Reggeli Ujság, 1939. október (9. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-01 / 226. szám

2. OLDAL Szófiában cáfolják a moszkvai látodatdin hírét Szófiában hivatalos helyen kije­lentették, hogy semmit sem tudnak Rioszeivanoff bolgár miniszterelnök Moszkvába utazásáról. A Politika című belgrádi lap szófiai tudósítója arról ír, hogy sem Szófiában, sem Moszkvában nem tudnak semmit ennek az utazásnak a tervéről. Daozerivjak a német biro­dalmi gyalémi Berlini jelentés szerint a német birodalmi gyűlést a köretben össze-­­ hívják. Kormány­nyilatkozatot olvas-­­ nak fel, amely kitér az orosz—német íj szerződésre, mint az általános hely-­­­zetre. Valószínűnek tartják, hogy a­­ nyilatkozatban utalás történik a né­met—orosz békeegyezményre is. A Pravda című szovjet lap foglalkozik az orosz—német baráti viszonnyal és azt mondja, hogy ez nemcsak az érdekelt feleknek, hanem minden népnek megnyugvására szolgálhat, mert biztosítja nagy területen a né­pek békéjét. K­atonai tünde alkozd• M&H– Pisztelifflu A Havas ügynökség jelenti Páris­­ból, hogy Daladier miniszterelnök az elmúlt napon hosszasan tanács­kozott Gamelin tábornokkal és a francia vezérkar vezető tagjaival. Ha­dászati kérdéseket vitattak meg és a megbeszélések egy órahosszat tar­tottak. Ugyancsak a Havas szerint pénteken helyi je­legű mozdulatok történtek csupán. Weisenburgtól északra, a Kis Vogézeknél a néme­tek fokozott tevékenysége volt ta­pasztalható. Svájci lap Stalin céljáról A svájci lapok behatóan foglal­koznak a német—orosz egyezmény megkötésével. Megállapítjuk hogy ta­lálkozó célja, hogy délkelet Európá­nak új arcot adjanak. Az új elren­dezés megvalósítására szolgál a létre­jött egyezmény, de ebben a percben nem lehet megállapítani, hogy a két ország között minő méretű a be­kapcsolódás. Az elkövetkező idők fogják megmutatni, hogy Stalínnak célja nem-e Anglia hatalmának meg­törése. A londoni lapok ezzel szem­ben azt írják, hogy Majszki szovjet­nagykövet ismét biztosította Angliát Oroszország semlegességéről. ÜGYELEM! Gázvédelmi pincékre légmentesen zárt ajtó és ablakok készítését vállalom, a gázvédelmi szabá­lyoknak megfelelően elkészítve. Terney Gábor egészségügyi szerelési vállalata. Str. Sft. Gheorghe 20. Pasztőrözött tejet házból szállít 5 lejért a Transsyl­­vánia vasgyár. (Telefon 2751 Éjjeli szolgálatos gyógyszer­tár: ma, vasárnap Nagy patika, P. Const. Romanu. Holnap, hétfőn Gyalul patika, Str. Calárajitor. Pill ill rátós­ára szakszerűen és ol­­cipiti csen készít gipszlenyomat után fémbetéttel. Boar Todor ci­pász, Piaja Regele Ferdinand 56 Mi m­ás minden nap világvárosi műsor sz­ó Belépés dij­táján. UNICUM uni­­ai­­ Lengyel menekültek a marosvásárhelyi esendőrtő légió­ parancsnokságának udvarán Tiszteket hozott át Romániába a két lengyel soffőr, akiket a rendfenntartó minisztérium ren­delkezésére tartanak Marosvásárhely, szept. 