Reform, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-07 / 184. szám
Tanok. Az t. jamcai kormány mindent elkövet, hogy vagy a szövetséget megtörje, vagy pedig ennek valódi horderejét megismerje. Lord Derby azt hiszi, hogy e czért eléri bátor politikával, mely Romániát és Szerbiát kihívná. Innen a nagyvezír ellenzése. Azonban az én informáczióim szerint a porta egyátalában semmit sem fog elérni. Annyi áll, hogy Románia, valamint Szerbia is a leghatározottabban el vannak szánva, hogy kereskedelem-politikai téren teljes függetlenségüket, de sőt szuveranitásukat kivívják. Amint a porta a dolgot a végsőig ü i, a fejedelemségek fegyverrel kezükben védelmezik magukat. Szerbia és Románia semmi áron sem fogják elismerni a porta és a többi hatalmak között eshetőleg kötendő szerződések érvényességét, — sőt föltéve még azt is, hogy a hatalmak követelnék az érvényességet, ami pedig nem valószínű. A császári kormánynak magának teljesen tisztába hozatott a dolgok ily állása. Most azonban az a kérdés, vájjon a biztosító hatalmak meg fogják e engedni egy fegyveres, többszörös konfliktus kitörését a keletnek vulkáni talaján? Vájjon az eshető haszon csak megközelítőleg felérendie a valószínű kárt, mely a portára háramolhatik. Á É erősen és határozottan azt állítanám, hogy Európa, hogy főkép a három éjszaki udvar, nem akarja látni a béke zavarását, hogy tehát a portának jelenleg folytatott politikája sem becsületet, sem hasznot nem fog eredményezni. Ismét hatalmas fiaskó elé nézünk, s a porta újból veszítve tekintélyéből és fölényéből hagyja el a harczmezőt. Vannak tekintélyes törökök, kik a dalnak ezt a végét előre sejtik és intik a nagyvezírt, hogy más útra térjen. De a kormányban magában hiányoznak most az államférfiúi tekintélyek s az államhajónak így tengeralatti sziklákba kell ütköznie. Föltehető, hogy komoly összeütközésre még most sem kerül a dolog — de mennyi időre? Ha a mostani irány tovább tart, előbb utóbb oly eseményeknek kell beállaniok, melyek a keleti kérdést a válság elé viszik. Úgy tetszik, mintha az itteni államférfiak e válságot gyorsítani akarnák — mily sok esztelenséget követett már el a rövidlátás! Mindenesetre tanácsos lesz tehát, e török miniszteri rövidlátással is számolni. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, Július 6. A mai, öt hosszú óráig tartott alsóházi ülés, ha nem ülne is kánikulai hőség tikkasztón a főváros felett, unalmas, egyhangú, altató volt. Simonyi E. játszta el két álló óráig hozzá a nyitányt, s úgy tönkretette hallgatói figyelő képességét, hogy sem Csanády komikuma, mely utána következett, sem a három nemzetiségi speczialitás: Gáll József, Kosztics Lázár és Babos Vincze, sem végre Kerkapoly Károly kopogó volabilitása nem volt képes lethargikus állapotából kivenni. Mohamedán maga megadásával ül a ház szemben a kérlelhetlen sorssal, mely a padokhoz köti. Jelentőséget a maga fölszólalásának senki sem tudott adni, s valószinü, hogy holnap is e hangból menend tovább a tárgyalás d. e. 10-től d. u. 3-ig. A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Béla. Tudósításunk fonalát ott vesszük fel, hol azt az esti lapunkban megszakasztottuk. Gáll József nem fogadja el a tjavaslatot, mert nincs bizalma abban, hogy ezen tjavaslat szerint készült adatok alapján jó kerületi beosztás következzék be, s különben is némely szakasz által több választó fosztatik meg választói jogától. Nem fogadhatja el továbbá a törvényjavaslatot tartalmánál fogva azon §-ai miatt sem, melyek a nyelvre vonatkoznak. Nem fogadhatja el a törvényjavaslatot végre azon szakaszokért, melyek a választás megsemmisítésén felül kemény büntetéseket kívánnak róni bűntetteknek czímzett, de igen tágasan körülírt némely cselekvényekre. A dolog ezen oldala mások által már bővebben fejtegettetett és így szóló csak azon egy megjegyzésre szorítkozik, hogy nézete szerint is, ha e szakaszok csak azt akarják megtiltani, ami eddig sem volt szabad, és ami egyebütt tiltva van, akkor nem is tekintve a kérdés alaki oldalát — tökéletesen fölöslegesek. De ha ezen túl akarnánk menni, akkor épen el nem fogadhatnék, mert azon esetben a szólásszabadság megszorítása rejtenék bennök, melynek megszorítását nem tartja czélszerűnek. Ezután áttérve a nemzetiségekre, kijelenti, hogy ha Magyarországon az északamerikai jogviszonyok fognak uralkodni, tökéletesen meg fognak szűnni a nemzetiségek aggályai. Fölhozatott továbbá ugyanazon irányban az abszolutizmus is, és ha nem csalatkozik, az látszott állíttatni, hogy ha az abszolutizmus bekövetkezik, ezt a nemzetiségek törekvései okozandottak. Nem szándéka kutatni e rendszernek sem jogosultságát, sem behozhatóságát, sem lehetetlenségét Magyarországra nézve, ámbár mindenesetre érdekes volna megvizsgálni azt, vájjon az abszolutizmus