Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-02 / 1. szám
tudós értekezőnek neki viszt hangzott a’ vidék szikláin , ’s már már reményié, hogy faculta tagjává jelöltetik. — Sokáig remélt, sokáig csalódott, ’s utójára mint a’ papagáj mondá, midőn nemcsak elfogták ’s honából elvivék, hanem még angol nyelven is kellett beszélnie : „ez igazságtalanság 144 m.* Az egész világ szolgálója, a’ nap, felkelt, ’s tüzet kezdett élesztni, midőn Linka is másod nap ágyából felkelvén, ablakot nyitott , ’s kinézett. A’ múltnak ’s talán kellemes múltnak álmai szökdeltek elméjén keresztül ; homloka busább, komolyabb redőkbe vonult , mint reményünk semmisülténél szokás: a’ pesti útból semmi sem lesz. Annyi gyönyörről, olly kedvesen ápolt örömekről lemondani , szeszélyét befelhőzé ; pedig még egy keserű jelenet is várakozik reá. — A’ pajkossága által kiizzasztott vendég mindig ismertebb alakot ölte. — Gyötrött elmécskéje nem birá ugyan visszaidézni az időt és kört, — mióta ismeri; ’s a’ szorosan átfutott névsorban sem akadt névre, melly az idegennek tulajdona lehetett volna; de belsejében sugá neki valami: — „már láttad 44 — ’s félni láttatott, a’ találkozástól. Azonban a’ vigságnak sajátja hamar tűl adni a’ komolyon , ’s Linka egykedvűleg mondá , mint a’ törökök , midőn nem azt nyakazták le, kit kellett volna : „ most már mindegy !44 ,’S a’ vidám Linka is tud búsulni ?” — kiáltá háta mögött Nina. „Búsulni aligha — hanem egy gondolat gyötör. Jó, hogy jössz! játszad nagy Sándort, ’s oldd meg a’ csomót! — Nem emlékezel, hol láttuk vendégünket ?44 .De igen is! Zákó ajánlá őt, mint barátját Pesten, ’s ügyetlenségén annyit nevettünk, mennyit a’ legügyesebb Pietrón sem, — ’s ki rendesen egy pulykát emésztett fel.4 „De a’ mellett szelid jó szivú volt.44 ,Igen , ’s tulajdonai miatt javalák neki, hogy mint ritka exemplar pénzért mutogassa magát !4 ,’S barátjai közti legkevésbbé volt garázda.44 ,’S olly tekintetű, mint egy rajta kapott zsebelő.44,’S a’ mellett mindig őszinte.44 ,’S velünk egy vad Irokéz nyájasságával bánt.4 „’S kiről Zákó mondá: — „ez köszörűletlen gyémánt.44 .Holló! lelépettek leány; ’s én csak azt veszem észre , hogy szárnyaid hibáznak; — ’s még azt kérdezhettem, min búsulsz !4 „Annyira még alig vagyunk; mert éppen kérdezni akarom, hogy’ hivják.44 .Tehát még csak kezdődik a’ regény? ’s tekintetes nemes Dombi Zsigmond úr lesz a’ regényhős.4