Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)

1874-09-11 / 249. szám

Volna a földbirtokos osztály elleni ReméljUk, Ghyczy úr erre nem gondol, de ha gondolna és ő jónak találta az adózókat Francziaország áldozatkészségére figyelmeztetni, úgy engedje meg őket is figyelmeztetni, hogy a józan pénz­ügyi politikával ellenkezik a földadót folyto­nosan fölemelni, és kövesse ő is Francziaország példáját, mely ott sikerre vezetett és vegye igénybe a fogyasztási és fényűzési adókat s adóztassa meg a pénzt, mely eddig adómentes és azon kiváltsággal bir, hogy mig az ingatlan 50/9­0t sem jövedel­mez, az ingatlant terhelve 20—100 százalé­kot hoz. És ha Ghyczy úr mégis az általános jö­vedelmi adót be akarná hozni, remélem,­ a képviselőház nem fogja azt elfogadni, és ha mégis elfogadná, lesz a felsőháznak elég bá­torsága azt vétójával megakadályozni. Hiszem, hogy Ghyczy úr is azon nézet­ben van, miszerint az adó szaporítása nem elégséges államháztartásunk rendezésére, ha­nem fő kellék a kiadások apasztása. Annyi ut és mód van adóemelés nélkül is a jövedelmeket tetemesen szaporítani, úgy hogy 10—12 millió jövedelemtöbblet folynék az állampénztárba. Fönemlített czikkeimben jeleztem a teendőket, és itt csak megjegyzem, hogy a dohány- és bélyegkezelés javítása által 2 millió jövedelemtöbblet éretnék el. De a kiadások apasztására nem elégséges egy pár alsó hivatalnok elbocsátása, hanem komolyan az államgépezet minden ágaiban kell a meg­takarításokat azonnal foganatosítani. Ez esetben nem lesz szükséges oly nyo­masztó rendszabályokhoz nyúlni, mint az áta­­lános jövedelmi adó behozatala és az állam­javak eladása. Ez utóbbi rendszabálytól azok, kik a napi­renden lévő eszméket fölkarolva, a statisztikai adatokat pedig és az ügy bővebb tanulmányo­zását figyelmen kívül hagyják, nagy eredmé­nyeket várnak. Sőt elég vétkes hanyagsággal illetékes helyről is az hangoztatott, hogy az államja­vak vételárával az utolsó 150 milliós kölcsön törlesztetnék. De ha fontolóra vétetik, hogy épen azon államjószágokat kellene eladni, melyek leg­többet jövedelmeznek. (Mind roszul jövedel­mez. Szerk.) és hogy eladásra legfölebb 320 ezer katasztrális hold mivelés alatt álló föld kerülhet, melynek vételára legfölebb 40 millió forint és hogy ha az eladás okszerűen történik, úgy a vételár 20 év alatt fizettetnék, az ál­lamjavak eladásához kötött remények nagyon enyésznek, és nem is kellett volna az eszmét táplálni. Én részemről bízom a magyar nemzet hazafiságában és áldozatkészségében — és a­ki nem bízik, nem érdemes, hogy ügyeit in­tézze — hogy a sok kár és veszteség, a kere­­sebb csalódások daczára, egy önkéntes állam­kölcsön útján nagyobb összeg érelnék el, mint az államjavak eladásából befolyna, és itt fogna érvényesülni a községek, a testületek és a va­gyonos osztály hazafisága. De azon kormány, mely nem bízik, soha sem lesz képes nagy eredményeket elérni. Horvát országgyűlés. [Saját tudósitónktól.] Zágráb, szeptember 9. Hrv­at­alelnök a mai ülést 10 órakor nyitotta meg. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván hite­lesíttetett. Napirenden a sajtótörvényjavaslat átalános tárgyalása volt. Dr. Schram bizottsági előadó hosszabb beszéd­ben a javaslat előnyeit és szükségességét s az európai sajtó történelmi fejlődését fejtegeti. Felemlíti, hogy Ausztriában már II. József császár, Poroszországban pedig már Nagy Frigyes figyelemmel kísérték a sajtóviszonyokat; fölhozza, hogy a karlsbadi konfe­­renczia mily befolyást gyakorolt a sajtóra, s hogy mi­lyenek voltak Magyar- és Horvátországban a sajtóvi­­szonyok 1848 előtt. Összehasonlitja a ház asztalán fekvő javaslatot a jelenleg érvényben lévő 1852. évi sajtótörvén­nyel; szól a preventív és represszív rend­szerről, e tekintetben idézi Constant és Laboulaye né­zeteit. Szerinte a javaslatnak az az előnye, hogy ab­ban a jd’avertissement“ rendszere mellőzve van, s hogy általa a sajtónak közigazgatási úton való elnyo­mása ki van zárva. A kaucziót azonban a javaslat is föntartja, csakhogy azt jelentékenyen alábbszállítja. Dr. Posilovics hosszasan fejtegeti a bizott­sági előadó által fölemlített különféle rendszereket. Nem tagadja a javaslat előnyeit, azonban azokat még­sem találja elégségeseknek ; úgy találja, hogy a ja­vaslat a represszív rendszert fogadta el, mely­ mellett sajtószabadság nem képzelhető. Annak bebizonyítá­sára, hogy Horvátországban a sajtó mindeddig men­­nyire el volt nyomva, több gyakorlati példát hoz föl, s kikel az ellen, hogy a javaslat oly nagy kauéziót­ (4000 frt) szab ki. (A jelenleg érvényben­ lévő törvény szerint a kauczió 8000 frt.) A javaslat hosszasabb bonczolgatása után el­fogadta a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Brankovics,a