Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-25 / 94. szám
bak levének, mig végre megállott, ’s a’ hid szélére lépve, nézni láttatott az alatta nyíló sötét ürességbe, ’s Dunánk sik tükrébe, mellyben az éji csillagok rezegve tündöklőnek. A’ másik ismeretlen, ki rég vizsgáló szemekkel tartotta az előtte menőt, ’s ezért lépteit is megcsendesité, észre látszék venni amannak veszélyes helyzetét , ’s mozdulatai úgy valónak irányozva, mintha a’ hid szélén állóhoz akarna lépni; — de mielőtt ezt tehetné, amaz egy hangos csattanással a’ habokba merült. E’ csattanásra egy másik következőig , olly hirtelenséggel, mint a’ felettünk levő felhőben dörgés követi a’ villámot ; ’s a’ hidon senki sem volt többé látható. Mély csend követé a’ történtteket; csak néha hallatszott, és mindig távulabb a’ vizben úszók lubiczkolása, mig végre ez is megszűnt, de a’ hidon alól a’ Gellért-hegy felől eső parton egy setét alak látszott a’ Dunából kiemelkedni, karjai köztt egy testet emelve. II. Minden ablak setét volt Dudán , midőn egy csinos kisded ház előtt, két férj fi álta meg, egyik a’ másikat karjánál tartva, é s erősen kopogtatva a’ már bezárt kapun. A’ zörgetésre nem sokára egy éji ruhában levő cseléd kinyitja az ajtót, az idegeneket nem minden megütközés jelei nélkül bebocsátja, ’s egy rövid és keskeny tornáczon végig vezetvén, egy szoba-ajtót nyit meg előttek, és azokat bebocsátván, ő is utánok lép. A’ szoba csinos volt, ’s kényelmekre valókkal ellátva, de bútorzata csupán férfi lakóra mutatott. Egy fortepianón, pamlagon, székeken kívül íróasztal,s azon nem a’ legszebb rendben heverő könyvek, nehány falon függő puska, pisztolok és kardok voltak, mellyek leginkább szembe tűntek. — Készíts ágyat! — Így szollá az erősebb férfi a’ csodálkozás miatt mind ez ideig mereven álló szolgának. Ez némán engedelmeskedék; a’ gyöngült ágyra ült, levetkezett, és lefeküdt. — Az Istenéit, mi történt urammal? — kiált most a’hű cseléd ijedés hangján az ismeretlenhez. — Csendesen! — szólít az ágyban levő, lassú hangon — húgom már bizonyosan alszik. Alig mosdá ki e’ szavakat, egy oldalszobának ajtaja megnyílt, ’s vékony éji köntösben kilépett egy nőalak. (Folyt, heiv-i ORSZÁGO S NÉPISMERTETÉS. Hohensalzburg. (Vége.) A’ gondolat, kifaragni kőszirtben a’ remek magányt, méltán igen helyes ’s dicső; a’ sirkertből van a’ bemenet; ’s a’ bejárásnál