Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-02-25 / 16. szám
Falun a’ farsang! Csege.) V. Jan. 23-ilikán. Ó édes barátnőm! úgy van az, ha valaki pénteken örül; sirás, más a’ következésé. Leheletemnél is többet könyeztem, ’s ennek tűnt a’ fő oka. Gondold csak: mi tegnap híven összegyűltünk urbácsinál. Ebéd után táncz ’s játékra került a’ sor. Doktorunk szives volt velem legtöbbet tánczolni, mintha megtudta volna belső 123 s hangos sírásra fakadt , mire ismét összeszedő erejét , fölállott, és Sperattihoz lépett. ,Önnek távozni kell e szomorú látványtól apám! — monda ő. — Engedje meg, hogy ez édes szóval élhessek, mert ha nem vagyok is leánya, Júliában még is testvért vesztettem.4 Fájdalmasan nézett reá Speratti, ’s karjaira támaszkodva tántorgott szobájába. De az ajtónál Theodora még megállapodék.— ,Apám44— mondá viszafordulva, ’s Julia holttestére mutatva — tudod-e’ miért haltmeg leányod ?4 „Igen is tudom !44 — válaszolt Speratti — ő egy fiatal tisztet kedvelt, kit vendégszeretőleg fogadtam házamba, ’s még fiamnak is akarok nevezni!44 .’S a’ szegényt gyalázatosan elhagyó, apám! Júliát meg kell boszulnunk !44 „Ah ! nincs már annyi erőm, hogy a’ kardot forgathatnám; különben elejébe lépnék a’ nyomorának.44 .Te ne boszuljad, én akarom azt tenni !4 „Theodora! — szakasztá félbe a’ pap — Isten tilalmazza a’ buszút!44 De Theodora eltávozott. Oda hagyá Speratti kastélyát, ’s egy a’ városban lakó hires nápolyihoz siete, kinél farsang idején öltözetüket, ’s álorczájaikat rendelék meg a’finailandiak. „Itt egy arczkép — szállitátt Theodora — mellyet önnek kezeire bizok azon ideig, mikor a’ farsangi mulatságok kezdődnek Velenczében. — Akkor állítsa visza kezemhez, és egy álorczát hozzá, mellynek pontosan e’ kép után kell készülnie; — ugyan ezen fájdalmas merő tekintet, ugyanezen halaványság, szóval, ugyan ezen holt kép. — Itt van a’ pénz! ’s ha minden kívánságom szerint leend, többet is fog kapni. —Öltözetül egy csontvázat adjon melléje." (Vége következik.)