kormány képviselője fölemlíti, hogy a sajtószabadság a jelenlegi kor követelménye, s minden czivilizált európai nemzetnek s így a mi testvér hazánknak Magyarországnak is van sajtótör­vénye az 1848 XVIII. törvényczikkben. A nálunk je­lenleg érvényben levő törvény a kor igényeinek többé már meg nem felel, s ép azért uj sajtótörvényt kell alkotnunk, mely a közigazgatási hatóságok önkényé­nek véget vessen és a sajtót valahára a törvény ol­talma alá helyezze. A javaslat megszünteti az engedé­lyezési rendszert s a közigazgatási hatóság azon jo­gát, hogy a nyomtatványokat egy időre vagy­ végle­gesen betilthassa, vagy pedig azokat elkobozhassa; az elkövetett sajtóvétségekért­ csak azon személyeket s azon mértékben teszi felelőssé, a mint ez törvényileg meg fog állapíttatni. A sajtóvétségekben ezentúl a bíró fog ítélni,­s a közbiztonsági közegeknek csak annyi hatáskör engedtetik meg, mennyit a közrend és közbiztonság érdeke megkövetel. Miután dr. Sch­r­a­m végbeszédében dr.P­o­s­i­­­o­­vics nézeteit megc­áfolta, a javaslat a részletes tár­gyalás alapjául egyhangúlag elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamában az 1—11. sza­kaszok a bizottság előterjesztése szerint fogadtattak el; a 12. szakaszhoz, mely az időszaki nyomtatványok kauczióját 4000 forintban állapítja meg, (a kormány 5000 forintot hozott javaslatba) dr. P­o­s­i 1­o­v­i­c­s és dr. B­r­l­i­c­s módosítványt nyújtottak be, mely szerint a kauczió 2000 frtra szállíttassék le. Dr. Brlícs indokolásában azt mondja, hogy e pontban is híven le kellett volna másolni a lajtán­­inneni sajtótörvényt, míg dr. Posilovics a 2000 frtnyi összeget elég magas kaucziónak tekinti. Stankovics kormányképviselő fölemlíti, hogy a 4000 frtnyi kauczió semmi esetre se túlságos, s kéri, fogadnák el a bizottsági javaslatot s vetnék el Brlics módosítványát. T­u­r­e 11­i Brlics indítványa mellett szólal föl. Erre szavazásra kerül a dolog, s mivel az első szavazáskor mindkét részről egyenlő szavazatszám mutatkozik, még egyszer szavaznak, mire aztán az elnök kijelenti, hogy az eredeti szövegezés elfogad­tatott. Említésre méltó, hogy Bilics módosítványa mel­lett szavazott az összes jobboldal és a szélső­bal. A 13 §-tól az utolsóig a kormányjavaslat által ajánlott szövegezés fogadtatott el jelentéktelen módo­sításokkal. A részletes vita befejezése után elnök bezárta az ülést, s a holnapi ülés napirendjére a ma tárgyalt tjavaslat harmadik olvasása tűzetett ki, hogy udvarának egy köztudomású courtisanneját a büszke franczia arisztokratáknak úrnőjükként mu­tatja be. Itt egy nyelvben és szokásokban idegen király, ki azonban népe szükségleteinek fölismerésén fárado­zik, hévvel karolja föl korának nemesebb törekvéseit , a kis Lotharingiában életbe léptetni igyekszik. Mig az akkori versaillesi hírlapok, említi Stern, szüntelenül fényes színi előadásokról, nagy vadászatokról s több efélékről szólanak, addig a lotharingiaiak nyilvános betegápoldák alapításáról, tanintézetek, utak, bányák javításáról, ínséges községek segélyezéséről tesznek említést. De mégis talán legszebb tettét képezi Sza­­niszlónak a nancyi tud. társulatnak (la société royale de Nancy) alapítása, mely által a kis tartomány iro­dalmi törekvései központot nyertek. Nem feledkezék meg azonban a­­ bon­roi Sta­nislas* honfitársairól sem, kiket átalában vendégsze­­retően fogadott udvarában, sőt többeket közülük na­gyobb hivatalokkal is látott el, nem hazájáról sem, melynek jólétét lelkéből óhajtá. Lengyelország egyik legkitűnőbb történetírója: L­e 1­e­w­e­l (v. ö. Geschichte Polens unter Stanislaus August, von Joachim Lelewel. Aus der noch ungedruckten Originalhandschrift über­setzt von A. V. Drake, Braunschweig, 1831. 4. 1.) igy ir Lotharingia uralkodójáról: „Ezen fejedelmet áldozták Lotharingia lakói és sok lengyel, ki az ő erényeit nagyrabecsülte, ott túl a Rajnán, hozzája sze­gődött, vagy meglátogatta őt s tért aztán vissza szülő­­mldjére. Lesczinszky király folytonosan 12 lengyel if­jút neveltetett saját költségén Francziaországban.