Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-02-23 / 16. szám

AM elég? én az egész világot oda adnám azon lapért, de a’ könyvnek elő kell jönni. — — Csak egy ember játszható velem e’ tréfát, ’s nekem meg kell tudnom, ki volt ama betyár, ki foliansokat lop; — el, el!“ ’s a’ jó nagybátya vendég-haját, erre pedig három­szegletű kis kalapját felte­vén régi nádpálczáját kezébe véve ’s elment. Én is lógott vissza sieték szobámba , ’s hogy a’ gonosz szót el ne felejt­sem, mindig ismétlem magamban: „Unigenitus, unigenitus ! ’s a’könyvben kérésem­. Itt van unigenitus! nagy bőrökkel. Deákul! ő jaj! Ez idő óta a’ deákot, m­elly az előtt sem igen akart fejembe tapadni, már éppen nem szenvedhetem. Azonban a’ bulláról, m­elly a’ második lap közepén kezdő­dött, vissza tekintek az elsőre, és mit olvastam? Követ­kező régi stylusú irományt: ,,A’ tavaszvári uradalom ezután a’ Bozótiak tulajdona leend Mátyás urfi’s Thiengen Hedwig kisassz. közti házas­sági köteg által.“ „Urfi­uk még Ámor istentől soha se látogattat­ott vala meg. Hanem most történek, mikor tudni illik szája és álla pehelybe indula, hogy sz. György napján Hedwig kisasz­­szonyt a’ várudvarában legelőször meglátná. És a’minthogy is az akkor igen csinos és kellemetes kisasszony volt, az urfi legott szerelemre gyulladott vala, elannyira, hogy neki se nappal se éjjel más gondolatja nem jön, és még éji nyu­godalmát is tőle elorozó. De mi módon a’ kisasszonyhoz eljuthatna, magának semmi tanácsot nem adh­ata, miért­­hogy ő a’ módosság dolgában tapasztalással és tudománnyal szűkölködék. Az urfi a’ vele egykorú uraságokkal nagyon szilaj, és szabados vala, de a’kisasszony körül csudálato­san félénk és majd nem ügyetlen. De miért hogy a’ sze­relem neki nagy sok lángot ada, végtére még is megbá­­torodék, és minekutána tudomásul volna neki, hogy a’ kis­asszonynak a’ nagy - anyám­­ asszonynál szolgálatot kelle­tik tennie, az elő-szobába mene egy gyönyörű virágot tartván kezében, ’s azon kívánsággal lévén , hogy azzal kezdené­­ meg a’ bevezetést a’ további nyájaskodásokra. És minek előtte a’ kisassz. megjelenők, az urfi igen bátor és elhatározott akarattal vala, hogy a’ virággal neki na­­gyon-nagyon nyájason udvarolna; hanem mikoriban Hedwig kisasszonyt hallaná közelgetni, a’ virágot asztal alá hajító­, valamintha az az ujjait perzselte volna, és le vola verve..

Next