Regélő, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-06-30 / 26. szám
206 az ő indulatját is bús komolyság bobtá el; azonban derülő napsugárként serkenté fel őtet ismét egy meghivó levél, mellyben atyjafijai a’ fő városba, a’magok körébe hivtákmeg. Örömtől elfogadott kebellel fogadta el a’meghívást, csak édes atyjáért töprenkedett, kit magára kellett vissza hagynia; de minekutánna megígérte , hogy nem sokára őis be fogna menni, nyugottan hagyá el puszta lakját, hogy azt a szajgó fővárossal felcserélje, hol őtet vérei szives köszöntéssel fogadák. Bezeg nagy nyugtalansággal véve most Kriska észre meghivatásának okát, Danstadt ezredes , kit Kriska még svéd laktában a’ király kisérőji között megvendéglett vala, már akkor csendes vonzalmat sejtett Kriska iránt a’ nélkül, hogy Kriska azt tudná, ’s most Mank angyához folyamodott, kinek befolyása által a’ hölgynek bírását kieszközölni remélhetné. A’ hizelgés által rá vett asszony könnyen ajánlá ebbeli készségét,’s már csaknem bizonyosnak állitá az óhajtott czél elérését. Kriska csak titkolt kedvetlenséggel fogadta az ezredes hódolásait, attól tartván mindazonáltal, nehogy Koppenhágát ismét olly hamar oda hagyni kéntelenittessék, azokat legalább, bár erőltetve, el nem utasitá mind addig, mig gerjedelmei szóra nem fakadónak, melly midőn megtörtént volna, türhetlenek levének Kriska előtt; és midőn végtére a’ kegyes, a’ kedves királyt ismét meglátná, újabb lángoló hévvel riadtak fel ismét minden elnyomott gerjedelmei. Leirhatlan öröm-érzéssel kisérék képzetei azon pillanatot, midőn a’ szeretett uralkodó őt ismét megszemlélvén iránta idegennek nem tetszenek. ’S valóban Keresztély hajlandósága a’ bájos leánykához mindig öregbedett, kinek vonásaiból a’ legnagyobb nyájaság, és szűz indulatinak kedves szelídsége bájosan tűnt elő. Az udvarnál egy pompa se történt a’ nélkül, hogy Kriska hivatalos ne lett volna: ha ő jelen volt, a’ király tűzszeme csendes vizsgálással kisérte gyakran minden mozdulatit; ha pedig jelen nem volt, Keresztely fellengző homloka komoly ránczokba rejtezett, különben pedig mindenkor csak őt tünteté ki mindenek felett. — ’S bár mindezekben a’ szerény leányzó királyi kegyes leereszkedésnél egyebet nem sejtett, mégis kifejthetlen öröm-érzéssel lepte meg őt csak ezen kegyes figyelme-