Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1834-09-11 / 73. szám

587 ásíto/.ott amannak tisztségére.De a’ komoly kedvetlen Jud­­ge-vel semmiben sem érhettek­ fel , kivévén hogy gyakrab­ban mélyen tekintett a’ pohárba. Vacsorára a’ világért se ment volna, mivel jól tudó gyengeségét. De már a’ tánc/.­­mulatságra nyert meghivatásnak ő , vagy inkább leánya , ellent, nem állhatott. Elment tehát, szivesen láttatott, s úgy látszik, hogy azután nem sokat gondoltak vele. E­. öt neki bátoritá. Két óráig tartott kinos tartózkodása után végre megkóstol egy pohár legfinomabb törköly­pálinkát, ’s ekkor már lehetetlen volt minden ellentállás. Valamint az Indus, neki esik a’ palaczkoknak, ’s egy órai munkája után, melly közben leányát két fiatal lanyerek minden ere­­jekböl mulattatni törekedtek, haza kellett őt vitetni. Előre rendelés létetett, hogy a’ J­udge-Praesest, midőn elvitetnék, legalább ötven tanú láthassa, ’s a’méhser, mel­­lyet a’ rum közé kevertek, a’ különben jó forma erejű embert más napra is tehetetlenné tette. Azonnal a’ bált adó által egy felírás készült, ’s kézről kézre forgott, hogy a’ ta­núk magokat aláírják, ’s a’ panaszlevél Harrisburgh-ba kül­detett olly kérelemmel , hogy a’ court (udvarlási) kedden megittasodott főbíró hivatalától megfosztassék. De az As­sembly (kormány­ gyűlés) sokkal emberibb módon gondol­kodott, hogy sem a’ tisztelt biró (honourable Judge) meg­­játszatását méltó fontolóra ne vette volna ; és igy csupán kemény pirongatással büntette őt. II. New-Orleansi j­á­t­é­k­s­z­i­n , ’s t­á­n­c­z m­u­l­a­t­s­á­g. New-Orleansban két színház vagyon , egyik az ameri­kai, másik a’ franczia. Amaz esztendő által öt l­emez nyolc­, hónapig van nyitva. Az amerikai évenként tökéletesedik, noha még a’ helyesség középszerűségét sem érhető­­ el; azonban ném­elly darabok elég tűrhetően adatnak benne Weber igen csudálkozott volna, ha itt még életében hall­hatja vala bűbájos vadászának előadatását. New-Yorkban meghagyatott a’ darabnak ezen­ nevezete, csak a’ Robin mellék név adatott hozzá. Orleansban pedig cseh­országi tolvaj-vadászt (the wild huntsman of Bohemia) csináltak be­lőle. Azonban ezen daljáték tetszett, ’s a’ Kentuckiak (az északamerikai szövetség legdurvább törzsöke) dühös hurrah­­orditással bizonyiták­ be osztatlan jóvá hagyásukat. Ezen játékszínnek a’ fő kárpiton (Courline) kívül még egy kar­

Next