Reggeli Délvilág, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
Kormányválságra készülünk — mondta Glattfelder Gazdálkodj okosan — Szerintem, mindhármat el kellene adni, hogy egy, a célnak megfelelő irodaházat vásárolhassunk. A Széchenyi rakparti irodaház társbérlet az MDF-fel, és állami tulajdon is van benne. A Lendvay utcai eredetileg palota volt. Gyönyörű, nagy szalonok vannak benne, sok — iroda céljára kihasználatlan — holtterület, a műszaki fejlesztést nem lehet megoldani. A harmadik Fidesz-székház az Andrássy úton van. Elképzeléseink szerint, egy bekábelezett, korszerű irodaház kellene az expó környékén. — Ha valóban új központ vásárlására költik a pénzt, akkor valószínűleg, megszűnik a felháborodás amiatt, hogy most eladja a párt az államtól kapott tulajdonát. — Nem értem a felháborodást, a piszkálódást. Ha most elítélnek bennünket azért, mert eladjuk, ami a miénk, akkor már csak néhány lépés, hogy retteghet a paraszt, ha levágja a saját disznaját. Az egy természetes igény, hogy a saját tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhessen — bárhonnan is származik ez a tulajdon. A „Gazdálkodj okosan!” nemcsak társasjáték, hanem a mai kor igénye, ezért nem szabadna politikai támadásra használni, ha mi ezt csináljuk. Úgy tűnik, hogy a kormányzópárton belül, a különböző csoportok képtelenek a békés egymás mellett élésre, és ez a belső harc a Parlamenten belül is megmutatkozik, a pótköltségvetés körüli vita pedig már a kormány stabilitását is veszélyezteti. — Az MDF-en belüli ellentétek a magyar—ukrán alapszerződésig nem jelentek meg a Parlamentben, de szerintem, a jövőben egyre gyakrabban és gazdasági kérdésekben is érezhetők lesznek. Nem tartom kizártnak, hogy az MDF belső ellenzékéhez tartozó képviselők például, a pótköltségvetésben vagy más fontos gazdasági kérdésekben fogják az Antall-kormánnyal szembeni ellenérzésüket kifejezésre juttatni A törvényhozás más kérdéseiben is elmélyülni látszik a szakadék a kormány és a kormánykoalíció képviselői között. Itt van például a szövetkezeti törvény módosítása, amelyet az MDF-es képviselők jelentős része és a kisgazdapárti képviselők szükségesnek tartanak. A kisgazdák már korábban bejelentették azt az ultimátumot, hogy, ha elutasítják a szövetkezeti törvény módosítását, akkor ők nem szavazzák meg a pótköltségvetést, és a ’94-es költségvetést sem. A kormány a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a szövetkezeti törvény módosítását, ami azzal a következménynyel jár, hogy a pótköltségvetés napirendre kerüléséig a Parlament biztos nem tárgyalja ezt a témát, így számítani lehet arra, hogy a kisgazdák beváltják fenyegetésüket. Egyébként, egyetlen ellenzéki párt nincs, amely a pótköltségvetést meg szeretné szavazni, még akkor sem, ha meghozatala feltétlenül fontos lenne. A pénzügyminiszternek kötelessége ezt az államháztartási törvény értelmében a Parlament elé vinni. Szabó Iván azt mondta, hogy struccpolitika nem venni tudomásul a tényeket . . . — Mi azt mondjuk: a költségvetésnek ezt a hatalmas hiányát a kormány hozta össze, ezért ezt neki kell megoldania. Könnyen előállhat az a helyzet, hogy az ország gazdasága irányítás nélkül marad. Ilyenkor a kormánynak el kell döntenie, hogy koalíciós partnerek cseréjével folytatja a kormányzást, vagy nem vállalja tovább, és akkor új választásokat kell kiírni. A jelenlegi parlamenti viszonyok mellett, nem látok arra lehetőséget, hogy egy másik kormány meg tudna alakulni, azt sem hiszem, hogy a jelenlegi kormány mandátumának meghoszszabbításáért bármelyik párt vállalna egy új koalícióba való belépést. A kisebbségi kormányzás pedig azért nem megoldás, mert a következő választásokig rengeteg fontos kérdésben kell törvénykezni, de ez kisebbségi kormányzással megvalósíthatatlan. — A Fidesz a pártok közül elsőként mondta azt, hogy a választásokig ne módosítsák a szövetkezeti törvényt. Miért nem javasolják? — Előzményként el kell mondanom, hogy