Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-11-19 / 41. szám
ros’ sötétéből. Ekkor rögtön megállapodám, nyíltan kérdezve tőle, ha emlékezik-e ama’ végszavakra, mellyeket Cook Anna neki mondott? — Ő halvány jön, mint halott, és szoborrá merevült előttem. ,Sharp őrnagy ! —kezdém újólag— midőn ön miss Annát elhagyá, a’ leány megjövendölte, miszerint az ég küldend férfiút, ki őt megboszúlja. Én vagyok e’ férfi; én Annától küldetém, önt meggyilkolni. Akarja védeni magát? Itt két tör. A’ miss mondá, hogy ön gyáva, félénk, ki nem képes védeni magát, mint férfiúhoz illik. Akarja-e, vagy nem? Feleljen .... vagy ledöföm önt!4 „Drága barátom! — kiálta ő — én miss Annáért nem viaskodhatom. Anynyira vétkeztem, hogy, ha a’ leánynak bátyja leendett, engem kihívandó, inkább megölettem volna általa magamat, mint Anna vagy az övéi ellen uj bűntettet elkövetnék.“ Ezen okokat ezernemű félénk kéréssel és még gyávább könyökkel támogatá, végre olly panaszos módon ajánlá magát Beauchamp’ döféseinek, hogy ez karát illy pulya ellenfélre nem emeltntheté. E’ neme a’ védelemnek egészen váratlan volt Beauchamp előtt, ’s e’ félénkség kedélyére épen olly meglépést gyakorla, mint tán más a’ legnagyobb bátorság’ ellenében érzendé magát. A’ legmélyebb megvetéssel bocsátá el Sharpot, nyilvánítván előtte, miszerint nyomorult félénksége nem mindig leend illy biztos védelem, ’s hogy őt elébb utóbb bizonynyal megölendi. Mind abból, mit Sharpból az önélteérti félelem sajtosa, csak egy vala, minek igazságát Beauchamp érezé: „Önnek nincs joga miss Annát védeni — szólt az őrnagy,—mert ön sem rokona, sem férje. Azt gondoljam-e , hogy kedvese ?“ Beauchamp-nak el kelle ismerni, hogy itt legalább logica van, habár a’ szív hiányzik is. Ezt miss Annával közlé, ki megegyezek abban, hogy őt nőül vegye, teljes jogot adván igy neki a’ „férj“ nevezettel boszája’ kivitelére. Azonban csak nehezteléssel gondolt e’ rendithetlen nő első akarata’ megváltoztatására ’s elhatárzá, mielőtt a’ házassági eskü végbevitetnék, tulajdon kezeivel megölni a’ csábitót, ki, meggyőződése szerint, nem élhetendő túl azt, ha ő élete’ múltját és jövőjét, mint nő, egy más férfi’ kezei közé teendi. Sharp őrnagy ez időtájban nem messze vala tőle, Bowling-Greenben. Anna irt neki, összejőni kívánt vele, ’s kivonatát olly ügyesen tudá nyilvánitni és menteni, tervét olly szellemdús ravaszsággal leplezni, hogy ezen adat bizonynyal nem vala egy azon kevésbé nevezetes ellentétekből, mellyek e’ különös jellemet alkoták. Sharp az összejövetelre bizonyos helyet jelölt ki, ’s Cook Anna ezen idő óta pisztolylyal gyakorla magát, ’s Beauchamp’ állítása szerint iszonyú tökélyre vitte a’ czéllövést, midőn Sharp őrnagy a’ nélkül, hogy vele összejött volna, onnét elköltözött. Anna és Beauchamp az 1824-ik év’nyara körül összekelének. Az esküvési szertartásokat kettőjük’ boszú-tervének megszentesitéseként tekinték.De Beauchamp’ minden fáradozása: az őrnagyot ismét föltalálhatni, sok ideig sikertelen volt. Levelei, mellyeket ál-41*