urat, tartózkodjék az olyan kifejezésektől, melyek a törvényekbe ütköznek. (Fölkiáltások a szélső­bal felől: Ez a szólásszabadság!) Babos Vincze magyarázni kezdi szavait, s be­szél az átalános szavazatjogról és a nemzetiségek elégedetlenségéről, melyet nem fog csillapítani Tisza Kálmán fenyegetése. Tisza Kálmán: Csupán szavaimnak egyenes meghamisítása folytán kérek szót, mert a mi félrema­gyarázás minden szónok részéről történt, elhallgatom, azzal nem gondolok. De két dolog ellen határozottan tiltakozom. Az egyik az, mintha én e haza nem magyar ajkú nemzetiségeit fenyegettem volna. Nem igaz, nem fenyegettem, hanem a Pol­t képviselő úr által ellenünk kimondott fenyegetést utasítottam vis­­­sza, a­mint vissza fognám utasítani minden alkalom­mal. (Élénk helyeslés) A másik, mintha én a reak­cziónak dobott keztyüt vettem volna föl annak védel­mére ; holott hivatkozom a ház minden tagjára, min­denkire, a­ki tiszta kifejezést megérteni tud és fölfogni akar, hogy azon keztyüt vettem föl, mely odadobatott azért, hogy minket a reakczióval fenye­gessenek. (Élénk helyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem tehetem, hogy föl ne szó­laljak azon a törvény kötelező erejét tagadó nyilatko­zatok ellen, melyek e házban ma ismételve tétettek. (Halljuk !) Én, t. ház, nem vehetem figyelembe azt, hogy váljon azon képviselő urak nyilatkozatainak, kik csak egyéni nézetüknek adtak kifejezést, lehet-e nagy súlyt, nagy befolyást tulajdonítani, hanem tisztán csak azt tekintem, hogy ezen nyilatkozatok a magyar or­szággyűlés egyik tagja, egy képviselő által a magyar képviselőházban mondattak (Halljuk!) és hogy eze­ket szó nélkül hagyni nem lehet. Csanády képviselő úr azt említette, hogy a 67-ik törvényczikk következményeit oly súlyosaknak tartja, hogy örömmel fogja üdvözölni azon perczet, a­mely­ben a monarchia lajtántúli tartományai a nagy Né­metországgal egyesülni fognak. Ezt említette körül­belül Babes képviselő úr is, midőn azt mondotta, hogy milyen hatalom az az Ausztria, mel­lyel szövet­keztünk, és gondoljuk-e, hogy Ausztria, melynek csak ideig-óráig tart az állása, és melynek fönállása bizonytalan, nekünk támaszt adhat ? (Zaj a szélsőba­lon. Halljuk!) Már­pedig nem találhatom kielégíthetőnek Csa­nády képv­­ár azon magyarázatát, mel­lyel a pragma­tika szankeziót csakis úgy tünteti föl, mint a­mely törvény Magyarországnak függetlenségét biztosította. Igenis biztosította a pragmatika szankezió független­ségét, de ez csak egyik része a pragmatika szankezió­­nak, mert ez kimondja egyszersmind az összetartozó országoknak együttes és elválhatlan birtoklását. (He­lyeslés jobb felől,) de nemcsak a pragm. szankezió mondotta ki ezen összetartozását a monarchiának, ha­nem elismerte azt az 1848-diki törvény. (Elénk he­lyeslés jobb felől) elismerte és megerősítette újból az 1867. évi 12. törvényczikk. Ezen általam idézett tör­vények következménye nem csak az, hogy nekünk kötelezettségeink vannak ezen más országok iránt, de jogaink is vannak azok irányában. (Élénk helyeslés) és viszont, ha nekünk kötelességünk őket a megtá­madás ellen megvédeni, úgy viszont megkövetelhetjük, hogy veszély esetében ugyanazon törvény alapján ők is megvédelmezzenek bennünket. (Úgy van! He­lyeslés.) Helyes s méltányos-e, s várhatunk-e kölcsönös bizodalmat és támogatást akkor, ha ily állításokkal lépnek fel itt a magyar képviselő-testületben és azok meg nem c­áfoltatnak. (Élénk zajos helyeslés és tet­szés a jobboldalon és a balközépen.) Azt mondja Babes képviselő úr, hogy Magyar­­ország hivatása nem nyugat felé gravitálni, hanem kelet felé. