Reggeli Ujság, 1931. december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1931-12-25 / 1. szám
2. OLDAL REGGELI UJSAG PÉNTEK, 1931. DECEMBER 25. Minden ember maradjon azon a területen, amelyen eddig élt és dolgozol! 1 tasnácsolta egy külföldről visszatérő marosvásárhelyi isitellektel A „hitlerizmus“ célja. — Leépített kórházak és földből növő felhőkarcolók. — A nőinél nép szenved, de szisszenés nélkül jár. — A francia és a német felfogás a fizetésekről Marosvásárhely, dec. 24. (Saját tudósítónktól). Mintegy háromnegyed esztendővel ezelőtt, Marosvásárhelyről külföldi tanulmányútra távozott Haltich Gyula dr. közismert sebész. Öt hónapot Drezdában, két hónapot a német fővárosban töltött el, amely idő alatt számos külföldi polgárral hozta össze a sorsa. Tanulmányútát Haltrich doktor a napokban befejezte és visszatért régi állomáshelyére Marosvásárhelyre. A véletlen adta a találkozót, a rég nem látott ismerőssel. Haltrich Gyula doktor nem szívesen áll szóba a sajtó delegátusával, mert attól tart, hogy könnyen eltévelyedik a toll és torzrajzát adja vissza a kimondott szónak. A „Reggeli Újság" munkatársa azonban megnyugtatja, hogy nem szenzációra éhes, de a közhangulat megnyugtatását szolgálja a nyilatkozat, különösen ha olyan elfogulatlan szem tájékoztat, mint aminőnek az orvost ismeri a beteg. A takarékosság receptje. — A takarékosság, — kezdi szavait Haltrich Gyula doktor, —a németeknek az a receptje, amelytől a beteg ország gyógyulását várják Minden vonalon redukálják a kiadásokat és összevonják a vitorlákat. Még a kórház intézményét is leépítik, így Berlinben négy nagy közkórház zárta be kapuit, Drezdában pedig január elsején építik le az egyik kórházat, a meglévő három közül. Ez nem jelenti azt, hogy a német egészségügyi munka üteme legyengült, mert hiszen Kölnben csak az utóbbi hónapokban épült fel egy tizenkétemeletes új Luther kórház, teljesen eredeti tervek szerint, ahol 450 beteg számára van hely. Ebben a kórházban a hullakamra hűtőkkel van felszerelve, amelyekben teljesen megfagy a tetem. Ehhez hasonló típusú kórházat rendelt meg az egyiptomi kormány, amely ezt a kórházat, az összes tanulmányozott építési tervek fölé helyezte. Hat részlétben fizetik a német tisztviselőket. A gazdasági krízis úgy a német állami, mint a városi hivatalnokokat súlyosan érinti, mert nemcsak fizetésüket építették le, hanem a kifizetések módozata is nehezült. Előbb két részletben, majd fokozatosan három-négy rátában, jelenleg hat részletben fizetik úgy a városi, mint az állami tisztviselőket. Ezek azonban nem zúgolódnak, bíznak az állam erejében és teljesítőképességében. A fegyelem legyőzi a nélkülözést. Víg arcot látni Németországban mégsem lehet Még a német viccek is fagyosak. Igyik az egy kabaréban, a konferanszié igy szatirizál: **— A német nép — mondotta — a világ legnagyobb zeneértő nációja. 80 százaléka zenével temetteti el magát. Egy kis politika . .. A politika gourmand-fogásáról, a Hitler-izmusról kérünk ízelítőt. — Én Hitlert nem láttam, nem is hallottam ■— feleli kérdésünkre az interjú volt, aki elmondotta, hogy barátai számos politikai gyűlésre vitték el, így részt vett egy hitlerista népgyűlésen is. Egy berlini munkás tartott fulmináns beszédet, a munkanélküliség problémájáról. Ez a hitlerista szónok azt mondotta, hogy az országban a munkanélküliek száma beérhetetlen magas, a keresetnélkülieket azonban könnyen meg lehetne számolni. Jobban élnek azok, akik nem dolgoznak, mint akiknek munkájuk van, — mondotta Hitler embere. Németország, a hitlerista szónok szerint intézményesen túl van szocializálva. 