Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-09-27 / 78. szám
78. Pesten vasárnap September (S'akra 1840« Mehtelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évilista helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p- ORSZÁG- ’S NÉPISMERTETÉS. Spanyol képek II. Tor que mada, — Uram — válaszolá a’ tábornok, ki jól evett, — nem engedem meg a’ tápszerek szükségességét. — De, tábornok úr! hát ha az emberek és lovak---— Húsz éve vagyok háborúban, ’s az emberek és lovak miatt még nem hagyám magam’ megőszülni. Különben az illyes jegyzeteket nem szeretem. Mit tettünk volna ? ! engedelmeskednünk kelle . ’s 11. órakor estve elindulánk. Irtóztató éj volt. A’ guerillák éppen utunkat ásták. Alig levagtánk három óranegyedet, midőn a’ lődözés kezdetét véve. Az út melletti bokrok barlangokból és spirtrepedékekből röpültek és fütyöltek ki a’ golyók. Rövid körökben villámot látánk a’ távul éjben, ’s mielőtt a’ csattanás fülünkhöz ért, már egy pajtás lefordult lováról. Slarmincz vagy negyven maradt az utón; az unalmas éjzene egész viradatig tartott. Elnyomva fáradságtól végre elalvám lovamon, midőn hangos kiáltozás ’s kaczaj ébreszte föl. — Bravo ! Dicső látmány ! — A’ pap meghalt, ’s a’ város gyászol. — Nézzd csak, pajtás! Ez utósó szavak egy dragonyoshoz intéztettek , ki meggörbítve ült lován, lábait erősen hozzá nyomva ’s kezével sörényében tartózkodva. De a’ pajtás nem felelt; hideg volt és halott. A’ katonák még mindig taps közti kiáltozák: „a’ pap meghalt, ’s a’ város gyászol.“ Nagy szemeket mereszték, ’s még aludni vagy álmodni hívém. Nagy fekete szabálytalan tömeg fekvék előttünk. Torquemada volt, „szép kis város“ mint a‘ földirat tankönyvei mondják, de a’ Lavalle-osztály tanyázott benne.