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Ma­gyarország nem gravitál sehova. (Úgy van! Zajos he­lyeslés.) Magyarország erejét találja önmagában és azon törvényen alapuló szövetségben, melyet 1867. 12. t. ez. is megerősített (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Én ezen nyilatkozatokat a törvény kö­telező ereje és az alkotmány ellen irányzott oly me­rényletnek tartom. (Élénk zajos helyeslés. Ellenmon­dás a szélsőbalon. Halljuk !) melyekkel ha a képviselő urak élni akarnak, csakugyan szükségük van a kép­viselői immunitásra, (Tetszés) de ezen immunitás nem biztosíthatja őket az ellen, hogy a ház határozott ro­­szalásának és megbotránkozásának kifejezést ne ad­jon. (Elénk zajos helyeslés.) Ezen határozott roszalá­­sát már kifejezte a ház azon megbotránkozással, mel­lyel az említett nyilatkozatokat fogadta; e rá­­szalásnak a ház elnöke kifejezést adott, és ezen meg­botránkozásnak adok kifejezést én is jelen fölszólalá­­som által. (Átalános élénk helyeslés.) Csanády Sándor és Babos Vincze félremagya­rázott szavaikat igazítják helyre. Pauler Tivadar igazságügyminiszter, Babes képviselő úr beszédében egy válaszomat érintette, me­lyet én évek előtt egy hozzám intézett interpellác­ióra adtam, és azt mondta, hogy az abban foglalt állítások alaptalanok, hogy tudniillik az oláh nyelvre nézve általam mondottak nem úgy állnak, mint én akkor állítottam. Évek múltak el azóta, de igen élénken emléke­zem arra, hogy én azt mondtam, hogy azon gymná­­ziumokban, a­melyek oly vidékeken vannak, hol más ajkú polgárok is léteznek, a gymnáziumokban az illető nyelv is taníttatik, hogy az illető szülőknek szabad akaratjuktól függ, vajjon akarják-e gyermekeiket já­ratni vagy nem. A román nyelvre nézve vannak tan­székek Temesvárit, vannak tanszékek Lugoson, elő­­adatik a nyelv, módjában van mindenkinek tanulni. Hogy én ezen túl nem mentem, s hogy a temesvári Bilics-féle alapítványt, vagy a krassómegyei rendek alapítványát eredeti rendeltetése czéljából ki nem vetkőztettem, az kötelességem és hivatásom volt, s úgy hiszem, hogy mindenki ezt fogja tenni, ki a fun­­dátorok végakaratát tiszteletben tartja. (Helyeslés.) A­mi a belényesi gymnáziumot illeti, tessék arra re­flektálni. Hogy a kormány tett e tekintetben, annak a zombori gimnázium élő bizonyítéka, Így tehát, amit én akkor hivatalos adatok nyomán mondottam, azt most is föntartom, és ha lett volna abban hiány és hiba, a képviselő úrnak hivatása lett volna, nekem mint kultuszminiszternek azt bejelenteni, én akkor szí­vesen szolgáltam volna a szükséges elégtétellel. (He­lyeslés Elnök: Holnap 10 órakor folytatjuk. Ülés vége 3 órakor. A magyar hitszónok kérdése Csáktornyán július 1. A magyar hitszónoki állomás rendszeresítése tárgyában a zágrábi érsek úrhoz intézett folyamodvá­nyunk folytán, Novák Károly nedeliczi alesperes, e kitűnő pap és érdemes hazafi, megbizatott, hogy a plébániai adminisztrátorát és minket meghallgasson az iránt, mekkora a plébániai rom. kath. hívek száma, mely napokon s mely időben tartassék a magyar egy­házi beszéd, elégséges-e a plébániát kezelő ferenczi konvent mostani személyzete s javadalma, a hitszó­­noki