Rendszerváltó archívum, 2017. március (2. évfolyam, 1. szám)
VEZÉRFONAL - Kiss Gy. Csaba: A magyar átmenet historiográfiájának néhány kérdése
Rendszerváltó Archívum 2017/1 Több mint negyedszázad múlt el a kommunista diktatúra fölszámolása, a demokratikus átmenet kezdete óta. Úgy tetszik, a politikai elemzők és történészek sok esetben máig sem birkóztak meg a jelenség magyarázatával. Ahogy a „nagy elbeszélések” korának vége lett, a történelem egyenes vonalú előrehaladásának a képzete is megkérdőjeleződött, így már korántsem egyértelmű, hogy mit gondoljunk, amikor a célelvűnek tekintett szocialista fejlődésvízió végpontja semmibe foszlott. Visszafelé fordult volna a történelem, vagy a liberális demokrácia felé vezet minden út, és így eljutottunk a történelem végéhez, ahogy Fukuyama hirdette? Valójában magának a kommunista diktatúrának a jellegével máig sem került tisztába az európai gondolkodás. A nyugati emlékezetben a zéró pontot a második világháború és a Holocaust jelenti, a ’70-es és ’80-as évektől ez vált az identitás szegletkövévé, bizonyos fokig zárójelbe téve a Kelet-Közép-Európa tudatát legalább annyira meghatározó másik totalitarizmust. A kommunista diktatúra hosszú évtizedeken keresztül nemcsak egy politikai és gazdasági rendszert jelentett, hanem egy sajátos mentalitást is. Ez a kontextus természetesen meghatározta a magyar átmenet külföldi értékelését. Az elmúlt két és fél évtizedben számottevő szakirodalom született a magyarországi demokratikus átmenetről, magyarul és más nyelveken. Tüzetes áttekintésük legalább monográfiát kívánna. A huszadik évfordulóra készült is egy kisebb összefoglalás erről az anyagról magyar nyelven. Értékes munka, a szerző az ún. világrendszer-elmélet keretében, a globalizáció összefüggésrendjében szemléli tárgyát: a közép-európai demokratikus átalakulást, mint térségünk fölzárkózásának újabb kísérletét a fejlett nyugati világhoz. Ugyanakkor e munka hiányossága, hogy nem szól a totalitarizmus magyarországi változatának a sajátosságairól, nem foglalkozik a nemzeti függetlenség kérdésével. Rövid vázlatunkban a magyar átmenet történetírásának csupán néhány kiragadott kérdését kívánjuk szemügyre venni. Az egyik maga a nálunk használt terminus, a „rendszerváltás” sajátos szemantikája, a másik a kádárizmus különös jelensége, a harmadik az ellenzék születése, továbbá az átmenet civiltársadalmi és kulturális előkészítése, a negyedik pedig a formálódó politikai pártok jellegével kapcsolatos. A magyar közbeszéd és szakirodalom „rendszerváltásról” beszél. Már-már hungarikumnak számít ez a terminus. Azt sugallja ugyanis ez a kifejezés, hogy gyors fordulatról van szó, valamint hogy forradalomként ment végbe a változás. Ez pedig nem felel meg a valóságnak, még ha az átalakulás gyökeres változást jelentett is. Nem véletlenül adta a lengyel Aleksander Gubrynowicz a magyarországi változásról írott értekezésének azt az alcímet: Puha Kiss Gy. Csaba A magyar átmenet historiográfiájának néhány kérdése Ripp Zoltán: Eltékozolt esélyek? A rendszerváltás értelme és értelmezései. Budapest, Napvilág, 2009.