Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-01-14 / 4. szám
4 TVIe"jpl n latsával együtt hetenként kétszer vasárnap és csehVrlokívh. Fel évi rlijja helyben képekkel 5 ft. bomilékiaIcUiul, postán 6 ft* pengőben, budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ h*ivóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr.p.p. Pesten csütörtökön januar 14— 1836. ELBESZÉLÉS. A’ remete-kunyhó. fVe'gzcLj A’ kedves szűz nem is sejté még, mi édes öröm fog tágitni szorongó szivén. A-1 remete-kunyhó vala, melly felé irányzók lépteiket. Maga az ősz benn zengedezé esti énekét. Sándor pedig kön üldögélt a' terepélyes tölgy alatt. Még nem érzett édes vágyaktól eresztett lelke néma élhelettel függött kedves képein a’boldog imdltnak. Képzete Iskája körül lebegett; szűk vala keble érzelmeinek; mély sóhajtások, lágy meleg könyek — a’ letűnt multat vissza idézni vágyók — — könnyítenek a’ szorult szivén. — Egyszerre halk robaj, lassú csörtetés halja meg fülelt. A’ zaj felé fordítván szélnéit egy emberi alakot láta előtűnni a* fák közül, ’s nyomban utána egy másikat — pedig lovagló leányt. — Csendesen felemelkedett ültéből, ’s a’ jövevények elejébe siet; mert szent tiszte vala utasokat elfogadni. — Közelednek egymáshoz, — ismét megállnak — néznék!—remegnek, majd egymáshoz futnak, átölelik, és szorosan ölelve tartják egymást a sokáig némák. — Végre Ilka, Sándor! hangzanak ajkaikról. — Ilkát, Sándort viszhangozott az erdő; — és ismét elnémultak, mert ajkaik a’ rég bő lánggal égők, a’ viszontlátás édes csókjára forrtak. Ki tipegett e zajra a remete is, ’s a’ vigdús és komoly vig jelenet különféle érzeteket fakasztott keblében. Az éldelet, mellyel a’ fiatal pár egymás lelkén csüggött, rajzolhatlan. — Az estebéd alatt viszonyos felvilágosítások valónak a’ beszéd tárgyai; — édesen folyt az est, ’s az éjféli rémóra közel vala már, midőn a’ remete nyugalomra inté őket. „Nyugodjatok le — úgymond—gyermekeim; a’ ránk derülendő napot az én történetem teendi ünneppé, édes befolyású leend sorsotokra. Kedveseim! csak igaz az: a’ tüskék is rózsát teremnek néha, és a bút öröm váltja fel. Jó éjszakát gyermekeim! a’jövő éjt tán puhább ágyban fogjuk átpihenni. — Lefekvének, Ilka a’ kunyhóban a’ gyepágyon, a’ férjfiak pedig kini a’ terepély tölgy alatt az istenadta földön nyervén nyughelyét. Az édes