Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-01-29 / 5. szám
riség eredeti típusa, kinyomata; azért legelsőben le kell vetkőznie a foltokat, mellyeket az eredeti képre a rang, vagyon, és születési viszony mázolt. Egyesüljetek, hazám lelkes hölgyei, eszme-, gondolkozás-, és értelemben; gondoljátok meg, hogy rendeltetéstek magas és nagyszerű; a jutalom, a teljesítés czéljánál, a tiszta öntudat megnyugtató édes malasztja. Nőegyletet akarok hát én, nőegyletet, mellynek feladata leend a szegény gyermekek neveltetése, s tanitatásáról gondoskodni. Minden kisebb s nagyobb városban vannak tehetős, és műveit hölgyek, azok egyesüljenek e czélra : válasszanak maguknak elnököt, kiben nemes ügyszeretet lángja lobog, ki fáradatlan a jótételben s ki buzgó emberszerető. Miután egyesültek, dolgoztassanak ki alapszabályokat, mellyeknek vezérlete, s irányadása mellett haladjanak a czél felé. Itt egy ellenvetést tehetne valaki, például , hogy ahol a nők kevesen vannak, terhelve lesznek. Ezen nagynak látszó ellenvetés egyszerre megdől azon egyszerű feleletre: ahol több nő egyesülhet, ott nagyobb lévén a népesség, több is a szegény gyermek; ahol kevesebb nő egyesülhet, kisebb lévén a népesség, kevesebb a szegény gyermek. Azonban példával legjobban fel lehet világosítani a tervet, alkalmazzuk az életre. Van egy város, egyesül benne ötven nő; mindenik nő évenkint fizet e nagy czélra legkevesebb két pengő forintot; már az első évi töke száz ezüst forint , melly évenként ugyan annyival szaporodván — mert csak az évi kamatok fordítatnak segedelmezésre, — idővel olly tetemes öszvegre szaporodik, mellyet rögtönzés utján soha nem lehetne összeszerezni. A csekély kezdettől nem kell visszariadni, mert hiszen egyes tégladarabokból palotákat lehet építeni, egyenként lehulló esőcseppekből áradat származik, azért csak erőnk ne csüggedjen, ne lankadjon iparunk, a kicsinyből nagy lehet és lesz. De továbbá az egyletnek nem kell az egyes adakozásnál megállapodni: gondoskodjék, hogy helyben műkedvelő társaságalakuljon, melly e czélra évenkénti egy, vagy két előadásával a tökét tetemesen szaporítandja. Mert ismerve a magyar szellemet — nem átalánosságban szólok — ha egyeseket házaiknál kerestetne meg az egylet, kevesen lelkesülnének föl az adakozásra, midőn mulatságra még a legenyvesebb zseb is felnyílik. Igyekezzék az egylet a város lelkesebb ifjaival kezet fogva hangászati, s szavalati estélyeket adni, mellyeknek hármas haszna leend, — szellemi mivelődés a magyar müvek megízleltetése által, — társalgási finomodás a mivelt nökkeli zsurlódás által, — és a töke szaporítása a begyülendő öszvegből. Nem is kell említenem, milly nagy hajlama van a fiatalságnak a keringetés, vagy már időnkben a bokázásra is. Minden évben adhat az egylet egy tánczvigalmat, mellyből ismét tetemes összeg gyűl össze, okos és nem pazar gazdálkodás mellett. Mert az ifjak szeretik a tánczot, az anyák szeretik magzataikat, s kész a bál. Itt áll tervem egész egyszerűségben; a pénzkezelési, s más rendelkezési módok az alapszabályokban előadandók. Ha valaki egyébiránt ennél czélszerűbb tervet ajánlana, nem csüngök majom szeretettel művemen, szívesen háttérbe vonulok, s helyt engedek a jobbnak, csakhogy ezt, vagy amazt siker koszorúzza. És most, miután a hon minden hölgyeihez szólottam, ne vegye senki rész néven, ha Székes-Fejérvár lelkes hölgyeihez is szólok, mert hiszen mindenkinek maga felé hajlik legjobban a keze, s minden ember maga katlana alatt szereti legelébb felszítani a tüzet, és én nagyon büszke lennék , ha dicsekedhetnél!!, mikép tervem 82