Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-19 / 41. szám

ros’ sötétéből. Ekkor rögtön megálla­­podám, nyíltan kérdezve tőle, ha em­lékezik-e ama’ végszavakra, mellyeket Cook Anna neki mondott? — Ő hal­vány jön, mint halott, és szoborrá me­revült előttem. ,Sharp őrnagy ! —kezdém újólag— midőn ön miss Annát elhagyá, a’ leány megjövendölte, miszerint az ég küldend férfiút, ki őt megboszúlja. Én vagyok e’ férfi; én Annától küldetém, önt meggyilkolni. Akarja védeni magát? Itt két tör. A’ miss mondá, hogy ön gyáva, félénk, ki nem képes védeni magát, mint férfiúhoz illik. Akarja-e, vagy nem? Feleljen .... vagy ledö­föm önt!4 „Drága barátom! — kiálta ő — én miss Annáért nem viaskodhatom. Any­­nyira vétkeztem, hogy, ha a’ leánynak bátyja leendett, engem kihívandó, in­kább megölettem volna általa magamat, mint Anna vagy az övéi ellen uj bűn­tettet elkövetnék.“ Ezen okokat ezernemű félénk ké­réssel és még gyávább könyökkel tá­­mogatá, végre olly panaszos módon ajánlá magát Beauchamp’ döféseinek, hogy ez karát illy pulya ellenfélre nem emeltntheté. E’ neme a’ védelemnek egészen váratlan volt Beauchamp előtt, ’s e’ félénkség kedélyére épen olly meglépést gyakorla, mint tán más a’ legnagyobb bátorság’ ellenében ér­­zendé magát. A’ legmélyebb megve­téssel bocsátá el Sharpot, nyilvánítván előtte, miszerint nyomorult félénksége nem mindig leend illy biztos védelem, ’s hogy őt elébb utóbb bizonynyal meg­­ölendi. Mind abból, mit Sharpból az önélte­­érti félelem sajtosa, csak egy vala, mi­nek igazságát Beauchamp érezé: „Ön­nek nincs joga miss Annát védeni — szólt az őrnagy,—mert ön sem rokona, sem férje. Azt gondoljam-e , hogy kedvese ?“ Beauchamp-nak el kelle ismerni, hogy itt legalább logica van, habár a’ szív hiányzik is. Ezt miss Annával közlé, ki megegyezek abban, hogy őt nőül vegye, teljes jogot adván igy neki a’ „férj“ nevezettel boszája’ kivitelére. Azonban csak nehezteléssel gondolt e’ rendithetlen nő első akarata’ megvál­toztatására ’s elhatárzá, mielőtt a’ há­zassági eskü végbevitetnék, tulajdon kezeivel megölni a’ csábitót, ki, meg­győződése szerint, nem élhetendő túl azt, ha ő élete’ múltját és jövőjét, mint nő, egy más férfi’ kezei közé teendi. Sharp őrnagy ez időtájban nem messze vala tőle, Bowling-Greenben. Anna irt neki, összejőni kívánt vele, ’s kivonatát olly ügyesen tudá nyilvánitni és menteni, tervét olly szellemdús ra­vaszsággal leplezni, hogy ezen adat bi­zonynyal nem vala egy azon kevésbé nevezetes ellentétekből, mellyek e’ különös jellemet alkoták. Sharp az összejövetelre bizonyos helyet jelölt ki, ’s Cook Anna ezen idő óta pisztolylyal gyakorla magát, ’s Beauchamp’ állítása szerint iszonyú tökélyre vitte a’ czéllö­­vést, midőn Sharp őrnagy a’ nélkül, hogy vele összejött volna, onnét elköl­tözött. Anna és Beauchamp az 1824-ik év’nyara körül összekelének. Az eskü­vési szertartásokat kettőjük’ boszú-ter­­vének megszentesitéseként tekinték.De Beauchamp’ minden fáradozása: az őr­nagyot ismét föltalálhatni, sok ideig si­kertelen volt. Levelei, mellyeket ál-41*

Next