Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-09-01 / 34. szám
2 1989. SZEPTEMBER 1. A magyar náncs hadsereg anklas Szovjet akadémikus válaszol a Reform kérdéseire • A nagykövet bátorsága semmit sem számított • A civil magyarok állami megállapodással kerültek szovjet munkatáborba • Szamszonov sem kételkedik a „titkos záradékban” • Bábij Jár emléke A második világháború kitörésének évfordulóján az APN szovjet hírügynökség közvetítésével feltettünk néhány kérdést a szovjet történettudomány jeles személyiségének, Alekszandr Szamszonov akadémikusnak. Válaszai némelyikéből úgy tűnik: a történettudós kiváló diplomata is lehetne ... • Vizsgálták-e szovjet történészek a hadüzenet formális okát, a kassai bombázás körülményeit? A Szovjetunió elleni háborúban való magyar részvétel okait nem szabad a történelem kiragadott tényeivel magyarázni (bár jelentőségük nem vitatható) csakis az adott időre kialakult katonapolitikai körülményekkel. A Bárdossy-kormány már 1941. június 23- án határozott arról, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatait a Szovjetunióval. Kassa bombázása egy olyan provokáció, amit a nácik a magyar katonai vezetés részvételével szerveztek. 1941. július 5-én Horthy közölte Hitlerrel, hogy Kassa bombázása jó ürügy és a Szovjetunió elleni háborúba Magyarország a Németország iránti szolidaritásból lépett. Köztudott az is, hogy ez nem felelt meg a magyar nép akaratának. • Mint a hazai források igazolják: Kristóffy moszkvai magyar követ ellenezte a kedvezően alakuló kapcsolatok megszakítását a Szovjetunióval. A moszkvai irattárak az utolsó órák eseményeiről őriznek-e itthon nem ismert anyagokat? - Kristóffy, Magyarország szovjetunióbeli nagykövete a küldetésének tett eleget. Ami az ő háborúellenes érzelmeit illeti, én erről semmit sem tudok. Ha így van is, amit én teljes egészében lehetségesnek tartok, az adott pillanatban sem bátorsága, sem meggyőződése nem lehetett volna meghatározó jelentőségű. Közismert például, hogy Schulenburg, Németország szovjetunióbeli nagykövete ellenezte a Harmadik Birodalom Szovjetunió elleni háborúját és mégis - mint tudjuk - ennek semmi hatása nem volt a fejleményekre. • Ismert, hogy a Szovjetunió elleni háborúban Magyarország igen csekély erővel vett részt, a román hadsereg létszámának töredékével. Mi indokolta a háború utáni eltérő elbírálási módot? Egy kiugrás sikere vagy sikertelensége lehet-e magyarázat egy nép kollektív megbüntetésére? - Természetesen meghatározó jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió területén folytatott fegyveres akcióikban Németország szövetségesei mekkora fegyveres erőt vetettek be. Ugyanakkor nem értem, hogy miféle különbségre céloz a kérdés az elbírálási módot illetően. Úgy gondolom, hogy az összehasonlítást szélesebb körben kell tanulmányozni, mégpedig a következőképpen: eleinte Románia Németország oldalán igen aktív szerepet játszott, ugyanakkor a háború végére a Szovjetunió szövetségese lett. Mi több, az ország vezetésébe akkor egészen másfajta politikai erők kerültek. • 1944 végén és 1945-ben több tízezer magyar polgári személyt szállítottak a Szovjetunióba, ahol 2-5 évig munkatáborokban dolgoztak. Milyen megállapodás vagy határozat szolgált ezen intézkedés alapjául? - Ami a munkatáborokat illeti... Úgy gondolom, kellett hogy legyen katonai és állami fórumokon valamilyen megállapodás (döntés). Ugyanakkor itt nem maga a tény a fontos, hanem a kérdés lényegének a feltárása. • Mit fed a „jóvátételi közmunka” fogalma és milyen módon számították be a magyar jóvátételi kötelezettségbe? Nem szeretném sem magyarázni, sem dokumentálni a „jóvátételi közmunka" fogalmát, de mind tényszerűsége, mind jogi oldala érdekes a történeti kutatók számára. • Mikor, ki, milyen körülmények között hozott döntést arról, hogy a Kossuth vagy Magyar Légió szervezését abba kell hagyni? Igaz-e, hogy erre Masaryk moszkvai tárgyalásai után került sor? Nincsenek adataim arról, ki állította meg a Kossuth nevét viselő Magyar Légió szervezését. De azt hiszem, helyénvaló megemlékezni arról, hogy Moszkvában működött a Kossuth nevét viselő magyar rádióállomás, amely komoly munkát folytatott a hadifoglyok között. Mi több, arról is tudok, hogy a magyar katonák jelentős része fasiszta- és háborúellenes beállítottságú volt, és a nép összességében ellenezte a Szovjetunió elleni háborút. • Mi a véleményük arról, hogy a háború kitörése előtt különféle módon kialakult határok közül csak azok