Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-02-25 / 16. szám

Falun a’ farsang! Csege.) V. Jan. 23-ilikán. Ó édes barátnőm! úgy van az, ha valaki pénteken örül; sirás, más a’ következésé. Leheletemnél is többet könyeztem, ’s ennek tűnt a’ fő oka. Gondold csak: mi tegnap híven összegyűltünk ur­­bácsinál. Ebéd után táncz ’s játékra került­ a’ sor. Doktorunk szives volt velem legtöbbet tánczolni, mintha megtudta volna belső 123 s hangos sírásra fakadt , mire ismét összeszedő erejét , fölállott, és Sperattihoz lépett. ,Önnek távozni kell e­ szomorú látványtól apám! — monda ő. — Engedje­ meg, hogy ez édes szóval élhessek, mert ha nem va­gyok is leánya, Júliában még is testvért vesztettem.4 Fájdalmasan nézett reá Speratti, ’s karjaira támaszkodva tán­torgott szobájába. De az ajtónál Theodora még megállapodék.— ,Apám44— mondá viszafordu­lva, ’s Julia holt­testére mutatva — tudod-e’ miért halt­­m­eg leányod ?4 „Igen is tudom !44 — válaszolt Speratti — ő egy fiatal tisztet ked­velt, kit vendégszeretőleg fogadtam házamba, ’s még fiamnak is aka­­rok nevezni!44 .’S a’ szegényt gyalázatosan elhagyó, apám! Júliát meg kell boszulnunk !44 „Ah ! nincs már annyi erőm, hogy a’ kardot forgathatnám; kü­lönben elejébe lépnék a’ nyomorának.­­44 .Te ne boszuljad, én akarom azt tenni !4 „Theodora! — szakasztá félbe a’ pap — Isten tilalmazza a’ buszút!44 De Theodora eltávozott. Oda hagyá Speratti kastélyát, ’s egy a’ városban lakó hires nápolyihoz siete, kinél farsang idején öltö­zetüket, ’s álorczájaikat rendelék­ meg a’finailandiak. „Itt egy arczkép­­ — szállitá­tt Theodora — mellyet önnek kezeire bizok azon ideig, mikor a’ farsangi mulatságok kezdődnek Velenczében. — Akkor állítsa visza kezemhez, és egy álorczát hoz­zá, mellynek pontosan e’ kép után kell készülnie; — ugyan ezen fájdalmas merő tekintet, ugyanezen halaványság, szóval, ugyan ezen holt­ kép. — Itt van a’ pénz! ’s ha minden kívánságom szerint leend, többet is fog kapni. —Öltözetül egy csontvázat adjon melléje." (­Vége következik.)

Next