“ Ez által Lesczinskynek, Lelewel szerint, az volt a czélja, hogy hazájának jeles fi­akat neveljen, kik Francziaor­szágban uj eszméket és nézeteket szíván magukba, lengyel köztársaság állapotának javítására működ­ének közre. A czimzetes király szabad idejét irodalmi kísér­letekkel tölté, melyek jobbadán politikai vagy erkölcsi tárgyúak. Művei ezen czim alatt nyomatt­k ki: Oeuv­res du philosophe bien faisant. A mi munkáinak bél­­értékét illeti, azok — Stern szerint — ott, a­hol sa­ját élményeiről szól, mint értekezései Lengyelország kormányzásáról, visszaemlékezései hazájában töltött rövid és zivataros kormányzásáról, — közérdekűek; de midőn a szerencséről, életről, barátságról, remény­ről s más eselékről bölcselkedik, sok jó akaratról tesz tanúságot, de a középszerűség színvonalán soha sem emelkedik felül s átalában nem felel meg azon várakozásnak , melyet a „jótékony bölcsész” sok (kivált jezsuita) panegyrisatora az ő nevéhez fűz. Szaniszló udvarában testőrségének tisztein kivül. Írók, költők, bölcsészek és jezsuiták (kiknek Lo­­tharingia tanügyére engedett némi befolyást) úgy­szólván mindennapi vendégek voltak. E vendé­gek közt találjuk Voltairet is, korának e nagy költőjét s legfélelmetesb gunyolóját, ki, daczára, hogy egészen ellenkező bölcsészeti s világnézlet­­tel birt, mint Lesczinsky, gyakori vendég volt a lunevilli várban és Szaniszló szikrás életei, szelle­mes ötletei, ragyogó társalgási ügyessége miatt an­­­nyira kegyében tartó Voltairet, hogy az udvartól való eltávolítására szánt minden mesterkedéset a jezsuiták­nak, valamint ugyancsak ebbeli óhaja vakbuzgó leá­nyának, a franczia királynőnek, — ki határozott ellen­szenvvel viseltetett Voltaire iránt, — sikertelenek maradtak. De daczára Voltaire iránti élénk érdekelt­ségének, legkevésbé sem hagyta magát Szaniszló tév­útra vezettetni általa. Midőn 1750-ben Rousseau János Jakab fiatal tudós lyoni pályaműve Franczia­ország egész tudományos világában nagy forrongást idézett elő, Rousseau ellenesei között ott találjuk a jótékony bölcsészt is. Elleniratában, mely — Stern szerint — irodalmi működésének legmerészebb tette, becsülendő meggyőződésének ad kifejezést, a mint az ki ünik a nagy genfihez intézett elleniratának zársza­vaiból is, midőn erélyesen s a meggyőződés hangján kiált föl : „az igaz bölcs soha sem téveszti szem elől a kinyilatkoztatás szövétnekét, folyvást követi e legi­tim tekintély csalhatlan vezetését, biztossággal kezdi pályáját, teljes bizalommal s rendületlenül halad a tudomány ösvényén, hasznos tagja a társadalomnak, tiszteli hazáját, ártatlanságban tölti életét és dicső­séggel végzi.* (Oeuvres du philosophe bien faisant. IV. kötet, 247. 1.) Hanem azért a „forradalmi” böl­csész paradoxonjait legkevésbé sem czáfolá meg. Szaniszló 1737—1766. uralkodott Lotharingiá­ban, s e hosszú időn át uralkodásának sok szép em­lékét hagyta hátra. Művészet, ipar, közoktatás alatta nagy lendületet nyert. Meghalt 89 éves korában, súlyos égési sebek következtében, melyeket végnapjaiban a kandallóba történt szerencsétlen esése idézett elő. Vele — miként Stern mondja — nem múlt ki, a mint azt a hivatalos gyászbeszédek émelygős szóvirá­gaikkal említék — korának egyik legnagyobb, de min­denesetre egyik legtiszteletreméltóbb és legnemesebb fejedelme, kit nem valami fényes szellemi tulajdonság, hanem egyszerű józanság, becsületesség, szivjóság, tiszta, nyugodt életnézet jellemez; fejedelem, ki több magán-, mint politikai erényekkel bírván, a czimzetes király, trónbitorló és a politikai kalandor szerepére, melybe őt a viszonyok sodorták, kevéssé volt alkal­mas, hanem kis tartományának kitűnő kormányzása még a legszigorúbb bíráló igényeit is teljesen kielégíti. Osvald Miklós: A megyei kikerekítés kérdése a törvényható­ságok gyűlésein. A megyék és városok közgyűlései országszerte a kikerekítés kérdésével foglalkoznak. Kivált Er­délyben , hol a kikerekítés a legnehezebb feladat, sok ellenszenvvel találkozik az újítás. Láttuk már, hogy Csikszék ellenzi egyesítését Udvarhelyszékkel. Ma Torda, Küküllő, Alsó-Fehér üléseiről fekszenek előttünk tudósitások. Ezeken kivül Debreczen város föliratát kell is­mertetnünk. Torda megye e hó 3 án megtartá közgyűlé­sét, melyben a belügyminiszternek a megyék kikere­­kitésére vonatkozó tervezete tárgy­altatott. A megye fölirata hangsúlyozza, hogy az uj kikerekitésnek csak ott látja helyét, hol a jó közigazgatás ezt föltétlenül követeli, s e szempontból az erdélyi részt legalább is 12 részre látná osztandónak. Abba szívesen bele­nyugszik, hogy Torda megye eddigi felső kerülete a hozzáadandó részekkel és Szász-Régen központtal új hatósággá alakíttassák , de meglepetéssel vette azon czélzatot, hogy az alsó kerületnek Besztercze és Maros­székhez csatolása van szóba hozva. A felirat szerint Torda első kerülete adója 13 százalékkal képes ma­gát mint külön megye föntartani, de ily kis megye föntartását nem tartván czélszerünek, ide csatolandó­­nak véli: 1) Az egykoron úgy is Tordamegye testéből ki­szakított Aranyosszéket; 2) Kolozsmegyének nehány községét, melyek fek­vésüknél s érdekeiknél fogva is Tordához gravitálnak ; 3) Alsófehérmegye nehány havasi községét, melyek nemcsak megszokás, de a völgyek fekvése által is ide vannak utalva, már annálfogva is, hogy e területek kincstári birtokot képezzenek s a kincstár­nak