Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)

2007-09-16 / 37. szám

„Élete boldogságát az ember, végső soron, Is­ten ismeretében találja meg (Jn 17,3). (...) ...ki is jelentette és naponta újra feltárja magát a világmindenség egész felépítésében. (...) ...ki sem nyithatjuk a sze­münket anélkül, hogy ne kényszerülnénk látni Őt. (...) Bárhová fordít­juk is tekintetünket, nincs egy tenyérnyi hely sem a világmin­denségben, melyen dicsőségének legalább néhány szikráját ne lát­nánk fényleni." ► Múlt és jövő, 4. oldal Hálaadó istentisztelet Csengerben 9*­7 7 1 4 1 9­ 8 5 600 7 Ravasz László személye és életműve Augusztus végén értelmiségi kon­ferenciát rendeztek Szárszón. A téma Ravasz László személye és életműve volt... Útnak indultak a kecskeméti fiata­lok kiegészülve más egyetemistákkal és a Károli Egyetem teológus és val­lástanár hallgatóival együtt, hogy felfedezzék a reformáció egy újabb területét Európában... ► Hit és élet, 5. oldal A csengeri egyházközség a közel­múltban újította fel templomi or­gonáját, a templom elektromos há­lózatát és a templomi hangosítást, valamint a segédlelkészi és beosz­tott lelkészi szolgálati lakásokat... ► Egyházi élet, 6. oldal Növekedett a csecsemőhalá­lozások száma A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint az idei év első félévében a tavalyi év hasonló időszakához képest 0,6 ezrelékkel (5,2-ről 5,8-ra) növekedett a csecsemőhalálo­zási arányszám. A KSH adatai­ból az is kiderül, hogy folyama­tosan csökken a házasságkö­tések és az élveszületések szá­ma, a halálozási szám pedig növekszik. A csecsemőhalálozás mutatószáma nagyon sok elemből áll össze, és egy ország egészségügyi állapotáról ad fontos információkat. Ennek egy része közvetlenül összefüggésben van az egészségügyi ellátással, a másik része pedig az általános egészségügyi, élet­módbeli és társadalmi helyzettel kap­csolatos - mondja Velkey György, a Ma­gyarországi Református Egyház Bethes­­da Gyermekkórházának főigazgatója, aki hangsúlyozza, hogy a csecsemőhalá­lozás mostani rövid távú változása na­gyon komolyan veendő, ugyanakkor a gyors változásokból messzemenő követ­keztetéseket nehéz levonni. A KSH adataiból kiderül, hogy különösen az áprilisi, májusi, júniusi időszakban romlottak a havi statisztikák. Ezért az adatokat még inkább elemezni kell, hi­szen az egészségügyi rendszer átalakítá­sa a betegellátó intézményeket az április első napján életbe lépő struktúraátren­dezéssel érte el igazán. A csecsemőhalálozás leginkább a ko­raszülött-ellátáshoz kapcsolódik. Lé­nyeges, hogy a fenyegető koraszülöttség esetén centrumokban történik-e a szü­lés, fontos, hogy a várandós anyát időben szállítják-e oda. Nagyon lénye­ges, hogy van-e neonatológus vagy leg­alább gyermekgyógyász szakorvos a szüléseknél. Ha a baba veszélyben van, legjobb, ha ott tudják ellátni, ahol szü­letett — ezért fontosak a centrumok. (Folytatás a 4. oldalon) Csiba Kálmán H­a éjjel a kertemben valaki jár, a friss homokban, vagy felásott földön ott marad a lábnyoma. Nem láttam az arcát, nem tudom, hogyan néz ki, de biztos, hogy valaki itt járt, és akart valamit, mert itt maradt a lábnyoma. A lábnyom arról beszél, hogy itt valaki járt, így vagyunk a Sá­tánnal is. Persze, nem csak a Sátán­nak van lábnyoma. Mindenek felett Isten lábnyomával van tele a világ. Az egész teremtés, a zúgó erdőktől a legkisebb ibolyáig, a csillagvilágtól