Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-05-30 / 43. szám
Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál. Ara félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Úri - utcza, Trattner- Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. R E G É L ŐPEST! DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. 45. sz. Csütörtök, snájsis' 30kán. 10-43 . 3. CV. (Folytatás.) III. ..A kelő nap ábrándos fényt árasztott az erdő’ rengetegére — folytatá előadását az öreg komornyik. __ A’ fák’ lombjai közt vidor madárkák csevegték reggeli imájokat, ’s a’ fűsült légben a’ vadász könynyű kebellel lejtett tova a szíriek közé. A távozók zaja mind inkább el kezde halni az erdő rengetegében ’s csak mint álom’ emléke jön ollykor visszaidézve kőszirtek’ durva keblétől. A’ grófnak ifjúságától vallaitlan szenvedélye volt a’ vadászat. Szirtmászáshoz semmi kedvet nem érezék, inkább szép grófnőm’ oldala mellett maradtam. Könnyűűt keblem, hogy mindinkább elvonulni hall ám a’ zajgó vadász-sereget. Azonban a’ kastély melletti fakeresztkén rózsaszín szalaggal játszadozik a’ lenge szellő, ’s a kastély’ hátulsó ajtaján deli ifjú lépett be. A’ történtek felhivák figyelmemet, azért közel jutottam a’ grófnőhez. D. Judith, ’s az ifjú azon szobában voltak, mellynek egyik ajtaja a’ kertbe, másik a’ gróf’ fegyveres termébe nyiték. Ez osztály nyári mulatóul vala felkészítve. Az ablakokban kellemmel illatozó virágok magasultak, szinte az ezüst rudig, mellyről habzó selyemfüggöny olvadott a’ padolatra. A’ középén kerek diófaasztal vesztegelt, a’ fal között pedig rugalmas pamlagok szaladtak el.. Mintha most is látnám az ifjat. Karcsú magos volt. Szemei ragyogtak, mint ikercsillagok, s holló haja körülárnyalta mosolygó arczát, mint mikor tölgy lombjai között jelenik meg a’ vidor nap. Alig húsz éve lehetett. — Grófné, szólt csengő hangon, inkább ismerem ön’ lelkét, mint perczeim’ e’ legboldogabbját, átkozott jövendőm’ rovására tudná fel. — Nem, Aurél, jövendőre nézi fel van ön mentve véleményem alól.. Csak emléke bírt annyi hatalommal női önérzetem felett, hogy e’ találkozásunk végső legyen. — Csak emlékem, Ilka?! Istenért, mondja ön, hogy nemcsak a’ puszta emlék. Szóljon ön érzelmeiről! — Azokról hagyjon nem szólni. Férfinak tekinteni azokba úgy sem szabad.. Nem is olly könnyű dolog volna az, mint meleg kebellel hiheti. — — Értem önt Ilka. Ön most grófnő, és semmi más. ’S nem lehetne-e önnek elfogulatlan percze, melyben kizárólag hölgy legyen? Hölgy, ki ne tudja, ne akarja a’ szív’ vágyait legyőzni. — — Ne szóljon ön, Aurél! Tanácsa önnek veszélyes. Akit ne tennék önért! szólt a’ grófnő hevülve. Nem nem, Aurél, önt többé látni nem akarom.. Már is érzem , vétkezem. — Ugyan Ilka, szólt Judith hozzá lépve, ki eddig feszült figyelemmel kisére minden szót, minden mozdulatot. — Hol van női bátorságod ? Egy ifjú áll előtted, viszont szerelmedért boldogtalan, mig túl részeltetsz egy érdemetlent kebled’ érzelmeiben. Maradj te grófnő , de ez ifjút mentsd meg. — Oh Judith, elébb taníts elaltatni az öntudatot, aztán nyújts szövétneket kezembe, ’s felgyújtom vele az egész világot, így?! csak habozni tudok. Igen, maradjon ön, grófnő, és boldog —szólt az ifjú. Ön tett boldoggá ifjú éltem’ reggelén, ’s hogy