Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-09-11 / 249. szám
Volna a földbirtokos osztály elleni ReméljUk, Ghyczy úr erre nem gondol, de ha gondolna és ő jónak találta az adózókat Francziaország áldozatkészségére figyelmeztetni, úgy engedje meg őket is figyelmeztetni, hogy a józan pénzügyi politikával ellenkezik a földadót folytonosan fölemelni, és kövesse ő is Francziaország példáját, mely ott sikerre vezetett és vegye igénybe a fogyasztási és fényűzési adókat s adóztassa meg a pénzt, mely eddig adómentes és azon kiváltsággal bir, hogy mig az ingatlan 50/90t sem jövedelmez, az ingatlant terhelve 20—100 százalékot hoz. És ha Ghyczy úr mégis az általános jövedelmi adót be akarná hozni, remélem, a képviselőház nem fogja azt elfogadni, és ha mégis elfogadná, lesz a felsőháznak elég bátorsága azt vétójával megakadályozni. Hiszem, hogy Ghyczy úr is azon nézetben van, miszerint az adó szaporítása nem elégséges államháztartásunk rendezésére, hanem fő kellék a kiadások apasztása. Annyi ut és mód van adóemelés nélkül is a jövedelmeket tetemesen szaporítani, úgy hogy 10—12 millió jövedelemtöbblet folynék az állampénztárba. Fönemlített czikkeimben jeleztem a teendőket, és itt csak megjegyzem, hogy a dohány- és bélyegkezelés javítása által 2 millió jövedelemtöbblet éretnék el. De a kiadások apasztására nem elégséges egy pár alsó hivatalnok elbocsátása, hanem komolyan az államgépezet minden ágaiban kell a megtakarításokat azonnal foganatosítani. Ez esetben nem lesz szükséges oly nyomasztó rendszabályokhoz nyúlni, mint az átalános jövedelmi adó behozatala és az államjavak eladása. Ez utóbbi rendszabálytól azok, kik a napirenden lévő eszméket fölkarolva, a statisztikai adatokat pedig és az ügy bővebb tanulmányozását figyelmen kívül hagyják, nagy eredményeket várnak. Sőt elég vétkes hanyagsággal illetékes helyről is az hangoztatott, hogy az államjavak vételárával az utolsó 150 milliós kölcsön törlesztetnék. De ha fontolóra vétetik, hogy épen azon államjószágokat kellene eladni, melyek legtöbbet jövedelmeznek. (Mind roszul jövedelmez. Szerk.) és hogy eladásra legfölebb 320 ezer katasztrális hold mivelés alatt álló föld kerülhet, melynek vételára legfölebb 40 millió forint és hogy ha az eladás okszerűen történik, úgy a vételár 20 év alatt fizettetnék, az államjavak eladásához kötött remények nagyon enyésznek, és nem is kellett volna az eszmét táplálni. Én részemről bízom a magyar nemzet hazafiságában és áldozatkészségében — és aki nem bízik, nem érdemes, hogy ügyeit intézze — hogy a sok kár és veszteség, a keresebb csalódások daczára, egy önkéntes államkölcsön útján nagyobb összeg érelnék el, mint az államjavak eladásából befolyna, és itt fogna érvényesülni a községek, a testületek és a vagyonos osztály hazafisága. De azon kormány, mely nem bízik, soha sem lesz képes nagy eredményeket elérni. Horvát országgyűlés. [Saját tudósitónktól.] Zágráb, szeptember 9. Hrvatalelnök a mai ülést 10 órakor nyitotta meg. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván hitelesíttetett. Napirenden a sajtótörvényjavaslat átalános tárgyalása volt. Dr. Schram bizottsági előadó hosszabb beszédben a javaslat előnyeit és szükségességét s az európai sajtó történelmi fejlődését fejtegeti. Felemlíti, hogy Ausztriában már II. József császár, Poroszországban pedig már Nagy Frigyes figyelemmel kísérték a sajtóviszonyokat; fölhozza, hogy a karlsbadi konferenczia mily befolyást gyakorolt a sajtóra, s hogy milyenek voltak Magyar- és Horvátországban a sajtóviszonyok 1848 előtt. Összehasonlitja a ház asztalán fekvő javaslatot a jelenleg érvényben lévő 1852. évi sajtótörvénnyel; szól a preventív és represszív rendszerről, e tekintetben idézi Constant és Laboulaye nézeteit. Szerinte a javaslatnak az az előnye, hogy abban a jd’avertissement“ rendszere mellőzve van, s hogy általa a sajtónak közigazgatási úton való elnyomása ki van zárva. A kaucziót azonban a javaslat is föntartja, csakhogy azt jelentékenyen alábbszállítja. Dr. Posilovics hosszasan fejtegeti a bizottsági előadó által fölemlített különféle rendszereket. Nem tagadja a javaslat előnyeit, azonban azokat mégsem találja elégségeseknek ; úgy találja, hogy a javaslat a represszív rendszert fogadta el, mely mellett sajtószabadság nem képzelhető. Annak bebizonyítására, hogy Horvátországban a sajtó mindeddig mennyire el volt nyomva, több gyakorlati példát hoz föl, s kikel az ellen, hogy a javaslat oly nagy kauéziót (4000 frt) szab ki. (A jelenleg érvényben lévő törvény szerint a kauczió 8000 frt.) A javaslat hosszasabb bonczolgatása után elfogadta a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Brankovics,a