Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-27 / 78. szám

78. Pesten vasárnap September (S'akra 1840« Meh­telen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi­­lista h­elyben képekkel 5 ft. boritéktalanul; postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p- ORSZÁG- ’S NÉPISMERTETÉS. Spanyol képek II. T­o­r q­u­e m­a­d­a, — Uram — válaszolá a’ tábornok, ki jól evett, — nem en­­gedem­ meg a’ tápszerek szükségességét. — De, tábornok úr! hát ha az emberek és lovak---­— Húsz éve vagyok háborúban, ’s az emberek és lovak miatt m­ég nem hagyám magam’ megőszülni. Különben az illyes jegyzete­ket nem szeretem. Mit tettünk volna ? ! engedelmeskednünk kelle . ’s 11. órakor estve elindulánk. Irtóztató éj volt. A’ guerillák éppen utunkat ásták. Alig levagtánk három óranegyedet, midőn a’ lődözés kezdetét vé­ve. Az út melletti bokrok­ barlangokból és sp­irtrepedékekből röpül­tek és fütyöltek­ ki a’ golyók. Rövid körökben villámot látánk a’ tá­vul éjben, ’s mielőtt a’ csattanás fülünkhöz ért, már egy pajtás le­fordult lováról. Slarmincz vagy negyven maradt az utón; az unalmas éjzene egész viradatig tartott. Elnyomva fáradságtól végre elalvám lovamon, midőn hangos kiáltozás ’s kaczaj ébreszte­ föl. — Bravo ! Dicső látmány ! — A’ pap meghalt, ’s a’ város gyászol. — Nézzd csak, pajtás! Ez utósó szavak egy dragonyoshoz intéztettek , ki meggörbít­ve ült lován, lábait erősen hozzá nyomva ’s kezével sörényében tartózkodva. De a’ pajtás nem felelt; hideg volt és halott. A’ katonák még mindig taps közti kiáltozák: „a’ pap meghalt, ’s a’ város gyászol.“ Nagy szemeket mereszték, ’s még aludni vagy álmodni hívém­. Nagy fekete szabálytalan tömeg fekvék előttünk. Torquemada volt, „szép kis város“ mint a‘ földirat tankönyvei mondják, de a’ Laval­­le-osztály tanyázott benne.

Next