Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-10-18 / 84. szám
„Igen is — válaszolt Fridiik — csak azon reményt vihetnem magammal, hogy Katinka engem el nem feled.“ ,„Kétkedik még azon ? — kérdé Manhard. —Hisz’a’kis szer mindig csak önről cseveg. !444 — O , Atyám !" — kiáltott hoszosan Katinka. ,,,Ha ágyból kel, mondja: mit fog csinálni a’Jó Fridiik, és—44 , De, atyám —4 „.És ha lefekszik, mondja: Fridrik most az öreg takácsnál ül, ’s rólunk beszél.4“ E’ szavaknál Katinka gyorsan felugrott dolgozó asztalkájától, mellyhez ismét leüle, munkáját elejté, ’s a’ szobából lángoló arczczal kisiete. ...o , hagyjuk abban a’ tréfát— kezdé az öreg porkoláb, midőn Katinka behuzá maga után az ajtót — és beszéljünk okosabbakról. Ön jókor jött ide, ’s munkát nyomban kaphat444 „Itt?“ — kérdé az ifjú lángoló szemekkel. „Igen — viszonzá Manhard — a’ várkormányzó úr lakót ujan építek, ’s most éppen felbátorzásával foglalkoznak. Ha akarja ön , legott elvezetem a’ mesterhez, ki e’ dolgot magára vállaló,444 „Akarom-e?“ — kiáltá Fridrik. ,„Helyesen, rögtön elhatározást szeretek én, nem hosszas fontolgatást és tettetést, mi katona-életéből származik. Most tehát a’ mesterhez ’s annak elvégezte után egy jó pohárborhoz.444 E’szavakkal karján foga, ’s a’ tornáczba vezeté őt. Úgy történt, mint Manhard mondó. Münzer Fridriknek — igy hivaték a’ fiatal legény — jó bizonyságlevelei voltak, ’s a’ mesternek kedves jelenet vala, így, legalább némi időre, Manhard és szép leánykájának laktársa volt; de azt, örüljön-e ennek, vagy fájlalkozzék rajta, nem tudá. Már szülő városkájában ismerkedik meg a’ kis deli leánynyal, kinek haja és szemei fénye ’s feketesége a’ városka minden haját és szemét fölűlmúló, ’s az estórákat szokás szerint az ő és atyja társaságában tölté. Arra nem is gondolt, hogy e’ viszony, melly erkölcsei és szorgalmára olly jótékonyan hatott, valaha megváltoznék , midőn Manhard lt.-ben a’ porkolábi hivatalt, mit mint fél rokkant óhajtóit, rögtön elnyeré. Ah csak ekkor éresse a’ szegény Fridrik, mi nagy, mi óriási nagy vonzalma Katinka iránt, ’s mi nehéz leendne neki nélküle az élet.a