kormány képviselője fölemlíti, hogy a sajtószabadság a jelenlegi kor követelménye, s minden czivilizált európai nemzetnek s így a mi testvér hazánknak Magyarországnak is van sajtótörvénye az 1848 XVIII. törvényczikkben. A nálunk jelenleg érvényben levő törvény a kor igényeinek többé már meg nem felel, s ép azért uj sajtótörvényt kell alkotnunk, mely a közigazgatási hatóságok önkényének véget vessen és a sajtót valahára a törvény oltalma alá helyezze. A javaslat megszünteti az engedélyezési rendszert s a közigazgatási hatóság azon jogát, hogy a nyomtatványokat egy időre vagy véglegesen betilthassa, vagy pedig azokat elkobozhassa; az elkövetett sajtóvétségekért csak azon személyeket s azon mértékben teszi felelőssé, a mint ez törvényileg meg fog állapíttatni. A sajtóvétségekben ezentúl a bíró fog ítélni,s a közbiztonsági közegeknek csak annyi hatáskör engedtetik meg, mennyit a közrend és közbiztonság érdeke megkövetel. Miután dr. Schram végbeszédében dr.Posiovics nézeteit megcáfolta, a javaslat a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamában az 1—11. szakaszok a bizottság előterjesztése szerint fogadtattak el; a 12. szakaszhoz, mely az időszaki nyomtatványok kauczióját 4000 forintban állapítja meg, (a kormány 5000 forintot hozott javaslatba) dr. Posi 1ovics és dr. Brlics módosítványt nyújtottak be, mely szerint a kauczió 2000 frtra szállíttassék le. Dr. Brlícs indokolásában azt mondja, hogy e pontban is híven le kellett volna másolni a lajtáninneni sajtótörvényt, míg dr. Posilovics a 2000 frtnyi összeget elég magas kaucziónak tekinti. Stankovics kormányképviselő fölemlíti, hogy a 4000 frtnyi kauczió semmi esetre se túlságos, s kéri, fogadnák el a bizottsági javaslatot s vetnék el Brlics módosítványát. Ture 11i Brlics indítványa mellett szólal föl. Erre szavazásra kerül a dolog, s mivel az első szavazáskor mindkét részről egyenlő szavazatszám mutatkozik, még egyszer szavaznak, mire aztán az elnök kijelenti, hogy az eredeti szövegezés elfogadtatott. Említésre méltó, hogy Bilics módosítványa mellett szavazott az összes jobboldal és a szélsőbal. A 13 §-tól az utolsóig a kormányjavaslat által ajánlott szövegezés fogadtatott el jelentéktelen módosításokkal. A részletes vita befejezése után elnök bezárta az ülést, s a holnapi ülés napirendjére a ma tárgyalt tjavaslat harmadik olvasása tűzetett ki, hogy udvarának egy köztudomású courtisanneját a büszke franczia arisztokratáknak úrnőjükként mutatja be. Itt egy nyelvben és szokásokban idegen király, ki azonban népe szükségleteinek fölismerésén fáradozik, hévvel karolja föl korának nemesebb törekvéseit , a kis Lotharingiában életbe léptetni igyekszik. Mig az akkori versaillesi hírlapok, említi Stern, szüntelenül fényes színi előadásokról, nagy vadászatokról s több efélékről szólanak, addig a lotharingiaiak nyilvános betegápoldák alapításáról, tanintézetek, utak, bányák javításáról, ínséges községek segélyezéséről tesznek említést. De mégis talán legszebb tettét képezi Szaniszlónak a nancyi tud. társulatnak (la société royale de Nancy) alapítása, mely által a kis tartomány irodalmi törekvései központot nyertek. Nem feledkezék meg azonban a bonroi Stanislas* honfitársairól sem, kiket átalában vendégszeretően fogadott udvarában, sőt többeket közülük nagyobb hivatalokkal is látott el, nem hazájáról sem, melynek jólétét lelkéből óhajtá. Lengyelország egyik legkitűnőbb történetírója: Le 1ewel (v. ö. Geschichte Polens unter Stanislaus August, von Joachim Lelewel. Aus der noch ungedruckten Originalhandschrift übersetzt von A. V. Drake, Braunschweig, 1831. 4. 1.) igy ir Lotharingia uralkodójáról: „Ezen fejedelmet áldozták Lotharingia lakói és sok lengyel, ki az ő erényeit nagyrabecsülte, ott túl a Rajnán, hozzája szegődött, vagy meglátogatta őt s tért aztán vissza szülőmldjére. Lesczinszky király folytonosan 12 lengyel ifjút neveltetett saját költségén Francziaországban.