egy nagy tűzi- és épületfa-raktára épen Tordán állíttatott föl. Végre kifejezést ad azon elhatározásnak, hogy minden olynemű intézkedések ellen, melyek a megye alsó kerületét Kolozs megyéhez, a felső kerületnek Beszterczéhez való csatolását czélozzák, egész erőre ellent mond, s inkább mintsem ez történjék, ragasz­kodnék a leirat szerint is elvitázhatlan azon jogához, hogy mint oly törvényhatóság, melynek életképessé­ge, létjoga kétségbe sem vonható, fölosztatla­nul jelen állapotában maradjon meg jövőre is. Alsó-Fehér megye állandó választmánya (a közgyűlés 1.hó 9-én tartatott) abban állapodott meg, hogy a megye ajánlja területének teljes integritásban föntartását. Küküllő megye bizottságának tegnapi rend­kívüli gyűlése tárgyalta a belügyminiszternek a me­gye kikerekítési szabályzatra vonatkozó leiratát. A bizottsági gyűlés egyhangúlag elhatározta hogy Küküllő megye további föntartá­sát n­e­mcsak kiv­ihet­ő­nek , sőt életszük­ségnek tartja, s elhatározta, hogy Küküllő megye föntartása iránt a belügyminiszterhez föliratot intéz A föliratból adjuk a következő kivonatot: Engedje meg nagyméltóságod, hogy igen rövi­den elsorolhatjuk azon körülményeket, melyek az élénkbe tett kérdésekre nézve, alább előadandó meg­állapodásainknak alapot adnak, és a­melyek egy­szersmind fentebbi nyilatkozatunknak indokait is ma­gukban foglalják. A kérdés tárgyalásánál figyelembe vettük ugyanis 1- szer, hogy Küküllő megye — mint az erdélyi eredeti hét megyék egyike, az országnak szent István király által eszközölt legelső politikai föloszlatása al­kalmával nyerte alakulását, nyerte politikai egységét, melyet annyi századok folyama alatt a mai napig Csonki­tatlanul megtartott; e szerint tehát oly törté­nelmi múlttal bir, melyet a területszabályozás alkal­mával minden tekinteten kívül hagyni nem lehet. 2- szor, tekintetbe vettük, hogy Küküllő megye helyrajzi fekvése szabályos alakú, idegen beszögellő részek által meg nem szakított, tömör egészet képez, 8 mint ilyen a könnyű és gyors igazgatás föltételét bírja. Kiterjedése 26V4 mértföld, népessége 93 ezer tehát területe aránylagosan a többi erdélyrészi me­gyék között a legnépesebb, következőleg az önálló­ságra jogosultsággal bír; tekintetbe vettük továbbá, hogy a nemzeti elem, a közép­birtokosság minden más megyék között szintén legerősebben van képvi­selve ; míg másfelől lakóinak közgazdászati, közleke­dési, társadalmi, nevelésügyi, valamint politikai érde­kei önkormányzati egységében való további fönmara radását követelik, és hogy ugyanezt magasabb állami tekintetek teszik szükségessé, valamint, hogy jövő­beni anyagi és szellemi fejlődhetésének ebben találja biztosító föltételeit; — végre: 3- szor, kiváló megfontolás alá vettük nagymél­tóságod leiratához képest azon kérdést, ha t. i. képes-e megyénk háztartását az egyenes adók 20 százalékával akkér berendezni, hogy a költségek teljes fedezetet nyerjenek s általuk a közigazgatás fönakadást ne szenvedjen. E kérdést különös figyelmünk tárgyává tettük azért, mivel tulajdonképen ebben foglaltatik a megyei önállóság fönmaradhatásának alapfeltétele egyfelől, másfelől pedig ezáltal van mélyen érintve lakosaink anyagi érdeke, mennyiben az önkormányzati költsé­gek hordozásához való közrejárulási készségét veszi igénybe és teszi kérdésbe. És itt nem tartózkodunk kimondani, miszerint nagy megnyugvást találtunk volna abban, ha a házi pénztár javadalmazására az egyenes adók annyi szá­zalékának átengedése tétetett volna kilátásba, men­­nyit a közigazgatás, mint állami funkcziónak költsé­gei igényelnek; de ha már a javadalmazás csak 20 százalékban lett megállapítva, ebbe is belenyugodva, az alább előadott s hivatalos utón nyert számadatok alapján, megyénk közönségét önkormányzati költ­ségeinek, nagyobb megterheltetés nélkül való hor­dozására képesnek és késznek határoztuk nyilvání­tani. Ugyanis: I. Küküllőmegyének rendes évi költségvetése . . . 30,380 frt II. Az 1873-dik évi egyenes államadója tett .... 244,295 frt 98 krt. III. Ezen összeg 20 százalé­ka teszen . . . . . 