az atom szerkezetéig mind Isten láb­nyoma. Itt valaki járt, azért van vi­lágegyetem és élet, Anyaszentegyház és Biblia. És minden templom Krisz­tus lábnyoma, mert arról beszél, hogy itt az Isten Fia járt a lelkekben, és azok azért építették a templomot, mert Vele találkoztak. De a Sátánnak is van lábnyoma. Mert ott jár a kertben. A Magyar Kert­ben is. A Kertben, amit megálmod­tunk szépnek, termékenynek, öröm­mel és életerővel virágzónak. A Kert­ben, amiben Isten lábnyomai során élet kellene fakadjon, s ahol halál és boldogtalanság arat. A Kertben, ahol valami megrágja a virágok tövét, és azok kiszáradnak. A Kertben, ahol le­velek fonákján gonosz, apró, alig lát­ható gombák élősködnek, és megölik a termést. Ott van a Sátán lábnyoma. Ezt a lábnyomot azonosítani lehet. Valaki, aki élet és halál ismerője, re­ceptet adott reá, hogy felismerhessük. Az Úr Jézus jó előre megmondta, hogy tudjunk eligazodni a Kertben. Először is azt mondta: A Sátán emberölő volt kezdettől fogva. (Jn 8,44) Ahol embergyilkosság van, az a Sátán műve. A gyilkosság a Sátán láb­nyoma. Nem tréfa ez. Nem teológiai elvonatkozott filozofálgatás. Gondol­junk csak a világháború harmincöt millió halottjára. Mindenütt ott van a Sátán lábnyoma. És minden népnél ott van a Sátán lábnyoma. De mi van a jelennel? Hol vannak ma a tömegsírok és gyilkosságok? A Magyar Kertben hol van ma a Sátán lábnyoma? Elcsépelt dolog, nem is illik már előhozakodni újra­ meg újra vele, hogy Magyarországon hatmillió művi abortusz volt 1956 óta. Ilyen nagy tö­megsírról nem tud a világ. A Sátán láb­nyoma a magyarországi anyák méhé­­ben (vagy a szívében?), meg persze, az apák szívében van. Még akkor is, ha ezt törvény biztosítja. Gyilkosság-e a kábítószerre szok­tatni valakit? Ajánlani a „könnyű” ká­bítószereket? Nem a halálra vezető út ez? Persze, hogy az. Nem a gyilkosság, vagy nemzetgyilkosság útja-e hogy meggondolatlan 18 évesek sterilizál­­tathassák magukat? Persze, hogy az. Mer-e ez ellen szólni az Egyház? Meg meri-e mondani, hogy ez sátáni dolog? Hogy az élet, az Isten ajándé­ka, és a gyilkosság a Sátán lábnyoma, és az azt művelők a Sátán eszközei? Mert ez a feladata. És ez a feladata minden Istent hívőnek, minden Krisztust követőnek. Különben tönk­remegy a Kert, s a Sátán virágai fog­nak benne virítani. Krisztus azt mondja, hogy a Sátán a Hazugság Atyja volt kezdettől fogva. (Jn 8,44) Hova lett már Magyarorszá­gon a szó becsülete? Meg meri-e mondani az Egyház politikusoknak és nem politikusoknak, a híveinek, hogy ahol hazugság van, ott a Sátán van, és aki hazugságra épít, az a Sátánt szol­gálja? El merik-e mondani a keresz­tyének ezt ellenkező véleményű társa­ságban is, vagy ott bölcsen hallgatnak vele, s csak maguk között sopánkod­nak, hogy megromlott a világ? A Sátán szentírásbeli neve Diabolos, magyarul Szétdobálót jelent. Isten épít. Épít családot, egyházat, nemzetet. A Sátán szétdobál. Családot, egyházat nemzetet. Szétdobált bennünket is, 2004. december 5-én. Egyetlen nem­zet vagyunk, amely hivatalosan nem vállalta, megtagadta határon túl élő testvéreit. Hazugsággal, és megmér­gezett lelkekkel, félrevezetett társada­lommal dobált szét és fordított szem­be egymással. Meg merte-e mondani az egyház, hogy ez a Sátán munkája volt? És meg merték-e mondani, vagy egyáltalán észrevették-e a hívek? A Sátán Istent akar cseréltetni velünk. Jézussal is azt akart. Felvitte a hegyre, és azt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. ” (Mt 4,9) Velünk is Istent akar cseréltet­­ni.