“ Ez által Lesczinskynek, Lelewel szerint, az volt a czélja, hogy hazájának jeles fiakat neveljen, kik Francziaországban uj eszméket és nézeteket szíván magukba, lengyel köztársaság állapotának javítására működének közre. A czimzetes király szabad idejét irodalmi kísérletekkel tölté, melyek jobbadán politikai vagy erkölcsi tárgyúak. Művei ezen czim alatt nyomattk ki: Oeuvres du philosophe bien faisant. A mi munkáinak bélértékét illeti, azok — Stern szerint — ott, ahol saját élményeiről szól, mint értekezései Lengyelország kormányzásáról, visszaemlékezései hazájában töltött rövid és zivataros kormányzásáról, — közérdekűek; de midőn a szerencséről, életről, barátságról, reményről s más eselékről bölcselkedik, sok jó akaratról tesz tanúságot, de a középszerűség színvonalán soha sem emelkedik felül s átalában nem felel meg azon várakozásnak , melyet a „jótékony bölcsész” sok (kivált jezsuita) panegyrisatora az ő nevéhez fűz. Szaniszló udvarában testőrségének tisztein kivül. Írók, költők, bölcsészek és jezsuiták (kiknek Lotharingia tanügyére engedett némi befolyást) úgyszólván mindennapi vendégek voltak. E vendégek közt találjuk Voltairet is, korának e nagy költőjét s legfélelmetesb gunyolóját, ki, daczára, hogy egészen ellenkező bölcsészeti s világnézlettel birt, mint Lesczinsky, gyakori vendég volt a lunevilli várban és Szaniszló szikrás életei, szellemes ötletei, ragyogó társalgási ügyessége miatt annyira kegyében tartó Voltairet, hogy az udvartól való eltávolítására szánt minden mesterkedéset a jezsuitáknak, valamint ugyancsak ebbeli óhaja vakbuzgó leányának, a franczia királynőnek, — ki határozott ellenszenvvel viseltetett Voltaire iránt, — sikertelenek maradtak. De daczára Voltaire iránti élénk érdekeltségének, legkevésbé sem hagyta magát Szaniszló tévútra vezettetni általa. Midőn 1750-ben Rousseau János Jakab fiatal tudós lyoni pályaműve Francziaország egész tudományos világában nagy forrongást idézett elő, Rousseau ellenesei között ott találjuk a jótékony bölcsészt is. Elleniratában, mely — Stern szerint — irodalmi működésének legmerészebb tette, becsülendő meggyőződésének ad kifejezést, a mint az ki ünik a nagy genfihez intézett elleniratának zárszavaiból is, midőn erélyesen s a meggyőződés hangján kiált föl : „az igaz bölcs soha sem téveszti szem elől a kinyilatkoztatás szövétnekét, folyvást követi e legitim tekintély csalhatlan vezetését, biztossággal kezdi pályáját, teljes bizalommal s rendületlenül halad a tudomány ösvényén, hasznos tagja a társadalomnak, tiszteli hazáját, ártatlanságban tölti életét és dicsőséggel végzi.* (Oeuvres du philosophe bien faisant. IV. kötet, 247. 1.) Hanem azért a „forradalmi” bölcsész paradoxonjait legkevésbé sem czáfolá meg. Szaniszló 1737—1766. uralkodott Lotharingiában, s e hosszú időn át uralkodásának sok szép emlékét hagyta hátra. Művészet, ipar, közoktatás alatta nagy lendületet nyert. Meghalt 89 éves korában, súlyos égési sebek következtében, melyeket végnapjaiban a kandallóba történt szerencsétlen esése idézett elő. Vele — miként Stern mondja — nem múlt ki, a mint azt a hivatalos gyászbeszédek émelygős szóvirágaikkal említék — korának egyik legnagyobb, de mindenesetre egyik legtiszteletreméltóbb és legnemesebb fejedelme, kit nem valami fényes szellemi tulajdonság, hanem egyszerű józanság, becsületesség, szivjóság, tiszta, nyugodt életnézet jellemez; fejedelem, ki több magán-, mint politikai erényekkel bírván, a czimzetes király, trónbitorló és a politikai kalandor szerepére, melybe őt a viszonyok sodorták, kevéssé volt alkalmas, hanem kis tartományának kitűnő kormányzása még a legszigorúbb bíráló igényeit is teljesen kielégíti. Osvald Miklós: A megyei kikerekítés kérdése a törvényhatóságok gyűlésein. A megyék és városok közgyűlései országszerte a kikerekítés kérdésével foglalkoznak. Kivált Erdélyben , hol a kikerekítés a legnehezebb feladat, sok ellenszenvvel találkozik az újítás. Láttuk már, hogy Csikszék ellenzi egyesítését Udvarhelyszékkel. Ma Torda, Küküllő, Alsó-Fehér üléseiről fekszenek előttünk tudósitások. Ezeken kivül Debreczen város föliratát kell ismertetnünk. Torda megye e hó 3 án megtartá közgyűlését, melyben a belügyminiszternek a megyék kikerekitésére vonatkozó tervezete tárgyaltatott. A megye fölirata hangsúlyozza, hogy az uj kikerekitésnek csak ott látja helyét, hol a jó közigazgatás ezt föltétlenül követeli, s e szempontból az erdélyi részt legalább is 12 részre látná osztandónak. Abba szívesen belenyugszik, hogy Torda megye eddigi felső kerülete a hozzáadandó részekkel és Szász-Régen központtal új hatósággá alakíttassák , de meglepetéssel vette azon czélzatot, hogy az alsó kerületnek Besztercze és Marosszékhez csatolása van szóba hozva. A felirat szerint Torda első kerülete adója 13 százalékkal képes magát mint külön megye föntartani, de ily kis megye föntartását nem tartván czélszerünek, ide csatolandónak véli: 1) Az egykoron úgy is Tordamegye testéből kiszakított Aranyosszéket; 2) Kolozsmegyének nehány községét, melyek fekvésüknél s érdekeiknél fogva is Tordához gravitálnak ; 3) Alsófehérmegye nehány havasi községét, melyek nemcsak megszokás, de a völgyek fekvése által is ide vannak utalva, már annálfogva is, hogy e területek kincstári birtokot képezzenek s a kincstárnak egy nagy tűzi- és épületfa-raktára épen