Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-04-22 / 32. szám
243 romínéi dörzsölő kezeit, ’s hadi csele sikerülendésén már eleve kaczagott. „Istenem! — jajonga Babét halványan ’s remegve — azt nem teszi György úr, mert szegény embereket boldogtalanokká tenni nem kíván. Képzelje csak, mi rettenetes dolog egy gyermeket atyjától megfosztani. Nem nem, ön nem lehet olly kőszívű!“ — Babét tekintete aggodalommal függött majd gyermeke bölcsőjén, majd az ajtón. E’ tekintetből a’ legtapasztalatlanabb is ezt olvasta volna ki: ah, bár honn volna férjem, — ’s nyelve csak ezt rebegheté: „egy gyermeket atyjától megfosztani — nem, György ur! ön azt nem tehetné !44 .,„És mért nem ? — válaszolt kacagva az erdők durva lija. — Ki erdőnket pusztítja, nem érdemes szánatra; tulajdon apámat sem kímélném, ha vadorzáson kapnám!44 Babhét látván, hogy a’ kérlelhetlen Györgyöt szavakkal irgalomra nem bírhatja, más módhoz folyamodott, hogy őt tartóztathassa. — „Várakozzék még György ur — csengett az aggódó nő — hisz’ ön úgy is értekezni akart Jakabbal a’ keresztfának adandó név felől.44 „„Mint vadász — Jön György válasza — szent Hubert ’s Borbála oltalmába ajánlani kívánnám. Jakabbal kívántam is e’ dolog felől értekezni, de arra holnap , a’ keresztség előtt is rá érünk, Isten áldja meg Babét asszonyt!4444 — ’s kalapja után nyúlt. „De nézze csak György úr, mindjárt esni fog. Látja, miként tornyosulnak a’ fellegek; ha most elindul, hazáig facsaró vízzé ázik, ’s holnapra úgy bereked, hogy a’ paszitában hangot sem fog énekelni tudni. No, az ollyan komaságot ugyan meg nem köszönném. Llljön-te, ’s ha már éppen menni akar, igyék legalább egy pohár bort az átázásnak ártalmas behatásai ellen.44 Ez ajánlat ellen nem volt az erdésznek kifogása és leült. Egy kancsó bort már kiürített, és a’ másik is szinte fogytán járt, midőn Jakab belépett. Vállai erősen görbedtek meg a’ galylyal tömött zsáknak terhe alatt, mellyet, midőn Györgyöt megpillantó, olly hevesen vetett az ágyra, hogy azonnal kioldozódott; a’ zsákból valami sárgás szökött ki, mellyet ha az erdősz meglát, Jakabnak sok bajt okozott volna; mert az egy, tengerinyul-vadászatra tanított, menyét volt, melly az ágy függönyei közül kígyóként tekinte ki. A’ kerti bor minden gyöngesége mellett is fejébe szállott Györgynek ; az erdősz még egyszer olly fecsegő lön, mint különben volt, és kedvencz tárgyára, az uradalmi pagonyban elcsipett vadrablók büntetésére, minduntalan visszatért. Jakab pártolta a’ vadrablókat, és a’ két férfi gyakran olly heves szóvitába keveredett, hogy a’