Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-02-26 / 17. szám
Míg ezt monda, egyik legénynek kezeiből kivevé az istálló-lámpát , hogy reám világítson, de egy igen ügyes lépéssel kiütöm kezéből e töredékeny bútort, s az égő gyertyabelet a’ doctornak tátott szájába dugtam. Ő prüsszögött, köpködött, ’s kiálta közben: ,Gyalázatos dolog az oxfordi egyetem tagjával igy bánni! Bizonyosan látszik arczomon a’ megégett hely, pedig Júliám kedden Oxfordba jön, és 1 — A lámpának fótékony világa megengedé, hogy úti társamra egy pillantatot vessek. Számithatlan felruhák tömegébe volt burkolva, ugy hogy arczán csak egy pár élénken fénylő szemet és természetien nagyságai szájat fedezhetek fel. A rögtön bekövetkezett setétség nem engede többet látnom. Utóbbi és Júliát érdeklő felkiáltása még minden előbbinél is jobban felháborított. Illy ember illy ajakkal, melly még azon kivid egy istálló-lámpa fadgyújától és füsttől gőzölgőit, bátorkodók Julia nevét kimondani. Örültem, hogy már annyiszor felháboritám őt, ’s feltevém magamban, hogy utazásunk végéig fogom kínozni ’s boszontani. A’ legszorosabb incognito viselését határozom el, miben az éji setétség és ama zavar nagyon segített, melly Oxfordba jöttünkkor támadott. Én a’ kocsiból kiugrom, ’s uti táskámat kikapva, mi előtt metaphysikusom észrevenné, hogy valóban megérkezénk, már egy szobát választék magamnak. Midőn már az utasító leány után mentem a’ 2-ik emeletbe, hallám az alul maradt doctornak következő szavait: ,Bizonyíthatom kegyednek, Peake mistress, hogy egy gyujtogatónak ésorzó gyilkosnak fog szállást adni, ki t. i. velem Londonból ide utazott.4 „De uram — viszonta egy asszonyi hang — csakugyan orgyilkost és gyujtogatót emleget? Talán csak tréfálni tetszik!44 .De igen, gonosztevő az, ha én mondom é rtem hihetne Peake mistress, hogy ő egész életében még semmit sem hallott felőlem’s könyvemről.4 „De hát mért gondolja uraságod, hogy gyújtogató?44 .Hát nem mondom már kegyednek, Peake mistress, hogy ő még nem ismeri theoriáimat, ’s midőn kilétemet emlitém neki, mit gondol, mit cselekedett ?” „Ezt, uram, nem találhatom ki.44 .Tetteié magát, mintha tévedésben volna, ’s engem Sloppnak nevezett. Mint mondom, Sloppnak! — Nesze fiú! vedd bútoraimat, ’s vidd el sz. János collegiumába, Flopp doktor lakására, 6-dik szám alatt, 2-dik lépcsőn, a’ beludvarban. — Átkozom e gazembert ! Erre a’ philosophus eltávozik, miután a’ fogadósnénak jó reggelt kívánt. Még messziről is hallam őt dörmögve szitkozódni. — Ámbár