48,858 frt 19 krt. Ezen számadatokból tehát világos, hogy az ön­­kormányzati hatáskör történhető szélesbítése által talán szükségessé válható magasabb kiadások eseté­ben is, háztartásunkat az engedélyezett 20 százalék korlátai között képesek vagyunk akképen rendezni, hogy közigazgatásunkban a költségek hiánya miatt fenakadás nem állhat be. Ezeknél fogva tehát nagyméltóságodnak tiszte­lettel idézett fölhívása következtében egyhangúlag kijelentjük, miszerint az elősorolt körülményeknél fogva, melyek Küköllő megyének hatósági önállását nyolcz század folyama alatt változatlanul fentartották és a melyek annak fönmaradását nemcsak a megyei lakosság, de a magyar állam érdekéből is, ma is szükségessé teszik, a maga ősi határai között továbbra is föntartani óhajtjuk és kívánjuk. Mindazonáltal tekintettel nagyméltóságot tisz­telettel idézett leirata 5-ik pontjára, egész hallgatással nem mellőzhetjük, miszerint megyénket délről egész hosszában a Nagy-Küköllő folyam jobb partja hatá­rolván, eme természetes határvonalon belől, mint el­szórt szigetecskék állanak jelenben, Medgyesszékhez tartozó következő községek, úgymint: Nagy- és Kis Ekemező, Felső-Bajom, (Bázna)Bogáts, Körös, Völtz, továbbá Segesvárszékből Prod, Nagy-Szőllős és Hold­világ, — melyek az új szabályozás alkalmával a ma 5-ik pont értelmében Küköllő megyéhez lennének be­­keblezendők, mint a­melyhez természeti fekvésüknél fogva tartoznak, valamint be lesz kebelezendő a kü­lönben eddig is ide tartozott Erzsébetváros közönsége is, ha hatósági önállása megszüntetik. Debreczen város nem keveset kíván. Azt akarja, hogy a város maradjon szab. kir. város s azon­kívül Debreczennel, mint székhelylyel szerveztessék körülötte egy Debreczen vármegye. E végre föliratot intézett a belügyminiszterhez, mely igy hangzik: A törvényhatóságok területének szabályozása s új beosztályozásáról szóló miniszteri törvényjavaslat tárgyalása alkalmából, már 1. évi június hó 11-én tartott közgyűlésünkben kinyilatkoztattuk, hogy úgy városunk, mint az egészen ráutalt s vele folytonos érintkezésben álló nagy és népes magyar vidék érde­kében óhajtjuk, hogy ezen vidékből, t. i.­­Szabolcs­­megyének elszigetelt területén fekvő községeiből és a Debreczenhez közel fekvőkből, továbbá Bihar megye egészen közel levő községeiből és a hajdúkerületből más királyi városok példájára jövőre is egész határá­val s határában fekvő pusztáival együtt külön törvény­hatósági joggal bírandó s legnagyobb területű szabad kir. Debreczen városban székhelylyel szerveztessék egy uj megye. Ezen óhajtásunknak alapját nemcsak saját érde­keink, hanem még inkább a Debreczenre utalt vidék érdekei és a közérdek teszik. Mert ha a törvényhatóságok területe szabályo­zásának országos közérdekből csakugyan be kell kö­vetkezni, épen a közérdek szempontjából, hogy a rendezésnek az állandóság biztosíttassék, e szabályo­zás nézetünk szerint oly módon lenne végrehajtandó, hogy az egyrészről az országos közérdekeknek is megfeleljen, de másrészről a vidék lakosságát azon természetes központoktól, a­hová helyzeténél és szá­zados szokásánál fogva utalva van, törvényhatósági tekintetben más központokhoz ne kényszerítse. Már­pedig az eddigi tervezetből azt látjuk, hogy midőn Szabolcs megyének némely községei és egy hajduváros az újonnan alakítandó „Kun“-megye székhelyéül kijelölt Karczag városhoz, a többi haj­­duvárosok pedig Szabolcs megye jövőbeli székhelyé­hez , Nyíregyházához, s végre biharmegyei községek is ezen városokhoz, mint székhelyekhez szándékol­­tatnak csatoltatni, e városok ama községeknek ter­mészetes s czélszerü központjaiul nem szolgálhatván, azon községek e központokhoz érdekeik ellenére kényszerittetnének, a mi a rendezés állandóságának biztosítására nem vezetne. Még ellenben, ha az általunk fentebb megjelölt vidék népessége s területéből Debreczen városá­val székhel­lyel alakíttatnék egy új megye, városunk mint székhely azon vidék természetes érdekeit, a­nélkül, hogy ezáltal az országos érdek legkisebb hátrányt szenvedne, teljesen kielégítené, mert két­ségtelen, hogy Debreczen város mind fekvésénél, mind kereskedelménél, mind a kebelében levő iskolák és intézetekre való tekintetből ama mindenkép ráutalt, s vele százados szokásánál fogva folytonosan érintkező nagy és népes vidékeknek legtermészetesebb s leg­­czélszerűbb törvényhatósági székhelyét képezhetné ; másfelől, ha­ a tervezett szabályozás csakugyan végre­­hajtatik, tekintve, hogy a tervezet szerint a­hol a po­litikai székhely lesz, ott és annak területére kiható hatáskörrel szerveztetik törvényszék, adóhivatal s ka­tonai kerület is, s épen a politikai székhelyek apasz­­tásával a törvényszékek száma is apasztalni czé­­loztatik ; ha tekintetbe ves­szük a hajdúkerület mostani székhelyének Böszörmény városnak Debreczenhez egyetlenegy állomásra fekvését és a hat hajduváros­­ból kettőnek, úgymint I. Szoboszlónak és Vámos- Pércsnek, a többi hajduvárosoktól elszigetelt állását, a miből kifolyólag a nagyterületű és népes Szoboszló város Karczag székhelyhez szándékoltatik csatol­tatni — : azon meggyőződésben vagyunk, hogy a hajdúkerület sem mostani állapotjában, mint tör­vényhatóság fen nem tartathatik, sem pedig életképes törvényhatósággá ki nem kerekíttethetik, mivel akkor Szabolcs megye veszítené el törvényhatósági képessé­gét; még ha óhajtásunk szerint Debreczenben