Tordán állíttatott föl. Végre kifejezést ad azon elhatározásnak, hogy minden olynemű intézkedések ellen, melyek a megye alsó kerületét Kolozs megyéhez, a felső kerületnek Beszterczéhez való csatolását czélozzák, egész erőre ellent mond, s inkább mintsem ez történjék, ragaszkodnék a leirat szerint is elvitázhatlan azon jogához, hogy mint oly törvényhatóság, melynek életképessége, létjoga kétségbe sem vonható, fölosztatlanul jelen állapotában maradjon meg jövőre is. Alsó-Fehér megye állandó választmánya (a közgyűlés 1.hó 9-én tartatott) abban állapodott meg, hogy a megye ajánlja területének teljes integritásban föntartását. Küküllő megye bizottságának tegnapi rendkívüli gyűlése tárgyalta a belügyminiszternek a megye kikerekítési szabályzatra vonatkozó leiratát. A bizottsági gyűlés egyhangúlag elhatározta hogy Küküllő megye további föntartását nemcsak kivihetőnek , sőt életszükségnek tartja, s elhatározta, hogy Küküllő megye föntartása iránt a belügyminiszterhez föliratot intéz A föliratból adjuk a következő kivonatot: Engedje meg nagyméltóságod, hogy igen röviden elsorolhatjuk azon körülményeket, melyek az élénkbe tett kérdésekre nézve, alább előadandó megállapodásainknak alapot adnak, és amelyek egyszersmind fentebbi nyilatkozatunknak indokait is magukban foglalják. A kérdés tárgyalásánál figyelembe vettük ugyanis 1- szer, hogy Küküllő megye — mint az erdélyi eredeti hét megyék egyike, az országnak szent István király által eszközölt legelső politikai föloszlatása alkalmával nyerte alakulását, nyerte politikai egységét, melyet annyi századok folyama alatt a mai napig Csonkitatlanul megtartott; e szerint tehát oly történelmi múlttal bir, melyet a területszabályozás alkalmával minden tekinteten kívül hagyni nem lehet. 2- szor, tekintetbe vettük, hogy Küküllő megye helyrajzi fekvése szabályos alakú, idegen beszögellő részek által meg nem szakított, tömör egészet képez, 8 mint ilyen a könnyű és gyors igazgatás föltételét bírja. Kiterjedése 26V4 mértföld, népessége 93 ezer tehát területe aránylagosan a többi erdélyrészi megyék között a legnépesebb, következőleg az önállóságra jogosultsággal bír; tekintetbe vettük továbbá, hogy a nemzeti elem, a középbirtokosság minden más megyék között szintén legerősebben van képviselve ; míg másfelől lakóinak közgazdászati, közlekedési, társadalmi, nevelésügyi, valamint politikai érdekei önkormányzati egységében való további fönmara radását követelik, és hogy ugyanezt magasabb állami tekintetek teszik szükségessé, valamint, hogy jövőbeni anyagi és szellemi fejlődhetésének ebben találja biztosító föltételeit; — végre: 3- szor, kiváló megfontolás alá vettük nagyméltóságod leiratához képest azon kérdést, ha t. i. képes-e megyénk háztartását az egyenes adók 20 százalékával akkér berendezni, hogy a költségek teljes fedezetet nyerjenek s általuk a közigazgatás fönakadást ne szenvedjen. E kérdést különös figyelmünk tárgyává tettük azért, mivel tulajdonképen ebben foglaltatik a megyei önállóság fönmaradhatásának alapfeltétele egyfelől, másfelől pedig ezáltal van mélyen érintve lakosaink anyagi érdeke, mennyiben az önkormányzati költségek hordozásához való közrejárulási készségét veszi igénybe és teszi kérdésbe. És itt nem tartózkodunk kimondani, miszerint nagy megnyugvást találtunk volna abban, ha a házi pénztár javadalmazására az egyenes adók annyi százalékának átengedése tétetett volna kilátásba, mennyit a közigazgatás, mint állami funkcziónak költségei igényelnek; de ha már a javadalmazás csak 20 százalékban lett megállapítva, ebbe is belenyugodva, az alább előadott s hivatalos utón nyert számadatok alapján, megyénk közönségét önkormányzati költségeinek, nagyobb megterheltetés nélkül való hordozására képesnek és késznek határoztuk nyilvánítani. Ugyanis: I. Küküllőmegyének rendes évi költségvetése . . . 30,380 frt II. Az 1873-dik évi egyenes államadója tett .... 244,295 frt 98 krt. III. Ezen összeg 20 százaléka teszen . . . . . 