uralma alatt a nemzetiségek közül legalább egynéhány nem tett-e épen kulturális ügyben előrelépést. (Mozgás.) De egyet mégis megjegyez, és ez az, hogy az abszolutizmus nem mindig barátai törekvésének eredménye. Némelykor okozzák és elősegítik behozatalát épen esküdt ellenségei, és ez akkor történik, mikor valamely alkotmányos államban a többségre jutott párt vagy néposztály ezen hatalmat úgy használja föl, hogy azok, kik az által szenvednek vagy legalább szenvedni vélnek (Fölkiáltások: Ez már más!), utoljára minden ellenszenvek daczára is hajlandókká lesznek inkább az egyfejű abszolutizmust eltűrni (Mozgás), tudván azt, hogy ezen rendszertartás alapja úgy sincs többé Európának legalább nagyobb részében. Csanody Sándor a tjavaslatot a legveszedelmesebb reakczionárius javaslatok egyikének tartja, melynek czélja a közösügyi törvénynek állandósítása, adig szóló annyira meg van győződve, hogy a jenlegi közjogi alap föntartása mellett meg kell semmülnie az országnak, e nemzetnek, miszerint ismétli már egyszer tett nyilatkozatát, hogy ha nem feg máskép megszabadulni a jelenlegi közjogiól, örömmel üdvözölné a napot, a melyen Bécs 'Skös tartományokkal együtt beleolvadna a né- Jagy birodalomba. (Mozgás és fölkiáltások jobb ! Ily nyilatkozatot tenni nem szabad! Zaj.) [Végül felelve Tisza Kálmánnak, kijelenti, hogy beszédének végét nem osztja. Csatlakozik Irányi Irozati javaslatához. Elnök: T. ház! Nem tartom e helyről hallga mellőzhetőnek a most szólott t. képviselő úr nyilatkozatát, hogy ő örömmel üdvözölné. (Hallóba Ausztria a nagy Németországba beleolvadna, sceiiteni vagyok kénytelen ezt annyival inkább, nyilatkozat sérti a sanctio pragmaticat, (Elénk R), azon sanctio pragmaticat, melynek megvétalát Magyarország is törvény által kötelezte helyeslés. Fölkiáltások jobb felől: Felségknády Sándor (Zaj. Fölkiáltások: Nincs Szabadjon az elnök urnak a pragmatics falő hivatkozás folytán megjegyeznem azt, lmatica sanctio önálló független Magyar^aj. Nem szabad szólnia!)nem pedig a közjogi alapról szól. Ez Magyarországnak önfüggetlenségét megsemmisítette. (Zaj. Nincs li!) Ilnök egy negyed órára fölfüggeszti az ülést. — Szünet után. — BaticS Lázár szemben a központi előadó fával kijelenti, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot megszavazni nem kívánja, noha ő is alkotmányos embernek tartja magát. Ezután az átalános választási jogot védi, s megtámadja Tisza Kálmán érveit, ki a többek közt azt is mondá, hogy azért sem fogadhatja el a suffrage universellet, bár elvileg nincs ellene semmi észrevétele, mert a nép el van szegényedve. Van erre egy közmondás a római emperium idejéből, hogy a szegény nép panem et circenses követelt, és ha azt megadták, akkor meg volt elégedve. Legyenek tehát önök is tekintettel erre, és ha már nem adhatnak panemt, legalább méltóztassanak megadni circensest (Derültség), azaz minél kitágítottabbb választási jogot, mert az nálunk legalább pótléka lehet a circensesnek. Ezután megrója a belügyminisztert, hogy a nemzetiségekről mint idegen fajokról szólt. Pedig a szerb nemzet be is bizonyította a magyarok iránti rokonszenvét, midőn a magyar nemzetnek oly férfiakat adott, kiket legjobbjai közé sorol, mikor megadta a magyar irodalomnak Vukovicsot és Petőfit, a magyar közéletnek Vukovichot és Damjanovichot. (Helyeslés.) Elhiszi, hogy önök folytatni is szeretnék, hanem ne méltóztassanak haragudni, ha nem megy tovább, mert önök maguk annak okai. Azt hiszi, hogy talán tovább is ment volna ez, ha közbe nem jött volna már 1843-ban a törvény, mely a magyar nyelv érdekében hozatott és mely azt rendelte, hogy minden közokmány s anyakönyvi kivonat csak magyar nyelven szerkeszthető. Ez volt fő oka a szerb elem forradalmának 1848-ban. Kikel továbbá azon újabb politika ellen, melyet a főrendiház proklamált egy bosnyák eredetű magyar mágnás indítványára, s ajánlja a ház figyelmébe, hogy a választási tvjavaslaton végig húzódó veres vonalat, mely a magyarosítást tűzte ki, törölje ki. Elfogadja ezek után Mocsáry indítványát, melynek elfogadása esetében nem vállalhat felelősséget az iránt, hogy az véglegesen meg fogja-e menteni a hazát minden veszélytől. De ha az ország, a nemzet mind e mellett is veszélybe jön, ezen veszedelem hasonló volna a hős halálával a dicsőség mezején, mely után föltámadásnak van helye és örök életnek. Azonban alig hiszi, hogy ezen tjavaslat, a miniszter úr minden biztatása mellett is, képes lesz-e a hazát minden végveszélytől megóvni. Kerkapoly Károly nem szólalt volna föl, ha olyan dolgok nem mondattak volna, melyeket szó nélkül a naplóban hagyni nem akar. Mindenekelőtt tiltakozik az ellen, mintha a jobboldal és kormány nem bírna bátorsággal kimondani azt, ha szükséges volna, hogy a választók száma kevesbettessék. Szólót