Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)
2007-09-16 / 37. szám
„Élete boldogságát az ember, végső soron, Isten ismeretében találja meg (Jn 17,3). (...) ...ki is jelentette és naponta újra feltárja magát a világmindenség egész felépítésében. (...) ...ki sem nyithatjuk a szemünket anélkül, hogy ne kényszerülnénk látni Őt. (...) Bárhová fordítjuk is tekintetünket, nincs egy tenyérnyi hely sem a világmindenségben, melyen dicsőségének legalább néhány szikráját ne látnánk fényleni." ► Múlt és jövő, 4. oldal Hálaadó istentisztelet Csengerben 9*7 7 1 4 1 9 8 5 600 7 Ravasz László személye és életműve Augusztus végén értelmiségi konferenciát rendeztek Szárszón. A téma Ravasz László személye és életműve volt... Útnak indultak a kecskeméti fiatalok kiegészülve más egyetemistákkal és a Károli Egyetem teológus és vallástanár hallgatóival együtt, hogy felfedezzék a reformáció egy újabb területét Európában... ► Hit és élet, 5. oldal A csengeri egyházközség a közelmúltban újította fel templomi orgonáját, a templom elektromos hálózatát és a templomi hangosítást, valamint a segédlelkészi és beosztott lelkészi szolgálati lakásokat... ► Egyházi élet, 6. oldal Növekedett a csecsemőhalálozások száma A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentése szerint az idei év első félévében a tavalyi év hasonló időszakához képest 0,6 ezrelékkel (5,2-ről 5,8-ra) növekedett a csecsemőhalálozási arányszám. A KSH adataiból az is kiderül, hogy folyamatosan csökken a házasságkötések és az élveszületések száma, a halálozási szám pedig növekszik. A csecsemőhalálozás mutatószáma nagyon sok elemből áll össze, és egy ország egészségügyi állapotáról ad fontos információkat. Ennek egy része közvetlenül összefüggésben van az egészségügyi ellátással, a másik része pedig az általános egészségügyi, életmódbeli és társadalmi helyzettel kapcsolatos - mondja Velkey György, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója, aki hangsúlyozza, hogy a csecsemőhalálozás mostani rövid távú változása nagyon komolyan veendő, ugyanakkor a gyors változásokból messzemenő következtetéseket nehéz levonni. A KSH adataiból kiderül, hogy különösen az áprilisi, májusi, júniusi időszakban romlottak a havi statisztikák. Ezért az adatokat még inkább elemezni kell, hiszen az egészségügyi rendszer átalakítása a betegellátó intézményeket az április első napján életbe lépő struktúraátrendezéssel érte el igazán. A csecsemőhalálozás leginkább a koraszülött-ellátáshoz kapcsolódik. Lényeges, hogy a fenyegető koraszülöttség esetén centrumokban történik-e a szülés, fontos, hogy a várandós anyát időben szállítják-e oda. Nagyon lényeges, hogy van-e neonatológus vagy legalább gyermekgyógyász szakorvos a szüléseknél. Ha a baba veszélyben van, legjobb, ha ott tudják ellátni, ahol született — ezért fontosak a centrumok. (Folytatás a 4. oldalon) Csiba Kálmán Ha éjjel a kertemben valaki jár, a friss homokban, vagy felásott földön ott marad a lábnyoma. Nem láttam az arcát, nem tudom, hogyan néz ki, de biztos, hogy valaki itt járt, és akart valamit, mert itt maradt a lábnyoma. A lábnyom arról beszél, hogy itt valaki járt, így vagyunk a Sátánnal is. Persze, nem csak a Sátánnak van lábnyoma. Mindenek felett Isten lábnyomával van tele a világ. Az egész teremtés, a zúgó erdőktől a legkisebb ibolyáig, a csillagvilágtól az atom