Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-25 / 16. szám
243244 De a’ szenvedélytársak Vidik Károlyhoz folyamodtak. Ő felsége a’ dolgot látni kívánta saját szemeivel, ’s meglátván annyira elragattaték, hogy az előadásokra kizáró szabadalmat adott. A’ szenvedélytársak tehát most rendes színházat építettek, ’s azt Szentháromság’ színházának“ nevezték, „Théátre de la Trinité.“ Később azonban a’ bibliai tárgyak csakugyan eltűntek a’ színpadról, világiaknak csinálván helyet. A’ színház’ valódi jelentősége Parisban ezelőtt 200 évvel kezdett észrevétetni, — Moliére’ korában, ’s ekkor a’ nemzet annak ügyét csak hamar magáévá is tette , ’s azt egyik orgánumává rendelte. Az úgy nevezett Franezia-szinház (Théátre Francais) ezelőtt 170 évvel jön királyi, vagy nemzeti intézetté , ’s legelőször Moliére’ özvegyének szinésztársulatára bízatott. Ezen intézet most olly tökélletes , eszközeiben olly gazdag, hogy a’ világ’ legelső színházának méltán tartatik. Fő kormányát a’ belügyek’ minisztere viszi egy választmány’ segélyével, melly a’ színház’ elsőrendű tagjaiból áll, kik az intézetnek részvényes tulajdonosai egyszersmind. E’ tagok a’ nyereségen osztakoznak, és nyugdíjazandók. Ők fogadják fel az intézet’ többi tagjait, kiket csak jelesség, és kitartó szorgalom emelhet a’ részvényes és nyugdíjas tagok’ sorába, bizonyos számú évek’ múltával. Jelenleg Parisban négy nemzeti színház van: kettő drámai, kettő dalnoki. Ezeken kívül egy olasz opera , 16 népszínház és még mintegy 20 apró zugszínház. Mind a’ négy nemzeti színház a’ status’ pártfogása alatt áll; összes alaptőkéjük nem kevesebb mint nyolc ,van millió frank. A’ legelső színháznak csak 200 ezer frank évi segélyre van szüksége; a’ nagy dalháznak 900 ezerre ; a’ víg dalháznak 200 ezerre. A’ színészek és színházi foglalkozók’ száma Parisban összesen hat ezerre tehető. Esténként egész Párisban mintegy 50 színmű játszatik ; hónaponként 1,500; évenként 18,000, mennyi a’ pesti magyar színházban 50 év alatt adathatnék. Azon tizennyolcz ezer színmű, mennyi Parisban évenként játszatik, mind eredeti! — talán tíz’híján. Volt ugyan időszak, melly az idegen színműveknek a’ franczia színházakat megnyitotta; de ezen időszak mulékony volt, miként oka, melly azt előidézte; csaknem egyszerre tűntek el: ok és okozat. Restauratio után ugyanis, a’ visszahelyzett Bourbon-dynastia’ ellenében egy rendszeres drámai oppositio keletkezett. Az udvar a’ classical színköltészetet akarván mindenkép egyeduraságra tolni: az oppositio már csak ezért is egy új tan mellé nyilatkozott. Shakspeare, Schiller és Goethe nyakra főre fordítattak, színpadra hordattak, és felségeseknek, dicsőknek találtattak. Boileau’ czopfos tana a’ régiségek’ tárába utasittaték, ’s helyette Shakspeare’ iskolája állíttaték fel, mellyet párthívei regényes iskolának kereszteltek. I]]] ekként támadt a’ classica és romanticai tanok közötti híres háború, mellyben a’ regényesek’ táboráé lön a’ diadal , hol a’ zászlóvivők Hugo Victorok és Dumas Sándorok valának. Egy rendkívüli erőnek feltűnése Rachelben, a’ harcz’ végső kimenetelét csupán felfüggesztő egy időre, mert ama’ diadalt kétessé tenni nem az ő hatalma’körébe tartozik. Az ifjú szinköltészet most már eléggé megizmosodván, saját erejével is kiállhatni a’ tusát, ’s elláthatni hazai szükségeit: a’ segítségre hivott idegen hősöi ket előbb háttérbe, utóbb színpadjáról is annyira kiszorító , hogy Bernard színigazgató , ki felbátorítva a’ regényesek’ győzelme által, idegen színművek számára színházat nyitott, hihetetlen rövid idő múlva tönkre jutott. De a’ franczia még sem hálátlan. Színügyének ama’ kiszolgált bajnokait díszes hadastyáni öltözetben járatja, ápolja, tiszteli, fényes csarnokokban, olvasó termekben és könyvtárakban mutatott ki számukra irodalmi telepet, és nyughelyét. A’ párisi színházak, irány’ tekintetében úgy osztvák el, hogy a’ legmagasabb dynastiától kezdve, minden sorsunkon keresztül le az utolsó napszámosig saját színháza legyen minden elvnek, felekezetnek, értelmi és érzéki fokozatnak, szóval minden polgári helyzetnek. Az ezeroldalú színházvilág eszerint minden érdeket felölel , hogy benne kiki feltalálhassa mit keres : önmagát. A’ belépti árak: 10 franktól le egész az ingyenig. Igenis, vannak kávéházi színházak, minő a’Palais royal’földalatti csarnokaiban levő ,,Vakok’ kávéháza“ (Café des aveugles); hol a’ napszámos légszesz világnál, bársony padokon 1. pihenést, 2. egy pohár sört vagy égett bort, 3. zenét, és 4. színjátékot élvezhet — három garasért, ha többet költeni magára nem akar; sőt ezen három garassal még jóltevője is lesz a’ nála nyomorúbb emberiségnek, mert a’ színpadi zenekar itt világtalan zenészekből áll, kik innen élnek. A’ franczia statusnak 60 év óta van már szülészeti és zeneiskolája (conservatorium). Az egész világon csak négy illynemű oskola van: Franczia, Orosz, Dán és Csehországban. Legjelesebb a’ párisi, csak az kár, hogy a’ vizsgálatok és próbatételek nem elég nyilvánosan történnek. A’ napokban is volt próbatét, de csak akkor tudtuk meg , mikor már elmúlt, miért a’ Natio-