szék­hel­lyel alakíttatnék — a­mint az nagyon lehetsé­ges­­­­ egy életképes megye, a mint egyfelől Szabolcs és Bihar megyék nagy területcsonkitást nem szenved­nének, úgy másfelől a Hajdúkerület lakossága is együtt maradhatna és talán, — a­mibe egyébiránt avatkozni nem akarunk — az uj megyének az érde­keltek meghallgatásával leendő elnevezésével, törté­nelmi nevét is föntarthatná. Hogy pedig óhajtásunk s a mint his­szük az érdekelt vidék legnagyobb részének e tekintetben már eddig is nyilvánított hasonló óhajtása annál könnyeb­ben valósittathassék: ezennel ünnepélyesen tudomá­sára kívánjuk juttatni nagyméltóságodnak, hogy a város tulajdonát tevő s a főutczán fekvő „Fehérló“ czimü vendéglőt, mely mint emeletes, jó karban levő épület tartalmaz földszinten egy nagy termet és 14 szobát, az emeleten pedig szinte egy nagy termet és 18 más helyiséget, egy nagy istálló-épületet, az épület alatt pinczéket, — elég nagy kiterjedésű, jelesen 1080 Qelet tevő telkével együtt, melyeknek értéke legalább is 100,000 frtra tehető, ez a kulandó megye részére megyeházai öröktulajdonkép, egyedül csak azon korlátozással, hogy ha a megye későbben szék­helyét netalán más városba tenné át, ez esetre amaz ingatlanság a városra visszaszállana, — átengedni hajlandók vagyunk. (Aláírás:) grammal szint nem vall s árra nézve garancziát nem nyújt, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy nemcsak a kőszeghi választókerületben, hanem széles ez országban megsokalta mindenki az oltalom nélküli didergést azokon a közjogi alapokon, melyeket egy biztos jövő alá Deák bölcsesége és hazafisága ugyan lerakott, de a­melyekre sem pártja, sem ellenfelei hét év óta egy árva lakható kunyhót sem emeltek. Fáik KI. és választói. Köszegh, szeptember 8. Országos képviselőnek lenni, különösen magyar­nak és­­ beszámolni választóinak, kétségen kivül nem igen irigylendő helyzet. Az országnak ezernyi szük­sége van, a választóknak rendszerint ennél is több, a „Tartozik“ fölötte sok és a „Követel” vajmi kevés. Nehéz sok megelégedett arczot látni oly emberek közt, a­kiknek nagyobb részét mindenütt szorítja a csizma. E kellemetlen helyzet súlyát tapasztalhatta folyó hó 4-én Fáik Miksa képviselő urunk is, midőn a délelőtti órákban a kőszeghi városházában csaknem harmadfél­évi távolléte után beszámoló beszédét tartotta. Véte­nénk az igazság ellen, ha a hallgatók számát nagy­nak mondanék. Volt bizony elegendő tér a helyeslő vagy nem helyeslő „mozgásra“, a­mint a képviselő úr is tréfásan megérintette. A nép, úgy látszik, beleunt a sok meddő politikába, a­mit különösen nálunk egy­részt valódi haladásnak lehet venni, mert a közelmúlt években oly túlzott heves, minden józan mértéket és határt túlhaladó volt a politikai élet hullámzása, hogy köztünk máris alig volt ember található, csupa „kortes“. De áttérek a számadóra. — Fáik Miksa orszá­­gos képviselő szokott szellemes könnyedséggel fogott a beszédhez. Mintha csak a boldogult Jules Janin tartana egy kedélyes causerie fölolvasást, két órán túl a legélvezetesebb beszéddel tartotta hálás hall­gatóit. A politikai nagy vizek mélyét nem zavarta; nem volt búvár, hanem inkább fecske, a mely kön­­­nyüd lebegő szárnyával csak érintette a sima viz­­tükört, egy egy fölkapott vizcseppet csillogtatván el­­mésségének napfényében. Nem lehet föladatom mind­az a­pró és kis történetkéket Andrásyról, az orosz czárról, Ostenderől, a flandriai városokról, Roth­­schildről s a többiről itt ismételni, csak annyit mondhatok, ránk Fáik Miksa urnak mai beszédje azt a benyomást tette, mintha a Pester Lloyd-ban ő fel­sége a királyasszonyról olvasnánk kedélyes vezér­­czikket, melyről chiffre nélkül is tudja mindenki, hogy Fáik Miksa úr szellemes tollából folyt. Fáik Miksa úr nem volt annyira a komoly politikus szám­adó, mint inkább az elmés elmesélő, többnyire a kulisszák titkait szellőztette, nem annyira tettekről, mint inkább a személyekről beszélt. Elkezdte Andrásyn, folytatta Lónyayn, Szlávyn és Kerkapolyon, s midőn egy óra alatt a sok szemé­lyes miniszteri czivakodásokon és kabinetkriziseken végig vitt, magyar nyelven tartott beszédét azzal fe­jezte be, hogy a koalíczió tönkrejutását sajnálván, politikai jövőnket Tisza Kálmánnak a minisztériumba való belépéséhez kötötte.