állomás létesítésére. E kegyes utasítás nyo­mán folyó hó 25 én a városházán mindkét rész­ről megjelentünk; alesperes ur vallásos buzga­lomtól áthatott szavakkal nyitotta meg az értekezle­tet, melyet magán az ügyön kívül azon tény is, hogy érsekünk főpásztori gondosságára méltatta kérelmün­ket, emelkedett, ünnepélyes hangulatban tartott. A plébánia adminisztrátorának, Horváth Lajos guár­­diánnak volt föntartva, hogy e hangulatot több ízben megzavarja. Mindjárt­ az értekezlet kezdetén világi részről visszautasítást vont magára, midőn a magyar hitszónoki állomás szervezése iránti kérelmet s azon körülményt, hogy főpásztorunk azt tárgyalásra mél­tatta, roszul palástolt illír vakbuzgóságától elragad­tatva feleslegesnek nyilvánította s odautalt, hogy ha nekünk magyar egyházi beszéd kell, untig elég min­den második vasárnap egy, meg is hallhatjuk a fe­­gyenczek kápolnájában, mely elég tágas mindnyájunk befogadására! . . . Midőn utóbb felhozatott, hogy a konvent mostani létszáma azon esetben, ha magyarul is tudó szerzetesek­ rendeltetnek ide, a magyar hitszóno­ki teendők betöltésére, a plébánia javadalma pedig úgy ezen esetben, mint akkor is, ha épen a mostani létszá­ma szaporítása válnék szükségessé, — a lelkipásztorko­dás tisztével foglalkozó egyházi férfiak javadalmazá­sára bőven elégséges, ismét nagy tüzesen fölpattant, mert egy az értekezleten megjelent református val­­lásu ügyvéd, kinek egyébként gyermekei rom. kath. vallásu magyarok, a tárgyalásba elegyedett. Az érte­kezletről jegyzőkönyv vétetett föl, melyben a követ­kezők foglaltatnak : A plébánia magyar ajkú r. kath. híveinek száma 590 lélek; külön magyar egyházi hit­szónok alkalmaztassák a javadalomnál s a javadalom terhére, kinek tiszte legyen vasárnaponként s az úgy­nevezett sátoros ünnepeken a 11 órai mise után a magyar egyházi szónoklatot tartani. Minthogy a hívek lélekszáma oly tetemes, (köz­tük gróf Festetics György ur 8 kegyelmességének száznál több cselédje), szükséges, hogy külön hitszó­nok tartassék, s ha már külön hitszónok tartatik, mi­ért kelljen ritkábban hallani az ur igéit, ha­nem azért, hogy a magyar egyházi beszéd valamely szerzetes mellékes foglalkozásává tétethessék, a ki aztán a hit­­buzgóság által fölkarolt ezen ügyet elejtesse az által, hogy csak immel-ámmal végzi teendőjét. Továbbá csak ha hetenkinti magyar prédiká­­cziók tartatnak, lehet biztosítanunk, hogy nemcsak magunk, hanem cselédjeink is fölváltva hallhassák az üdvösség szavát. Végül a­mi az időt illeti, az érte­kezlet azért javasolta az­ órát, hogy ne zavarja az itteni horvát ajkú hívek megszokott időbeli isteni tisz­teletét. A­mi a hitszónok föntartását illeti, voltak, a­kik a plébániai javadalomtól külön választani, s a népiskolai katekheta tisztével kellő fizetés mellett vi­lági pap kezében akarták egyesíteni a magyar hitszó­noki állomást, azonban végre is az értekezlet nem kí­vánta a mostani quárdián tapintatlansága miatt azon térre vinni a dolgot, mely előbb-utóbb oda vezetne, hogy a plébánia adminisztrácziója a zárdától elvétes­sék. Ezt nemcsak a Csáktornyai zárda, hanem a szer­zés egész provincziája megsinylené, hisz egy derék jószágot élvez a zárda s a provinczia a plébánia czi­­mén. A jegyzőkönyvet saját jelentésével Novák Ká­roly alesperes ur fogja érsek urnak bemutatni, ki ez idő szerint a Varasd melletti toplinai fürdőt használja. Hallomás szerint