Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-10-09 / 81. szám
a 643 többed magával; ’s ekkor énekszó és folyvást fonó munkája mellett tér mezei munkájához, — így látni őt falujában is járni; ’s ha csak szomszédja házához megy is, rokkával és fonással foglalatoskodik. Karansebesen túl két órányival egészen a’ fördő helyig a’ legszebb vidékeken, völgyszorulatokon ’s többnyire Temes folyója mellett visz az út, és a’ szemnek változatos szebb és szebb látványokat szerez. (Folytatás következik.J ELBESZÉLÉS. Szökevény sorsa. (Folytatás.) Képzelje most magának a’ nyájas olvasó, milly kellemetlen képek kelhettek föl Odoardóban húga megemlítésére. Ő ugyan Camillát életének tizedik éve óta nem látta; a’ leánykának anyja meghalt, 's azért Veronába küldeték nevelésre ; Odoardo is későbben elhagyá anyavárosát. De hogyan válhatott az önfejű, berzenkedő, szeszélyes valamiből, mellynek daczos sírásra elcsempített száját, harag által eltorzított vonásait még most is mint valamelly ijesztőt látta maga előtt, egy csak szenvedhető leány is ? ’s ha mindez úgy nem volna is, miért adja kezét olly egy asszonynak, kit nem az ő szive választott ? Sőt, midőn önmagának meg kellett győződnie, miképpen Camilla valóban olly egy leány, kinek szerelme a’ legkövetelőbb férjfit is boldogíthatná, midőn a’ régi illetlenségeknek csak egy nyomát sem lelte föl benne, midőn őt szépnek és kellemesnek találá, még is elleni nem állhatott azon idegenkedésnek, mellyet a’ föltukmált menyasszony iránt érzett. Ne mondja valaki, hogy ezen dacz természetlenség; kisebb vagy nagyobb árnyékolatban az gyakrabban föltaláltatik az emberi kebelben, hogysem ember első tekintetre hinné. Másképpen állott azonban egészen a’ leánykával. O, kit gyermek kora társától semmi kellemetlen visszaemlékezések nem idegenitenek el, leánydad gyönyörködéssel legszebb képet állita elő magának az ifjúról, kit jövendő férjéül szántak neki, így nem hibázhatáel az ifjúnak jelessége, megjelenésekor, a’ benyomást. A’ férj fiúk között, kiket látott, még távalról sem érhetett egy is Odoardóval föl, ’s miveltsége és lelkének szép tulajdonai nevelék azt, mit külseje elkezdett. Egy értelmes nevelőné fáradozásai által azon fonákságokból , mellyekkel szép természetét körűlburkolák, kivetkeztetve, annak segedelmével olly tökély fokára jutva, melly a’ nemes szivír asszonyt teszi, képes vala Camilla Odoardónak becsét megismerni; de szerencsétlenségére; mert nem sokáig kecsegtetheté magát, ’s áz