Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-02-14 / 13. szám

hogy jogtalanságot követ­el Szelaheddin ’s Cselaleddin ellen, — és némelly pillanatban bncsiíra készült, örök búcsúra a­ leánytól.— „Élj hát békével, Gildisz, ’s adja Allah, minél kevesebb könyökbe kerüljön erényáldozatod. Én messze megyek, messzebb, mint valaha hirt hallanál tőlem. Más szellő fog körűlém­ lengeni, más irányban sütend a’ nap is le mindkettőnkre. Gildisz béke veled!44 Ezeket mondá Oztok, ’s menni akart. — „Ne úgy — felelt a' leány — ne távozz annyira. Gildisz igen boldogtalan lesz nélküled. — De menj­ el atyámhoz ’s kérd tőle kezemet, mellyet érdemeid nem kissé nyertek­ meg.44 — Ezeket mondva, kezét fogá Ortoknak, és tartoztató őt. Ez pedig felelt­­ ,Atyádnak Cselaleddin fő kedvese; ő kérésemre nem fogna hajlani. — Azon fölül pedig két különböző elembü­l van a’ mi lel­künk alkotva. Én atyáddal nem férek öszve; sőt boszonkodom reá. Ő csufolódó banyának nevezett.44 Hidegedve ereszté­ el hőse kezét a’ leány, ’s a’ mint karjai bá­gyadtan hanyatlottak, a’ hős tovább indult ’s kilépe a’ kertajtón. — ,­Te­hát még hidegen kell tovább mennem; elidegenedve kell téged elhagy­nom, Gildisz?— igy szollá. — Legyen! sok jót kívánok Cselaledinnek !­ Mondá ’s paripájára akart székelni. De a' leány megkapta kezét, erősen tarta azt, ’s tudatlanul szivéhez vezető. Szive pedig érezhetőleg dobogott. Magához karolá most a’ hős, bucsúcsókot nyomott ajkára, és azt többször ismételő. Ekkor zaj hallatszék a’ kertben; Fatime remegve topogá körül őket; asszonya ruháját meg-meghuzta, mi nem használván , végre megszóllak: „Asszonyom — monda — alig ha téged nem keresnek, mert a’ lárma egyenesen erre tart. Mi ott a’ fák között ruhák fehérlenek. Allah szerelméért, válj­ el gyorsan; mert bajba keveredünk!44 .Dselaleddin érkezett­ meg! — igy szólít Ottok— menj leány, ő menj , ’s hagyd keblemben a’ poklok kínjait. „Nem mehetek — felelt Gildisz — nem tudok megválni tőled !44 — És még szorosbban simult melljéhez, ’s ajkairul a’ fejszéditő mér­get szedte. Közelitettek azonban a’ keresők , Gildiszt Dselaleddinhez vezetni akarók; már jól láthatók valónak, már Gildisznek vissza­lépnie nem lehete. Utósó szorongásában megegyeze tehát, ’s mig Fatime jól megjutalmazva hátra maradt, ők a’puszták szélvész-gyors állatján hamar hátra hagyák Derbendet. V. A’ Libanon és Eltenlibanon hegysora között a’ Leitani folyó küldi hives vizeit a’ közép tenger felé. Partjain czédrusos halmok

Next