(Vagy már cseréltetett is?). Megpró­bálta a diktatúrában. Akkor az eszköze a megfélemlítés, az erőszak és az isko­lai, meg társadalmi nevelés volt. Most az érdek. A pénz szerelme, és a lábnyo­mával tele közszellem és a nevelés és az egyre inkább megüresített iskola. Mer­jük-e mondani, ha kell, hangosan is: „Eredj el Sátán, mert meg van írva!” Nem satanológiát akartam én itt írni. Sokat lehet azon vitatkozni, hogy hon­nan származik a Sátán, és miért engedi meg Isten hogy működjön. Mindennek meg van a magyarázata, és mindenek fe­lett kell tudnunk, hogy :A kijelentett dolgok az emberei és a titkok az Úréi.” És nem is az a feladatunk hogy a Sátán­ról prédikáljunk, és ne Isten hatalmáról, és az Úr Jézus szeretetéről. Csak arról van szó — de erről szó van! - hogy vegyük észre a Sátán láb­nyomait, és merjük nyíltan kimonda­ni,­­ legyen az politika, vagy nem po­litika,­­ hogy mi a sátáni dolog, és mi az Isten szerinti. Mert ha elmossuk a dolgokat, bennünket is elmos a törté­nelem, és mindenek fölött felelőségre von Isten. Mert reánk is érvényes az Ez 33,6.: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jönni és nem fújja meg a trom­bitát, és a nép nem kap intést, és eljön a fegyver és utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt érezett utol, de vé­rét az őrálló kezéből kérem elő. ” Isten segítsen meg bennünket, hogy hűséges őrállók legyünk. ■ (A szerző ny. erdélyi püspök) A SÁTÁN LÁBNYOMAI A reformáció ösvényein Ökumenikus nagygyűlés Nagyszebenben Európa kulturális fővárosa, Nagyszeben szep­tember 4-9. között az európai ökumené köz­pontja volt. Több mint 700 hivatalos képviselőt és közel 10 ezer keresztyént vártak a nagygyű­lésre. A nagygyűlés mottója: „Jézus világossága mindenkinek világít. Reménység a megújulásra és egységre Európában". E jelmondat szellemé­ben Aldo Giordano az Európai Katolikus Püspök­kari Konferencia főtitkára és Collin Williams az Európai Egyházak Konferenciája képviselője egyaránt Európa keresztyén megújulásában bí­zott. Az eseményen beszédet mondott José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is. A­z ökumenikus mozgalom iránti elkötelezettség mellett számos furcsaság és megmagyarázhatatlan esemény ré­szese volt a magyar delegáció. A szervezők nehezményez­ték, hogy a magyar tánccsoport a megnyitón hosszabb műsort adott a betervezettnél. Ez természetesen nem volt igaz, az egész esemény közel egy órával tartott hosszabb ideig a szervezés hiányosságaiból adódóan. Hogy a magyar delegáltak szállásával sem volt minden rendben, talán je­lentéktelen dolognak tűnik, de az a tény, hogy a megnyi­tót követő ünnepi fogadásra egyetlen magyar református delegáltat sem hívtak meg, több mint furcsaság. Amint azt Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke elmondta, a délelőtti köszöntésen a román államelnök jelenlétében ép­pen csak román nyelvre nem fordították köszöntő szavait. Ezek után mondta Bölcskei Gusztáv a Zsinat lelkészi elnö­ke, hogy érdeklődve várják a folytatást. A magyar küldött­ség elkötelezett az ökumené ügye mellett, ez azonban fel­tételezi, hogy minden érintett felet, hitvallást és egyházat komolyan kezeljenek. ■ www.reformatus.hu Pap Géza püspök beszédet mond J. M. Barroso A nagyszebeni ref. templom Barcza János felvételei

Next