kezdetben a kormány támogatta a szövetkezeti törvény módosítását, az FM apparátusa részt vett a javaslat szövegének megfogalmazásában, és a minisztérium vezette azokat az ötpárti tárgyalásokat (a 6. párt, a Fidesz, nem vett részt ebben), amelyek a módosítás koncepcióját megalkották. Az ellenzéki pártokkal sok kérdésben nem tudtak dűlőre jutni, ezért egy szűkebb körű koalíciós tárgyaláson alakították ki azt a koncepciót, amelyet a Parlament mezőgazdasági bizottságának benyújtottak. Érdekes, hogy a kormány nem a saját javaslataként nyújtotta be, hanem — pestiesen szólva — a balhét a bizottsággal akarta elvitetni. Az azonban nem vette magára ezt a keresztet, hanem elutasította a javaslatot. Hogy válaszoljak a kérdésére: a szövetkezeti törvény módosítására sem a szakmai, sem a politikai feltételek nincsenek meg. Ez utóbbin azt értem, hogy a kisgazdapárttal nem egyeztek meg, hogy nem fog benyújtani vagy támogatni olyan módosító javaslatokat, amelyek az egyéni, az úgynevezett vállalkozói kivitelt lehetővé tették volna. Az elképzelések szerint, mindenki, aki tag vagy üzletrész-tulajdonos, földdel rendelkezik, vagy élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozik, jogosult arra, hogy egyénileg a szövetkezetből ráeső vagyonnak megfelelő értékű szövetkezeti vagyont kivigye. Ez teljesen szétzilálta volna a szövetkezeteket, lehetetlen helyzetet eredményezett volna a mezőgazdaságban, 20—30— 40 százalékos termeléscsökkenéssel járt volna, a vagyonvesztést pedig százmilliós, milliárdos nagyságrendben lehetett volna mérni. Biztos így lett volna, hiszen az átmeneti törvényt követően is a legtöbben mihamarabb pénzzé tették a szövetkezetből kivitt vagyonrészt, s ez történt a kárpótlási jegyekkel is. A szakmai előfeltételek azért nincsenek meg, mert az átalakulási törvény alapján létrejött szövetkezetek többségét még be sem jegyezte a cégbíróság. Az is ellene szól a törvénymódosításnak, hogy — mivel tavaly december 31-ig kellett a szövetkezeteknek átalakulniuk — csak öt hónap telt el azóta, s ilyen rövid idő alatt nem lehet igazán tapasztalatokat szerezni MEGYERI VALÉRIA Glattfelder Béla országgyűlési képviselő, a Fidesz agrárszakértője tartott sajtótájékoztatót a napokban Szegeden. Először — mondván, hogy biztosan megkérdeznénk — az egyik fővárosi székházuk eladásáról mondta el véleményét. A Szociáldemokrata Néppárt szegedi szervezete nyilvános vitafórumot rendezett Szegeden, a szakszervezeti székházban. A meghívott előadók s a közönség közösen latolgatta, vajon ki, milyen eséllyel indul majd a ’94-es választáson. Arra a következtetésre jutottak, a szociáldemokraták jövőre igen jól szerepelhetnek, de csak akkor, ha a közös nézeteket valló pártok összefognak, s együtt, egységes pártként indulnak a választásokon. Lengyel László politológus a legtöbb párt kudarcát abban látja, hogy minden párt mindenkit képvisel. Egyaránt ígér nyugdíjemelésit, Ózdon munkahelyet, a költségvetés hiányának csökkentését, a bérből, fizetésből élők helyzetének javítását, vagyis, így, együtt, irreális dolgokat. Egyik kizárja a másikat. Mivel az ellentmondások miatt a pántok nem képesek ígéreteiket teljesíteni, már induláskor bukásra ítéltettek. Bonifert Márta, közgazdász, az embercentrikus értékek megjelenését hiányolta a napi politikában Nincs közös gondolkodás a pártok között, a közös célok eléréséért, és hiányzik a felelősségtudat, mint például a környezetvédelemben, amellyel gyermekeinknek tartozunk. Az est vendége volt Miszlivecz Ferenc szociológus is. Ő az egységes Szociáldemokrata Szövetség létrejöttének esélyeit latolgatta. Szerinte, a mai politikai erőket egy háromszög illusztrálja a legjobban, melynek csúcsain a liberális elv, vagyis az egyén teljes szabadsága, a konzervativizmus, a hagyományok és bizonyos csoportok privilégiumának őrzése szerepel, valamint a szociáldemokrata értékrend, amely a társadalom legalább 80 százalékának érdekét tartja szem előtt. Éppen ez a tény — vonta