Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-02-26 / 17. szám
515 AZ ELJÁTSZOTT ÜDV. Eredeti Beszély. (Folytatás.) III. Alig mértföldnyi távolban onnan, hol a’ tölgylombozott és Mátra’ messze elágazó hegylánczának végső szeme búzakalászokkal hullámzó síkkal olvad öszve, feküdt Békeny, ha nem festői táj’ közepett is, de elég kellemmel biró arra, hogy kiesnek mondassák. A’ magas jegenyefák közöl csak kiáltó fejérsége által észrevehető számtartói háztól dél-nyugotra kevéssé dombosabban emelkedett egy gátalkatu kastély dűlő irányban szemközt, a’ kevés szám mellett is, meglehetős csínnal rendezett jobbágylakot magában foglaló falutól. Ennek, ’s néhány messzebb elszórt birtoknak tulajdonosa Békenyi Gergely’ özvegye Katalin, egy fiatal r.é volt, kit a’ vidék rendesen szép özvegynek szokott nevezni. A’ falu’ felső végénél elkanyarodó országúitól pár gesztenyefasor árnyalá be a’ kastély’ kapujáig egyenes vonalban elnyúló utacskát, melly az újítás’ nyomait kívül mind belöl szembetünöleg elömutató épületet kétfelé választva, a’viránydús kert’ gyönyörűbb egy részét engedé láttatni a’ lak’ belső iveit tartó faragott kő oszlopsorok’ nyílásai mögül. Az emeletbe vezető mindkét felöli széles lépcsők kezdeténél márvány emelvényeken jobbra két, ízléssel választott mythologiai szobor, balra pár hím oroszlány szökő helyzetben köték le a’ látogató’ figyelmét. Kellemes nyári délután a’ pazarságig pompás épület allánya fölé kifeszített árnytartó’ nehéz himzetű szafrangjai között nyájasan enyelgett a’ könnyű szellöcse, meg megingatva a’ gonddal nevelt oleanderek’ teljes virágait. Az allányon elnyúló rugalmas díván’ bársony takarójára pajzán helyzetbenegy nő nehezült, vagy inkább feküdt, atlacz czipekbe szorított picziny lábainak csak hegyével érintve a’ háromszínü szövettel behúzott padlatot, homlokának selyem ivei alól öntetszö- seg legeltek szemvillámai patyolat hullámin szabadult keblének, melly lassú pihegése közt félni látszott az árnytartón áttörni vágyó nap’ hevítő sugárit. Némán pihent, e’ csáb helyzetben, csak a’ szabályos testalkatról sűrű redökben alá hulló rózsaszín selyem’ egyengetésével foglalkoztak ollykor a’ tele gyűrűzött csintalan uracskák. Közel hozzá, alacsony zsámolyon egy, alig huszonkét éves nyúlánk ifjú ült, kinyújtott térdeit egymásra nehezítve, mesterketlen hajfürtjei kedves rendetlenségben csüggtek alá, az álmatlanság sáppasztotta sima homlokon ; szép vonású arczának némi férfiasságot kölcsönözött a’ még élesvas nem durvította pöhölyszakál , melly álla’ hegyet tömött szálaival bársonyozá. Epedő szemei a'kinyitott zsebkönyv’ velínlapjairól többször fölvetődtek, hogy a’ kéjelgő hölgy’ elragadó bájiból orozhassanak, mi a’fölolvasás’ folyvástiságát csak akadályoztatá. Rózsalevél hasadása száj’ szélein keresztül fektetett újával hallgatást inte Katalin’s Antal viráglevelet tüze a’ csinos nyomatú lapok közé, a’ könyvet becsuká. .Kérem csak a’ szerző’ nevét, mond Katalin a’ könyv után nyúlva, mellyet átadásakor szándékosan ejtett ki ke- 516