48,858 frt 19 krt. Ezen számadatokból tehát világos, hogy az önkormányzati hatáskör történhető szélesbítése által talán szükségessé válható magasabb kiadások esetében is, háztartásunkat az engedélyezett 20 százalék korlátai között képesek vagyunk akképen rendezni, hogy közigazgatásunkban a költségek hiánya miatt fenakadás nem állhat be. Ezeknél fogva tehát nagyméltóságodnak tisztelettel idézett fölhívása következtében egyhangúlag kijelentjük, miszerint az elősorolt körülményeknél fogva, melyek Küköllő megyének hatósági önállását nyolcz század folyama alatt változatlanul fentartották és a melyek annak fönmaradását nemcsak a megyei lakosság, de a magyar állam érdekéből is, ma is szükségessé teszik, a maga ősi határai között továbbra is föntartani óhajtjuk és kívánjuk. Mindazonáltal tekintettel nagyméltóságot tisztelettel idézett leirata 5-ik pontjára, egész hallgatással nem mellőzhetjük, miszerint megyénket délről egész hosszában a Nagy-Küköllő folyam jobb partja határolván, eme természetes határvonalon belől, mint elszórt szigetecskék állanak jelenben, Medgyesszékhez tartozó következő községek, úgymint: Nagy- és Kis Ekemező, Felső-Bajom, (Bázna)Bogáts, Körös, Völtz, továbbá Segesvárszékből Prod, Nagy-Szőllős és Holdvilág, — melyek az új szabályozás alkalmával a ma 5-ik pont értelmében Küköllő megyéhez lennének bekeblezendők, mint amelyhez természeti fekvésüknél fogva tartoznak, valamint be lesz kebelezendő a különben eddig is ide tartozott Erzsébetváros közönsége is, ha hatósági önállása megszüntetik. Debreczen város nem keveset kíván. Azt akarja, hogy a város maradjon szab. kir. város s azonkívül Debreczennel, mint székhelylyel szerveztessék körülötte egy Debreczen vármegye. E végre föliratot intézett a belügyminiszterhez, mely igy hangzik: A törvényhatóságok területének szabályozása s új beosztályozásáról szóló miniszteri törvényjavaslat tárgyalása alkalmából, már 1. évi június hó 11-én tartott közgyűlésünkben kinyilatkoztattuk, hogy úgy városunk, mint az egészen ráutalt s vele folytonos érintkezésben álló nagy és népes magyar vidék érdekében óhajtjuk, hogy ezen vidékből, t. i.Szabolcsmegyének elszigetelt területén fekvő községeiből és a Debreczenhez közel fekvőkből, továbbá Bihar megye egészen közel levő községeiből és a hajdúkerületből más királyi városok példájára jövőre is egész határával s határában fekvő pusztáival együtt külön törvényhatósági joggal bírandó s legnagyobb területű szabad kir. Debreczen városban székhelylyel szerveztessék egy uj megye. Ezen óhajtásunknak alapját nemcsak saját érdekeink, hanem még inkább a Debreczenre utalt vidék érdekei és a közérdek teszik. Mert ha a törvényhatóságok területe szabályozásának országos közérdekből csakugyan be kell következni, épen a közérdek szempontjából, hogy a rendezésnek az állandóság biztosíttassék, e szabályozás nézetünk szerint oly módon lenne végrehajtandó, hogy az egyrészről az országos közérdekeknek is megfeleljen, de másrészről a vidék lakosságát azon természetes központoktól, ahová helyzeténél és százados szokásánál fogva utalva van, törvényhatósági tekintetben más központokhoz ne kényszerítse. Márpedig az eddigi tervezetből azt látjuk, hogy midőn Szabolcs megyének némely községei és egy hajduváros az újonnan alakítandó „Kun“-megye székhelyéül kijelölt Karczag városhoz, a többi hajduvárosok pedig Szabolcs megye jövőbeli székhelyéhez , Nyíregyházához, s végre biharmegyei községek is ezen városokhoz, mint székhelyekhez szándékoltatnak csatoltatni, e városok ama községeknek természetes s czélszerü központjaiul nem szolgálhatván, azon községek e központokhoz érdekeik ellenére kényszerittetnének, a mi a rendezés állandóságának biztosítására nem vezetne. Még ellenben, ha az általunk fentebb megjelölt vidék népessége s területéből Debreczen városával székhellyel alakíttatnék egy új megye, városunk mint székhely azon vidék természetes érdekeit, anélkül, hogy ezáltal az országos érdek legkisebb hátrányt szenvedne, teljesen kielégítené, mert kétségtelen, hogy Debreczen város mind fekvésénél, mind kereskedelménél, mind a kebelében levő iskolák és intézetekre való tekintetből ama mindenkép ráutalt, s vele százados szokásánál fogva folytonosan érintkező nagy és népes vidékeknek legtermészetesebb s legczélszerűbb törvényhatósági székhelyét képezhetné ; másfelől, ha a tervezett szabályozás csakugyan végrehajtatik, tekintve, hogy a tervezet szerint ahol a politikai székhely lesz, ott és annak területére kiható hatáskörrel szerveztetik törvényszék, adóhivatal s katonai kerület is, s épen a politikai székhelyek apasztásával a törvényszékek száma is apasztalni czéloztatik ; ha tekintetbe vesszük a hajdúkerület mostani székhelyének Böszörmény városnak Debreczenhez egyetlenegy állomásra fekvését és a hat hajduvárosból kettőnek, úgymint I. Szoboszlónak és Vámos- Pércsnek, a többi hajduvárosoktól elszigetelt állását, a miből kifolyólag a nagyterületű és népes Szoboszló város Karczag székhelyhez szándékoltatik csatoltatni — : azon meggyőződésben vagyunk, hogy a hajdúkerület sem mostani állapotjában, mint törvényhatóság fen nem tartathatik, sem pedig életképes törvényhatósággá ki nem kerekíttethetik, mivel akkor Szabolcs megye veszítené el törvényhatósági képességét; még ha óhajtásunk szerint Debreczenben székhellyel