Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-03-26 / 15. szám
demesnek: csak egész osztályt ne gyűlöljetek; a hibásért a becsületest ne taszítsátok el magatoktul ; ez inkább árt, mint használ a hazának. Ez az én elvem ; s ha ez elvet kárhoztatjátok , ha ezt hibának veszitek bennem, teljes szabadságtoknál fogva inkább engem zárjatok ki kebletekbül, csak következetlenek ne legyetek. Fáj, szeretett polgártársaim, hogy olly hitványnak, megvesztegethetőnek tartotok. Budapesten sok vagyonos izraelita van , de ha ezeknek élére a pénzkirályok , a hírneves Rothschildek állnának s engem megvesztegetni akarnának, minden pénzükkel nem lennének képesek. Hazafiak, barátim! tiszta lelkiesméretemre, szilárdságomra támaszkodva gazdagabb vagyok, mint Rothschild. E földön nincs annyi hatalom, melly engem szegénynyé bírna tenni; az én gazdagságom elrabolhatlan , crisiseknek nincs alája vetve , hogyan lehetne tehát képzelni, hogy engem néhány forint megvesztegessen ? ! Kevesen vannak a hazában, kik olly egyszerűen bírnának élni, mint én; kik olly kevéssel meg volnának elégedve, mint én; erről pedig kevés idő múlva meggyőzlek benneteket: hogyan bírna tehát engem valaki megvesztegetni ? Ezelőtt tizenkét esztendővel a zsidók irányában épen úgy gondolkoztam, mint ma. A derék Teleki gróf családok egyikénél nevelő, még akkor nőtelen , családtalan voltam , évi dijam ollyan, miilyen a Teleki családoknak becsületökre válik , és akkor irtam Pazardi czimű munkámat, mellyben okoskodásommal azt igyekeztem megmutatni, hogy a zsidók közt is találkoznak derék emberek, ezt vallom ma is, és vallom mindenkor , vallom , ha újra börtönbe kerülök is, vallom a vérpadon is, ha a sors oda vezetne, mert meggyőződésem , de megvesztegetésből nem soha,soha! Én szavamat az elnyomattak mellett emeltem, az egész nép a sokaság mellett, mint főkép „Nép szava , isten szava“ czimü munkámból látni fogjátok, melly még most kir. fiscus kezei közt van addig, mig fölöttem az ítélet kimondatik. Ezt tanúsítják azon munkáim is , mellyeket fogságom alatt írtam , s nem sokára sajtó alá kerülnek, és úgy kerülnek, miként a börtön falai közt készültek egy szó, egy hangváltoztatás nélkül. — Igen de a zsidók is el vannak nyomva , mért ne emelhetnék hát mellettök is szót ? Isten nem teremtett zsidót, keresztényt, görögöt stb , hanem teremtett embert: a vallási szertartások későbben támadtak, és e szertartások közé utóbb csúsztak be visszaélések, de nem a zsidókéba hanem másokéba is; így kellett a reformationak támadnia. Ugyan kérlek benneteket szeretett polgártársaim, miként bírjátok e kettőt megegyeztetni: a zsidók vallását az ó testamentumot, szent könyvetek gyanánt tisztelitek, és azokat, kiktől e szent könyvet átvettétek gyűlölitek? A kettő józan észszel meg nem fér. Vagy el kell vetnetek az ó testamentumot, vagy ha nem, a zsidók iránt szeretettel vagy legalább türelemmel kell viseltetnetek. Nem szólaltam volna fel, mert tudom hogy későbben e félreértés magától megszűnik; mi gyanúsításomat illeti, fájdalmas, de nyugodt lélekkel viselem, elbírom ezt, hanem kötelességemnek tartom azért, nehogy valakik annyira mennének hogy az én szeretteim, közelebbi testvéreim a földmives nép előtt nevemet gyanússá tegyék, holott életemet ezeknek javáért áldozom. Fogságomban a többi közt illy czimű munkát is irtam: „Vasárnapi egyesület, vagy segítsünk egymáson.“ Ebben is különösen az egész munkás osztály érdekében olly tervet készítettem, melly életbe léptetve kiszámithatlan áldást áraszt a szegényebbekre. E munkámat mindennek előtt sajtó alá adni sietek, hogy lássátok munkálkodásomat, ismerjétek törekvésemet, és ne vessetek meg, ne kárhoztassatok ha azon