Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-04-22 / 32. szám

243 romínéi dörzsölő kezeit, ’s hadi csele sikerülendésén már eleve ka­­czagott. „Istenem! — jajonga Babét halványan ’s remegve — azt nem teszi György úr, mert szegény embereket boldogtalanokká tenni nem kíván. Képzelje csak, mi rettenetes dolog egy gyermeket atyjá­tól megfosztani. Nem nem, ön nem lehet olly kőszívű!“ — Babét tekintete aggodalommal függött majd gyermeke bölcsőjén, majd az ajtón. E’ tekintetből a’ legtapasztalatlanabb is ezt olvasta volna ki: ah, bár honn volna férjem, — ’s nyelve csak ezt rebegheté: „egy gyermeket atyjától megfosztani — nem, György ur! ön azt nem tehetné !44 .,„És mért nem ? — válaszolt kac­­agva az erdők durva lija. — Ki erdőnket pusztítja, nem érdemes szánatra; tulajdon apámat sem kímélném, ha vad­orzáson kapnám!4­4 Babhét látván, hogy a’ kérlelhetlen Györgyöt szavakkal irga­lomra nem bírhatja, más módhoz folyamodott, hogy őt tartóztathas­sa. — „Várakozzék még György ur — csengett az aggódó nő — hisz’ ön úgy is értekezni akart Jakabbal a’ keresztfának adandó név felől.44 „„Mint vadász — Jön György válasza — szent Hubert ’s Bor­bála oltalmába ajánlani kívánnám. Jakabbal kívántam is e’ dolog felől értekezni, de arra holnap , a’ keresztség előtt is rá érünk, Is­ten áldja­ meg Babét asszonyt!4444 — ’s kalapja után nyúlt. „De nézze csak György úr, mindjárt esni fog. Látja, miként tornyosulnak a’ fellegek; ha most elindul, hazáig facsaró vízzé ázik, ’s holnapra úgy bereked, hogy a’ paszitában hangot sem fog éne­kelni tudni. No, az ollyan komaságot ugyan meg nem köszönném. Llljön-te, ’s ha már éppen menni akar, igyék legalább egy pohár bort az átázásnak ártalmas behatásai ellen.44 Ez ajánlat ellen nem volt az erdésznek kifogása és leült. Egy kancsó bort már kiürített, és a’ másik is szinte fogytán járt, mi­dőn Jakab belépett. Vállai erősen görbedtek­ meg a’ galylyal tömött zsáknak terhe alatt, mellyet, midőn Györgyöt megpillantó, olly he­vesen vetett az ágyra, hogy azonnal kioldozódott; a’ zsákból vala­mi sárgás szökött­ ki, mellyet ha az erdősz meglát, Jakabnak sok bajt okozott volna; mert az egy, tengerinyul-vadászatra tanított, menyét volt, melly az ágy függönyei közül kígyóként tekinte­ ki. A’ kerti bor minden gyöngesége mellett is fejébe szállott György­nek ; az erdősz még egyszer olly fecsegő lön, mint különben volt, és kedvencz tárgyára, az uradalmi pagonyban elcsipett vadrablók büntetésére, minduntalan visszatért. Jakab pártolta a’ vadrablókat, és a’ két fér­fi gyakran olly heves szóvitába keveredett, hogy a’

Next