Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-03-26 / 15. szám

demesnek: csak egész osztályt ne gyűlöljetek; a hibásért a becsületest ne taszít­sátok el magatoktul ; ez inkább árt, mint használ a hazának. Ez az én elvem ; s ha ez elvet kárhoztatjátok , ha ezt hibának veszitek ben­nem, teljes szabadságtoknál fogva inkább engem zárjatok ki kebletekbül, csak kö­vetkezetlenek ne legyetek. Fáj, szeretett polgártársaim, hogy olly hitványnak, megvesztegethetőnek tartotok. Budapesten sok vagyonos izraelita van , de ha ezeknek élére a pénzki­rályok , a hírneves Rothschildek állnának s engem megvesztegetni akarnának­, min­den pénzükkel nem lennének képesek. Hazafiak, barátim! tiszta lelkiesméretemre, szilárdságomra támaszkodva gazdagabb vagyok, mint Rothschild. E földön nincs annyi hatalom, melly engem szegénynyé bírna tenni; az én gazdagságom elrabol­­hatlan , crisiseknek nincs alája vetve , hogyan lehetne tehát képzelni, hogy engem néhány forint megvesztegessen ? ! Kevesen vannak a hazában, kik olly egyszerűen bírnának élni, mint én; kik olly kevéssel meg volnának elégedve, mint én; erről pedig kevés idő múlva meg­győzlek benneteket: hogyan bírna tehát engem valaki megvesztegetni ? Ezelőtt tizenkét esztendővel a zsidók irányában épen úgy gondolkoztam, mint ma. A derék Teleki gróf családok egyikénél nevelő, még akkor nőtelen , csa­­ládtalan voltam , évi dijam ollyan, miilyen a Teleki családoknak becsületökre vá­lik , és akkor irtam­ Pazardi czimű­ munkámat, mellyben okoskodásommal azt igye­keztem megmutatni, hogy a zsidók közt is találkoznak derék emberek, ezt vallom ma is, és vallom mindenkor , vallom , ha újra börtönbe kerülök is, vallom a vér­padon is, ha a sors oda vezetne, mert meggyőződésem , de megvesztegetésből nem soha,soha! Én szavamat az elnyomattak mellett emeltem, az egész nép a sokaság mellett, mint főkép „Nép szava , isten szava“ czimü munkámból látni fogjátok, melly még most kir. fiscus kezei közt van addig, mig fölöttem az ítélet kimondatik. Ezt tanú­sítják azon munkáim is , mellyeket fogságom alatt írtam , s nem sokára sajtó alá kerülnek, és úgy kerülnek, miként a börtön falai közt készültek egy szó, egy hang­változtatás nélkül. — Igen de a zsidók is el vannak nyomva , mért ne emelhetnék hát mellettök is szót ? Isten nem teremtett zsidót, keresztényt, görögöt stb , hanem teremtett embert: a vallási szertartások későbben támadtak, és e szertartások közé utóbb csúsztak be visszaélések, de nem a zsidókéba hanem másokéba is; így kellett a reformatio­­nak támadnia. Ugyan kérlek benneteket szeretett polgártársaim, miként bírjátok e kettőt megegyeztetni: a zsidók vallását az ó testamentumot, szent könyvetek gyanánt tisztelitek, és azokat, kiktől e szent könyvet átvettétek gyűlölitek? A kettő józan észszel meg nem fér. Vagy el kell vetnetek az ó testamentumot, vagy ha nem, a zsidók iránt szeretettel vagy legalább türelemmel kell viseltetnetek. Nem szólaltam volna fel, mert tudom hogy későbben e félreértés magától megszűnik; mi gyanúsításomat illeti, fájdalmas, de nyugodt lélekkel viselem, el­bírom ezt, hanem kötelességemnek tartom azért, nehogy valakik annyira mennének hogy az én szeretteim, közelebbi testvéreim a földmives nép előtt nevemet gya­nússá tegyék, holott életemet ezeknek javáért áldozom. Fogságomban a többi közt illy czimű munkát is irtam­: „Vasárnapi egyesü­let, vagy segítsünk egymáson.“ Ebben is különösen az egész munkás osztály ér­dekében olly tervet készítettem, melly életbe léptetve kiszámithatlan áldást áraszt a szegényebbekre. E munkámat mindennek előtt sajtó alá adni sietek, hogy lássátok munkálko­dásomat, ismerjétek törekvésemet, és ne vessetek meg, ne kárhoztassatok ha azon

Next