a szavak, minő a reakezió emlegetése, a kötelességérzet érvényesítésétől, a kötelességteljesítéstől nem fogná visszatartani soha. (Élénk helyeslés jobb felől.) És mert a reakeziót nagyon méltóztattak emlegetni, nem csak szemben a törvényjavaslattal, de szemben Debreczen városa képviselőjének előadásával is, mondván, hogy az általa használt érvelés a reakeziónak régi érvelése, legyen szabad megjegyezni, hogy szóló a reakeziót föltétlenül bűnösnek, föltétlenül kárhozatosnak nem is tartja. (Zaj a szélsőbal felől: Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk !) íme, hogy van bátorsága kimondani a maga nézetét. Hogyan legyen megítélendő a reakczió, attól függ, miféle akczió ellenében támasztatik az ? (Helyeslés jobb felől.) A reakczió olyan, mint a képviselő urak eljárása, tudniillik a dolgok viszálya. Ha innen valami kezdeményeztetik, az onnan elleneztetik. (Helyeslés jobb felől.) Ez ellenzés reakczió, az innen kiinduló akczió ellen. Éppen mert a reakczió átalában csak egy támasztott akczió ellenében való negáczió, természetes, hogy ha az akczió helyes, a reakczió bűnös; ha az akczió helytelen, a reakczió kötelesség. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tehát ha mi nem akarjuk megszorítani a választók számát, az egyszerűen azért történik, mert az akcziót, mely azt ily mennyiségre emelte, nem tartjuk helytelennek; nem tartjuk helytelennek mindazok ellenére is, hogy a választási jog , illetőleg annak eredetét, mivoltát illető felfogásunk a képviselő urakétól alaposan és gyökeresen különbözik. Igenis dacára azoknak, miket Simonyi Ernő képvselő felhoz. Szóló sem tartja velünk született jognak a választói jogot, és nem csak azon okoknál fogva nem, melyeket Debreczen városának 1. képviselője kifejtett, de még egyebeknél fogva sem, sőt merné mondani, hogy ha komolyan meggondolja, talán a t. képviselő úr sem fogja azt olyannak tartani; legalább nem hallotta, hogy indítványt tett volna, mely annak gyökeres érvényesítésére czélozna; mert hogy ha az velünk született jog volna, akkor azon határon, amely határig addig az úgynevezett átalános szavazati jogot dekretáló törvények elvittek, messze túl menne az, mert ha az velünk született jog, akkor a 24 illetőleg 20 éven alul álló férfiaknak s az egész nőnemnek is meg kellene azt adni, és ha oly velünk született jog, amely mint ilyen senkitől el nem vonható, úgy azt még a büntényszék alatt állóknak is meg kellene adni. Sok szó fér ehhez. Ezen jog igenis állami jog s mint ilyet nem habozik kiterjeszteni egész annyira, amennyire megengedi vagy igényli azt azon czél, amelynek szolgálatára hivatva van. Legyenek meggyőződve a képviselő urak, hogyha egyszer nem arról lesz szó, hogy ideig-óráig praeczizírozzunk hasznavehetőbbé tétele céljából egy létező választási törvényt, hanem hogy definitive alkossunk meg egy ily törvényt, akkor nem fog visszariadni azon követelésektől, melyek a szavazatjog átalánosítása felé gravitálnak, megteszi igenis a maga feltételeit, de ismétli, ily követelésektől akkor visszariadni nem fog. Az előtte csak most szólott képviselő azt mondá, hogy amaz elszegényedett római nép megelégedett azzal, ha kenyeret és játékot kapott. Szerény volt az igaz. Hiszen ha valaki nem megkeresni, hanem ingyen kapni akarja kenyerét, s ha azt megkapja, azzal még nem elégszik meg, hanem még mulatságot játékot is akar hozzá, az bizony nagyon szerény. De ezt csak mellesleg jegyzi meg, czélja figyelmeztetni (Derültség) a képviselőt azon felfogására, melyből kiindulva azt mondá, hogyha mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a népnek kenyeret adjunk — amit szóló egyébiránt nem is akarna ingyen adni, hanem igenis, alkalmat akar adni arra, hogy azt munkájával megkereshesse, adjunk legalább, úgymond czirkusi játékot, adjunk választási jogot. Engedelmet kér, ha valaki a választási jogot czirkusi játéknak tekinti, ahol az emberek a vadaknak áldozatul oda dobattak, akkor már csakugyan meggondoljuk, vájjon megadjuk-e azt, és kinek. (Élénk helyeslés jobb felől.) Áttérve a nemzetiségi képviselők olyan szavaira, melyek fölindulást idéztek elő, hajlandó azokat a szavaknak a vita hevében nem kellő mérlegelésének, nem pedig rosz szándéknak tulajdonítani. Szóló e nyilatkozatok daczára is hiszi, hogy a méltányos eljárás, hogy a szabadságban való együttesség, melynek inaugurálásával a 48 iki törvényhozás magának oly fényes emléket állított, a magyar nemzet fiait ajk- és nyelvkülönbség nélkül egy testté fogja összefűzni; hiszi, hogy ezen egység elég erős lesz, mind inkább és inkább igazolni a magyar államnak törvényhozási és kormányzási egységét, mely az idő követelményeként egyszer megszületve, épen mert a helyzetnek megfelel, szinte egy ezreden át sértetlenül fönáll. Elfogadja