szerkezetéig mind Isten lábnyoma. Itt valaki járt, azért van világegyetem és élet, Anyaszentegyház és Biblia. És minden templom Krisztus lábnyoma, mert arról beszél, hogy itt az Isten Fia járt a lelkekben, és azok azért építették a templomot, mert Vele találkoztak. De a Sátánnak is van lábnyoma. Mert ott jár a kertben. A Magyar Kertben is. A Kertben, amit megálmodtunk szépnek, termékenynek, örömmel és életerővel virágzónak. A Kertben, amiben Isten lábnyomai során élet kellene fakadjon, s ahol halál és boldogtalanság arat. A Kertben, ahol valami megrágja a virágok tövét, és azok kiszáradnak. A Kertben, ahol levelek fonákján gonosz, apró, alig látható gombák élősködnek, és megölik a termést. Ott van a Sátán lábnyoma. Ezt a lábnyomot azonosítani lehet. Valaki, aki élet és halál ismerője, receptet adott reá, hogy felismerhessük. Az Úr Jézus jó előre megmondta, hogy tudjunk eligazodni a Kertben. Először is azt mondta: A Sátán emberölő volt kezdettől fogva. (Jn 8,44) Ahol embergyilkosság van, az a Sátán műve. A gyilkosság a Sátán lábnyoma. Nem tréfa ez. Nem teológiai elvonatkozott filozofálgatás. Gondoljunk csak a világháború harmincöt millió halottjára. Mindenütt ott van a Sátán lábnyoma. És minden népnél ott van a Sátán lábnyoma. De mi van a jelennel? Hol vannak ma a tömegsírok és gyilkosságok? A Magyar Kertben hol van ma a Sátán lábnyoma? Elcsépelt dolog, nem is illik már előhozakodni újra meg újra vele, hogy Magyarországon hatmillió művi abortusz volt 1956 óta. Ilyen nagy tömegsírról nem tud a világ. A Sátán lábnyoma a magyarországi anyák méhében (vagy a szívében?), meg persze, az apák szívében van. Még akkor is, ha ezt törvény biztosítja. Gyilkosság-e a kábítószerre szoktatni valakit? Ajánlani a „könnyű” kábítószereket? Nem a halálra vezető út ez? Persze, hogy az. Nem a gyilkosság, vagy nemzetgyilkosság útja-e hogy meggondolatlan 18 évesek sterilizáltathassák magukat? Persze, hogy az. Mer-e ez ellen szólni az Egyház? Meg meri-e mondani, hogy ez sátáni dolog? Hogy az élet, az Isten ajándéka, és a gyilkosság a Sátán lábnyoma, és az azt művelők a Sátán eszközei? Mert ez a feladata. És ez a feladata minden Istent hívőnek, minden Krisztust követőnek. Különben tönkremegy a Kert, s a Sátán virágai fognak benne virítani. Krisztus azt mondja, hogy a Sátán a Hazugság Atyja volt kezdettől fogva. (Jn 8,44) Hova lett már Magyarországon a szó becsülete? Meg meri-e mondani az Egyház politikusoknak és nem politikusoknak, a híveinek, hogy ahol hazugság van, ott a Sátán van, és aki hazugságra épít, az a Sátánt szolgálja? El merik-e mondani a keresztyének ezt ellenkező véleményű társaságban is, vagy ott bölcsen hallgatnak vele, s csak maguk között sopánkodnak, hogy megromlott a világ? A Sátán szentírásbeli neve Diabolos, magyarul Szétdobálót jelent. Isten épít. Épít családot, egyházat, nemzetet. A Sátán szétdobál. Családot, egyházat nemzetet. Szétdobált bennünket is, 2004. december 5-én. Egyetlen nemzet vagyunk, amely hivatalosan nem vállalta, megtagadta határon túl élő testvéreit. Hazugsággal, és megmérgezett lelkekkel, félrevezetett társadalommal dobált szét és fordított szembe egymással. Meg merte-e mondani az egyház, hogy ez a Sátán munkája volt? És meg merték-e mondani, vagy egyáltalán észrevették-e a hívek? A Sátán Istent akar cseréltetni velünk. Jézussal is azt akart. Felvitte a hegyre, és azt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. ” (Mt 4,9) Velünk is Istent akar cseréltetni.