Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-22 / 7. szám
FÉRFI ÉS NŐBÜSZKESÉG. Eredeti beszély. I. író asztalától kelt fel Zárday Lajos,’s elégedett öntetszéssel nézve tükrébe, fürtéit, ’s öltözetét kezdé rendezni , mig ajkain egy dalmű’ kedvelt áriája lebegett. ’S ki volt nála boldogabb ? Jó és nemes szív, és habár nem fényes, de adóssággal sem terhelt pénzállapot, ismerőinek osztatlan szeretete, tiszta ’s hibától ment öntudat, szintolly boldogító mint ritka a’ jelenkor’ ifjainál, volt, mint ezeken túl emelé; ezenfelül a’ huszonhárom év, vidor kedély, ’s megelőző nyájas modor , elég vala kedvessé tenni őt azok előtt, kik láták és ismerék. De azon élv, mi öt jelenleg boldogítá , nem ezekből származék , hiszen a’ hibátlan tiszta jellemet, a’ léleknek ezen egészségét, valamint a’ testét is, csak az tudja méltókép becsülni, ki nem bir vele, ’s ámbár egyedül ez adhat valódi benső boldogságot , de a’ lélek azt csak önmagában titkon ismeri el, ’s nyugodtságot szül, és nem olly külső jelekben feltűnő örömet, minőt most ifjúnk’ szép arczáról látunk visszasugárzani. Ő szeretett, ’s viszonszeretteték , sőt balkezének egy ujján viselé már a’ gyűrűt is , melly neki az imádott’ kezét biztosító. Középrendű családból származva, lángesze, ’s szép jelleme által vívott ki magának a’ fővárosban egy hivatalt, melly még szűken jövedelmező ugyan, de magasabb polczoknak volt előcsarnoka. Kevéssé ábrándokrahajló természete sok ideig csak eszmény képeknek élt, rajongó keblében véghetlen űrt,’s mondhatlan vágyat érze, de tárgyat, melly azt betöltené, nem talált, mig végre egy leányt ismere meg, eszményképeinek megfelelőt, ’s keblének űrét egy érzelem fogá el, olly lángoló mint szellemi, az első szerelem. A’ leány gazdag nemes családnak volt egyetlen gyermeke , ’s ez ifjúnkat megfosztá a’ reménytől, őt egykor nejül bírhatni. Sokáig küzdött ő önmagával, el akará fojtani hiú szenvedélyét, de a’ szív fellebbenté az ész’ mérlegét ’s ő nem győzheté le keble’ óriását. Zárday járatos volt Zománczyékhoz, de Vilma iránti szerelmét soha egy pillanattal sem árulá el, ’s néma epedésébekn talán soha sem nyilatkozik, ha B. tanácsnok, kinek kedvencze ’s pártfogolja volt, egykor kérdőre nem veszi a’ méla bűsongót. Lajos megvallászive’vonzalmát a’ tanácsnoknak, ’s ennek biztatására rövid időn Vilmának is, hol viszonlángra talála. B. tanácsnok’ nagy befolyása által remélhető volt ifjúnk’ elémente, mihez őt kitűnő tehetségei is segélték, ’s igy történt, hogy a’ tanácsnok által Lajos’ számára megkért Vilma neki oda ígérve, ’s az ígéret jegygyűrűvel is megerősítve jön. — Ez meghaladd ifjúnknak legmerészebb álmait, ’s lelkébe olly boldog érzetet önte , mit a hallottakból most nem nehéz megfejtenünk. — Mint már említék, Lajos tükre előtt álla, ’s elégedett öntetszéssel nyugtató szemeit önalakján. Kinek volna e’ kis hiúság megengedhetöbb mint a’ szeretőnek, ki szive’ királynőjéhez készül repülni? Holló fürteinek fényes gyűrűi elfedék az emelkedő magas homlok’ egy részét, mellyröl jellemének nyugodt méltóságát mintegy olvas