a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Babos Vincze megtámadja mindenekelőtt a közösügyi politikát. Mert micsoda Ausztria? Ne tagadjuk, hisz tudja s beszéli az egész világ, hogy Ausztria csak ideiglenes ezen mai állapotában; hogy Ausztria maholnap hozzácsatoltatik Poroszországhoz. (Jobb felől élénk ellenmondás!) Elnök: Méltóztassék megengedni !. képviselő úr, én egy képviselőnek ilyen értelemben tett nyilatkozatát nem helyeselhetem, s azért fölszólítom a t. képviselő urat, tartózkodjék az olyan kifejezésektől, melyek a törvényekbe ütköznek. (Fölkiáltások a szélsőbal felől: Ez a szólásszabadság!) Babos Vincze magyarázni kezdi szavait, s beszél az átalános szavazatjogról és a nemzetiségek elégedetlenségéről, melyet nem fog csillapítani Tisza Kálmán fenyegetése. Tisza Kálmán: Csupán szavaimnak egyenes meghamisítása folytán kérek szót, mert a mi félremagyarázás minden szónok részéről történt, elhallgatom, azzal nem gondolok. De két dolog ellen határozottan tiltakozom. Az egyik az, mintha én e haza nem magyar ajkú nemzetiségeit fenyegettem volna. Nem igaz, nem fenyegettem, hanem a Polt képviselő úr által ellenünk kimondott fenyegetést utasítottam vissza, amint vissza fognám utasítani minden alkalommal. (Élénk helyeslés) A másik, mintha én a reakcziónak dobott keztyüt vettem volna föl annak védelmére ; holott hivatkozom a ház minden tagjára, mindenkire, aki tiszta kifejezést megérteni tud és fölfogni akar, hogy azon keztyüt vettem föl, mely odadobatott azért, hogy minket a reakczióval fenyegessenek. (Élénk helyeslés.) Szapáry Gyula gróf belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem tehetem, hogy föl ne szólaljak azon a törvény kötelező erejét tagadó nyilatkozatok ellen, melyek e házban ma ismételve tétettek. (Halljuk !) Én, t. ház, nem vehetem figyelembe azt, hogy váljon azon képviselő urak nyilatkozatainak, kik csak egyéni nézetüknek adtak kifejezést, lehet-e nagy súlyt, nagy befolyást tulajdonítani, hanem tisztán csak azt tekintem, hogy ezen nyilatkozatok a magyar országgyűlés egyik tagja, egy képviselő által a magyar képviselőházban mondattak (Halljuk!) és hogy ezeket szó nélkül hagyni nem lehet. Csanády képviselő úr azt említette, hogy a 67-ik törvényczikk következményeit oly súlyosaknak tartja, hogy örömmel fogja üdvözölni azon perczet, amelyben a monarchia lajtántúli tartományai a nagy Németországgal egyesülni fognak. Ezt említette körülbelül Babes képviselő úr is, midőn azt mondotta, hogy milyen hatalom az az Ausztria, mellyel szövetkeztünk, és gondoljuk-e, hogy Ausztria, melynek csak ideig-óráig tart az állása, és melynek fönállása bizonytalan, nekünk támaszt adhat ? (Zaj a szélsőbalon. Halljuk!) Márpedig nem találhatom kielégíthetőnek Csanády képvár azon magyarázatát, mellyel a pragmatika szankeziót csakis úgy tünteti föl, mint amely törvény Magyarországnak függetlenségét biztosította. Igenis biztosította a pragmatika szankezió függetlenségét, de ez csak egyik része a pragmatika szankeziónak, mert ez kimondja egyszersmind az összetartozó országoknak együttes és elválhatlan birtoklását. (Helyeslés jobb felől,) de nemcsak a pragm. szankezió mondotta ki ezen összetartozását a monarchiának, hanem elismerte azt az 1848-diki törvény. (Elénk helyeslés jobb felől) elismerte és megerősítette újból az 1867. évi 12. törvényczikk. Ezen általam idézett törvények következménye nem csak az, hogy nekünk kötelezettségeink vannak ezen más országok iránt, de jogaink is vannak azok irányában. (Élénk helyeslés) és viszont, ha nekünk kötelességünk őket a megtámadás ellen megvédeni, úgy viszont megkövetelhetjük, hogy veszély esetében ugyanazon törvény alapján ők is megvédelmezzenek bennünket. (Úgy van! Helyeslés.) Helyes s méltányos-e, s várhatunk-e kölcsönös bizodalmat és támogatást akkor, ha ily állításokkal lépnek fel itt a magyar képviselő-testületben és azok meg nem cáfoltatnak. (Élénk zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon és a balközépen.) Azt mondja Babes képviselő úr, hogy Magyarország hivatása nem nyugat felé gravitálni, hanem kelet felé. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Magyarország nem gravitál sehova. (Úgy van! Zajos helyeslés.) Magyarország erejét találja önmagában és azon törvényen alapuló szövetségben, melyet 1867. 