Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-08-01 / 35. szám
REGÉLŐ. pesten Csütörtökön Augustus 1**“ 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi dijja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul, postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. I.I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Utolsó napom Parisban. (Fohstaldst Estelle is meghivatott ezen vig gyülekezetbe a’ becsbiztos által, ki igy szóllá hozzá az igaz érdemet különöztetni és becsülni tudó jó ember hangján: „Ki díszesithetné jobban e’ mi kis innepünket, mint az, kinek munkája tartja szülőjét, enyhíti beteg atyja fájdalmát, és tiszteletet, becsületet szerez minden szomszédságban ? — Hátra volt még kedves Estelle — mondja tovább Dumont asszony — hogy ezen nyilvános tanúját adjuk hajlandóságunknak és gondolkodásunknak.44 Mi Ily hamar szivét érek e’ szavak a’ fiatal munkásáénak ! Mi hizelkedő azon első hódolás, mellyet nyerünk, és mellyre magunkat érdemesnek ismerjük! Estelle olly élénk (lebhaft) örömbe ragadtatott, hogy szót ejteni nem tuda. Egy kézszoritás, mellyet e’ pillanatban Emmától nyere, eléggé bizonyító, hogy ő is részes szülőjének meghívásában , és Leónak rátekintése könnyen kitaláltatták vele, ki lészen a bálban az ő első gavallérja. Minden szem rajta, mint jámbor leányon, akadott-meg; minden ikoncz vele, mint társnéjával, mint hozzá hasonlóval hóna; kiki legbizelkedőbb dicséretet monda neki; de senkié sem ért fel Leónak némaságával, ki szemeit rá függesztve , a’ becsületes polgáriságban osztozni, és magát azon előérzésnek oda engedni látszék, mellyet Estelle egykor nyerend. Estelle, távol lévén a’ hasonló gondolatoktól, szelíd hátratartásban álla, mint még érdekesbbé tette. A’ mennyire lehete, kikerülé a’ házi leánynak lobogó szemeit és inkább egyéb inakra forditá, remélvén, hogy eloszlathatná azon zavart, mellybe esett. De magunk elől hasztalan futunk; akaratunk ellen is mind csak velünk maradunk.