Reformátusok Lapja, 2011 (55. évfolyam, 1-52. szám)
2011-10-09 / 41. szám
LV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETI LAPJA 2011. OKTÓBER 9. • Ára: 145 Ft Közös ügyünk: az istentisztelet Makovecz Imre - a templomépítő Az elfeledett reformátor A Generális Konvent Liturgiai Bizottságának konferenciáján harminchat Kárpát-medencei egyházmegye képviselője gondolkodott az istentiszteleti életünk megújulását és gazdagítását szolgáló teológiai és liturgiai alapelveken... ►» Református szemmel, 3. oldal Meghalt Makovecz Imre, a magyar nemzet világhírű építésze. A gyász vákuumában tudatosul a hátramaradottak számára, kicsoda volt ő valójában, és mit is alkotott. Egyházunknak is most kell eszmélnie, kit is veszített el... ► A Múlt és jövő, 8. oldal Kálvin kerek évfordulóinak árnyékában, és azoktól függetlenül is alig esik szó a másik nagy svájci reformátorról, a zürichi Zwingliről. Halálának 480. évfordulóján a reformátor magyar emlékezetkultúrájáról faggatózunk... » Hit és kultúra, 9. oldal ti +1 „A Szentírásnak tanítása leginkább két dologra törekszik. (...) az egyik az, hogy lelkünkbe csepegtesse és beleültesse az igazságosság szeretetét, amire különben természetünknél fogva épen nem vagyunk hajlandók." (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, Pápa, 1909.) A Szentírás éppen annyit közöl velünk, amennyit tudnunk és ismernünk kell a hitre jutáshoz, az igazság megtalálásához és szeretetéhez. Kezünkbe kell vennük a Szentírást, s tudatlanságunkból fakadó frusztrációnkat vagy egyszerű lustaságunkat legyőzve alá kell helyeznünk magunkat az Ige hatalmának. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12) Mégha felöltözünk is, ha igyekszünk is eltakarni valós természetünket és lényünket, az Ige mindeneket átható világosságában mezítelenül állunk meg. Az Isten Igéjével, a Szentírással találkozás ebben az élményben részesít - lecsupaszít, magával ragad, erejével megmunkál és megvilágosít. Világunk sötét, igazságtalan. Elménk, lelkünk és szívünk a maga bölcsességében csak tévelyeg. Megvilágosítandók vagyunk, s a megvilágosítást, a megvilágosodást minden részünkben az Ige viheti véghez egyedül. Az írás különlegessége szent voltában áll. Megfejtésének és az abból indított magyarázatoknak sokasága gyakran messzire visz, homálymocsaras vidékekre. Ahová nem hív be, oda nem szabad mennünk. A keresztségre történő felkészítésben, akár gyermek vagy felnőtt esetében, vigyáznunk kell, hogy ne csak a keresztvíznek külső jegye érintse meg a főt, hanem az Isten újjászülő Lelke is. Csakis az élő vízbe, a szent Igébe alámerülő bűnös ember jöhet felszínre újjászült formában Isten Lelkétől megáldott igyekezetében. Megtérése ebben gyökerezik, naponkénti megújulásának lehetőségét is ez a forrás kínálja. Egyedül az ihletett Szentírás képes megtanítani a hit nyelvére. Elménkben, lelkünkben és szívünkben megújulva cselekvéseink tiszta gondolatok és indulatok gyökeréből táplálkoznak. TÓTH TAMÁS KÁLVIN EMLÉKÉVEK 9771419856007 Rendkívüli helyszín, rendkívüli ülésrend, rendkívüli kérdések - szeptember 28-29-én Balatonszárszón tanácskozott a Magyarországi Református Egyház Zsinata. A kétnapos, minden tekintetben rendhagyó egyeztetésről a 3., 6-7. oldalon számolunk be. CSOMAÁRON Magam lepődtem meg a leginkább, hogy megnyertük a keringőversenyt - nem mostanság, harmincegynéhány éve az általános iskolában. Akkor sem tudtam táncolni, ma sem tudok, és falábaimra hivatkoztam, arra, hogy nincs ritmusérzékem, és különben sem szeretek táncolni. De sem az osztálytársak, sem a tanárunk nem hagyta, nekem is részt kellett venni a versenyben. Akadt táncpartnerem (aki természetesen jobban mozgott, mint én), és - nem tudom hogyan történhetett - talán a keringő dallama meg a tánc ritmusa tette, nem rontottuk el, és az osztályban mi lettünk az elsők. Nem mondom, meg kellett dolgozni érte, meg kellett tanulni a tánclépéseket, sokat kellett gyakorolni, meg le kellett győzni mindenféle ellenérzést is önmagamban. Október a reformáció hónapja. Néhány év óta már nem egy nap, egy egész hónapon keresztül ünnepelhetjük a reformációt és emlékezhetünk rá. Mi több, ha így haladunk, egyszer olyan fesztivállá nőheti ki magát ünnepünk, amelyet az egész ország ismer, és tele van eseményeivel a média. Azután elmúlik október 31. És megint elmondhatjuk, hogy minden a régiben maradt. Tudjuk, a régi, a megszokott biztonságot adhat a mai, gyorsan változó világban, lehet megnyugtató és békés. Olyan biztonságos, mint nagyanyáink otthona, amit nem ért el az átrendezés, lakásfelújítás, és évtizedek múltán is minden azon a helyen van, ahol megismertük (néha még a pókhálók is). Csak három nappal a reformáció