alakíttatnék — amint az nagyon lehetséges egy életképes megye, a mint egyfelől Szabolcs és Bihar megyék nagy területcsonkitást nem szenvednének, úgy másfelől a Hajdúkerület lakossága is együtt maradhatna és talán, — amibe egyébiránt avatkozni nem akarunk — az uj megyének az érdekeltek meghallgatásával leendő elnevezésével, történelmi nevét is föntarthatná. Hogy pedig óhajtásunk s a mint hisszük az érdekelt vidék legnagyobb részének e tekintetben már eddig is nyilvánított hasonló óhajtása annál könnyebben valósittathassék: ezennel ünnepélyesen tudomására kívánjuk juttatni nagyméltóságodnak, hogy a város tulajdonát tevő s a főutczán fekvő „Fehérló“ czimü vendéglőt, mely mint emeletes, jó karban levő épület tartalmaz földszinten egy nagy termet és 14 szobát, az emeleten pedig szinte egy nagy termet és 18 más helyiséget, egy nagy istálló-épületet, az épület alatt pinczéket, — elég nagy kiterjedésű, jelesen 1080 Qelet tevő telkével együtt, melyeknek értéke legalább is 100,000 frtra tehető, ez a kulandó megye részére megyeházai öröktulajdonkép, egyedül csak azon korlátozással, hogy ha a megye későbben székhelyét netalán más városba tenné át, ez esetre amaz ingatlanság a városra visszaszállana, — átengedni hajlandók vagyunk. (Aláírás:) grammal szint nem vall s árra nézve garancziát nem nyújt, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy nemcsak a kőszeghi választókerületben, hanem széles ez országban megsokalta mindenki az oltalom nélküli didergést azokon a közjogi alapokon, melyeket egy biztos jövő alá Deák bölcsesége és hazafisága ugyan lerakott, de amelyekre sem pártja, sem ellenfelei hét év óta egy árva lakható kunyhót sem emeltek. Fáik KI. és választói. Köszegh, szeptember 8. Országos képviselőnek lenni, különösen magyarnak és beszámolni választóinak, kétségen kivül nem igen irigylendő helyzet. Az országnak ezernyi szüksége van, a választóknak rendszerint ennél is több, a „Tartozik“ fölötte sok és a „Követel” vajmi kevés. Nehéz sok megelégedett arczot látni oly emberek közt, akiknek nagyobb részét mindenütt szorítja a csizma. E kellemetlen helyzet súlyát tapasztalhatta folyó hó 4-én Fáik Miksa képviselő urunk is, midőn a délelőtti órákban a kőszeghi városházában csaknem harmadfélévi távolléte után beszámoló beszédét tartotta. Vétenénk az igazság ellen, ha a hallgatók számát nagynak mondanék. Volt bizony elegendő tér a helyeslő vagy nem helyeslő „mozgásra“, amint a képviselő úr is tréfásan megérintette. A nép, úgy látszik, beleunt a sok meddő politikába, amit különösen nálunk egyrészt valódi haladásnak lehet venni, mert a közelmúlt években oly túlzott heves, minden józan mértéket és határt túlhaladó volt a politikai élet hullámzása, hogy köztünk máris alig volt ember található, csupa „kortes“. De áttérek a számadóra. — Fáik Miksa országos képviselő szokott szellemes könnyedséggel fogott a beszédhez. Mintha csak a boldogult Jules Janin tartana egy kedélyes causerie fölolvasást, két órán túl a legélvezetesebb beszéddel tartotta hálás hallgatóit. A politikai nagy vizek mélyét nem zavarta; nem volt búvár, hanem inkább fecske, a mely könnyüd lebegő szárnyával csak érintette a sima viztükört, egy egy fölkapott vizcseppet csillogtatván elmésségének napfényében. Nem lehet föladatom mindaz apró és kis történetkéket Andrásyról, az orosz czárról, Ostenderől, a flandriai városokról, Rothschildről s a többiről itt ismételni, csak annyit mondhatok, ránk Fáik Miksa urnak mai beszédje azt a benyomást tette, mintha a Pester Lloyd-ban ő felsége a királyasszonyról olvasnánk kedélyes vezérczikket, melyről chiffre nélkül is tudja mindenki, hogy Fáik Miksa úr szellemes tollából folyt. Fáik Miksa úr nem volt annyira a komoly politikus számadó, mint inkább az elmés elmesélő, többnyire a kulisszák titkait szellőztette, nem annyira tettekről, mint inkább a személyekről beszélt. Elkezdte Andrásyn, folytatta Lónyayn, Szlávyn és Kerkapolyon, s midőn egy óra alatt a sok személyes miniszteri czivakodásokon és kabinetkriziseken végig vitt, magyar nyelven tartott beszédét azzal fejezte be, hogy a koalíczió tönkrejutását sajnálván, politikai jövőnket Tisza Kálmánnak a minisztériumba való belépéséhez kötötte. A jelen volt választók e közjogi és személyes vajúdások történetét a legkisebb rokon avagy ellenszenv nyilvánítása nélkül hallgatták végig ; meglehet, hogy nem érdekelte annyira ez a mi választókerületünkben, hála az égnek, meghaladott meddő közjogi pártoskodás, meglehet, hogy nagyobbrészt németajkúak lévén, tán nem is igen értették. Fáik Miksa úr erre német nyelven folytatva beszédjét, pénzügyi állapotainkról, nézetünk szerint igen