­­ A jelen volt választók e közjogi és személyes vajúdások történetét a legkisebb rokon­ avagy ellenszenv nyilvánítása nélkül hallgat­ták végig ; meglehet, hogy nem érdekelte annyira ez a mi választókerületünkben, hála az égnek, meghala­dott meddő közjogi pártoskodás, meglehet, hogy nagyobbrészt németajkúak lévén, tán nem is igen értették. Fáik Miksa úr erre német nyelven folytatva be­szédjét, pénzügyi állapotainkról, nézetünk szerint igen helyesen megjegyezte, hogy ha hét évvel ezelőtt igenis rózsás szemüvegen néztük, most jelenleg túlzott sok korommal feketítjük be szemüvegünket, határtalan optimizmusból jogosulatlan pesszimizmusba csapván át; ily módon most ép oly kevéssé járulunk hitelünk emeléséhez, mint évekkel ezelőtt. Ezután kiemelvén, hogy csak kulturállamnak lévén jövője s csakis oly kul­­turállamnak, mely nem egyedül agrikultur, hanem egy­úttal iparos is, azzal aposztrofált végül mindnyájunkat, hogy mindnyájunknak tanulni, munkálkodni és taka­rékoskodni kell. Hogy miért nem tette mindezt a ma­gyar országgyűlés a belreformok annyi megoldatlan kérdéseiben, erről Fáik Miksa úr nem szólt, pedig őszintén mondva, mi és velünk sokan épen azt vár­tuk. — Hogy az új ipartörvény -szabatosság hiányá­ban alig végrehajtható, hogy a vadászati törvény mellett sem a tulajdonjogi, sem a nemzetgazdasági elv nincsen kellőkép védve és biztosítva, hogy az új községi törvény mellett valaki előbb meghalhat, mi­előtt illetősége, döntő fórum hiában, meghatároztat­­nék, hogy jó út, gyors és pontos közigazgatás, a régi patriarkhális szervezetű megyei és városi adminisz­­tráczió mellett alig képzelhető, hogy kényszermun­­kaházak és javítóintézetek nélkül a nálunk mindin­kább elharapódzó czigány és egyéb társadalmi rák­fenék mindinkább mélyebbre harapódznak, — mind­ezen és sok egyéb a belreform terén, ha nem is egy­szerre létesíthető, de mindenesetre végre-valahára megkezdendő kísérletekkel szemben Faik Miksa úr nem foglalt állást, jóllehet nemcsak beszámolt a múltról, hanem egyúttal a jövőre nézve is kikérte a választási kerület bizalmát. Nem tudjuk, mit határoztak vagy mit fognak határozni a kőszeghi választókerület választói; an­­­nyit azonban merünk állítani, hogy sem Fáik ur, sem bárki más e választókerület bizalmával nem fog di­csekedhetni, hacsak határozott belreformi pro- i KÜLÖN­FÍlLSlE. Budapest, szeptember 10. [Hivatalos.] Ő felsége a modrusi székesegyház novi-i társas káptalanánál üresedésben lévő székesegyházi főesperességi állomást Mudrovosics A , a nevezett káptalan kanonokának adományozta. A m. kir. pénzügyminiszter Ko­vács J., számtanácsosi számtanácsosi czimmel és ranggal a gazd­asági és erdészeti számvevőség főnökévé ; a m. kir. igazságügyminiszter a nagy-szombati kir. törvényszékhez aljegyzővé Fekete Árpád ottani díjas joggyakornokot; Sch­ieezler Vilmos lugosi­ kir. törvényszéki dijnokot ugyanoda írnokká; Kromy József berettyó-ujfalui kir. járásbirósági joggytakornokot a karczagi kir. törvényszékhez aljegyzővé , Zacharia János szelestyei kir. járásbirósági díjas joggyakor­nokot ugyanoda aljegyzővé nevezte ki. — A besztercze­­bányai kir. pénzügyigazgatóság Trybalczky János számgya­­kornokot III. oszt. ideiglenes számtisztté nevezte ki. [Kitüntetés.] Ő felsége a lembergi országos fő­­törvényszék elnöke nemes Schenk Józsefnek a titkos taná­csosi méltóságot díjmentesen adományozni méltóztatott. [Konzuli kinevezés.] Ő felsége a közös kül­­ügyminiszter fölterjesztésére, az argentiniai és Uruguay köztársaságoknál levő cs. kir. ügyvezetőt, buenos-ayresi fő­konzult, hoffen­felsi lovag Hoffer Miksát, a nevezett köztár­saságoknál miniszterrezidenssé, jelen főkonzuli állásában meghagyás mellett, kinevezni méltóztatott. [Adományozás.] Ő felsége az oppaticzai g. ker. román egyházközségnek temploma kijavítására 200 frtot, Vulka-Podrány község tüzkárosult lakosainak pedig 300 forint segélyt adományozott magánpénztárából. [A brandeisi gyakorlatok.] Brandeis színe, mint onnan távirják, a hadigyakorlatok által egészen megváltozott. A különben csöndes vidéki vá­rosban hullámzik a bámész idegen s a czifra katona. Tegnap (8-ka) óta tábori távirója van a városnak. Külföldi katona nagy számmal van jelen, legnagyob­ba­ a német. Be van jelentve két török tiszt is, kiket azonban még nem láttak. A szász király 9-én reggel érkezett s ma este 10 órakor ismét elment. 9-én ud­vari ebéd volt az ő tiszteletére. Kíséretében csak há­­rom­ tiszt van. A szász király onnan Drezdán át a meiaszem gyakorlatokra megy. Ma estére volt téve a község fáklyás tisztelgése, éjjeli zene és regatta. A gyakorlatok 9 én reggel kezdődtek. A déli hadtest­nek kellett támadni. Az első csapatok 8 órakor indul­tak. A déli hadtest feladata az ellenség homlokzatát nyugtalanítani. A jobb szárny homlokának az ellen­ség oldalát kellett elérnie, hogy visszavonulását el­vágja. A jobb szárny hadoszlopa tizedfél órakor érte el az északi sereget, melynek egy ezrede Badoviezot tartotta megszállva. Az osztályparancsnok hét zászló­aljat eresztett tűzbe Bourgignon tábornok alatt. Az osztály tüzérsége által kezdett támadás (3 üteg) a jobb szárnyon volt. 10 órakor