Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-10-09 / 81. szám

a 643 többed magával; ’s ekkor énekszó és folyvást fonó munkája mellett tér mezei munkájához, — így látni őt falujában is járni; ’s ha csak szomszédja házához megy is, rokkával és fonással foglalatos­kodik. Karansebesen túl két órányival egészen a’ fördő helyig a’ legszebb vidékeken, völgyszorulatokon ’s többnyire Temes folyója mellett visz az út, és a’ szemnek változatos szebb és szebb látványo­kat szerez. (Folytatás következik.J ELBESZÉLÉS. Szökevény sorsa. (Folytatás.) Képzelje most magának a’ nyájas olvasó, milly kellemetlen ké­pek kelhettek­ föl Odoardóban húga megemlítésére. Ő ugyan Cam­illát életének tizedik éve óta nem látta; a’ leánykának anyja meghalt, 's azért Veronába küldeték nevelésre ; Odoardo is későbben elhagyá anyavárosát. De hogyan válhatott az önfejű, berzenkedő, szeszélyes valamiből, mellynek daczos sírásra elcsempített száját, harag által eltorzított vonásait még most is mint valamelly ijesztőt látta maga előtt, egy csak szenvedhető leány is ? ’s ha mind­ez úgy nem volna is, miért adja kezét olly egy asszonynak, kit nem az ő szive vá­lasztott ? Sőt, midőn önmagának meg kellett győződnie, miképpen Camilla valóban olly egy leány, kinek szerelme a’ legkövetelőbb férjfit is bol­dogíthatná, midőn a’ régi illetlenségeknek csak egy nyomát sem lel­­te­ föl benne, midőn őt szépnek és kellemesnek találá, még is elleni nem állhatott azon idegenkedésnek, mellyet a’ föltukmált meny­asszony iránt érzett. Ne mondja valaki, hogy ezen dacz természetlenség; kisebb vagy nagyobb árnyékolatban az gyakrab­ban föltaláltatik az emberi kebelben, hogysem ember első tekintet­re hinné. Másképpen állott azonban egészen a’ leánykával. O, kit gyer­mek kora társától semmi kellemetlen visszaemlékezések nem idegeni­­tenek­ el, leánydad gyönyörködéssel legszebb képet állita elő magá­nak az ifjúról, kit jövendő férjéül szántak neki, így nem hibázhatá­­el az ifjúnak jelessége, megjelenésekor, a’ benyomást. A’ férj fiúk között, kiket látott, még távalról sem érhetett egy is Odoardóval föl, ’s miveltsége és lelkének szép tulajdonai nevelék azt, mit kül­seje elkezdett. Egy értelmes nevelőné fáradozásai által azon fonák­ságokból , mellyekkel szép természetét körű­lburkolák, kivetkeztetve, annak segedelmével olly tökély fokára jutva, melly a’ nemes szivír asszonyt teszi, képes vala Camilla Odoardónak becsét megismerni; de szerencsétlenségére; mert nem sokáig kecsegtetheté magát, ’s áz

Next