le a végső következtetést — ad esélyt egy ’94-re egységessé váló szociáldemokrata párt győzelmének. Az autonóm szakszervezetek is képviseltették magukat az esten, Borsik Jánossal, aki arról beszélt, Magyarországon ma túl sok a párt, és nincs egyeztetés közöttük. Az előadások után a nézők is szóhoz jutottak. Íme néhány kérdés a legérdekesebbek közül. — Elképzelhető, hogy a 700 ezer munkanélküli egységes politikai réteggé váljon? L. L.: — Szerintem nem, hiszen ezek az emberek különböző élethelyezetűek, különböző szociális háttérrel, elvárásokkal, tervekkel. Nagyobb részük csak átmenetileg van munka nélkül, egy részük visszaeső, mások álmunkanélküliek. Nincs fórum, ahol találkozhatnának. Szerintem, jelentős részük nem is fog voksolni. — ’94-ben kire szavaznak majd a papok és híveik? L. L.: — Az előző választásoktól távol tartották magukat, de leginkább az MDF-hez húztak. Most a KDNP számít rájuk leginkább, de szerintem, nyerő lehet bárki, aki szívük szerint szól. Nemcsak az egyházaknál, hanem minden voksolónál az fog győzni, aki ’94-ben hiteles, tekintélyes embereket állít. — Ha a szociáldemokraták nyernek, indulna-e kormányfőnek? — szólt a következő kérdés a vitavezetőhöz, Király Zoltánhoz. K. Z.: — Erre térjünk vissza öt év múlva. Na, de komolyan, a miniszterelnökségért semmiképpen. Én olyan ember vagyok, aki mindig a végrehajtó hatalmat akarta és akarja ostorozni. Ezután sem kívánok mást. Olyannyira, ha esetleg bekerülnék a kormányba, valószínűleg én lennék a belső ellenzék. — pe — UQCIÁIDEMOKRATA NÉPPÁRT Kire szavaznak a papok? Három kérdés Szabó Ivánhoz — Pénzügyminiszter lasz! Ebben az instabil politikai helyzetben lehet-e, illetve hogyan lehet megalapozott és hosszabb távra szóló döntéseket hozni? — A gazdaságpolitikában — függetlenül attól, hogy ki mit mond — akármi történik, mindenki ugyanazt fogja csinálni. Óva intek attól mindenkit, hogy azért, mert politikai instabilitást lát, olyan cöveket verjen le, amelyet történetesen két hét múlva nem tud tartani. — Óriási az ellenállás a 0 százalékos áfa 10 százalékra emelése ügyében. Mi történik, ha a Parlament nem fogadja el a pótköltségvetést? — Akkor nem lesz pótköltségvetés, hanem jár az eredeti óra, de a délicrt akkor is ennyi, hiszen ez tény. Az államháztartási törvény előírja, hogy amennyiben a tervezett deficit markánsan több mint az előirányzott, akkor a pénzügyminiszternek kötelessége bemenni a Parlament elé a pótköltségvetéssel. Ha a Parlament a tényeket nem veszi tudomásul, a tények akkor is tények maradnak, tehát ezt én struccpolitikának tartom. Ha nem szavazza meg a Parlament a pótköltségvetést, akkor 3 milliárddal több lesz a deficit. Mi történik akkor, ha a jövő évi költségvetést nem fogadják el a honatyák szeptember végén? — Akkor is neki lehet indulni az új évnek, de ez esetben értelemszerűen működik az 1993-as költségvetés beruházási számok nélkül és időarányosan. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi fizetési kötelezettségekben van egy 55 milliárdos többlet, ha jövőre az idei költségvetéssel mennénk tovább, ezt valamiből meg kellene finanszírozni. Mivel az adómértékről nem lenne új törvény, csak az infláció lehetne a finanszírozási forrása. Én azt hiszem, hogy ha szeptemberben nem sikerül az új költségvetést és az új adótörvényeket elfogadni, akkor reális az, hogy ki kell írni a választásokat. Iszonyú kíváncsi volnék, hogy utána mi történik, és nagyon féltem a parlamenti demokráciát a harcvesztéstől, mert meggyőződésem, hogy azok, akik most azt mondják, hogy ezt nem szabad megszavazni, két hónap múlva ennél sokkal keményebb csomagtervvel állnak majd elő. Addigra ugyanis elment a hajó, és az én igazi félelmem az, hogy ami most egy forintba kerül a társadalomnak, az jövőre háromba fog kerülni, mert nem előztük meg idejében. Azt látom az igazi veszélynek, hogy mindenki úgy politizál, ahogy akar és tud, mert demokrácia van. M. V. ! GrC$» % § 1993 . jún. 1 kedd DÉLVILÁG