Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-08-01 / 35. szám

R­EGÉLŐ. pesten Csütörtökön Augustus 1**“ 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi dijja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul, postán 4 ft pengőben. Buda­pestiek évnegyedenkint­ is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. I.­I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Utolsó napom Parisban. (Fohstaldst Estelle­ is meghivatott ezen vig gyülekezetbe a’ becs­biztos által, ki igy szóllá hozzá az igaz érdemet külö­­nöztetni és becsülni tudó jó ember hangján: „Ki dísze­­sithetné jobban e’ mi kis innepünket, mint az, kinek mun­kája tartja szü­lőjét, enyhíti beteg atyja fájdalmát, és tisz­teletet, becsületet szerez minden szomszédságban ? — Hátra volt még kedves Estelle — mondja tovább Dumont asszony — hogy ezen nyilvános tanúját adjuk hajlandóságunknak és gondolkodásunknak.44 Mi Ily hamar szivét érek e’ szavak a’ fiatal munkásáé­nak ! Mi hizelkedő azon első hódolás, mellyet nyerünk, és mellyre magunkat érdemesnek ismerjük! Estelle olly élénk (lebhaft) örömbe ragadtatott, hogy szót ejteni nem tuda. Egy kézszoritás, mellyet e’ pillanatban Emmától nyere, eléggé bizonyító, hogy ő­ is részes szü­lőjének meghívásá­ban , és Leónak rátekintése könnyen kitaláltatták vele, ki lészen a­ bálban az ő első gavallérja. Minden szem raj­ta, mint jámbor leányon, akadott-m­eg; minden ik­oncz vele, mint társnéjával, mint hozzá hasonlóval hóna; kiki legb­i­­zelkedőbb dicséretet monda neki; de senkié sem ért­ fel Leónak némaságával, ki szemeit rá függesztve , a’ becsü­letes polgáriságban osztozni, és magát azon előérzésnek oda engedni látszék, mellyet Estelle egykor nyerend. Es­telle, távol lévén a’ hasonló gondolatoktól, szelíd hátra­­tartásban álla, mi­nt még érdekesbbé tette. A’ mennyire lehete, kikerülé a’ házi leánynak lobogó szemeit és inkább egyéb in­akra forditá, remélvén, hogy eloszlathatná azon zavart, mellybe esett. De magunk elől hasztalan futunk; akaratunk ellen­ is mind csak velünk maradunk.

Next