Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-02-23 / 16. szám
AM elég? én az egész világot oda adnám azon lapért, de a’ könyvnek elő kell jönni. — — Csak egy ember játszható velem e’ tréfát, ’s nekem meg kell tudnom, ki volt ama betyár, ki foliansokat lop; — el, el!“ ’s a’ jó nagybátya vendég-haját, erre pedig háromszegletű kis kalapját feltevén régi nádpálczáját kezébe véve ’s elment. Én is lógott vissza sieték szobámba , ’s hogy a’ gonosz szót el ne felejtsem, mindig ismétlem magamban: „Unigenitus, unigenitus ! ’s a’könyvben kérésem. Itt van unigenitus! nagy bőrökkel. Deákul! ő jaj! Ez idő óta a’ deákot, melly az előtt sem igen akart fejembe tapadni, már éppen nem szenvedhetem. Azonban a’ bulláról, melly a’ második lap közepén kezdődött, vissza tekintek az elsőre, és mit olvastam? Következő régi stylusú irományt: ,,A’ tavaszvári uradalom ezután a’ Bozótiak tulajdona leend Mátyás urfi’s Thiengen Hedwig kisassz. közti házassági köteg által.“ „Urfiuk még Ámor istentől soha se látogattatott vala meg. Hanem most történek, mikor tudni illik szája és álla pehelybe indula, hogy sz. György napján Hedwig kisaszszonyt a’ várudvarában legelőször meglátná. És a’minthogy is az akkor igen csinos és kellemetes kisasszony volt, az urfi legott szerelemre gyulladott vala, elannyira, hogy neki se nappal se éjjel más gondolatja nem jön, és még éji nyugodalmát is tőle elorozó. De mi módon a’ kisasszonyhoz eljuthatna, magának semmi tanácsot nem adhata, miérthogy ő a’ módosság dolgában tapasztalással és tudománnyal szűkölködék. Az urfi a’ vele egykorú uraságokkal nagyon szilaj, és szabados vala, de a’kisasszony körül csudálatosan félénk és majd nem ügyetlen. De miért hogy a’ szerelem neki nagy sok lángot ada, végtére még is megbátorodék, és minekutána tudomásul volna neki, hogy a’ kisasszonynak a’ nagy - anyám asszonynál szolgálatot kelletik tennie, az elő-szobába mene egy gyönyörű virágot tartván kezében, ’s azon kívánsággal lévén , hogy azzal kezdené meg a’ bevezetést a’ további nyájaskodásokra. És minek előtte a’ kisassz. megjelenők, az urfi igen bátor és elhatározott akarattal vala, hogy a’ virággal neki nagyon-nagyon nyájason udvarolna; hanem mikoriban Hedwig kisasszonyt hallaná közelgetni, a’ virágot asztal alá hajító, valamintha az az ujjait perzselte volna, és le vola verve..