28 miliárd arany márkát fizet ki a német állam munkanélküli segélyben. Ezzel szemben a hadikártalanítás összege évente csak 2 milliárd aranymárkára rúg. A franciák álláspontja az, ha egy ország ilyen túlzott szocializálást engedhet meg magának, mint Németország, akkor csak fizesse tovább a hadikárpótlásokat. Hitler álláspontja ezzel szemben az, hogy a munkanélkülisegélyre felhasznált összeggel, ha ezt belső építkezésre fordítja az állam, olyan munkaalkalmakat lehet teremteni, hogy nem lesz holnapra munkanélküli. A német betegsegélyzés módszere ... Haltrich dr. elmondja, hogy Németországban minden vonalon céltudatos orvosi munka folyik, így az ottani betegsegélyzők hét márka tíz pfenniget (284 lej) térítenek meg egy középosztályú beteg után. Az ápolási díj naponként tíz márka húsz pfennig és a hiányzó összeget a kórházfenntartó hatóság fizeti. Haltrich Gyula dr. Drezdában hahónapig hassebészeti, a berlini urológiai klinikán az európai hírű Lichtenberg professzor mellett, vese és hólyagsebészetet végzett. Érdeklődésünkre, hogy mennyire haladt a német sebészet, következő tréfával felelt. — Nemcsak embereken végeznek már a németek nagyszerű műtéteket. De láttam falábú és üvegszemü lovakat is a — Ringlispilen. Búcsúzóban vagyunk, mikor ráterelődik a szó a külföldiek életviszonyára és elhelyezkedési lehetőségére. — Találkoztam Berlinben és Drezdában amerikai, angol, japán és ausztráliai kollégákkal is. Abban azonban mindegyiknek egyezett a véleménye, hogy a gazdasági állapotok sehol sem alkalmasak jobb elhelyezkedési lehetőségre. — Minden ember maradjon azon a területen, amelyen eddig élt és dolgozott! — volt a visszatérő véleménye minden külföldinek! — fejezte be érdekes nyilatkozatát Haltrich Gyula dr., aki nem szívesen beszél a nyilvánosságnak tapasztalatairól, de mi közérdekből szólaltattuk meg azok okulására, akik azt hiszik, hogy még mindig élőből lehet kezdeni az életet más országban . . . szerű megnyilatkozása azonban még mindig nem elegendő, hogy a kollégiumi tanítás változatlan és akadálytalan menetét továbbra is biztosítsa. A tanári kar redukált fizetésének is, csak a hatvan százalékát kapta meg november, december hónapokra. Mintegy százezer lejre lenne szükség, hogy a kollégium számára dolgozó iparosokat, a fát és élelmet szállító kereskedőket kifizessék. A február havi megnyitás újból nagy terheket jelent a kollégium vezetőségére, bár a tanári kar újabb önkéntes áldozatot hoz, mikor havi díjjának ismét jelentékeny percentjéről lemond. Dicsérettel és elismeréssel kell itt adóznunk, a nemzeti tantárgyakat tanító állami óraadókkal szemben akik készségesen csatlakoztunk a rendes tanári áldozatához. Hisszük, hogy ennyi nemes megmozdulásra sikerülni fog, a szülők fokozott kötelességteljesítése és az iskolabarátok segélynyújtása folytán, a kollégium nehézségeit áthidalni és a megfeszített munkával túlterhelt és megpróbáltatott ifjúságot keresztülmenteni a jövőnek. A magyar kisebbségi élet vásárhelyi kulturszigete, ezekben a napokban éli át legsúlyosabb váltságát, amikor a jövendő nemzedék számára rakja le az áldozatkészség örökéltű fundamentumát, aki ád.. . A marosvásárhelyi kollégium súlyos helyzetében a szülők, tanárok és volt tanítványok áldozatkészségét kénytelen igénybe venni Újévkor ismét leszállítják a tanári fizetéseket.— Százezres hátralékok minden vonalon.— Megmozdul és segít a társadalom.