Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-25 / 16. szám
16. JKAWMBtián* I*CSteil csütörtökön február 1Skan 1841. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe )2kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ védenc* története* (Vége. J Moreton úr itt ismét megszűnt, ’s láthatóképp’ ellankadva támaszkodék székére. Most ismét hivém, hogy gyónásának vége van, ’s bár többé nem irányozhatom hozzá a’ szavakat, mellyeket mondok, de még is mondám neki, hogy gyermekeinek koldusokká tétele nem elég bün-engesztelés, — midőn, mint látszék, nem tudva, hogy hozzá beszélek, félbeszakasztott. „Kevés percz múlva, Alvel ur jött. Az ágyhoz lépett, reá hajolt’s mondám ,Moreton ur, félek, késő!” — „Talán nem—mondám — minden esetre próbálja meg !44 „Alvel úr próbát tön, de kevés pillanat múlva elállt tőle, fejét rázta, ’s mondám ,csak egy kicsinynyel előbb; mert okom van vélni, hogy csak parányival hivattam későbben !45 „Erre kevés percz múlva ismét egyedül valék.44 „Thornton! ez óra óta nyomorú ember valék!44 Ismét hosszú szünet következik, mit én félbeszakasztani nem akartam, ’s Moreton végre folytató: „Thornton Károly azon óra óta egy nyugodt pillanatom sem volt. Nőmnek atyjáért hullatott könyei tűzcsöppekként hulltak szivemre; minden reám vetett pillantása legbensőbb gondolatimat látszik olvasni. Nem szólít a’ nélkül, hogy ezt ne gondolnám: gyilkosnak nevezni szándékozik. Jelenléte rám nézve lelki gyötrelem volt. Kerülöm őt ’s minden társaságot; mert úgy hivém, mindenki gyanakodva tekint reám, ’s más társalkodóm nem volt, mint a’ lélekismeret. Ah! a’ lélekismeret Thornton — a’ lélekismeret! mellyet megnyugtathatni hivék. De hogy is hihetém azt? Nem láttam-e az egésséges ifjút elmerülni, kit megszabadithatok? — Hogy’ hihetém hát, hogy-------de így volt, ’s igy van ez. Nézzen rám, ’s meglátja, mivé jön az öntudat mardosása. Agnes, mint tudja,