Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-14 / 13. szám
.Igen, igen , de csak nem rongyos háló - öltönyben vagy ingujjakban .„Izem, barna, fehér gombos öltönyömben. Még ma reggel kijobbitom egy kissé a’ gomblyukakat, a’ gombokat megtisztítom, ’s meglátod mester, hogy lámpavilágnál fényleni fogok, mint egy gens d’ armes.“ ,Ah Adriánom, te nem ismered a divatot, a’ műveit világ fényűzését. Barna öltönynyel senki sem léphet föl hangversenyben, fekete frakkban kell megjelenni, mintegy sírásó.— „Fekete frakkban?“ — kiálta a’ fiatal sápadt férfi, és még sápadtabb lön, mintha halálos ítéletét hallaná. — „De lásd jó mesterem, milly kegyetlen sors üldöz engem. Fortélyos vigyorgások köztt mutatott nekem egy pillantásig távcsőjén — jutalmat, hálát, örömet, dicsőséget, szerencsét; és ekkor gúnymosoly köztt von egy fekete posztó-rongyot, mint halotti leplet reményimre, és éppen azért vagyok elveszve, hogy illy rongyom nincs.“ Vigasztalás nélkül dűlt a’ kályha melletti vén pamlagra, és arczát elfödte mindkét kezével. Fájdalmakba sülyedve vizsgálgatta őt az öreg contrabassista, ’s kínlódott segédeszköz utáni gondolataival. Frakkot kölcsönzeni nem lehetett, mert csak a’ legközelebbi ebédre volt már pénzök; zálogot pedig nem adhattak. — Illy nemű ingyen szívességre számolni valamelly ismerősnél esztelenség volt volna; mert a’ színházi személyzet minden egyes tagjának szüksége volt egy illy ruha-darabra, ha kivált bírt azzal, már magáért a’ hangverseny-estveért; és még is, még is kellett Adriánnak frakkot teremteni, habár a’ pokol lelkéitől, mellyek maguk is szeretik a’ fekete costumet. Ekkor egy fölséges gondolat, egy nagyszerű határozat emelkedett föl az öreg kebléből, és az ifjit hangász iránti szeretettől hatalmasan buzdittatva, győzelmi koszorút aratott a’ harczban némelly ellenvetések ellen. Hősi lemondással , és egy hősnek elhatározottságával, melly barátért ön életét kész hóhér pallosára bízni, lépett az ifjú elébe, és igy szállá remegő hangon ,ne ess kétségbe Adriánom! majd gondoskodni fogok én; csak ülj nyugodtan, ’s kérd az Istent, hogy terhes küzdésemben el ne tántorodjam. Az öreg kiment, és az ifjú elfedten nézett utána; azt hitte hogy irántai szeretetből bűnt követ el érdemes tanítója, és utonállói makacssággal fosztand meg frakkjától valamelly jól öltözött urat. II. Alaptalan volt Adrián félelme; mert a’ contrabassistának — ki nem is az útra, hanem hálókamrájába suhant halkal — éppen