12. t. ez. is megerősített (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Én ezen nyilatkozatokat a törvény kötelező ereje és az alkotmány ellen irányzott oly merényletnek tartom. (Élénk zajos helyeslés. Ellenmondás a szélsőbalon. Halljuk !) melyekkel ha a képviselő urak élni akarnak, csakugyan szükségük van a képviselői immunitásra, (Tetszés) de ezen immunitás nem biztosíthatja őket az ellen, hogy a ház határozott roszalásának és megbotránkozásának kifejezést ne adjon. (Elénk zajos helyeslés.) Ezen határozott roszalását már kifejezte a ház azon megbotránkozással, mellyel az említett nyilatkozatokat fogadta; e rászalásnak a ház elnöke kifejezést adott, és ezen megbotránkozásnak adok kifejezést én is jelen fölszólalásom által. (Átalános élénk helyeslés.) Csanády Sándor és Babos Vincze félremagyarázott szavaikat igazítják helyre. Pauler Tivadar igazságügyminiszter, Babes képviselő úr beszédében egy válaszomat érintette, melyet én évek előtt egy hozzám intézett interpellációra adtam, és azt mondta, hogy az abban foglalt állítások alaptalanok, hogy tudniillik az oláh nyelvre nézve általam mondottak nem úgy állnak, mint én akkor állítottam. Évek múltak el azóta, de igen élénken emlékezem arra, hogy én azt mondtam, hogy azon gymnáziumokban, amelyek oly vidékeken vannak, hol más ajkú polgárok is léteznek, a gymnáziumokban az illető nyelv is taníttatik, hogy az illető szülőknek szabad akaratjuktól függ, vajjon akarják-e gyermekeiket járatni vagy nem. A román nyelvre nézve vannak tanszékek Temesvárit, vannak tanszékek Lugoson, előadatik a nyelv, módjában van mindenkinek tanulni. Hogy én ezen túl nem mentem, s hogy a temesvári Bilics-féle alapítványt, vagy a krassómegyei rendek alapítványát eredeti rendeltetése czéljából ki nem vetkőztettem, az kötelességem és hivatásom volt, s úgy hiszem, hogy mindenki ezt fogja tenni, ki a fundátorok végakaratát tiszteletben tartja. (Helyeslés.) Ami a belényesi gymnáziumot illeti, tessék arra reflektálni. Hogy a kormány tett e tekintetben, annak a zombori gimnázium élő bizonyítéka, Így tehát, amit én akkor hivatalos adatok nyomán mondottam, azt most is föntartom, és ha lett volna abban hiány és hiba, a képviselő úrnak hivatása lett volna, nekem mint kultuszminiszternek azt bejelenteni, én akkor szívesen szolgáltam volna a szükséges elégtétellel. (Helyeslés Elnök: Holnap 10 órakor folytatjuk. Ülés vége 3 órakor. A magyar hitszónok kérdése Csáktornyán július 1. A magyar hitszónoki állomás rendszeresítése tárgyában a zágrábi érsek úrhoz intézett folyamodványunk folytán, Novák Károly nedeliczi alesperes, e kitűnő pap és érdemes hazafi, megbizatott, hogy a plébániai adminisztrátorát és minket meghallgasson az iránt, mekkora a plébániai rom. kath. hívek száma, mely napokon s mely időben tartassék a magyar egyházi beszéd, elégséges-e a plébániát kezelő ferenczi konvent mostani személyzete s javadalma, a hitszónoki állomás létesítésére. E kegyes utasítás nyomán folyó hó 25 én a városházán mindkét részről megjelentünk; alesperes ur vallásos buzgalomtól áthatott szavakkal nyitotta meg az értekezletet, melyet magán az ügyön kívül azon tény is, hogy érsekünk főpásztori gondosságára méltatta kérelmünket, emelkedett, ünnepélyes hangulatban tartott. A plébánia adminisztrátorának, Horváth Lajos guárdiánnak volt föntartva, hogy e hangulatot több ízben megzavarja. Mindjárt az értekezlet kezdetén világi részről visszautasítást vont magára, midőn a magyar hitszónoki állomás szervezése iránti kérelmet s azon körülményt, hogy főpásztorunk azt tárgyalásra méltatta, roszul palástolt illír vakbuzgóságától elragadtatva feleslegesnek nyilvánította s odautalt, hogy ha nekünk magyar egyházi beszéd kell, untig elég minden második vasárnap egy, meg is hallhatjuk a fegyenczek kápolnájában, mely elég tágas mindnyájunk befogadására! . . . Midőn utóbb felhozatott, hogy a konvent mostani létszáma azon esetben, ha magyarul is tudó szerzetesek rendeltetnek ide, a magyar hitszónoki teendők betöltésére, a plébánia javadalma pedig úgy ezen esetben, mint akkor is, ha épen a mostani létszáma szaporítása válnék szükségessé, — a lelkipásztorkodás tisztével foglalkozó egyházi férfiak javadalmazására bőven elégséges, ismét nagy tüzesen fölpattant, mert egy az értekezleten megjelent református vallásu ügyvéd, kinek egyébként gyermekei rom. kath. vallásu magyarok, a tárgyalásba elegyedett. Az értekezletről jegyzőkönyv vétetett föl, melyben a következők foglaltatnak : A plébánia magyar ajkú r. kath. híveinek száma 590 lélek; külön magyar egyházi hitszónok alkalmaztassák a javadalomnál s a javadalom terhére, kinek tiszte legyen vasárnaponként s az úgynevezett sátoros ünnepeken a 11 órai mise után a magyar egyházi szónoklatot tartani. Minthogy a hívek lélekszáma oly tetemes, (köztük gróf Festetics György ur 8 kegyelmességének száznál több cselédje), szükséges, hogy külön hitszónok tartassék, s ha már külön hitszónok tartatik, miért kelljen ritkábban hallani az ur igéit, hanem azért, hogy a magyar egyházi beszéd valamely szerzetes mellékes foglalkozásává tétethessék, a ki aztán a hitbuzgóság által fölkarolt ezen ügyet elejtesse az által, hogy csak immel-ámmal végzi teendőjét. Továbbá csak ha hetenkinti magyar prédikácziók tartatnak, lehet biztosítanunk, hogy