guárdiánunk már tegnap fölkereste a főpásztort, hogy minden második hétre szoríthassa a prédikácziót s ezért is külön fizetést köteleztes­­sen. Reméljük azonban, hogy kudarczot vall fondor­­kodásával mind itt, mind a provincziánál, s lesz mind az érsek urnak elég jőpásztori erélye, mind a pro­­vincziának elég belátása, ügyünket az óhajtott el­intézésben részeltetni, akár tetszik az quárdiánunk­­nak, akár nem. Az csak nem állhat a mi kérésünk útjában, hogy nem róm. kath. magyar ajkúak is ro­­konszenvvel kisérik folyamodásunk sikerét ? ! Az újpesti zendülők pere. — Tizenkettedik tárgyalási nap. — Budapest, Julius 6. A tárgyalásnak mai napján több védő védencze számára erkölcsi bizonyítványt nyújtott be; erre kö­vetkezett a tegnapelőtt meg nem jelent Simplné tanú­nak meghitelesítése. Cziglányi jegyző fölolvasván a szabad lábon levő vádlottaknak névsorát, ezeknek jelenléte konstatáltatott. Tóth Gerő kir. alügyész vádbeszédjének bevezetésében következőképen adott kifejezést a zendülés indító okairól táplált véle­ményének : Ámbár dr. Boszkovicz Alajosnak már fenyitő törvényszékileg elitélt ellenszegülése csak nehezen hozható összeköttetésbe a f. évi márczius 8 án végbement újpesti zendüléssel, mégis konstatál­tatott, hogy azon időtől, t. i. folyó évi február 14-től fogva az adóvégrehajtások ellen tanúsított ellensze­gülés divatozni kezdett Újpesten. Imre hentesnek állítólag a községi elöljáróság közegei által történt TM ® SSy*l­*'0^1^tdsáról való álhír kétségkívül azon köz­ségi ellenzéki párttól eredt, minthogy ezen párt, mely a jelenlegi újpesti elöljáróság és annak pártja vetettek véget, ez utóbbit megbélyegezni akarta. E pártnak elismert feje dr. Boszkovicz Alajos, a bonczolás alkalmával ezen véleménynek megfelelő gyanús, sőt kihívó magatartást tanúsított. Koch főszolgabíró már az álhír eredtekor annyiban mulasztá el köteles­ségét, hogy ezen álhírt a bonczolás után határozottan nem hazudtolta meg. Így történhetett, hogy a Neues Pester Journal azon ismeretes újdonsága, melyet a nevezett lap munkatársa Klein Hugó meggondo­latlan, sőt könnyelmű módon egy megbízhatatlan egyéntől fogadott el közzététel végett, az álhírnek fris anyagot szolgáltatott. A községi és rendőri kö­zegeknek férfiatlan, sőt egyenesen gyáva és az eszé­­lyességnek legkisebb fokát is nélkülöző eljárása, — a­mennyiben ők tudniillik, két pandúr kivételével, gyáván cserben hagyták a községházát — akadály­talanul engedték dühöngeni a zendülést. Ha Forster csendbiztos csak komolyan akarta volna használni hatcsövű revolverét, és csak annyi bátorsággal birt volna, mint első megtámadója, a mezitlábas és fel­­gyürt ingujjas Reszel, a zendülés bizonyára már kezdetben elfojtatott volna. Az inkriminált események részletes előadása után a kir. ügyész azon nehézsége­ket emliti föl, melyek az újpesti polgárság és elöljá­róság félénksége miatt a fenyítő vizsgálat elé gördül­tek, és kimutatta, miszerint a már megállapított tárgyi tényállásnál fogva a vádlottak terhére következő bűnczimek róhatók : izgatás, tettleges őrsértés, lázítás, szándékos kártétel, nyilvános erőszakoskodás, zendülés, gyilkossági kísérlet, lázadás, gyújto­gatás, rablás és orgazdaság. Csak Kasza, Kunczi, Raimann, Széchenyi és Vinczellérné ellen este el a királyi ügyész az ő vádját a végtárgyalás eredményeihez képest, teljességében föntartva azt dr. B­os­zkovicz és