30. A szep­tember végi alkonyatban két jármű áll a marosvásárhelyi csendőrlégió parancsnokságának udvarán. Könnyű túragépek, egy szomorú, keserűarcú ember tesz-vesz az egyik autó körül, a másik mellett kerek, szőke, nyílt tekintetű fiatal szláv férfi áll. Az autók hűtője alatt elől feltűnő jel­zésű táblák : A 33.990 és A 33.878. Az egyik cseh gyártmányú Tatra típusú gég, a másikon a szárnya­­törött lengyel sas, alatta a meggon­­dolkoztató jelzés: Polski Fiat. A keserűarcú férfit Kotapka Ja­kabnak hívják, foglalkozására nézve taxitulajdonos volt Tarnov városá­ban és a Limanovskiego ucca 10 szám alatt lakott, azokban a boldog időkben, amikor még csak a sajtó­ban háborúztak és nem az ágyuk menydörögtek, hanem az államfér­fiak a rádiók hangszóróban és az emelvényeken. Harminchét évig élt Kotapka Jakab Tarnov városkában, aztán megkapta a parancsot hogy jelentkezzen a lengyel hadseregben és harcoljon a „végső győzelemig“. Addig harcolt. Amikor aztán a rettenetes mene­külés megkezdődött, százada pa­rancsnokával átjött Romániába, a béke földjére. A tiszt úrtól elvált, volt még egy kicsi pénze 202 zlotyja és 4990 feje. Futott a gépével az országutakon és már maga sem tudta mit csináljon, hova menjen, amikor összekerült egy másik len­gyellel Piszczek Vodiszlavval. Pisz­­czek szintén egy lengyel tisztet ho­zott át Romániába és ő is egyedül maradt. Illetőségére nézve krakkói lakos volt és a háborúig a szépnevű Borka Fanenszky ucca 137 szám alatt, huszonhároméves fejével már feleséggel és családdal. A két búbánatos, hazátlan (milyen állandó jelző ez, sajnos, a lengye­leknél!) elhatározta, hogy nekivág Romániának, ahogy vallomásaikban mondják, engedélyt kérni a maros­vásárhelyi megyeházától arra, hogy Cernau­ba utazzanak és ott jelentkez­zenek a lengyel konzulátuson. Végig­jöttek a Székelyföldön, átvágtak az ilyenkor ólmos, ősziszk­ti Györgyön, kerekeztek kicsi autóikon a hegyek között és a síkságokon, míg aztán Szászrégenben a rendőrség őrizetbe vette őket a kapott rendfenntartó rendelkezések alapján. Szászrégen­ben, ahogy a jelentés mondja : „bő­ven elláttuk mindennel őket, amit csak kívántak, teljesen ingyen“ azután áttették őket a maros­megyei csendőrlégió parancsnoksá­gához. A rendfentartó minisztérium ren­delete értelmében sehol a falvak­ban, vagy városokban nem tartóz­­kodhatik lengyelországi menekült, kötelességük jelentkezni a csendőr­légió parancsnokságánál és ha akad­nak olyanok, akik rejtegetnék őket, azokat megbüntetik. Épen ezért a két menekültet a rendfenntartó mi­nisztérium rendelkezésére tartják, de emberségesen ellátják őket. Lak­helyük, feküdni ágyuk, tisztességes ennivalójuk legalább akad hazátlan­­ságukban, szerencsétlenségükben. Áll a két autó a szeptember végi alkonyatban, áll mellette a két szo­morú menekült Kedves katonatré­fák esnek, a férfiak szívesen tréfál­­kodnak, fiatalok a csendőrök, köny­­nyen barátkoznak, körülveszik a két lengyelt, de nem tudnak be­szélni velük. Más népnek fiai, más nyelvet beszélnek, idegenek egy­másnak. Áll a két szomorú ember és ki sem tudja megkérdezni bána­tukat s ha meg is tudná, nem ér­tené meg a ráadott feleletet. Áll Kotapka Jakab és Piszczek Vodis­­lav és hallgat. Hallgat Lengyelor­szágról, a haza és ami tulajdonké­pen egy a gyermek, az anya, a család sorsáról, hallgat mind akettő lehetetlen beszélnie. A hallgatás mögött nagy kibeszélés izzik, vád, gyötrelem, bánat. E hallgatás mö­gött ott hallgat minden, amit Len­gyelország Európa szemébe szeretne kiáltani. Varsót és Lublínt a németek kapták Moszkva, szept. 