Regélő, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-05-23 / 15. szám
gadó közös ebédjén;’s midőn bizonyosa tenné a’ báró, hogy arra még idő volna, egyszersmind ajánló magát, hogy őtet oda be fogja vezetni. A' figyelmet, mellyet a’ bájló idegen dáma a’ nagyonis meg lepett asztalnak férfijai ’s asszonyaiban gerjeszte, mind ő, mind a’ báró jól észre vette. Úgy látszék, hogy az urakat mintegy elektromi ütés érte, mert olly nagy leve a’ szolgálati készség, mellyel valamennyin a’ még két üres teritéket (Couvert, Gedeck), mellyek egymástól nagyon távul estek, a’jókora asztal majd felényi helyeinek változtatásával ’s a’ legkészebb sziveség vonásaival igyekeztek együvé helyeztetni. A’ dámának jobb kezére jutó, az ujviselet legszorosabb szakásai szerint öltözött, fiatal és jótermetű szomszédja alig látta meg a’ dámát, midőn máris annak mulattatásában szerencséjét kezdé próbálni. Szembetűnően bátorító őtet a’ dáma engedéksége (Nachsicht) , mellyel ez amannak roszul beszélt franczia nyelve iránti mentségét fogadta. De arra azonnal olly illendő elutasítást tapasztalt, melly által a’'dáma annyira meg nyerte a’ szomszéd urak sziveit, hogy bennek hasonló szerencse-próbálásra vetekedést gerjesztene , minek szerencsétlen következése által azonban egyszerre majd valamennyi egyéb ott ülő és eddig látható irigységgel elfogadott dámák sziveit magához édesítette; mivel amazoknak nagyított galantériájokat, miben valamennyin hibáztak, hasonló elutasítások követték, mellyek annál érzékenyebbek voltak, mennél elmésebben hangzottak. Tangern volt az egyetlen egy, ki iránti jobb bánásmódját a’ dáma magának fentartani látszatott. Különösen pedig értésére adó neki tetszését a’ bárónak csinos franczia szóllásmódján. Meg nem foghatta , mondá , hogy a’ báró csak ugyan nem földije neki, ki franczia ország fővárosának köszöni születését ’s neveltetését. Az ebéd vége felé egy inas jelenté a’ dámának, hogy anyja éppen most szállott be a’ másik fogadóba. „Báró úr — mond a’ dáma — hogy minden hosszas elitélését kikerüljük annak, vallyon ama szállás , mellynek mind kettőnket a’ különös történet lakójává tett, az uré-e.