Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-03-26 / 25. szám
25. Pesten szombaton martius 23— ISST*. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Féléviglista helyben képekkel ift. boritéktalanul, postán fiat. pengőben . Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ÉLETTÖRTÉNET. József cs. kir. főherczeg, magyar ország nádora. (Arczképével együtt.) József (Antal János) magyar és cseh országi királyi örökös herczeg , ausztriai főherczeg, arany gyapjas rend, sz. István apostoli kir. rend, ’s a’ braziliai császári déli kereszt rendnek nagy keresztes vitéze, magyar ország nádor ispánja, kir. helytartója és fő kapitánya, a’ Jászok és Kunok grófja és bírája, cs. k. fővezér, a’ 2-ik ’s 12-ik számú huszár-ezrednek tulajdonosa, Pest Pilis és Solth törvényesen egyesült vármegyék örökös és valóságos fő ispánja, a’ nagy méltóságú magyar királyi helytartó tanácsnak ’s a’ n egy hétszemélyű törvényszéknek előülője, ő cs. k. főherczegsége, született 1776-ki marczius 9-kén Flórenczban, hol akkoron atyja, a' későbben romai császárrá ’s magyar királylyá lett b. e. Ilik Leopold, mint toskánai nagyherczeg uralkodott, kinek és anyja Maria Ludovicának, született spanyol herczegnének, 6-dik fija volt. Nagy szorgalommal folytatott neveltetése felséges szüleinek szemei előtt történt, melly közben ő különös vonzalommal és hévvel tanulá a’ hadi és diplomaticai tudományokat. Bátyja, Leopold (Sándor), magyarországi nádor 1795-ki jul. 22-kén meghalározván, ugyan bátyja, az akkoron uralkodott boldog emlékezetű császár és király Peren ez ő felsége által magyar országban kir. helytartóvá nevezteték ki, az 1796-ki magyar országgyűlés által pedig egy szívvel lélekkel nádor ispánná választatott, ’s e’ hivatalát most már 42 év óta mély bölcsességgel, csüggedhetlen fáradozással, lelki ’s testi erejének csaknem teljes feláldozásával viseli , minek példás bizonyítványait — nemcsak a’ közönséges áldott béke idejében, a’ számos és terhes országgyűlések alatt (melly alkalommal a’ főrendek táblájánál, mint elnök, törvénytudós, és a’ király személye előtt közben járó, hervadhatlan koszorút szerző homlokára), hanem a’ legsúlyosabb háborúkban is, nevezetesen 1805. és 1809-ben.