(Vagy már cseréltetett is?). Megpróbálta a diktatúrában. Akkor az eszköze a megfélemlítés, az erőszak és az iskolai, meg társadalmi nevelés volt. Most az érdek. A pénz szerelme, és a lábnyomával tele közszellem és a nevelés és az egyre inkább megüresített iskola. Merjük-e mondani, ha kell, hangosan is: „Eredj el Sátán, mert meg van írva!” Nem satanológiát akartam én itt írni. Sokat lehet azon vitatkozni, hogy honnan származik a Sátán, és miért engedi meg Isten hogy működjön. Mindennek meg van a magyarázata, és mindenek felett kell tudnunk, hogy :A kijelentett dolgok az emberei és a titkok az Úréi.” És nem is az a feladatunk hogy a Sátánról prédikáljunk, és ne Isten hatalmáról, és az Úr Jézus szeretetéről. Csak arról van szó — de erről szó van! - hogy vegyük észre a Sátán lábnyomait, és merjük nyíltan kimondani, legyen az politika, vagy nem politika, hogy mi a sátáni dolog, és mi az Isten szerinti. Mert ha elmossuk a dolgokat, bennünket is elmos a történelem, és mindenek fölött felelőségre von Isten. Mert reánk is érvényes az Ez 33,6.: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jönni és nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljön a fegyver és utolér közülük valamely lelket, ez a maga vétke miatt érezett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. ” Isten segítsen meg bennünket, hogy hűséges őrállók legyünk. ■ (A szerző ny. erdélyi püspök) A SÁTÁN LÁBNYOMAI A reformáció ösvényein Ökumenikus nagygyűlés Nagyszebenben Európa kulturális fővárosa, Nagyszeben szeptember 4-9. között az európai ökumené központja volt. Több mint 700 hivatalos képviselőt és közel 10 ezer keresztyént vártak a nagygyűlésre. A nagygyűlés mottója: „Jézus világossága mindenkinek világít. Reménység a megújulásra és egységre Európában". E jelmondat szellemében Aldo Giordano az Európai Katolikus Püspökkari Konferencia főtitkára és Collin Williams az Európai Egyházak Konferenciája képviselője egyaránt Európa keresztyén megújulásában bízott. Az eseményen beszédet mondott José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is. Az ökumenikus mozgalom iránti elkötelezettség mellett számos furcsaság és megmagyarázhatatlan esemény részese volt a magyar delegáció. A szervezők nehezményezték, hogy a magyar tánccsoport a megnyitón hosszabb műsort adott a betervezettnél. Ez természetesen nem volt igaz, az egész esemény közel egy órával tartott hosszabb ideig a szervezés hiányosságaiból adódóan. Hogy a magyar delegáltak szállásával sem volt minden rendben, talán jelentéktelen dolognak tűnik, de az a tény, hogy a megnyitót követő ünnepi fogadásra egyetlen magyar református delegáltat sem hívtak meg, több mint furcsaság. Amint azt Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke elmondta, a délelőtti köszöntésen a román államelnök jelenlétében éppen csak román nyelvre nem fordították köszöntő szavait. Ezek után mondta Bölcskei Gusztáv a Zsinat lelkészi elnöke, hogy érdeklődve várják a folytatást. A magyar küldöttség elkötelezett az ökumené ügye mellett, ez azonban feltételezi, hogy minden érintett felet, hitvallást és egyházat komolyan kezeljenek. ■ www.reformatus.hu Pap Géza püspök beszédet mond J. M. Barroso A nagyszebeni ref. templom Barcza János felvételei