Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-30 / 52. szám
52. Pesten csütörtökön junius 30—9 36. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán kft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. ELBESZÉLÉS: A szép Indiainé. Budzserorn városkában, nem messze Gazipurtól, árnyékos fák hűtsében ült egy utazó társaság, ’s a’ nyomasztó út fáradalmait enyhes uzsonnával feledteté. A’ társaság egyik tagja Bur szóba hozá az Indiaiak fogalmait azon babonás tiszteletről, melylyel különböző felekezeteik iránt viseltetnek , ’s mellyen , talán igen kevés esetet kivéve , a’ missionariusok minden igyekezeteik, őket a’ bálványozástól elvonni, elsiklottak.—,,,,Az ő megtérítésük , ha mindjárt meg is történik , soha sem tartós — mondá Bur —, ’s asszonyaik, azokat tán kivéve, kik nem a’ legtisztább életmódot viselik , csak igen ritkán ragaszkodnak más felekezetű férfíihoz; igy p. o. Mohamed követőji ellen olly idegenkedéssel viseltetnek, hogy csaknem lehetlen egy példát felhozni, hogy valamelly Indiainé egy Moslimmel lépett volna házasságra.“ „Bocsánatot kér Saib (uram) kegyednek rabszolgája — mond egy éppen oda érkező rabszolga; — én magam élő példa vagyok az ellenkezőnek megmutatására, mivel feleségem is Indiainé, ki felekezetét és vallását elhagyá, hogy velem éljen. Tizenkét éve élünk együtt, ’s házi boldogságunk egy pillanatig sem volt zavarva. O Bramaht megtagadta, ’s Mohamedhoz olly buzgalommal csattá magát, hogy őt legajtatosb híveink közé számlálhatjuk. Ő bizonyára egykor a’ paradicsomban hurt leend.“„De hogyan volt lehetséges — kérdés ul — előítéleteit lesimitanod, ’s egy Indiannénak vonzalmát megnyerned?“ „Az mindjárt világos lesz az mák előtt — jön a’ felelet — ha méltóztatnak történetemet meghallgatni. Tizennégy évvel ezelőtt e’ városban laktam. Ez akkor egész környékével együtt azon ajtatos rablók által látogattatott, kik Fakir név alatt jámbor emberektől alamizsnákat kapnak, ’s gyakran képmutató de igen szigorú szenteskedéssel oda jutnak, hogy Hindustan legdúsabb fejdelmeinél fizet