Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-04-08 / 17. szám
427 jogegyenlőség a törvény előtt, ez alphája azon teendőknek, mik a nép érdekébeni megoldásra várakoznak, ez azon a chillesi sark, mellyen békés átalakulásunk jövendője megfordul. Nem kell attól tartani , hogy azért uraságunk elvész, mihelyest a törvény csak olly méltányos lesz a legszegényebb irányában is, mint a leggazdagabb iránt volt. A nép hangosan követelheti ezt. Midőn az annyiféle polgári társaságok keletkeztek, az emberek nem azért szövetkeztek, hogy ősi szabadságukról lemondjanak, és örökös gyámság alá helyeztessenek, hanem hogy jólétüket kölcsönös oltalom alatt biztosíthassák, és levetkőzve természetes nyereségükből , a testvéresülés kapcsa által egyesíttessenek. Senki sem gondolkozott arról, hogy az embereket osztályozni is kellene születés szerint; ők mindnyájan az anyatermészet öléből jöttek ki mint szabad teremtmények, s csak emberi önkény foszthatta meg őket hosszú idők után ez eredeti függetlenségüktől. Az egyenlőség elvének kimondásával millió meg millió tagjában e hazának önérzet ébresztetik, millió meg milió ember adatik vissza a hazának, kik eddig mint csecsemők dajkáltattak a kiváltságosok által hozott törvények által, most nagykorúak lesznek, magukat a haza egyes tagjainak tekintik. Kié volt eddig e haza ? Ki vallotta eddig büszkén , hogy ez a mi hazánk? A kevés számú nemesség! ki csak jogokat élvezett benne, míg milliók örökös elnyomatást tűrtek s csak a nemesség érdekének előmozdítása végett látszottak itt lenni. Tudja isten, hogy a múltak szomorú emlékétől nem tudok megválni, talán egy titkos előérzet működik bennem, hogy szép reményemben csalatkozom , vagy elkeseredésemben a sok visszaélésekkel saturált múltat önkénytelenül is korholom. Isten ne adja, hogy csalatkozzam, mert jaj akkor. Ki van ugyan hirdetve, miszerint a törvényes reform békés úton van megnyerve, de hogy ha még most is folyvást táblabírói politika osztogatja a jogokat, akkor ki állhat érte jót, hogy a reményekre jogosított néptömeg nem követelőleg lép fel? A kor intő szava az: jogegyenlőséget mindenkinek! akkor lesz csak valódi szabadság honunkban, akkor érdekegység a különféle elemek közt. Az uniós elkülönzés választó falai összedőlnek , testvéri érzelemmel szorítunk jobbat azon tömeggel, kit eddig nem bűne taszított el tőlünk hanem születése. Osztatlan hévvel lelkesedünk mindnyájan a hazáért, s ha e nemzet ege felett vészes fellegek dördülnének össze, tettel is megmutatjuk, hogy közös érdekért vérünket is ontani készek vagyunk. Jogegyenlőséget mindenesetre a népnek, melly a szabadság élvezetére megérett, bizalmat és szeretetet felülről a népnek, hogy velünk együtt egyesülve óriási hatalomra kapjon e nemzet ereje. Azon nemzet nem lehet soha erős, mellynek keblébe az emberiség jogai elnyomatva vannak, hol magát egyes ember nem nevezheti a nemzet 29*