Rendszerváltó archívum, 2017. március (2. évfolyam, 1. szám)

VEZÉRFONAL - Kiss Gy. Csaba: A magyar átmenet historiográfiájának néhány kérdése

Rendszerváltó Archívum 2017/1 Több mint negyedszázad múlt el a kommunista diktatúra fölszámolása, a demokratikus átmenet kezdete óta. Úgy tetszik, a politikai elemzők és tör­ténészek sok esetben máig sem bir­kóztak meg a jelenség magyarázatával. Ahogy a „nagy elbeszélések” korának vége lett, a történelem egyenes vonalú előrehaladásának a képzete is megkér­dőjeleződött, így már korántsem egyér­telmű, hogy mit gondoljunk, amikor a célelvűnek tekintett szocialista fejlő­désvízió végpontja semmibe foszlott. Visszafelé fordult volna a történelem, vagy a liberális demokrácia felé vezet minden út, és így eljutottunk a történe­lem végéhez, ahogy Fukuyama hirdet­te? Valójában magának a kommunista diktatúrának a jellegével máig sem ke­rült tisztába az európai gondolkodás. A nyugati emlékezetben a zéró pontot a második világháború és a Holocaust jelenti, a ’70-es és ’80-as évektől ez vált az identitás szegletkövévé, bizonyos fokig zárójelbe téve a Kelet-Közép-Eu­­rópa tudatát legalább annyira megha­tározó másik totalitarizmust. A kom­munista diktatúra hosszú évtizedeken keresztül nemcsak egy politikai és gaz­dasági rendszert jelentett, hanem egy sajátos mentalitást is. Ez a kontextus természetesen meghatározta a magyar átmenet külföldi értékelését. Az elmúlt két és fél évtizedben számottevő szak­­irodalom született a magyarországi de­mokratikus átmenetről, magyarul és más nyelveken. Tüzetes áttekintésük legalább monográfiát kívánna. A hu­szadik évfordulóra készült is egy kisebb összefoglalás erről az anyagról magyar nyelven­. Értékes munka, a szerző az ún. világrendszer-elmélet keretében, a globalizáció összefüggésrendjében szemléli tárgyát: a közép-európai de­mokratikus átalakulást, mint térsé­günk fölzárkózásának újabb kísérletét a fejlett nyugati világhoz. Ugyanakkor e munka hiányossága, hogy nem szól a totalitarizmus magyarországi változa­tának a sajátosságairól, nem foglalko­zik a nemzeti függetlenség kérdésével. Rövid vázlatunkban a magyar átmenet történetírásának csupán néhány kira­gadott kérdését kívánjuk szemügyre venni. Az egyik maga a nálunk hasz­nált terminus, a „rendszerváltás” sajá­tos szemantikája, a másik a kádáriz­mus különös jelensége, a harmadik az ellenzék születése, továbbá az átmenet civiltársadalmi és kulturális előkészí­tése, a negyedik pedig a formálódó po­litikai pártok jellegével kapcsolatos. A magyar közbeszéd és szakirodalom „rendszerváltásról” beszél. Már-már hungarikumnak számít ez a terminus. Azt sugallja ugyanis ez a kifejezés, hogy gyors fordulatról van szó, vala­mint hogy forradalomként ment végbe a változás. Ez pedig nem felel meg a valóságnak, még ha az átalakulás gyö­keres változást jelentett is. Nem vélet­lenül adta a lengyel Aleksander Gub­­rynowicz a magyarországi változásról írott értekezésének azt az alcímet: Puha Kiss Gy. Csaba A magyar átmenet historiográfiájának néhány kérdése­ ­ Ripp Zoltán: Eltékozolt esélyek? A rendszerváltás ér­telme és értelmezései. Budapest, Napvilág, 2009.

Next