Szukovits fővádlottak ellen. A büntetés kimérését a törvényszékre bízván, annak figyelmébe ajánlotta azon tényt, hogy a jelenlevő vádlottak talán századrészét képezik a bűnösöknek, továbbá azt is, hogy Újpesten egyátalában a polgári kötelesség érzete igen gyenge. A vádbeszéd, melynek alkalmával a kir. ügyész minden egyes vádlottnál a bizonyítási anyagot részletesen összegezte, pár percz­­nyi szünet kivételével, négy és fél óráig tartott. — Holnap reggel a védbeszédek fognak tartatni. KÜLÖNFÉLÉK Budapest, Julius 6. [A magyarországi főhadparancsnok­­ság területén levő katonai felülvizsgáló bizottságok székhelyeinek fölosztása] nemrég végeztetett be a m. kir. honvédelmi minisz­térium által a törvényhatóságoknak indokolt fölter­jesztése alapján. Az illető állandó felülvizsgáló bi­zottságok polgári elnöke havonkint is előre értesítte­­tik arról, fognak-e hadkötelesek vagy azok férfiroko­nai a felülvizsgáló bizottságok elé vezettetni ama hónapban vagy nem. Az új felosztás szerint a katonai felülvizsgáló állandó bizottságok­ székhelye jövőre: Budapest, Arad, Beszterczebánya, Eger, Fehér­­templom, Kassa, Komárom, Pétervárad, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szatmár Németi, Szeged, Székesfehérvár s Temesvár lesznek. A budapesti kerülethez tartozik: Nógrád megye egészen, Pest­megye legnagyobb része s a Jászkunság; az aradi­hoz : Arad s Zaránd vármegye egészen. Békésmegyé­ből 4 járás, Csanádból három; a beszterczebányai­­hoz: Árva, Liptó, Turócz s Zólyom vármegyék egészen a Bars­, Nyitra-, Trencsénmegyéből néhány járás; az egrihez: Gömör- s Hevesmegye egészen a Borsod vármegye legnagyobb része; a fehértemplomi­­hoz: Krassó, Szörény s Temes vármegyék legna­gyobb része s Torontóiból 5 járás; a kassaihoz: Abauj, Sáros, Szepes, Torna, Ung és Zemplén vár­megyék egészen, a XVI szepesi város s Borsod vár­megye két járása; a komáromi felülvizsgáló bizottság területéhez: Esztergom, Hont s Komárom megyék egészen. Bars s Veszprém megyékből néhány járás; nagyváradi kerület: Kraszna s Bihar megyék s Békésből egy járás; pécsi kerület: Baranya, Somogy, Tolna s Zala vármegyék; péterváradi kerület: Bács­­megye legnagyobb része; pozsonyi kerület: Nyitra vármegye legnagyobb része, Trencsén vármegyéből 4 járás 8 a városok; soproni kerület: Mosony s Sopron vármegyék; szatmár­németi kerület: Bereg, Közép-Szolnok, Mármaros, Szatmár, Ugocsa megyék, Kővár vidéke és Szabolcs nagyobb része; szegedi kerület: Csongrád megye és Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Pest, Torontál s a Jászkunságból egyes járások; székesfehérvári kerület: Fehérmegye s Veszprémből 3 járás; végre a temesvári kerületi ez • a nagykikindai kerület s járások Krassó, Szörény Temes s Torontál megyékből. Azonfelül néhány nagyobb város kiszakítva van az illető megyéből és más területhez tartozik. A bizottságok működési ideje ápril 1., 2., május 1., 2., 4, június 1., 2., 3., Juhua 1., 2., augusztus 1., 3., szeptember 1., október 1. , 2., 15., november 2. és 3. , deczember 1-sŐ és 2-ik napja. [Őszi hadgyakorlatok.] A Magyaror­szágban állomásozó közös hadcsapatok ez évi gya­­korlatatairól a következő tudósítást ves­szük : A­mint a pilis­csabai tábortartamok, a­melyben a budapesti helyőrség is fölváltva részt vesz, be lesznek fejezve mi valószínűleg augusztus 15-én történik meg, a csa­patok vegyes fegyverekkel folytatják gyakorlataikat 