Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-09-16 / 74. szám

579 kedélytől függ, ha arról bizonyossá teszlek , hogy atyád indula­toskodása szerencsétlenségteknek és hosszú bú által közelgő halá­lomnak is oka, akkor hasonló hibák helyrehozhatlan károk, mellyek gyermekeimet szükségbe ejtik.* — Ezután felvilágosítást kérvén, meg­tudtam , hogy atyám minden létteriahozáskor bizonyos öt számra három piasztert tesz; azokról egyszer anyám­ álmodó, hogy egész családunk szerencséjét eszközlendik. „Szinte megmerevedtem, midőn ezt megtudtam. Kevés nap múlva ezután anyám meghalt. Veszte annál türhetlenebbé vált, mivel halála okát tudtam, és most már minden igyekezetemet arra forditom, hogy akármibe kerüljön is , atyámat a’ lotteriába tevés szenvedélyéről le­beszélem. De atyám is mély bánatba esett, és anyám eltemetése estvéjén betegen, ágyban feküdt. A’ gyógyász veszedelmesnek ta­lálta betegségét, azért feltételemet most nem bátorkodom teljesitni. Egy nap magához hivatván, kezembe adott három piasztert öt álom ­számmal , hogy azokat lotteriába tegyem. Mivel nagyon gyenge volt, nem akartam neki ellentmondani, de még is emlékezvén édes anyám szavaira, a’ számokat elrejtvén, lotteriába nem tettem. A­­tyám , ki tudta, hogy parancsait mindnyájan híven teljesitjü­k, ezu­tán mit sem kérdezősködök ; mig egy reggel, midőn húgom még ágyánál virasztott, az utszán szokatlan lárma támadt. Ennek okát kívánta tudni; húgom kiment, és azon hírrel visszajött, hogy az általellenben lakó lotteriás éppen most függeszté­ ki a’ kihúzott új számokat, mellyeket a’ hírnök a’ fővárosból magával hoza. Most már ezeket is kívánta tudni. A' számokat én be nem tettem; de ezt­ atyám nem tudta. Négyszáma kijött, ’s igy ő az adott nyerességért há­lákat adott Istennek, és mindjárt különféle fogadásokat tett; bolt­ját bezáratta, és jegyzőt hivatott magához, ki a’ végrendeletet te­­gye­ fel, mert az öröm nagyon meggy­engité, és véletlen halálát félte.** „Egy nap korán reggel sétálni mentem. Haza jövet a’ papot és egy jogvédet mellette találtam. Testvéreim és valamennyi atyánk­­írjai a’ haldoklónak ágyánál állottak és sírtak. Mindenek, a’mik tör­téntek, előttem ismeretlenek lévén, azt gondolám, hogy őrültségbe esett szegény atyám­, midőn fél millió piaszterről hallám őt beszélni. De midőn a’ jogvéd a’ lotteriaszámokat kérte tőlem, bátran felel­tem , hogy azokat be nem tettem. Erre atyám rettenetes jajjal fel­kiáltott­­ ,nem tetted ? Rudolf nem tetted­­ — nem tetted* — és — örökre elnémult.“ „Helyzetem kétségbeejtő volt. Testvéreim mint örökségük rab­lóját vádoltak , én magamat mint édes atyám gyilkosát. Többé e’ szemrehányásokat el nem viselhetem, atyai örökömről lemondok, születésem helyét elhagyám , és katonává lettem.**

Next