nemcsak magunk, hanem cselédjeink is fölváltva hallhassák az üdvösség szavát. Végül ami az időt illeti, az értekezlet azért javasolta az órát, hogy ne zavarja az itteni horvát ajkú hívek megszokott időbeli isteni tiszteletét. Ami a hitszónok föntartását illeti, voltak, akik a plébániai javadalomtól külön választani, s a népiskolai katekheta tisztével kellő fizetés mellett világi pap kezében akarták egyesíteni a magyar hitszónoki állomást, azonban végre is az értekezlet nem kívánta a mostani quárdián tapintatlansága miatt azon térre vinni a dolgot, mely előbb-utóbb oda vezetne, hogy a plébánia adminisztrácziója a zárdától elvétessék. Ezt nemcsak a Csáktornyai zárda, hanem a szerzés egész provincziája megsinylené, hisz egy derék jószágot élvez a zárda s a provinczia a plébánia czimén. A jegyzőkönyvet saját jelentésével Novák Károly alesperes ur fogja érsek urnak bemutatni, ki ez idő szerint a Varasd melletti toplinai fürdőt használja. Hallomás szerint guárdiánunk már tegnap fölkereste a főpásztort, hogy minden második hétre szoríthassa a prédikácziót s ezért is külön fizetést köteleztessen. Reméljük azonban, hogy kudarczot vall fondorkodásával mind itt, mind a provincziánál, s lesz mind az érsek urnak elég jőpásztori erélye, mind a provincziának elég belátása, ügyünket az óhajtott elintézésben részeltetni, akár tetszik az quárdiánunknak, akár nem. Az csak nem állhat a mi kérésünk útjában, hogy nem róm. kath. magyar ajkúak is rokonszenvvel kisérik folyamodásunk sikerét ? ! Az újpesti zendülők pere. — Tizenkettedik tárgyalási nap. — Budapest, Julius 6. A tárgyalásnak mai napján több védő védencze számára erkölcsi bizonyítványt nyújtott be; erre következett a tegnapelőtt meg nem jelent Simplné tanúnak meghitelesítése. Cziglányi jegyző fölolvasván a szabad lábon levő vádlottaknak névsorát, ezeknek jelenléte konstatáltatott. Tóth Gerő kir. alügyész vádbeszédjének bevezetésében következőképen adott kifejezést a zendülés indító okairól táplált véleményének : Ámbár dr. Boszkovicz Alajosnak már fenyitő törvényszékileg elitélt ellenszegülése csak nehezen hozható összeköttetésbe a f. évi márczius 8 án végbement újpesti zendüléssel, mégis konstatáltatott, hogy azon időtől, t. i. folyó évi február 14-től fogva az adóvégrehajtások ellen tanúsított ellenszegülés divatozni kezdett Újpesten. Imre hentesnek állítólag a községi elöljáróság közegei által történt TM ® SSy*l*'0^1^tdsáról való álhír kétségkívül azon községi ellenzéki párttól eredt, minthogy ezen párt, mely a jelenlegi újpesti elöljáróság és annak pártja vetettek véget, ez utóbbit megbélyegezni akarta. E pártnak elismert feje dr. Boszkovicz Alajos, a bonczolás alkalmával ezen véleménynek megfelelő gyanús, sőt kihívó magatartást tanúsított. Koch főszolgabíró már az álhír eredtekor annyiban mulasztá el kötelességét, hogy ezen álhírt a bonczolás után határozottan nem hazudtolta meg. Így történhetett, hogy a Neues Pester Journal azon ismeretes újdonsága, melyet a nevezett lap munkatársa Klein Hugó meggondolatlan, sőt könnyelmű módon egy megbízhatatlan egyéntől fogadott el közzététel végett, az álhírnek fris anyagot szolgáltatott. A községi és rendőri közegeknek férfiatlan, sőt egyenesen gyáva és az eszélyességnek legkisebb fokát is nélkülöző eljárása, — amennyiben ők tudniillik, két pandúr kivételével, gyáván cserben hagyták a községházát — akadálytalanul engedték dühöngeni a zendülést. Ha Forster csendbiztos csak komolyan akarta volna használni hatcsövű revolverét, és csak annyi bátorsággal birt volna, mint első megtámadója, a mezitlábas és felgyürt ingujjas Reszel, a zendülés bizonyára már kezdetben elfojtatott volna. Az inkriminált események részletes előadása után a kir. ügyész azon nehézségeket emliti föl, melyek az újpesti polgárság és elöljáróság félénksége miatt a fenyítő vizsgálat elé gördültek, és kimutatta, miszerint a már megállapított tárgyi tényállásnál fogva a vádlottak terhére következő bűnczimek róhatók : izgatás, tettleges őrsértés, lázítás, szándékos kártétel, nyilvános erőszakoskodás, zendülés, gyilkossági kísérlet, lázadás, gyújtogatás, rablás és orgazdaság. Csak Kasza, Kunczi, Raimann, Széchenyi és Vinczellérné ellen este el a királyi ügyész az ő vádját a végtárgyalás eredményeihez képest, teljességében föntartva azt dr. Boszkovicz és Szukovits fővádlottak ellen. A büntetés kimérését a törvényszékre bízván, annak figyelmébe ajánlotta azon tényt, hogy a jelenlevő vádlottak talán századrészét képezik a bűnösöknek, továbbá azt is, hogy Újpesten egyátalában a polgári kötelesség érzete igen gyenge. A vádbeszéd, melynek alkalmával a kir. ügyész minden egyes vádlottnál a bizonyítási anyagot részletesen összegezte, pár percznyi szünet kivételével, négy és fél óráig tartott. — Holnap