helyesen megjegyezte, hogy ha hét évvel ezelőtt igenis rózsás szemüvegen néztük, most jelenleg túlzott sok korommal feketítjük be szemüvegünket, határtalan optimizmusból jogosulatlan pesszimizmusba csapván át; ily módon most ép oly kevéssé járulunk hitelünk emeléséhez, mint évekkel ezelőtt. Ezután kiemelvén, hogy csak kulturállamnak lévén jövője s csakis oly kulturállamnak, mely nem egyedül agrikultur, hanem egyúttal iparos is, azzal aposztrofált végül mindnyájunkat, hogy mindnyájunknak tanulni, munkálkodni és takarékoskodni kell. Hogy miért nem tette mindezt a magyar országgyűlés a belreformok annyi megoldatlan kérdéseiben, erről Fáik Miksa úr nem szólt, pedig őszintén mondva, mi és velünk sokan épen azt vártuk. — Hogy az új ipartörvény -szabatosság hiányában alig végrehajtható, hogy a vadászati törvény mellett sem a tulajdonjogi, sem a nemzetgazdasági elv nincsen kellőkép védve és biztosítva, hogy az új községi törvény mellett valaki előbb meghalhat, mielőtt illetősége, döntő fórum hiában, meghatároztatnék, hogy jó út, gyors és pontos közigazgatás, a régi patriarkhális szervezetű megyei és városi adminisztráczió mellett alig képzelhető, hogy kényszermunkaházak és javítóintézetek nélkül a nálunk mindinkább elharapódzó czigány és egyéb társadalmi rákfenék mindinkább mélyebbre harapódznak, — mindezen és sok egyéb a belreform terén, ha nem is egyszerre létesíthető, de mindenesetre végre-valahára megkezdendő kísérletekkel szemben Faik Miksa úr nem foglalt állást, jóllehet nemcsak beszámolt a múltról, hanem egyúttal a jövőre nézve is kikérte a választási kerület bizalmát. Nem tudjuk, mit határoztak vagy mit fognak határozni a kőszeghi választókerület választói; annyit azonban merünk állítani, hogy sem Fáik ur, sem bárki más e választókerület bizalmával nem fog dicsekedhetni, hacsak határozott belreformi pro- i KÜLÖNFÍlLSlE. Budapest, szeptember 10. [Hivatalos.] Ő felsége a modrusi székesegyház novi-i társas káptalanánál üresedésben lévő székesegyházi főesperességi állomást Mudrovosics A , a nevezett káptalan kanonokának adományozta. A m. kir. pénzügyminiszter Kovács J., számtanácsosi számtanácsosi czimmel és ranggal a gazdasági és erdészeti számvevőség főnökévé ; a m. kir. igazságügyminiszter a nagy-szombati kir. törvényszékhez aljegyzővé Fekete Árpád ottani díjas joggyakornokot; Schieezler Vilmos lugosi kir. törvényszéki dijnokot ugyanoda írnokká; Kromy József berettyó-ujfalui kir. járásbirósági joggytakornokot a karczagi kir. törvényszékhez aljegyzővé , Zacharia János szelestyei kir. járásbirósági díjas joggyakornokot ugyanoda aljegyzővé nevezte ki. — A beszterczebányai kir. pénzügyigazgatóság Trybalczky János számgyakornokot III. oszt. ideiglenes számtisztté nevezte ki. [Kitüntetés.] Ő felsége a lembergi országos főtörvényszék elnöke nemes Schenk Józsefnek a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozni méltóztatott. [Konzuli kinevezés.] Ő felsége a közös külügyminiszter fölterjesztésére, az argentiniai és Uruguay köztársaságoknál levő cs. kir. ügyvezetőt, buenos-ayresi főkonzult, hoffenfelsi lovag Hoffer Miksát, a nevezett köztársaságoknál miniszterrezidenssé, jelen főkonzuli állásában meghagyás mellett, kinevezni méltóztatott. [Adományozás.] Ő felsége az oppaticzai g. ker. román egyházközségnek temploma kijavítására 200 frtot, Vulka-Podrány község tüzkárosult lakosainak pedig 300 forint segélyt adományozott magánpénztárából. [A brandeisi gyakorlatok.] Brandeis színe, mint onnan távirják, a hadigyakorlatok által egészen megváltozott. A különben csöndes vidéki városban hullámzik a bámész idegen s a czifra katona. Tegnap (8-ka) óta tábori távirója van a városnak. Külföldi katona nagy számmal van jelen, legnagyobba a német. Be van jelentve két török tiszt is, kiket azonban még nem láttak. A szász király 9-én reggel érkezett s ma este 10 órakor ismét elment. 9-én udvari ebéd volt az ő tiszteletére. Kíséretében csak három tiszt van. A szász király onnan Drezdán át a meiaszem gyakorlatokra megy. Ma estére volt téve a község fáklyás tisztelgése, éjjeli zene és regatta. A gyakorlatok 9 én reggel kezdődtek. A déli hadtestnek kellett támadni. Az első csapatok 8 órakor indultak. A déli hadtest feladata az ellenség homlokzatát nyugtalanítani. A jobb szárny homlokának az ellenség oldalát kellett elérnie, hogy visszavonulását elvágja. A jobb szárny hadoszlopa tizedfél órakor érte el az északi sereget, melynek egy ezrede Badoviezot tartotta megszállva. Az osztályparancsnok hét zászlóaljat eresztett tűzbe Bourgignon tábornok alatt. Az osztály tüzérsége által kezdett támadás (3 üteg) a jobb szárnyon volt. 10 