16 tól 27-éig, és szeptember 28., 29. és 30-án tartot­nak a nagy zárgyakorlatok Fóth és Csömör között, melyhez oly csapatok is vonatnak, melyek nem tar­toznak a helyőrséghez. A zárgyakorlatokon a követ­kező csapatok vesznek részt: A gyalog­ezredek : pármai herczeg, 24. szám, báró Rodich, 68. szám, báró Mollináry, 38. szám, Lajos Viktor főherczeg, 65. szám, báró Arfoldi, 23. szám, és Salvator Lajos főherczeg, 58. szám, a váczi 31. vadászzászlóalj, a Lipót főherczeg 2. műszaki ezred 4. zászlóalja; a 17. egészségügyi osztály, az estei Ferdinánd 32. gya­logezred tartalékcsapatai; a Montenuovo herczeg 16. dragonyos ezred Czeglédből és környékéből; a wür­t­tembergi király 6. huszárezred Gyöngyösből és kör­nyékéből ; továbbá 8. ágyúüteg a báró Lenk 5. tüzér­ezredből, és pedig négyfontos lovassági és nyolc­­­fontos gyalogütegek. — A közös hadseregnek Ma­gyarországban levő egyéb csapatai következőkép tart­ják hadi gyakorlataikat : A báró Aifoldi 23. gyalog­ezred tartalékcsapatai augusztus 31-éig július 1-től Zomborban ; a báró Mollináry 38. gyalogezred tarta­­lékcsapatai julius 1-től augusztus 31-éig Kecskeméten; ennek második zászlóalja ugyanebben az időben Sze­geden ; a gróf Coronini 6. gyalogezred tartalékpa­rancsnokságának 5. zászlóalja julius 1-től 31-éig egyedül, azután pedig az újvidéki helyőrséggel; ugyanezen ezred 4. zászlóalja julius 1-től szeptember 30- áig Titelben; az Albrecht főherczeg 44. gyalog­ezred tartalékparancsnoksága julius 1-től augusztus 31- éig Kaposvárott; a Ferencz Károly főherczeg 52. gyalogezred tartalékparancsnoksága julius 1-től au­gusztus 31-éig Pécsett; a gróf Jellasich 69. gyalog­ezred tartalékparancsnoksága. julius 1 től augusztus 31 -ig Székesfehérvárott. Ezek a lovas ezredek: Vil­mos porosz király 10. huszárezred julius 8-tól augusz­tus 18-áig állomásaikon; szintúgy a Lichtenstein her­­czeg 13. jász és kun huszárezred; azután augusztus 22-éig mindkét ezred együttesen Székesfehérvár és Lovasberény között,, a­honnan ezek a tatai lovassági hadgyakorlatokhoz vonulnak; az első ezred onnan eddigi állomásába, Mórra tér vissza, mig az utóbbi Temesvárra helyeztetik át; a Ferencz József II. dragonyos ezred julius l-től augusztus 31-éig föl­osztva Szegeden és Kecskeméten, a Montenuovo her­czeg 10. gyalogezred, julius l-től az említett zárgya­­korlatokig; a mindkét Sziczilia királya 12. dzsidáa ezred julius l-től augusztus 31-éig fölosztva Újvidé­ken és Zomborban. A két utóbbi ezred augusztus 11- től 14-éig Szabadkán együttesen részt vesznek a lo­vassági gyakorlatokon; a Frigyes Károly porosz her­czeg 7. huszárezred julius 1-től augusztus 31-éig állomásaikon augusztus 15-től 31-éig fölosztva Pécsett és Kaposvárott; a hesseni választófejedelem 8.huszár­ezred Tolnában julius 1-től augusztus 10-éig, augusztus 11-től 14-ig pedig Nagy-Bajomban. A többi itt föl nem jegyzett ezredek­­ és tartalékparancsnokságok hadgya­korlatai állomási helyeiken körülbelül ugyanezen idők­ben tartatnak, s a zárgyakorlatoknál hozzájuk osz­tatnak a szomszédságukban levő helyőrségek tüzé­rütegei és lovassági zászlóaljai. [Jótékonyság.] Bonnaz Sándor Csanádi püspök a magyar-pádéi néptanoda számára beszerzett tanszerek költségeinek födezésére Ö­t­v­e­n forintot adományozott. vára [A katonai határőrvidék] Ínségesei ma­a budapesti tanács 100 forintot adomá­­nyozott. [Horkai Antal meghalt.] Neve, mint a gyermekirodalom egyik jelentékenyebb képviselője „Horkai bácsi“ név alatt eléggé ismeretes az egész országban. „Kis hegedű.