reggel a védbeszédek fognak tartatni. KÜLÖNFÉLÉK Budapest, Julius 6. [A magyarországi főhadparancsnokság területén levő katonai felülvizsgáló bizottságok székhelyeinek fölosztása] nemrég végeztetett be a m. kir. honvédelmi minisztérium által a törvényhatóságoknak indokolt fölterjesztése alapján. Az illető állandó felülvizsgáló bizottságok polgári elnöke havonkint is előre értesíttetik arról, fognak-e hadkötelesek vagy azok férfirokonai a felülvizsgáló bizottságok elé vezettetni ama hónapban vagy nem. Az új felosztás szerint a katonai felülvizsgáló állandó bizottságok székhelye jövőre: Budapest, Arad, Beszterczebánya, Eger, Fehértemplom, Kassa, Komárom, Pétervárad, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szatmár Németi, Szeged, Székesfehérvár s Temesvár lesznek. A budapesti kerülethez tartozik: Nógrád megye egészen, Pestmegye legnagyobb része s a Jászkunság; az aradihoz : Arad s Zaránd vármegye egészen. Békésmegyéből 4 járás, Csanádból három; a beszterczebányaihoz: Árva, Liptó, Turócz s Zólyom vármegyék egészen a Bars, Nyitra-, Trencsénmegyéből néhány járás; az egrihez: Gömör- s Hevesmegye egészen a Borsod vármegye legnagyobb része; a fehértemplomihoz: Krassó, Szörény s Temes vármegyék legnagyobb része s Torontóiból 5 járás; a kassaihoz: Abauj, Sáros, Szepes, Torna, Ung és Zemplén vármegyék egészen, a XVI szepesi város s Borsod vármegye két járása; a komáromi felülvizsgáló bizottság területéhez: Esztergom, Hont s Komárom megyék egészen. Bars s Veszprém megyékből néhány járás; nagyváradi kerület: Kraszna s Bihar megyék s Békésből egy járás; pécsi kerület: Baranya, Somogy, Tolna s Zala vármegyék; péterváradi kerület: Bácsmegye legnagyobb része; pozsonyi kerület: Nyitra vármegye legnagyobb része, Trencsén vármegyéből 4 járás 8 a városok; soproni kerület: Mosony s Sopron vármegyék; szatmárnémeti kerület: Bereg, Közép-Szolnok, Mármaros, Szatmár, Ugocsa megyék, Kővár vidéke és Szabolcs nagyobb része; szegedi kerület: Csongrád megye és Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Pest, Torontál s a Jászkunságból egyes járások; székesfehérvári kerület: Fehérmegye s Veszprémből 3 járás; végre a temesvári kerületi ez • a nagykikindai kerület s járások Krassó, Szörény Temes s Torontál megyékből. Azonfelül néhány nagyobb város kiszakítva van az illető megyéből és más területhez tartozik. A bizottságok működési ideje ápril 1., 2., május 1., 2., 4, június 1., 2., 3., Juhua 1., 2., augusztus 1., 3., szeptember 1., október 1. , 2., 15., november 2. és 3. , deczember 1-sŐ és 2-ik napja. [Őszi hadgyakorlatok.] A Magyarországban állomásozó közös hadcsapatok ez évi gyakorlatatairól a következő tudósítást vesszük : Amint a piliscsabai tábortartamok, amelyben a budapesti helyőrség is fölváltva részt vesz, be lesznek fejezve mi valószínűleg augusztus 15-én történik meg, a csapatok vegyes fegyverekkel folytatják gyakorlataikat 16 tól 27-éig, és szeptember 28., 29. és 30-án tartotnak a nagy zárgyakorlatok Fóth és Csömör között, melyhez oly csapatok is vonatnak, melyek nem tartoznak a helyőrséghez. A zárgyakorlatokon a következő csapatok vesznek részt: A gyalogezredek : pármai herczeg, 24. szám, báró Rodich, 68. szám, báró Mollináry, 38. szám, Lajos Viktor főherczeg, 65. szám, báró Arfoldi, 23. szám, és Salvator Lajos főherczeg, 58. szám, a váczi 31. vadászzászlóalj, a Lipót főherczeg 2. műszaki ezred 4. zászlóalja; a 17. egészségügyi osztály, az estei Ferdinánd 32. gyalogezred tartalékcsapatai; a Montenuovo herczeg 16. dragonyos ezred Czeglédből és környékéből; a württembergi király 6. huszárezred Gyöngyösből és környékéből ; továbbá 8. ágyúüteg a báró Lenk 5. tüzérezredből, és pedig négyfontos lovassági és nyolcfontos gyalogütegek. — A közös hadseregnek Magyarországban levő egyéb csapatai következőkép tartják hadi gyakorlataikat : A báró Aifoldi 23. gyalogezred tartalékcsapatai augusztus 31-éig július 1-től Zomborban ; a báró Mollináry 38. gyalogezred tartalékcsapatai julius 1-től augusztus 31-éig Kecskeméten; ennek második zászlóalja ugyanebben az időben Szegeden ; a gróf Coronini 6. gyalogezred tartalékparancsnokságának 5. zászlóalja julius 1-től 31-éig egyedül, azután pedig az újvidéki helyőrséggel; ugyanezen ezred 4. zászlóalja julius 1-től szeptember 30- áig Titelben; az Albrecht főherczeg 44. gyalogezred tartalékparancsnoksága julius 1-től augusztus 31- éig Kaposvárott; a Ferencz Károly főherczeg 52. gyalogezred tartalékparancsnoksága julius 1-től augusztus 31-éig Pécsett; a gróf Jellasich 69. gyalogezred tartalékparancsnoksága. julius 1 től augusztus 31 -ig Székesfehérvárott. Ezek a lovas ezredek: Vilmos porosz király 10. huszárezred julius 8-tól augusztus 18-áig állomásaikon; szintúgy a Lichtenstein herczeg 13. jász és kun huszárezred; azután