Badoviez be volt véve. Az északi hadsereg lovassága meg akarta a kifejlődést akadályozni, de a Coburg-féle dandár által fényes sortüzelés által visszavettetett, mire az előrenyomulás Csesicz felé megkezdődött. Ezentúl csak szétszórt csapatokkal folyt a harcz. Az ellenséges lovasság újabb próbálkozásai egy újabb alakkal hiusittattak meg. A király ez attak után érkezett a harcz szín­helyére, tudakozódott minden részlet után s a szárny magatartásával való teljes megelégedését nyilvánította. A középső hadoszlop s a balszárny az ellen homlok­zatát iparkodtak lekötni, a­mi nekik különösen a ma­nőverek elején teljesen sikerült is. E két hadoszlop főharcza a Jenstein körüli állásra szorítkozott, melyet a déli sereg el is foglalt. A sereg e részén lovas tá­madás nem volt. Délután a csapatok a mezőkön tábo­roztak. Még a főzés befejezése előtt megnyitották a harczot s estére kelve riadót futtak az egész vonalon. Az idő felséges volt, este kissé befellegzett. [Ő felsége tisztelgése Radeczky em­lékszobra előtt.] Midőn ő felsége a prágai kivi­lágítást megszemlélendő a városon át sétakocsizást tett és ez alkalommal a közönség üdvkiáltásai közt a kleinseim­i körútra érkezett, váratlanul tűzoszlop lo­bogott föl, mely Radeczky emlékszobrát mind a négy oldalról teljesen megvilágította. A jelenet elragadó volt és ő felsége is igen meg volt hatva. A kocsit a szobor előtt megállittatá, fölállt üléséből, kalapot emelt és üdvözlésül meghajta fejét. A nagy számmal egybe­­gyült közönség valódi lelkesedéssel kísérte ő felsége tisztelgését. [Személyi hírek.] Lipót toskánai nagyherczeg és neje tegnap délután Bécsből Bu­dapestre érkeztek ; a nagyherczeg azonnal kikocsizott Gödöllőre. — Bittó István miniszterelnök tegnap hosszabb látogatást tett Deák Ferencznél. [Katonaidol­gok.] A Csákváron tartandó honvéd hadigyakorlatokra folyó hó 12-én a Willsdorf lovag nevét viselő 8 ik tüzérezredből két gyalog ágyú­­üteg indul Budapestről, vele együtt egy törzstiszt, kilencz főbb tiszt és 153 tüzér. A csapat Bis, Turbal és Alcsuthon át, 3 napi menet után érkezik Csák­­várra. A tatai hadgyakorlatokról távozó és Temes­várra áthelyezett, herczeg Liechtenstein Frigyes nevét viselő 13 ik huszárezred 19 nap alatt érkezik Temes­várra és vidékére. [Házasságok.] Jászberényben néhány nap előtt volt Nagy Sándor nagyváradi törvényszéki jegyző esküvője Horkai Ilonka kisasszon­nyal. — A betléri várkastély kápolnájában ma tartotta báró Gr 0­ves­tin esküvőjét gróf Pálfy Janka kisas­­­szon­nyal. — Hoffmann Soma ügyvédjelölt e na­pokban váltott jegyet Keszthelyen W­eltner Mari kisasszon­nyal. [Halálozások] Kácskovics Jánosné, született Bogyay Ilona f. hó 8 án 18 éves korában hunyt el H.­Szoboszlón. — Matus­k­a János rahói járásbíró f. hó elsején elhunyt 52 éves korában szél­­hüdés következtében. — Horváth György, a fővárosi bizottság egyik legbuzgóbb tagja, f. hó 8-án meghalt. [Dr. Grubiczy László] igazságügymi­niszteri titkár elméleti és gyakorlati tanfolyamot nyit a közjegyzői pályára való előkészítésre. A tanfolyam három heig fog tartani, mely alatt az illetők a köz­­jegyzőség minden ágában eleve kellő tájékozást s el­méleti és gyakorlati kiképzést nyerhetnek, minek folytán a kir. közjegyzőkről szóló törvény életbelép­tetésével bátran léphetnek a közjegyzői pályára. A tanfolyam október 1-én veendi kezdetét. A tandíj a jelentkező hallgatók számához mérve mérsékelt lesz. Grubiczy fölhívja mindazokat, kik előadásában részt venni kívánnak, hogy ebbeli szándékukat vele akár írásban, akár szóval közöljék. Lakása: stáció-utcza 32. sz. 2. emelet 8. ajtó. [Kit­e­tt gyer­m­e­k.] Tegnapelőtt este a vá­­czi-utczai 15. sz. a. ház kapuszinében egy körülbelül egyhónapos kis leány találtatott. A kis gyermek vö­­röscsíkos vánkosba volt kötve és kék koczkás kendő­vel volt betakarva. A gyanú egy fiatal nőt terhel, kit az időben a házban láttak és ki állítólag divatárusnő. A kis gyermeket egy biztositó társulat hivatalnokszol­gája vette magához. [Egy ipar 10 V­ag.] Babnik Gyula volt posta­­tiszt múlt hó 16-án Cellga helybeli főkonzulhoz jött és magát a főkonzul rokonának „Arthur von Mont­iert“-nak mondva, 15 frtnyi kölcsönt kért. A főkonzul távollétében Fáber alkonzul nyugta mellett átadta neki a kért összeget, a nyugtára Babnik „Arthur von­­ donfort“ névvel írt alá. Babnik ma a fanyitó törvény­szék által csalás miatt 4 havi börtönre ítéltetett. [Születések és halálozások.] A fővá­rosi statisztikai hivatal kimutatása szerint Budapesten az augusztus 30-tól szeptember 5 ig terjedő héten élve született 253 gyermek, elhalt 214 személy, a születések tehát 39 esettel múlják felül a halálozáso­kat.­­• Az élve szülöttek közt volt 171 törvényes, 82

Next