Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-02-14 / 13. szám
hogy jogtalanságot követel Szelaheddin ’s Cselaleddin ellen, — és némelly pillanatban bncsiíra készült, örök búcsúra a leánytól.— „Élj hát békével, Gildisz, ’s adja Allah, minél kevesebb könyökbe kerüljön erényáldozatod. Én messze megyek, messzebb, mint valaha hirt hallanál tőlem. Más szellő fog körűlém lengeni, más irányban sütend a’ nap is le mindkettőnkre. Gildisz béke veled!44 Ezeket mondá Oztok, ’s menni akart. — „Ne úgy — felelt a' leány — ne távozz annyira. Gildisz igen boldogtalan lesz nélküled. — De menj el atyámhoz ’s kérd tőle kezemet, mellyet érdemeid nem kissé nyertek meg.44 — Ezeket mondva, kezét fogá Ortoknak, és tartoztató őt. Ez pedig felelt ,Atyádnak Cselaleddin fő kedvese; ő kérésemre nem fogna hajlani. — Azon fölül pedig két különböző elembül van a’ mi lelkünk alkotva. Én atyáddal nem férek öszve; sőt boszonkodom reá. Ő csufolódó banyának nevezett.44 Hidegedve ereszté el hőse kezét a’ leány, ’s a’ mint karjai bágyadtan hanyatlottak, a’ hős tovább indult ’s kilépe a’ kertajtón. — ,Tehát még hidegen kell tovább mennem; elidegenedve kell téged elhagynom, Gildisz?— igy szollá. — Legyen! sok jót kívánok Cselaledinnek ! Mondá ’s paripájára akart székelni. De a' leány megkapta kezét, erősen tarta azt, ’s tudatlanul szivéhez vezető. Szive pedig érezhetőleg dobogott. Magához karolá most a’ hős, bucsúcsókot nyomott ajkára, és azt többször ismételő. Ekkor zaj hallatszék a’ kertben; Fatime remegve topogá körül őket; asszonya ruháját meg-meghuzta, mi nem használván , végre megszóllak: „Asszonyom — monda — alig ha téged nem keresnek, mert a’ lárma egyenesen erre tart. Mi ott a’ fák között ruhák fehérlenek. Allah szerelméért, válj el gyorsan; mert bajba keveredünk!44 .Dselaleddin érkezett meg! — igy szólít Ottok— menj leány, ő menj , ’s hagyd keblemben a’ poklok kínjait. „Nem mehetek — felelt Gildisz — nem tudok megválni tőled !44 — És még szorosbban simult melljéhez, ’s ajkairul a’ fejszéditő mérget szedte. Közelitettek azonban a’ keresők , Gildiszt Dselaleddinhez vezetni akarók; már jól láthatók valónak, már Gildisznek visszalépnie nem lehete. Utósó szorongásában megegyeze tehát, ’s mig Fatime jól megjutalmazva hátra maradt, ők a’puszták szélvész-gyors állatján hamar hátra hagyák Derbendet. V. A’ Libanon és Eltenlibanon hegysora között a’ Leitani folyó küldi hives vizeit a’ közép tenger felé. Partjain czédrusos halmok