augusztus 22-éig mindkét ezred együttesen Székesfehérvár és Lovasberény között,, ahonnan ezek a tatai lovassági hadgyakorlatokhoz vonulnak; az első ezred onnan eddigi állomásába, Mórra tér vissza, mig az utóbbi Temesvárra helyeztetik át; a Ferencz József II. dragonyos ezred julius l-től augusztus 31-éig fölosztva Szegeden és Kecskeméten, a Montenuovo herczeg 10. gyalogezred, julius l-től az említett zárgyakorlatokig; a mindkét Sziczilia királya 12. dzsidáa ezred julius l-től augusztus 31-éig fölosztva Újvidéken és Zomborban. A két utóbbi ezred augusztus 11- től 14-éig Szabadkán együttesen részt vesznek a lovassági gyakorlatokon; a Frigyes Károly porosz herczeg 7. huszárezred julius 1-től augusztus 31-éig állomásaikon augusztus 15-től 31-éig fölosztva Pécsett és Kaposvárott; a hesseni választófejedelem 8.huszárezred Tolnában julius 1-től augusztus 10-éig, augusztus 11-től 14-ig pedig Nagy-Bajomban. A többi itt föl nem jegyzett ezredek és tartalékparancsnokságok hadgyakorlatai állomási helyeiken körülbelül ugyanezen időkben tartatnak, s a zárgyakorlatoknál hozzájuk osztatnak a szomszédságukban levő helyőrségek tüzérütegei és lovassági zászlóaljai. [Jótékonyság.] Bonnaz Sándor Csanádi püspök a magyar-pádéi néptanoda számára beszerzett tanszerek költségeinek födezésére Ötven forintot adományozott. vára [A katonai határőrvidék] Ínségesei maa budapesti tanács 100 forintot adományozott. [Horkai Antal meghalt.] Neve, mint a gyermekirodalom egyik jelentékenyebb képviselője „Horkai bácsi“ név alatt eléggé ismeretes az egész országban. „Kis hegedű.“ „Kis trombita,“ „Budapest leírása dióhéjban, s más művei nagy elterjedésnek örvendenek, s nem egy dala állandó vendég lett a gyermekkertekben s kisdedóvodákban. Életéről keveset tudunk. [Helyiségmegnyitás.] A cs. kir. szab. osztrák államvasut szállítási hivatalának pénztára (a vámhivatali fuvarlevelek kiszolgáltatása) a m. kir. fővámhivatali épületben f. hó 1-én megnyittatott. [Everett-féle vízmérők.] Két bécsi vállalkozó : Streiffer-Becker Rudolf, az angolosztrák vízvezetéki társulat elnöke, és Leopolder János, bécsi gépész e napokban írásbeli ajánlatot tettek Budapest főváros hatóságának az úgynevezett „Everett“-féle vízmérő készülékek behozatala iránt. Ajánlatukat egy e rendszerről szőlő füzettel is fölszerelték. Az Everett-féle vízmérők, mint az ajánlkozók mondják, jelenleg már az Egyesült Államok legnagyobb városaiban elterjedvek, és újabban Bécs városa is hires uj forrásvizvezetéki művénél is e készülékekből 1000 darabot rendelt meg. Az ajánlat szerint az Everett-féle vízmérők lényeges előnyei: a tartósság, a mindig egyenlő minőség, a pontos mérés lehetősége, úgy hogy az eltérés legfölebb csak 4% nyi lehet a valóságtól stb. Az ajánlkozók ígérkeznek, Va.hüvelyknyi nagyságú készülékektől 6 hüvelyknyiekig egy-egy darabot 40, egész 1000 fitért állítanak ki. Vállalkoznak továbbá arra, hogy hetenként 100 darab fogyasztása mellett a kisebb neműekből megrendelés után három hét, a nagyobbakból két hónap alatt szolgáltatnak, s végre a főváros biztossága szempontjából készeknek nyilvánítják magukat, hogy munkadíjuk 18 ®/o-ját előre leteszik biztosítási összegkép, csupán próbát tegyen a főváros készülékeikkel. [Nyert per.] A sóskúti kőbánya-részvénytársulat pert indított még Budaváros tanácsa ellen, II, 454 frt illetéktelenül szedett kövezet vám visszatéritése iránt. Másodbiróság előtt Budavárosa a pört elveszítvén, a kereseti összeget bírói letétbe tenni kénytelenittetett. Most harmadfokúlag a város nyerte meg a pert, s így pénzét a letétből visszaveheti. [Vadászat.] A fővárosi tanács utolsó üléséből utasítást adott a kerületi elöljáróságoknak a vadászati igazolványok kiszolgáltatása ügyében, s egy hirdetmény kibocsátását határoza el a vadászat mikénti gyakorlása ügyében. E hirdetmény csak a Duna jobb oldalán űzhető vadászatról szól, miután a pesti oldalon bérbe van az adva. [Közmunkaváltsági adó kezelése.] Minthogy a közmunkaváltsági adó jövedelme nem illeti a főváros pénztárát, hanem a közmunkatanács kezelése alatt álló fővárosi pénzalapba folyik, a fővárosi tanács a számvevőséget utasítá, hogy a közmunkaváltsági adó összeírása és kezelése körül fölmerülő költségeket állítsa össze s jelentse be, hogy intézkedés tétethessék annak a fővárosi pénztár részére leendő megtérítése iránt. [A légszesz-fogyasztók gyűlése.] Folyó hó 5-én, délelőtt 10 órakor, a Széchenyi téri vendéglő nagytermében körülbelül 200-ra menő polgár gyűlt össze, hogy a helybeli gáztársulattal folyó alkudozásokra nyilatkozzék. A gyűlés egyhangúlag Leitner M. L. helybeli papirkereskedő urat választá elnökül, ki rövid beszédében kerüli rá a gyűlés czélját. Prindl S. kávés élénk színekben festé a légszesztársulattal eddig fönálló szerződés hátrányait; We-