órakor Badoviez be volt véve. Az északi hadsereg lovassága meg akarta a kifejlődést akadályozni, de a Coburg-féle dandár által fényes sortüzelés által visszavettetett, mire az előrenyomulás Csesicz felé megkezdődött. Ezentúl csak szétszórt csapatokkal folyt a harcz. Az ellenséges lovasság újabb próbálkozásai egy újabb alakkal hiusittattak meg. A király ez attak után érkezett a harcz színhelyére, tudakozódott minden részlet után s a szárny magatartásával való teljes megelégedését nyilvánította. A középső hadoszlop s a balszárny az ellen homlokzatát iparkodtak lekötni, ami nekik különösen a manőverek elején teljesen sikerült is. E két hadoszlop főharcza a Jenstein körüli állásra szorítkozott, melyet a déli sereg el is foglalt. A sereg e részén lovas támadás nem volt. Délután a csapatok a mezőkön táboroztak. Még a főzés befejezése előtt megnyitották a harczot s estére kelve riadót futtak az egész vonalon. Az idő felséges volt, este kissé befellegzett. [Ő felsége tisztelgése Radeczky emlékszobra előtt.] Midőn ő felsége a prágai kivilágítást megszemlélendő a városon át sétakocsizást tett és ez alkalommal a közönség üdvkiáltásai közt a kleinseimi körútra érkezett, váratlanul tűzoszlop lobogott föl, mely Radeczky emlékszobrát mind a négy oldalról teljesen megvilágította. A jelenet elragadó volt és ő felsége is igen meg volt hatva. A kocsit a szobor előtt megállittatá, fölállt üléséből, kalapot emelt és üdvözlésül meghajta fejét. A nagy számmal egybegyült közönség valódi lelkesedéssel kísérte ő felsége tisztelgését. [Személyi hírek.] Lipót toskánai nagyherczeg és neje tegnap délután Bécsből Budapestre érkeztek ; a nagyherczeg azonnal kikocsizott Gödöllőre. — Bittó István miniszterelnök tegnap hosszabb látogatást tett Deák Ferencznél. [Katonaidolgok.] A Csákváron tartandó honvéd hadigyakorlatokra folyó hó 12-én a Willsdorf lovag nevét viselő 8 ik tüzérezredből két gyalog ágyúüteg indul Budapestről, vele együtt egy törzstiszt, kilencz főbb tiszt és 153 tüzér. A csapat Bis, Turbal és Alcsuthon át, 3 napi menet után érkezik Csákvárra. A tatai hadgyakorlatokról távozó és Temesvárra áthelyezett, herczeg Liechtenstein Frigyes nevét viselő 13 ik huszárezred 19 nap alatt érkezik Temesvárra és vidékére. [Házasságok.] Jászberényben néhány nap előtt volt Nagy Sándor nagyváradi törvényszéki jegyző esküvője Horkai Ilonka kisasszonnyal. — A betléri várkastély kápolnájában ma tartotta báró Gr 0vestin esküvőjét gróf Pálfy Janka kisasszonnyal. — Hoffmann Soma ügyvédjelölt e napokban váltott jegyet Keszthelyen Weltner Mari kisasszonnyal. [Halálozások] Kácskovics Jánosné, született Bogyay Ilona f. hó 8 án 18 éves korában hunyt el H.Szoboszlón. — Matuska János rahói járásbíró f. hó elsején elhunyt 52 éves korában szélhüdés következtében. — Horváth György, a fővárosi bizottság egyik legbuzgóbb tagja, f. hó 8-án meghalt. [Dr. Grubiczy László] igazságügyminiszteri titkár elméleti és gyakorlati tanfolyamot nyit a közjegyzői pályára való előkészítésre. A tanfolyam három heig fog tartani, mely alatt az illetők a közjegyzőség minden ágában eleve kellő tájékozást s elméleti és gyakorlati kiképzést nyerhetnek, minek folytán a kir. közjegyzőkről szóló törvény életbeléptetésével bátran léphetnek a közjegyzői pályára. A tanfolyam október 1-én veendi kezdetét. A tandíj a jelentkező hallgatók számához mérve mérsékelt lesz. Grubiczy fölhívja mindazokat, kik előadásában részt venni kívánnak, hogy ebbeli szándékukat vele akár írásban, akár szóval közöljék. Lakása: stáció-utcza 32. sz. 2. emelet 8. ajtó. [Kitett gyermek.] Tegnapelőtt este a váczi-utczai 15. sz. a. ház kapuszinében egy körülbelül egyhónapos kis leány találtatott. A kis gyermek vöröscsíkos vánkosba volt kötve és kék koczkás kendővel volt betakarva. A gyanú egy fiatal nőt terhel, kit az időben a házban láttak és ki állítólag divatárusnő. A kis gyermeket egy biztositó társulat hivatalnokszolgája vette magához. [Egy ipar 10 Vag.] Babnik Gyula volt postatiszt múlt hó 16-án Cellga helybeli főkonzulhoz jött és magát a főkonzul rokonának „Arthur von Montiert“-nak mondva, 15 frtnyi kölcsönt kért. A főkonzul távollétében Fáber alkonzul nyugta mellett átadta neki a kért összeget, a nyugtára Babnik „Arthur von donfort“ névvel írt alá. Babnik ma a fanyitó törvényszék által csalás miatt 4 havi börtönre ítéltetett. [Születések és halálozások.] A fővárosi statisztikai hivatal kimutatása szerint Budapesten az augusztus 30-tól szeptember 5 ig terjedő héten élve született 253 gyermek, elhalt 214 személy, a születések tehát 39 esettel múlják felül a halálozásokat.• Az élve szülöttek közt volt 171 törvényes, 82