hónapjának nyitánya előtt a Magyarországi Református Egyház rendkívüli zsinati ülést tartott Balatonszárszón. Itt hangzott el, hogy öregszik a református egyház. A népmozgalmi adatok az egyháztagok számának tartós visszaeséséről tanúskodnak, és arról, hogy a fiatalok között tíz év leforgása alatt komolyan csökkent a vallásosság, aminek oka az érdektelenség. A jövő nem túl derűs: ha semmit sem teszünk, néhány évtized alatt az egyház rendszeresen templomba járó tömege közel egyharmaddal csökken. A számok pedig fontosak. Olyanok, mint a hőmérő, amely pontosan mutatja a láz nagyságát és bizonyos értelemben a betegség súlyosságát. Természetesen a baj nem újkeletű, de most már nemcsak informális probléma, hanem ezzel a zsinati üléssel formálissá is lett. Ahogy a felszólalásokat hallgattam, egyértelmű volt, hogy mindenki vágyja a változást, a megújulást, a kérdés sokkal inkább az út, a módszer és a bátorság maradt. Jó volt látni - mert minden felszólalás egyértelművé tette -, hogy a változás nálunk, velünk kezdődik. Senki sem kívül kereste a baj okát, gyökerét, hanem belül. Nem régen olvastam Visky Ferenc könyvében annak a történetnek a kicsiny magyarázatát, amelyik egy beteg fiatalemberről, az édesapjáról meg a tehetetlen tanítványokról szólt, akik nem tudták a fiút meggyógyítani. Visky Ferenc arra az egyszerű tényre hívja föl a figyelmet, hogy Jézus a gyógyítást az apukán kezdte, és nem a beteg gyermeken. Annyit kérdezett a fiatalember édesapjától, hogy elhiszi-e, minden lehetséges a hívőnek. Mire az apa annyit válaszolt, hogy hiszek ugyan, de mégis hitetlen vagyok. A gyógyulás ezután történt meg. Először az apa, utána gyermeke. Először mi... Először nekünk kell változni, először belül kell történnie valaminek. Onnan jutott ez az eszembe, hogy talán a baj legfőbb oka mindig az, hogy vagyunk, de ez nem mindig látszik. Nem mindig érezhető azok számára, akikért vagyunk. Az emberekről van szó, akikhez valami jót, valami örömöt, útmutatást, közösséget kellene vinni. A református szó azt jelenti: megújult. Egyik legfontosabb jellemzője a református hitnek és gondolkodásnak éppen a megújulás. Valamikor a 16. században egészítették ki a megújított, megreformált egyház elnevezését azzal, hogy a református egyházat állandóan meg kell újítani. A református keresztyén ember számára nagyon fontos a megújulásra való készség és bátorság. Ugyanakkor a megújulás azt jelenti, hogy az újat mindig hozzámérik Isten beszédéhez, szeretetéhez, akaratához, ez a biztos pont a számunkra. Persze ezt könnyű mondani. Klaus Douglass írta a pünkösdi történet kapcsán, hogy azok a gyülekezetek és emberek fáradnak el, akik csak saját erőforrásaikra építenek. A kérdés természetesen az - írja -, akarjuk-e, hogy másként legyen? Aztán hozzáteszi, Isten nem akarja magát ránk kényszeríteni, de felajánlja a Szentléiket. Mi meg imádkozunk érte, de legyünk elővigyázatosak - figyelmeztet -, mert a tűz, amit az Isten küld, mindent megváltoztat, nem leszünk ugyanazok, aki voltunk, mert Isten Lelke megragad és szolgálatra indít. Október nemcsak a reformáció hónapja, hanem nagyon úgy tűnik, felhívás keringőre! Természetesen táncórákra kell járni, és olyan lépéseket, olyan ritmust kell megtanulni, gyakorolni, amiről azt hittük, nem is tudjuk meglépni, meg le kell győzni mindenféle ellenérzést önmagunkban. Aztán ki tudja? Mi lepődünk meg leginkább a végén, hogy megnyertük a keringőversenyt, mert igaz lesz ránk, hogy „ecclesia reformata semper reformanda”. A református egyházat mindig újítani kell. És lám, tesszük... 41 (A szerző református lelkipásztor) Felhívás keringőre Október a reformáció hónapja Az Október a reformáció hónapja rendezvénysorozat a debreceni baptista imaházban vette kezdetét a hónap első napján. A több száz fős ökumenikus gyülekezet előtt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa protestáns tagegyházainak képviselői szolgáltak. Derencsényi István, a Tiszántúli Egyházkerület főjegyzője tolmácsolta Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntését, majd a rendezvénysorozat ézsaiási igéje alapján - „Itt vagyok, engem küldj!" - hirdette Isten üzenetét. Rámutatott Urunk semmihez nem hasonlítható szentségére, dicsőségére, másságára, amelynek mélységét és magasságát az angyalok és a szeráfok tudják érzékeltetni a mennyben, e földi világban pedig a zeneirodalomnak a legragyogóbb gyöngyszemei juttatják el szívünkig. E megállapítás meggyőző illusztrálását adták a G. F. Händel, Tillai Aurél, Pető István, A. Vivaldi és Behorka Pál Istent dicsőítő dallamait megszólaltató zenészek és énekesek Berkesi Sándor és Oláh Gábor karnagyok vezetésével. B. Z. RÉSZLETEK A 4. OLDALON