— Az állami tanerők is önként vállalják a szükséges áldozatot. Marosvásárhely, dec. 24. (Saját tudósítónktól) A kisebbségi jövő fundátuma, a kisebbségi iskola, súlyos megrázkódtatás elé jutott. A felekezeti tanítóság egy része már évek óta egyáltalán nem, vagy csak rendetlenül kapja fizetését. A gazdasági válság kimélyülésével pedig a kisebbségi iskolát támogató egyházak is zavarok közé sodródtak. Elsősorban a marosvásárhelyi református kollégium vezetősége érezte meg a megrázkódtatást, amelynek már az elmúlt iskolaévről százezres tandíj hátraléka maradt, mert a rossz viszonyok közé jutott kisebbségi szülők, a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudtak eleget tenni kötelezettségüknek. Ugyancsak megállottak a fizetések azoknál a bérlőknél is, akik a kollégium-épület bolthelyiségeit tartják. November hónap utolján a felgyülemlett nehézségek olyan magasra csaptak, hogy attól kellett tartani, az iskola fundamentumát mossa alá a bajok és nehézségek sodra. Ekkor Nagy Endre kollégiumi igazgató, mérlegelve a feltartózhatatlan romlást, november 26-án szülői értekezletet hívott össze a kollégium dísztermébe. Frindenki menü, amit tud Szomorú kép tárult itt a meghívott barátok és szülők szemei elé, félmilliónál jelentősebb az az összeg, amelyet a kollégium tandíjakban, konviktusi járulékokban és boltbérekben kihitelezett. A jelenlevők a megdöbbenés érzésével mérlegelték a súlyos helyzetet. Voltak a vagyonosabbak között, akik az egész évi tandíjat előzetesen befizették. Mások zsírt,lisztet, tűzifát ajánlottak föl. A munkanélküliek gyermekeinek tandíjját pedig önkéntes adományok ajánlásával biztosították. Az áldozatosság oltárán meleg elismerés illeti Csontos Miklós marosvásárhelyi birtokost, Antal Mihály marosbogáti birtokost és Rubig László vezérigazgatót, akik erőteljes módon vették ki részüket az iskola mentésében. Kemény János báró nagyobb kölcsönnel enyhítette a megnehezült gondokat. Máté Ákos börkényi tanító, Jenei Attila, Sárkány Endre, Szalai Géza, Bükkösi Gyuláné, Osváth Károlyné, a legszegényebb néposztály gyermekei számára tették lehetővé a további iskoláztatást. A veszély csak elsimult, de nem múlt el. . . Az áldozatkészségnek a nagy Egy hetvenötéves Ikereskedő-cég szűnik meg Iűfesrosvásáshelyen Marosvásárhely, december 24. (Saját tudósítónktól). Háromnegyed századdal ezelőtt nyitotta meg Marosvásárhelyen, az akkor még szép forgalommal rendelkező Sárosutcában kereskedését id. Csákány Antal. A fűszer szakmán kívül, erősebb forgalma és létjogosultsága volt ennek, mert a református kollégium közvetlen szomszédságában feküdt s író és tanszerekre is berendezkedhetett. Az utóbi időkben azonban nemcsak a könyvkereskedések szaporodtak el, hanem a tanügyi felsőbb hatóságok rendelete révén, az iskola is berendezkedett fogyasztási szövetkezetekre, így a Kollégium falai között is megkapja a növendék a könyveit, tanszereit és színneit uzsonnáját. Emiatt súlyosan megrendült a háromnegyedszázados Csákány-féle üzlet létalapja is, amelyet a nagy adók és városi taxák is erősen terheltek, úgy hogy a jelenlegi tulajdonos, Csákány Antal, üzletének feladására határozta el magát. Újév napján már nem nyitja meg ajtaját Csákány Antal, akinek nagyapja id. Csákány Antal alapította a céget 1859-ban, majd édesapja vezette általános népszerűség között, míg most a gazdasági válság, adók és nagy terhek sírját, ásták meg az egykor virágzó Csákány-cégnek. A jelenlegi tulajdonos Csákány Antal negyvenhat esztendeig dolgozott, ernyedetlen szorgalommal az üzletben, amelynek mocsoktalan nevét egészen a mostani ajtózárásig megőrizte. Egyetlen iráni adóssága nincsen a megszűnő, tisztes cégnek, amelynek népszerűsége is érintetlen a piacon. Mégis be kellett szüntetnie további működését, nehogy a túlzott terhek súlya alatt omoljon össze és jusson válságba, mint a marosvásárhelyi kereskedelmi piac túltöbbsége vergődik, a kényszeregyezségek hulláma között.