30. (Rador). A német—szovjetorosz egyezmény megvizsgálásával kapcsolatban a Ha­vas távirati ügynökség a következő­ket jelenti. Az elmúlt éjszaka az orosz fővárosban aláírt egyezmény, amely meghatározza Szovjetoroszor­­szág és Németország között az el­foglalt lengyel .­területen keresztül­­húzódó demarkációs vonalat, jelen­tős területi megnagyobbodást jelent Németország számára a szeptember 22-én történt megállapodással szem­ben. A szeptember 22-iki demarká­ciós vonal a Pisia, Narew, Bug és San folyók folyását követte, míg az új vonal a Narewnél eltér Osztro­­lenka felé, majd délkeletre fordulva ér el a Bug folyóig. Követve ennek folyását, egészen Krustanpolig, majd nyugatra fordulva Ravaruskán és Ljubaceven keresztül éri el a San-t REGGELI ÚJSÁG és követi azt forrásáig. Ennek révén Németország olyan jelentős városok birtokába jutott, mint Lublin és Siedlice, amelyek előbb Szovjet­­oroszországhoz tartoztak volna, Így tehát a szovjetorosz csapatok nem rendezkednek be Varsó Praga nevű külvárosában, mert a lengyel fővá­ros mélyen bent fekszik a Német­országnak juttatott területeken. A demarkációs vonal alaposabb szem­lélete után megállapítható, hogy a lengyel lakosság úgyszólván teljes összeségben német uralom alá kerül. A szovjetoroszok megtartják a ki­mondottan Fehéroroszország és Uk­rajnának nevezett vidékeket és a demarkációs vonal ezen a területen az etnikai határt követi. Az oroszok­nak jutott Vilna városa, amelyet azonban úgy látszik, nem fognak visszatéríteni Litvániának, tekintve, hogy jelentős vasúti gócpont, miu­tán itt öt irányból futnak össze a vonalak.. Ugyancsak megtartják az oroszok Bialistok, Breszlitovszk, Lemberg, Przemysl, valamint a ke­­letgaliciai Drohobícz petróleumvidé­keit. A többi volt lengyel ipari köz­pontok Németország birtokában ma­radnak. Ugyancsak az oroszok örök­­lik a Lengyelországban lakó zsidók nagy többségét is, akik legnagyobb tömegekben Lengyelország keleti részeiben laktak. Legszebben és legolcsóbban fttt, d­ostft RITZ ISTUl §t«fan cd Mara nem I. Plata Reg, Ferdinand iS« Telefon sxdm 99. Figyelem ! SOHA MÉG Ml» ISYIRA nem értig* Ítélgette, mint moat. hogy feliem* tesse CS. ECISA­­BETA plrneves grafológusain, lel. nel megtudhatom tudományos ala­pon mindant, ami érdeleit családjára, poxxdtar­­tomnáidra vonatk­ozólag. Ta­gad : Piafa Regele Ferdinand Sz alatti szalonjában. (Avram Iancu smoborral szemben). Rózsaf­üzér-ájtatosság és Szent Ferenc triduum a Minoriták templo­mában Október 1-én kezdődik a Mino­riták templomában minden este fél 6 órakor az októberi rózsafüzér áj­­tatosság. Az ájtatossággal kapcsola­tosan 1-én kezdődik a triduum, mely három napon át tart a nagy rend­­alapító Assisi szent Ferenc tisztele­tére, hogy egy méltókép elkészül­hessünk ünnepére, mely október 4 én van Az M. S. E. sportegyesület hosszú idő óta októ­ber hó - án kedden este 9 órakor újból választmányi ülést tart. Tárgysorozaton az egyes szak­osztályok jelentései szerepelnek a sportévad bezárultával az eredmé­nyek és pénzügyi elszámolásával. Felkéretnek ezúton is a választmányi tagok, hogy az ülésen pontosan je­lenjenek meg. (Leszámítoló Bank I. emeleti helyiségében Capriira* gdrtolja. a „Reggeli Ujság4"-ban plrdmSd végeknél smerxl be metseség* isten.

Next