Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)
1837-11-19 / 93. szám
03. Pestést vasárnap november ÉSSt". Megjelen társával együtt hetenként hétszer vasárnap és csötörtőkön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A. maromi csalogány. ('Folytatása ) Sándor még nem tette le a’ halalaikát, még nem rezgettek el az alkonylégben végső hangjai, midőn csudálatos, ’s dalba olvadó hangok szövetkezének az enyészőkhez; de nem emberi kebelből, vágyva , panaszolva ömlének ezek a’ magasból. A’ dalnok egy csalogány volt, olly szépen olly elragadólag panaszló, mintha a halandókat egy szebb világ dicsőülésébe akarná átszenderitni. Elfogult lélekzettel, mozdulatlanul, nehogy a’ kedves dalnokot elriasszák , álltak a’ meglepetett hallgatók, csak Masinka susogá: „ma szent Iván napja van; ’s azt mondják, a’ csalogányok e’ napon éneklik hattyúdalukat. Ezek tán utósó hangjai az ezen évre elnémulónak.44 „Tán örökre elnémulónak !44 viszonza Róza éppen olly súgva, előbb érheti utól az enyészet, mint kis torka ismét megrendülne. Úgy is azt regélik, a’ csalogányok néha addig dalolnak, mig szivük fájdalomtól ’s érzéstől megrepedvén, csattogásuk között halnak el. — ,,Hallott ön a’ muromi csalogányról?44 — kérdé Masinka testvére Rózát. — ,„Ne említsd azon szerencsétlen helyet!444 — vág közbe Sándor harsányon és sötéten ; különben is híressé tevék orosz ország balesetei ’s az évkönyvek azon időben , midőn nép ’s fejedelem egymás ellen küzdött, midőn testvér testvére, honfi honfija vérét hyenai kéjjel hörpölé; de midőn törvény, béke s egyesség kezdének uralkodni, feledékenység gyász-sirjába szállott. Már neve is jajt és szerencsétlenséget idéz elő.444 — „Neked még is hirt ’s dicsőséget hozott!44 válaszoló Eucharius. — ,,,E’ mellemen függő érdemjelet gondolod?444 — kérdé Sándor fájdalmas epével. — .,Bajtársaim vérén vásárlám ezt, midőn az ég kegyelme tőlünk elfordult.44 — ,„Ne sértsd az öröktől valót444 — mond a’ lelkész; de a’ többiek kerék ,Közöld velünk is éltednek ama legszomorúbb szakát.4 — Sándor megtagadólag rázó szőke fürtös fejét. „Beszédem — mondó — csak fájdalmas hangon törhetne elő keblem űréből, ’s elrémilhetné a’csa