nem lettek helyreállítva, amelyek a Szovjetuniót közvetlenül érintik (Finnország, Lengyelország, Románia)? A Szovjetunió háború utáni határai a második világháborúban győztes országok nemzetközi megállapodásai alapján lettek meghatározva. A történelmi irodalomban ezt a kérdést nem a Szovjetunió „előnyei" szempontjából, hanem a történelmi és jogi törvényszerűség szempontjából vizsgálják. • Egyeztették-e Németországgal a Moldáviára és Besszarábiára vonatkozó szovjet követelést? A Moldáviára és Besszarábiára vonatkozó szovjet igények... Azt hiszem itt helyesebb ezeknek a területeknek a Szovjetunióval való újraegyesítésének történelmi jogosságáról beszélni. Emlékezzünk csak arra, hogy korábban Oroszország részét képezték és a polgárháború eredményeként lettek elcsatolva tőle. • Megtalálták-e, s ha nem, keresik-e a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának orosz nyelvű változatát? Hamisításnak tartják-e a német nyelvű változatot? - Az 1939. augusztus 23-ai szovjet-német megállapodás szövege, amely a későbbiekben a Molotov- Ribbentrop-paktum elnevezést kapta, már rég napvilágot látott Nyugaton, de a titkos záradék nélkül. Magától értetődik, hogy keresik ezt a dokumentumot, de a szovjet archívumokban nem sikerült megtalálni. Valószínű, hogy megsemmisítették. Ugyanakkor személy szerint én sem kételkedem a létezésében, hiszen ezt igazolják a történelmi események. (Az egyezmény szövegét a 12. oldalon közöljük - szerk ). • A helyi lakosság és a megszálló magyar katonák között - csekély számú esettől eltekintve - nem voltak rosszak a kapcsolatok. Tudomásunk van arról is, hogy több esetben különféle módon támogatták még a partizánokat is. Kutatta-e szovjet történész ezt a témakört? - Nincsenek adataim arról, tanulmányozták-e szovjet történészek a magyar megszállók és a helyi lakosság közötti kapcsolatok témakörét. Ugyanakkor tudom, hogy a magyar történelmet kutató szovjet tudósok úgy tekintenek erre a kérdésre, mint Röhet retom TÜKÖR Prágában sem felejtenek... Mind több dokumentum válik ismertté arról, hogy a Rajk-ügyben és más koncepciós perekben, például Nagy Imre kivégzésében milyen szerepe volt a szovjet NKVD-nek. Az „internacionalista segítségnyújtás” e sztálini módszereit más szocialista országok is élvezhették. Egy csehszlovák történészprofesszor, aki részt vett az ötvenes évek koncepciós pereinek felülvizsgálatában, a szovjet sajtóban rábukkant Vlagyimir Bojarszkij nevére. A volt NKVD-nyomozó ma egy kutatóintézetben tölt be fontos állást. De múltjával éppen most készülnek szembesíteni. Többek között azzal, hogy Észak-Oszétiában annak idején meghamisította százhárom ember peranyagát Közülük ötvenegyet agyonlőttek, ötvenkettőt pedig lágerbe küldtek. A cseh professzor most a vizsgálatok közben megismert dokumentumok alapján leírja: Bojarszkij 1950 májusától 1951 nyaráig, egy évet Prágában töltött. A csehszlovák államvédelmi szervezet egyik vezető szovjet tanácsadó volt. Emberek százait ítélték el, végezték ki koholt vádak alapján. Ehhez nyújtottak „segítséget” a szovjet NKVD-s tanácsadók. „Iránymutatásaikat” parancsként hajtották végre cseh kollégáik. Módszereik ma már ismertek. Semmitől sem riadtak vissza, hogy rákényszerítsék a letartóztatottakat: valljanak, fogadjanak el mindent, amit ez az ördögi gépezet róluk, társaikról, vezetőikről kiagyalt. Többnyire el is érték, hogy a koncepció peranyaggá álljon össze D. Sling, a CSKP Brno megyei titkárának esetében a vizsgálatot Bojarszkij személyesen vezette. „A csehszlovák népi demokrácia és az egész szocialista tábor megdöntésére irányuló szervezkedéssel"vádolták. A szerencsétlen ember néhány hónapig tagadta a koholmányt, azután összeroppant Vallomása nyomán több száz ártatlan embert vettek őrizetbe, Rudolf Slanski pártfőtitkár és Klement Gottwald köztársasági elnök elleni összeesküvés ürügyén. Utóbb azonban, a Rajk-perhez hasonlóra „emelték a szintet". Magát Slanskit, a CSKP főtitkárát vádolták összeesküvéssel, majd ki is végezték Ebben a stádiumban az ügyet az időközben hazarendelt Bojarszkij helyett már mások „segítettek felderíteni". Mi abban az időben hittünk a szocializmusban - írja a cseh professzor-, mélységes bizalmat tápláltunk a Szovjetunió iránt amely felszabadította a hazánkat a fasiszta megszállás alól. Most már tudjuk hogy ez az időszak nemcsak a szocializmus lerakásának a kora volt hanem a gyilkosok és hóhérok kora is A cseh professzor írásának a szovjet sajtó adott nyilvánosságot-