Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2001 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - MINERVA - Burke, Peter: A történelem mint társadalmi emlékezet

MINERVA PETER BURKE A történelem mint társadalmi emlékezet* A történelem és az emlékezet viszonyáról alkotott hagyományos kép viszonylag egyszerű. Az a történész funkciója, hogy a közt érintő események emlékének őrzője legyen, részint a szereplők, részint az utókor kedvéért foglalja írásba ezeket az eseményeket, a szereplők hírének megörö­kítése végett, illetve azért, hogy az utókor tanuljon a példájukból. A törté­nelem, mint Cicero írta egy igen sokat idézett helyen (De oratore, II 36), „az emlékezet élete” (vita memoriae). A legkülönbözőbb történetírók, mint Hérodotosz, Froissart és Lord Clarendon, mind azt állították, hogy a nagy tettek és nagy események emlékezetének életben tartása végett írnak. Művéhez írott előszavában két bizánci történetíró a teljesség különös igényével, az idő mint valamiféle folyó, illetve a tettek mint esetleg elhalvá­nyodó szövegek régi metaforájával élve fejtette ki ezt a kérdést. Anna Komnéna hercegnő leírásában a történelem gát „az idő árja” ellen, amely mindent a „feledés szakadékaiba” sodor, míg Prokopiosz kijelenti, azért ír­ta meg történeti művét a gót, a perzsa és más háborúkról, hogy „följegyzés híján az idő végeláthatatlan folyama ne sodorhassa el a páratlanul fontos tet­teket, s ne ítélhesse feledésre, ne törölhesse ki őket az emlékezetből.” A cse­lekvés szövegként való felfogását láthatjuk az „emlékezet könyvéről” alko­tott elképzelésben Dante-nál és Shakespeare-nél is; az utóbbinál azt olvas­hatjuk: „blotting your name from books of memory”­ (VI. Henrik, II. rész, I. felvonás, 1. jelenet). ’ Peter Burke tanulmánya Varieties of Cultural History című kötetének fejezeteként jelent meg (Cambridge, Polity Press, 1997)

Next