Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-07-05 / 53. szám
Meszjelen tanával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi díjra ítéltben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán fs ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. fixesten csötörtökön julius 5 — ELBESZÉLÉS. Vigság is hajjal jár. Gondolatok között, kezében szétrágott hótollat tartva, ült szobájában Vermesy, kerületi elnök. Előtte darabka papiroson tömérdek törlésekkel és javítgatásokkal elöntött jegyzékek, körülréndahalmok tornyosultak, midőn az ajtó lassan felnyílt, és a’ nyíláson egy élet-delére hágott asszonyfő kandikált be, gyenge hangon fuvolyázó ,szabad ? — Kedvetlenül tekintett vissza a’ gondolataiban háborított kerületi elnök, azonban mintNeptun lesimitja Virgil Aeneiszében a’ lázadt hullámokat, úgy simultak ki az elnöknek homlok-redői is, midőn nejét pillantá meg, és megelőző nyájassággal inté be: „ha a’ Grácziák Themis csarnokába lépnek — mond hizelgőleg — bizonynyal causa praegnans, sürgető, fontos dolog vezérli lépteiket. Ugye eltaláltam, édesem? mert múlt héten, midőn mérnök fiunk jegyváltását jelented, éppen illy tekintettel léptélbe. Tehát mit kívánsz Friderika, miben áll jelenleg promemoriád?“ .A’ dolog nem éppen olly fontos — válaszold mosolygva neje — azonban most is egy kérés vezet hozzád, gyermekeink nevében. Tudod édesem, hogy uj évünk első napja elmúlt —4 „Fájdalom! zsebeim ’s emlékezetembe most is aczél vésővel van vésve. A’ pénzvágyó cseléd ’s mesteremberség keveset ügyel az uj évi üdvözletek megszüntetésére, ’s e’ szemtelenség arra vitt, hogy Caligulaként ez egész tömegnek csak egy fejet kívánnék, hogy mindnyáját egyszerre ’s ez egyben hallhatnám. Leginkább boszont e’ semmiskedés mellett az időlopás!“ .Azt is tudod édesem, hogy uj év után hat napra vizkereszt napja ’s ezután közvetlenül a’ farsang következik.4 „Igen, arról az álmaimat zavaró éji kocsi-zörej eléggé meggyőzött. — De mit akarsz ezzel ?44 .Tudod édesem, gyakran vagyunk hivatalosak mulatságokra; felnőtt fiaink férjhez menő leányaink, számos ismerősünk és rokonaink vannak; e’ szerint nekünk is meg kell tenni a’ magunkét..