Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)

1838-09-27 / 77. szám

landiak­ protestáns hitvallásban neveltetek gyermekeiket, ez oknál fogva ( 1624-iki május 15-ikén) az uradalomban létezett összes protes­táns papság kiparancsoltatott. Günther superintendensen’s reichenbergi papon kivü­l, m­ég 15 plebárus volt a’ környék faluiban; honnan lát­hatni, hogy csupán egy uradalomból 18 papnak kelle távoznia. A’ friedlandi superintendenst nehány száz hallgatója kisérte­ el a’ kum­­nersdorfi dombig, hol ő az utósó prédikácziót tartotta előttek, ’s ezu­tán elbocsátá őket. Mind­ezekből csak az valósul, hogy Waldstein egy gondolkozásé volt ekkor még 2-dik Fü­löp spanyol királylyal, ki a’ német alföldre nézve hidegvérrel azon ítéletet ejté , hogy kön­nyebben esik neki egy szép országot örökre elveszteni, mint sem eretnekeken uralkodni. Friedland uradalom 1625-ben emeltetek herczegségre, ’s Wald­­stein sok más szabadalma mellett a' pénzverési jogot is megnyerte , mit ő azután szorgalmasan használt is. Ez időtől fogva a’ történet­ben csaknem mindig Friedlandinak nevezik őt. Mind e’ mellett is úgy látszik, hogy maga Friedland nála nem volt kedves emléke­zetben; ő cseh uradalmainak majd csak mindegyikében, például Gitschinben, és Reichenbergben, külön épitvényeket emeltetvén, Fried­­landban nevezetes változást nem tön A’ fegyverkamara egyedül , ugy szóllván, azon egy épület, mellyet felmutathatni tőle, mint emléket. Miféle volt egyébiránt uralkodása mint földes urnak, ’s milly felbő­­szültséggel ’s kegyetlenül szokott bánni alattvalóival; arról Friedland maga ugyan nem, de a' már többször említett fleichenberg nagyon közel volt véres példát felmutathatni. Stommaus András egy katholikus lelkész, 1631-iki november 15-ikén megtámadtatok gonosztevőktől, kiraboltatott, ’s meggyilkoltatott. Nem nehéz azon gondolatra jutni, hogy e’ gazság gyanújának azon protestánsokra kellett esnie , kik innen rögtön megszöktek. E’ történet a’ herczegnek is meghoza­tott , ki éppen akkor Gitschinben tartozkodik , ’s első parancsa — nem talán az volt, hogy e’ meggyilkolás miatt szigorú vizsgálat tétessék, hanem inkább az, hogy 2 vagy 3 csapat horvát vitéz kü­l­­dettessék oda más katonasággal együtt, kiknek tisztében állott, a’vá­rost 4 szögén felgyújtani, ’s fiatalt és öreget lekonczolni. Ezen hős tett végrehajtásául már sorba kezdett állni a’ katonaság; azonban a­ város szerencséjére valamelly Fritsch nevű képiró, ki reichen­bergi születésű volt, éppen akkor Gitschinben tartózkodott, hol neki a’ várkastély szobáit kellő kifesteni; ez gyorsan tudtára adata pol­gártársainak a’ közelitő nagy veszélyt. Az oda érkezett követek ké­­relmi írásaikkal, mellyek siránkozó hangon voltak feltéve, még in­kább pedig tanácsosainak kérelmei, kik most még merészeltek szót ejteni ez iránt, végre arra bírták Waldstein grófot, hogy esztelen

Next