Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-09-16 / 74. szám
579 kedélytől függ, ha arról bizonyossá teszlek , hogy atyád indulatoskodása szerencsétlenségteknek és hosszú bú által közelgő halálomnak is oka, akkor hasonló hibák helyrehozhatlan károk, mellyek gyermekeimet szükségbe ejtik.* — Ezután felvilágosítást kérvén, megtudtam , hogy atyám minden létteriahozáskor bizonyos öt számra három piasztert tesz; azokról egyszer anyám álmodó, hogy egész családunk szerencséjét eszközlendik. „Szinte megmerevedtem, midőn ezt megtudtam. Kevés nap múlva ezután anyám meghalt. Veszte annál türhetlenebbé vált, mivel halála okát tudtam, és most már minden igyekezetemet arra forditom, hogy akármibe kerüljön is , atyámat a’ lotteriába tevés szenvedélyéről lebeszélem. De atyám is mély bánatba esett, és anyám eltemetése estvéjén betegen, ágyban feküdt. A’ gyógyász veszedelmesnek találta betegségét, azért feltételemet most nem bátorkodom teljesitni. Egy nap magához hivatván, kezembe adott három piasztert öt álom számmal , hogy azokat lotteriába tegyem. Mivel nagyon gyenge volt, nem akartam neki ellentmondani, de még is emlékezvén édes anyám szavaira, a’ számokat elrejtvén, lotteriába nem tettem. Atyám , ki tudta, hogy parancsait mindnyájan híven teljesitjük, ezután mit sem kérdezősködök ; mig egy reggel, midőn húgom még ágyánál virasztott, az utszán szokatlan lárma támadt. Ennek okát kívánta tudni; húgom kiment, és azon hírrel visszajött, hogy az általellenben lakó lotteriás éppen most függeszté ki a’ kihúzott új számokat, mellyeket a’ hírnök a’ fővárosból magával hoza. Most már ezeket is kívánta tudni. A' számokat én be nem tettem; de ezt atyám nem tudta. Négyszáma kijött, ’s igy ő az adott nyerességért hálákat adott Istennek, és mindjárt különféle fogadásokat tett; boltját bezáratta, és jegyzőt hivatott magához, ki a’ végrendeletet tegye fel, mert az öröm nagyon meggyengité, és véletlen halálát félte.** „Egy nap korán reggel sétálni mentem. Haza jövet a’ papot és egy jogvédet mellette találtam. Testvéreim és valamennyi atyánkírjai a’ haldoklónak ágyánál állottak és sírtak. Mindenek, a’mik történtek, előttem ismeretlenek lévén, azt gondolám, hogy őrültségbe esett szegény atyám, midőn fél millió piaszterről hallám őt beszélni. De midőn a’ jogvéd a’ lotteriaszámokat kérte tőlem, bátran feleltem , hogy azokat be nem tettem. Erre atyám rettenetes jajjal felkiáltott ,nem tetted ? Rudolf nem tetted — nem tetted* — és — örökre elnémult.“ „Helyzetem kétségbeejtő volt. Testvéreim mint örökségük rablóját vádoltak , én magamat mint édes atyám gyilkosát. Többé e’ szemrehányásokat el nem viselhetem, atyai örökömről lemondok, születésem helyét elhagyám , és katonává lettem.**