Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1835-05-28 / 43. szám

338 „„És illy divat szerinti tarka ruhában?““ — mondám én. Erre nénikém igy válaszolt: „kedves Bélám! ha tudná azon tarka ruha származatát, történetét, 's az azzal összekapcsolt bájos vissza emlékezetet, lelke velünk együtt öröm-zajra fakadna; tu­dom még a’ kis Rozit is szives hajlandóságára méltatná ruhájáért!“ Az előbbiekből már bőven értém­, hogy a’ tarka ruha bátyám házánál ereklye gyanánt tartatik ; azért nénikémet megkérem, adna világosságot a’tarka ruháról, melly olly résztvevő emlékben tartatik úri házánál. Erre nénikém­ bátyámhoz fordulván, kéri őt, ismer­­tetné­ meg velem az eredeti tarka ruha kalandját, mert ámbár mind kettőjeket ugyan, de nagyobb részben bátyámat érdekelné annak története. Im mondják­ el helyettem tulajdon szavai:" A’ múlt század utósó, de leginkább a’ mostaninak első tizedé­ben számtalan háborús zivatarok bob­ták­ el Európának tartományait, mellyekben sok ezer ember Mars mezején végzé dicső pályáját, mig mások nagyobb ’s kisebb előmenetelekben lelték megelégedésöket; én pedig részemről, Istennek hála­ számtalan nyomorúságokat, ’s ínségeket — mint a’ háborúk szüleményeit — meggyőzvén, valódi házi boldogságomat találtam­ fel. 1819-ik évben János cs. kir. főherczeg a’ Cacilei győző fő kor­mánya alatt olasz országban vitézkedő seregénél katonáskodván, nehány sánczokban több század magammal hadi­ fogságba esem, a’ mellyben szenvedett ínségek nagyobb részét te kedves öcsém! már úgy is hallád; itt elbeszélni tehát fölösleg volna; máskép is csak a’ tarka ruha története lévén czélja előadásomnak ez úttal elmellőzöm. Úgy vélem, hatodik hete volt fogságomnak, midőn Chambe­­rybe, Szabaudiának fő városába érkezőnk, hol is a’ minket kisérő őrök parancsolatjából két nyugvó nap engedtetett. Másodnap egy tiszt jelent-m­eg lakásunkban (ha egy régi kolostornak omladványait annak lehet nevezni) meglehetős német nyelven tudtunkra adván, hogy e’ városban egy hajdan ausztriai hadvezér (generalis) özvegye laknék atyjafijai körében, és az ideérkezett hadi foglyokat megven­dégelni szándékozván minket a’városon kívül levő pajtájában akarna látni. Erre a’ „rangez vous“ parancsoltatván, a’ ki közülünk bá­gyadt ereit csak összeszedhette, indult az óhajtott pajta felé, ’s alig érénk oda, kiki közülünk kiváncsi szemmel kereste a’terített asz­talt, mellynek szükségtelenségét azonban a' katona-élethez szo­kott hadvezérné igen jól tudta, és igy csak nehány csinos kád, egy rakás fa-kalán, ’s egy két borral töltött hordócska volt az egész készület, melly az ebédhez ide rendeltetek. Kevés várakozás után nehány szolgától kisért szekér jelent­ meg. Erről nagy kosarakban levétetett először az apróbb és nagyobb szele­

Next