“ „Kis trombita,“ „Budapest leírása dióhéjban, s más művei nagy elterjedésnek örvendenek, s nem egy dala állandó vendég lett a gyermekkertekben s kisdedóvodákban. Életéről keve­set tudunk. [He­l­y­iség­m­e­g­n­y­i­t­á­s.] A cs. kir. szab. osztrák államvasut szállítási hivatalának pénztára (a vámhivatali fuvarlevelek kiszolgáltatása) a m. kir. fő­vámhivatali épületben f. hó 1-én megnyittatott. [Everett-féle vízmérők.] Két bécsi vál­lalkozó : Streiffer-Becker Rudolf, az angol­osztrák vízvezetéki társulat elnöke, és Leopolder János, bécsi gépész e napokban írásbeli ajánlatot tet­tek Budapest főváros hatóságának az úgynevezett „Everett“-féle vízmérő készülékek behozatala iránt. Ajánlatukat egy e rendszerről szőlő füzettel is fölszerelték. Az Everett-féle vízmérők, mint az ajánl­kozók mondják, jelenleg már az Egyesült­ Államok legnagyobb városaiban elterjedvek, és újabban Bécs városa is hires uj forrásvizvezetéki művénél is e ké­szülékekből 1000 darabot rendelt meg. Az ajánlat szerint az Everett-féle vízmérők lényeges előnyei: a tartósság, a mindig egyenlő minőség, a pontos mérés lehetősége, úgy hogy az eltérés legfölebb csak 4% nyi lehet a valóságtól stb. Az ajánlkozók ígérkeznek, Va.hüvelyknyi nagyságú készülékektől 6 hü­­velyknyiekig egy-egy darabot 40, egész 1000 fitért állítanak ki. Vállalkoznak továbbá arra, hogy heten­ként 100 darab fogyasztása mellett a kisebb neműek­­ből megrendelés után három hét, a nagyobbakból két hónap alatt szolgáltatnak, s végre a főváros biztos­sága szempontjából készeknek nyilvánítják magukat, hogy munkadíjuk 18 ®/o-ját előre leteszik biztosítási összegkép, csupán próbát tegyen a főváros készülé­keikkel. [Nyert p­e­r.] A sóskúti kőbánya-részvény­­társulat pert indított még Budaváros tanácsa ellen, II, 454 frt illetéktelenül szedett kövezet vám visszaté­­ritése iránt. Másodbiróság előtt Budavárosa a pört el­veszítvén, a kereseti összeget bírói letétbe tenni kénytelenittetett. Most harmadfokúlag a város nyerte meg a pert, s így pénzét a letétből visszaveheti. [Vadászat.] A fővárosi tanács utolsó üléséből utasítást adott a kerületi elöljáróságoknak a vadászati igazolványok kiszolgáltatása ügyében, s egy hirdet­mény kibocsátását határoza el a vadászat mikénti gyakorlása ügyében. E hirdetmény csak a Duna jobb oldalán űzhető vadászatról szól, miután a pesti olda­lon bérbe van az adva. [Közmunkaváltsági adó kezelése.] Minthogy a közmunkaváltsági adó jövedelme nem illeti a főváros pénztárát, hanem a közmunkatanács kezelése alatt álló fővárosi pénzalapba folyik, a fővá­rosi tanács a számvevőséget utasítá, hogy a közmun­­kaváltsági adó összeírása és kezelése körül fölmerülő költségeket állítsa össze s jelentse be, hogy intézke­dés tétethessék annak a fővárosi pénztár részére leen­dő megtérítése iránt. [A légszesz-fogyasztók gyűlése.] Folyó hó 5-én, délelőtt 10 órakor, a Széchenyi­ téri vendéglő nagytermében körülbelül 200-ra menő pol­gár gyűlt össze, hogy a helybeli gáztársulattal folyó alkudozásokra nyilatkozzék. A gyűlés egyhangúlag Leitner M. L. helybeli papirkereskedő urat választá elnökül, ki rövid beszédében kerüli rá a gyűlés czélját. Prindl S. kávés élénk színekben festé a légszesz­­társulattal eddig fönálló szerződés hátrányait; We-

Next